Alex Kozma

41 éves férfiként egy ideje elindultam az önismeret útján, felkutatva minden ágat, ahol azt érezte a lelkem hogy egy újabb oldalt kaphat vissza a saját használati utasításából. Egy párkapcsolati szakítás hatására indult el a lavina, hogy felelősségteljesebb döntéseket hozzak az életemben és ne a sebeim és traumáimon keresztül lássam a világot és kapcsolódjak egy nőhöz. Ezért 2 évig dolgoztam egy pszichológussal, anya-apa sebeken, jártam önismereti csoportba, lemangúria táncra, Théta healingre, csináltattam asztrológia, numerológiai, kabbala, lélekprofil és Human Design energetikai térképet magamról. Ezek hatására azt kell mondjam lélek és fizikai szinten is kicserélődtem, majd megjelent az életemben az "őseredet lélekpárom" aki a legmélyebb sebeim tükrözte és tükrözi a mai napig. Többször is megéltem általa az EGÓ sötét éjszakáját. Lecseréltem a munkámat, az országot, a nyelvet, az értékrendszerem és az életem kormány kereke mögé beültettem a lelkem, a sérült egóm helyett. Megtanultam asszertívan és bátran kommunikálni az emberekkel, leküzdeni a transzgenerációs agresszív apai és áldozat anya mintákat. Nem a külvilágomra reagálni , hanem felfogni hogy én teremtem azt ami kinn van. Felfogni hogy minden belőlem indul és ehhez segítség, hogy minden tükröt tart az életünkben hogy fejlődni és tapasztalni tudjunk. Olyan férfivá válok közben, amiről a belső gyermekem mindig is álmodott, amilyen apa mellett szerettem volna felnőni. De hiszem hogy okkal történik minden velünk és mi választjuk a szüleinket. Megtanultam támogató férfi lenni a környezetemben, aki nem embereket lát, nem ruhákat, vagy külsőségeket. Hanem temérdek belső gyermeket, felnőtt testben és energiákat. Azóta kinyílt a világ és a félénk, csendes kisfiúból egy magabiztos és erőt sugárzó férfi született újjá, aki most dolgozik az ön megvalósításán. Igen, már felismertem a lélek ajándékaim, de még nem látom teljesen az utam. Dolgozom azon hogy mind a feminin, mind a maszkulin energia bennem egyensúlyban lehessen. Ezáltal elérve a telesség és belső stabilitás, béke, harmónia állapotát. Az őseredet lélek pár út, más néven ikerláng..... akik hallottak róla, tudják nem keverendő össze egy lélektársi kapcsolódással és akik jobban utánna jártak, azt is tudják minden ilyen kapcsolódás egyedi a maga nemében és ez a spirituális felébredésűnkről szól. S nem tudhatjuk mit írtunk meg magunknak. Van e fizikai unió együtt. Ezt az utat taposom most, a sok fejlődés és megújulás ellenére is, van hogy hatalmába tud keríteni az elmém, a kinti világ zaja, a sok eltéríteni akaró hang, írás, tanítás. De egy valamiben biztos vagyok. Ez az út is mint a legtöbb, arról szól hogy emlékezzünk rá kik vagyunk valójában. Hogy felszabadítsuk azt a belső gyermeket, aki bennünk oly régóta várja hogy kiteljesedhessen és lélekből élhessen ismét. De ehhez a szülők, tanítók, barátok és minden olyan ember hangját kikell kapcsolnunk, átírnunk kik gyermekkorunkban, ezekkel az utasításokkal és határokkal határozták meg a mai korlátozott személyiségünket. Nem tudom van e valaki még itt a csoportban aki szintén magán dolgozik és hisz benne hogy egy napon minden értelmet nyer és egy nagyobb szemszögből leszünk képesek látni az életünk kirakósát. S hinni azt, hogy ha egy bizonyos szinten felismerjük a korlátainkat, sebeinket, traumáinkat, hozott nevelési mintákat és ezeket ha ledöntjük, újrahuzalozzuk, hiszünk magunkban, szeretjük magunkat (valóban), megtanulunk a jelenben élni, nem hagyni hogy az elme a múltba űzzön vagy a jövőbe a gondolataival és érzelmi állapotokkal, ezzel ellopva a jelenünket, ahol az egyetlen esélyünk van teremteni, akkor képesek leszünk ilyen rezgésű embereket, társat bevonzani az életünkbe, kikkel egy kicsit jobb hellyé tudjuk tenni a világot. Ezt az utat járom és jelenleg ami még akadályoz (szerintem) a teremtésemben, a leszületésem missziójának megtalálásában, az a "nem vagyok elég, nem vagyok elég jó, nem vagyok igazán szerethető vagy fontos" sebeknek az érzetei, amit a távolság, az ignorálás és a szeparáció illúziójának szele borzolja és jelzi hogy még van vele dolgom, meg ha már sokkal enyhébben is, de még jelen van. Köszönöm ezt a lehetőséget hogy ezt itt kiírhattam magamból és remélem ad másnak is erőt és biztatást, hogy nem vagyunk egyedül és minden értünk történik!