Erzsébet Ludvig

Már tudom... gyermeki naivitással, feltétel nélkül bízva a másikban éltem 2 kapcsolatomban is. Az éveim szerint felnőttként, de a nőiségemben tapasztalatlanul próbáltam élni a hőn vágyott családi életemet. Válással végződött, s később kiderült, hogy éveken át megcsalás is része volt a kapcsolatomnak, a párom szeretői viszonyt is fenntartott. Jókora "pofon" volt ez a sorstól, hosszú ideig kerestem belőle a tanulnivalót. Már látom, hogy bármilyen fájó volt a megélése, de szükségszerű a fejlődésem érdekében. Hálás vagyok, hogy kaptam Őt, hiszen gyermekünk született, és hálás vagyok, hogy már nélküle élek! Sok-sok éve találtam egy idézetet, mely azóta is útjelzőként szolgál a számomra: A megváltás köve az úton - Szaturnusz Gondolod, kerül életed útjába Egyetlen gátló kő is hiába? Lehet otromba, lehet kicsike. Hidd el, ahol van, ott kell lennie. De nem azért, hogy visszatartson Téged, Se, hogy lohassza kedves, merészséged. Jóságos kéz utadba azért tette, Hogy Te megállj mellette. Nézd meg a követ, azután kezdj el Beszélni Istennel. Őt kérdezd meg, milyen üzenetet Küld azzal az akadállyal neked? S, ha lelked Istennel találkozott, Utadba minden kő áldást hozott.