Sándor Attila

Csak ide írhatok, mert ebbe a kultúrkörbe születtem bele. Nem neveltek úgy, de azért titokban édesanyám és az Ő édesanyja megkeresztelt. Kóstolónak álcáztak és majdnem a tepsiben végeztem. (nyilván nem, de vicces ez így) Később mindent elkövettem, hogy bárkit is elcsábítson bármelyik egyház, felekezet vagy szekta, mert az egész egy veszett baromság. A hitelesség kedvéért kiolvastam a Bibliát és mindenbe belekötöttem. A hittérítőkről, saját logikájukat használva simán bebizonyítottam, hogy ők a sátán fiai... Tagadtam, tagadtam és tagadtam. Addig tagadtam, míg arra jutottam, hogy a Biblia alapján nem lehet hitre jutni, mert annyi ellentmondás van benne és még azok is ellentmondanak egymásnak, hogy badarság az egész... folytatom, de most mennem kell. Az lett belőle, hogy mivel istenképem azért volt / van / lesz, így hagytam a Bibliát és azt gondoltam, hogy ahhoz is hit kell, hogy valaki higgyen a Bibliában. Legyen a hitük szerint! Nekem, nem baj ha "csak" A Magyarok Nagyasszonya, Jézus és a Jóisten marad. Ezzel szépen megbékéltem. Odáig fajult a dolog, hogy egy ideig még templomba is jártam, mert jó volt megmerítkezni a sok ember -ha csak egy órácskára is-, de egy irányba mutató szeretetében. Évek óta jóban vagyok a Jóistennel. Néha csak a tenyere szélén kucorgok, de akkor is szeret...

Kérlek, hogy ne igazold még vissza, nincsen kész! Köszönöm! De Attila! Mit keres egy ilyen gondolkodó és spirituális lény a multi világában? Mi a lenszöszt keresel te ott, közöttük? Eleinte a pénz, ami azért nnnno! Nyilván most is pénzért dolgozom, de ehhez jött később a Mátéság (vámszedő) / RobinHoodság. Ezt úgy hívják, hogy win-win, De egy picit másképpen. Ha kérdezed, akkor személyesen elmondom ;-) Mostanság pedig, pici világosság vagyok a megfáradt végeken. A tüzet az tartja életben, hogy mélyülnek a kapcsolatok. Egyre jobban egymásért vagyunk. Akivel lehet. És szerintem mindenkivel lehet. Ha elaludna gyertyafény, akkor lásd az írásomat az Elköteleződés alatt. Más. Alkalmazott vagyok. A hűtőszekrényben ételt tárolnak. A mosógépben ruhát mosnak. Az alkalmazottan pénzt keresnek. , de egyben lehetőséget is biztosítanak, hogy felismerje a helyzetét. Egyben a lehetőségtől is megfosztják, hogy felismerje talentumai varázserejét. Alkalmazott vagyok, tehát használnak valamire. Ezt a mintát hoztam magammal. Nem mentség így 93 felé... Bizony, hosszú út áll mögöttem. 94 múltam és lassan 93 leszek. Az alkalmazott vagyok. Nem merek vállalkozni? Mitől félek? Félek egyáltalán? Ha valaki nem alkalmazott, akkor micsoda? Rossz, gazdag vállalkozók vesznek körül, akik "Ebben az országban" nem lehet ...stb... Az az alkalmazott vagyok, aki elkótyavetyéli a talentumait. A talentumok okán, felelősségem van, lenne másokkal szemben. Írtam a fa hasonlatot egy másik kártyán. Lenne, lehetne, titokban van is hatalmas árnyékom, terem, ami alatt sokan fejlődhetnének. Mégis miért nem teszem? Társ? Ügyhiány? Lustaság? Hit? Tudom, hogy hol van az elég? Ez az egész az elégről szólna? Alkalmazottként, tudok kellemetlen is lenni. Ezen a szerepen belül otthonosan mozgok. Több szempárt láttam már kikerekedni, amikor "fentről" megfenyegettek, de válaszul csak egy magabiztos mosolyt kaptak. Tudom, hogy mit miért csinálok. Azt is tudom, hogy miért alkalmaznak és azt is, hogy azt hogyan mérik. Azt is tudom, hogy a végén csak a legfőbb mérőszámok

Kerestem és veszettül kutattam, hogy van-e bármi is, ami mentheti a házasságot, kapcsolatot. Akkor találtam rá a kovászos kenyérre. A feleségem, a kovid kezdetén kitanulta a kovász készítését. Elkészítette élete első kovászát és azóta minden áldott napon, kovászos kenyér kerül az asztalra. Az Ő kovászos kenyere! Miért fontos a kovászos kenyér? A legtöbb pap, kovásztalan kenyérrel áldoztat, borba mártás nélkül. Jézust a kovásztalan kenyér, a pászka ünnepén feszítették meg. Jézus az élet kovásza! Ahol az asztalt, napi szinten kovászos kenyérrel szentelik fel, ott még asztal is oltárrá válik! Megyek inkább és iszom egy korty vörösbort ;-) De előtte még leírom, hogy kb. két hónapja járunk szombatonként egy kezdő társastánc tanfolyamra. Az a jó benne, hogy a feleségem nem azért jön és szeret oda járni, mert azt gondolja, hogy én azt gondolom, hogy neki azt illene gondolnia, hogy ott a helye, mert én azt gondolom. Hanem olyankor látom, hogy kivirul és nem azért van ott , mert azt gondolja, hogy....stb. Ugye, hogy ez már legalább két hihetetlenül fontos kapocs-dolog? Ez a kenyér és tánc, az összetételét tekintve parentifikáció mentes. Na most a bor...

Az elköteleződés alatt egy szép képet festettem a házasság harcáról, de kerek egy éve azt gondolom, hogy deficites vagyok és életemben először, képes lennék belemenni egy kalandba. Ez az érzés, éppen húzódik vissza bennem. Ha most önámítom magam, akkor kétszeres pofon lesz a jutalmam. Legalább! Ha nem megyek bele, de később kiderül, hogy hibáztam ebben, akkor az fájni fog nagyon. Ha belemegyek, akkor pedig hol van a határok közös megharcolásának eszménye? Akkor pedig aláállhatók mindig, amikor magasra köpök? Egyáltalán! Mi számít hűtlenségnek? Ha a gondolat is az, akkor én hűtlen vagyok sokszor...

Végtelenül egyszerű dolog. Elköteleződni ahhoz lehet, aminek a "mágnese" fogva tart és pontosan addig lehet, ameddig a "mágnese" fogva tart. Ha élőlény (ember, állat, növény), akkor gondolhatnánk, hogy azért ennek van egy kifutása és mindenképpen véget ér az elmúlással. Valójában a sejtésem az, hogy az én elmúlásommal igen, véget fog érni az elköteleződésem, de egy másik élőlény elmúlásával még ez nem ér véget (számomra, nyilván ,-) . Pl. Halottak Napja. (a tér véges? Vége tér?) Lehet ezt boncolgatni, nyilván... A két fő terület, amit azért jellemzően vizsgálgat az ember, az a család és a munkahely. Munkahely: amíg jó választ tudok adni magamnak arra, hogy Miért vagyok elkötelezve?, addig valamiért el valék köteleződve. (ennek őszintének és legbelülről kell jönnie, és nem igényel magyarázkodást!!!) Ennek okán eddig 6 olyan munkahelyem volt, ahol a mágnes nem volt elég erős. A hetediknél sem volt már az, de ott hitegettem magam, hogy jól van az úgy. Sőt! Vártam és készültem rá. Azután jött a munkanélküliség. Jött, hogy figyelmeztessen!!! Jött, hogy orrbavágjon. Súgta, hogy azért máskor jobban figyeljek a jelekre. Illetve, ha látom, hogy rossz az irány és elkötelezett vagyok, akkor nem csak a mások által használt talentumaimmal segítsek, hanem használjam azokat is, amik rejtve voltak a foglalkoztatók előtt. Becsődölt a multi, és kifutott a homok a talpam alól...Régen volt és legalább történt valami. Jelenleg, van hol dolgozzak, de várom, hogy megtaláljuk egymást az IGAZI munkámmal, a valódi, magasabb tartalmú elköteleződéssel. (Küldetéstudatos szindróma) Család: 25 év házasság. Március utolsó hetében értettem meg, hogy mi a blokk a kapcsolatunkban, mi az, ami torzítja a mágnest. Az a neve külhoniul, hogy parentifikáció. Adok ehhez egy szép képet: 1+1 az kettő, a kettő meg egy. (Nem én találtam ki, Yotengrit, Máté Imre) Amikor a mi 1+1-ünkből 2 lett, amiben eggyé lettünk, akkor azzal fel is vettük ama bizonyos kardot, amivel először a mintáinkat követve harcoltuk az életutunkat, majd picit egymás ellen is harcoltunk vele, és ma is úton vagyunk, harcolunk. Mikor, hogyan... De, amikor felvettük a kardot, akkor belőlünk a földbe két mag is pottyant, összekapcsolt lelkeink új csíráinak kezdeteként, annak jelképei. Mindkettő szépen kisarjadt és törékeny kis testével az ég felé indult, zölden és üdén, egymás örömére, lelkük szép növekedésére, ha tetszik a Jóisten felé. Az egyikből fa lett. A fa tetejéről messzebb lehet látni. Aki messzebb lát, annak nagyobb a felelőssége! A család válsága, éppen olyan korszakhatárokkal tűzdelt, mint az egyén élete folyásának korszakai. Csak itt már a kettő az egy! Közösen cipeljük a változást. Viszont itt, aki előbb éri el a határt, annak türelmesnek kell lennie, őszintének kell lennie -a másikkal és magával szemben is-, és bevárva a másikat, együtt kell átlépni a nehézséget. Remélem, hogy sikerül... Ha ezen is átjutok, akkor az utamon már elértem azt, hogy megküzdöttem az egyedüli önmagammal, megharcoltam a kettőnk igazságát és kész legyek majd arra, hogy sokak útját is segíteni tudjam. Akinek nagyobb az árnyéka, az alatt többen hűsölhetnek.