istvan

Érdekes dolog az , hogy sokszor annyira adni akarunk.Figyelmet , okosságot , tanácsot vagy valami tárgyat szeretetből.De sokszor a legáltalánosabb dolog amit mindenféle akarás és szándék nélkül szinte tudtunk nélkül adunk , az a másiknak egy életre szól. Volt egy kemény pár évem fiatalon és kaptam egy ölelést egy lánytól , ami akkor belém égett.Most vagyok 49 és ez több mint 25 éve törént egy pillanat volt , de sosem felejtem.Általában nem szoktam ezt elmondani , mert mindenki inkább azt mondja hogyan kapott orális kielégítést meg hasonló és az én verzióm az ilyen kis "langyi" történetnek tűnik.De ténylegesen az az igazi segítség , annak van hatása , ami egész máshonnan érkezik mint az elme birodalma.

2ooo-es évek elején elhatároztam elmegyek külföldre.Vettem egy angolnyelv könyvet és megtanultam valamennyire angolul.Aztán tesóm kijutott Írországba és mondta van sok munka.A maradék pénzemen vettem egy repjegyet.Indulás előtt pár nappal hívott , hogy van munka ahová mehetek.Azt sem tudtam mi az hogy spiritualitás , csak később értettem meg ami végül is történt. Ha elhatározod magad és nekifogsz és lépsz , az beindítja a változást és megteremted a lábod alá a talajt. De ez működik fordítva is.Ha nem mersz lépni , vagy félve tipegsz-topogsz és a gondolataid és érzéseid behatárolnak , akkor a saját életed foglya maradsz.

Különleges érzés vagy állapot az , mikor megértem a múltam.Megértem miért viselkedtem úgy , miért mondtam azt és miért láttam a világot olyannak amilyennek.Azt is megértettem hogy szinte ténylegesen vak voltam , mert ott volt előttem a helyzet amivel élnem kellett volna és ott volt előttem a személy akivel élnem kellett volna, de én nem láttam mert egy elképzelt helyzetet akartam megvalósítani és egy elképzelt személlyel akartam lenni. Mikor ráébredek arra a szűrőre amin keresztül érzékeltem a valóságot az egy felszabadító érzés , de fáj is.Olyan mint egy ajtó a falon amit egész életemben kerestem , csukott szemmel.Most már csak át kell rajta lépni...