Brádi Magdi

5 éve ismerkedtem meg István vidóival és azzal a lendülettel jelentkeztem az akkor induló EGO-jóga képzésre is. A képzés után, meg persze 5 éves önismereti és spiri utam után, már felvértezve éreztem magam, hogyénaztánmostmárnagyonis előre járok az önismeretben, már belevághatok újra egy párkapcsolatba. Akkor már 2 éve nem volt kapcsolatom, semmilyen szinten, és megismertem "Zsoltit". Zsolti magas, intelligens, kedves, komoly értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkező férfi, akivel hamar megtaláltuk a közös hangot. Két hét ismerettség után, két hétre össze költöztünk, ahol úgy tűnt minden rendben lesz itt. Hiszen az értékrendünk megegyezett, a tisztelet kölcsönös, a vonzalom is megvan, mi baj lehet? Hát elindultunk a közös úton. Majd egy év ismerettség után, munkahelyemet 27 év után elhagyva összeköltözünk, az ő házába, az ő vállalkozásába, én alkalmazottként, ahol ő lett a főnököm is, egy számomra idegen városba, családba. Keményvonalasoknak is nehezített pálya ez, én 3 évig bírtam. Azt gondoltam Zsolti mellett megtaláltam amire vágyom, élveztem az új kihívásokat. Úgy gondoltam sikerült jó tőkesúlyként egyensúlyoznom munka és magánélet között. Bár az első együtt töltött év után már mennem kellett volna, maradtam, szerettem a munkám és úgy éreztem megteszek mindent hogy működjön a kapcsolatunk. De rá kellett jöjjek, én magam teljesen elvesztem ebben az egészben. Miután összeszedtem megmaradt darabkáimat, eldöntöttem hogy én magamnak fontosabb vagyok, mi több, az életem is fontosabb mások céljainál ahol nincs helyem, és ismét ugrottam. Sokakat meglepett, "már kezdtünk megszokni", és nem értették, mert kívülről semmi nem látszott csak a harmónia ami kettőnk közt van. Zsoltit is meglepte, sőt el sem hitte odáig míg papíron be nem nyújtottam a felmondásom. Megint egy idegen város, albérlet, ismerősök, munkahely, és megtakarítás nélkül, egy öreg beteg kutyával. Szokták mondani innen szép nyerni akkor majd 50 évesen...Egy év alatt több segítőnél is jártam, képzem magam, lett munkahelyem, új emberek léptek be az életembe, sőt barátaim is lettek. Sikerült eladnom a másik városban lévő lakásom, és itt új otthonra lelnem. De tudom hogy többre vagyok képes. Még érzem magamban a lelkesedést új dolgokat tanulni, és nem egy munkahelyet szeretnék, hanem egy egy hivatást amiért érdemes minden reggel felkelni, sőt nem érezni az idő múlását. Meg van HIT-em, magam is. Ebben vagyok.