Ildikó Selmeczi

23 évi öntudatlan naivitásból kötött házasság után váltam el magammal rántva három kamasz gyereket is a boldogtalanságba. Kemény időszak következett - szembenézni a hibáimmal és életben tartani magamat, a gyerekeimet. Hosszú ideig tartott , mire a gyűlöletből és önsajnálatból kievickéltem, magamra találtam és erőt gyűjtöttem a talpra álláshoz. Egyetemi diplomát szereztem és a fővárosba költöztem, végre egy gimnáziumban taníthattam, ami nagy előrelépés volt szakmailag és érzelmileg is. Nagyjából 10 évig keresgéltem társat az ismerőseim közt és az interneten is teljesen sikertelenül. Olyan férfi, aki lenyűgözött volna ( István szavai az egyik videóból ) az intelligenciájával vagy érzelmeivel,nem akadt. Sok tapasztalatot gyűjtöttem, felderítettem a lehetséges okokat, miért ilyen nehéz manapság társat találni. Magyarországon a népesség 30%-a biztonságosan kötődő. Tehát jól szerették a szülei, megkapta a muníciót az élethez.A többség viszont nem tanult meg jól szeretni. Ezeket a készségeket persze később is meg lehet tanulni, de elég nehéz újra bízni a rengeteg negatív tapasztalás közben. Főleg hozzátéve a mai fiatalság kultuszt és a szex érzelmektől való teljes elszakadását. Most már több, mint 6 éve elengedtem az aktív társkeresést - elég volt a csalódásokból. Én is arra a következtetésre jutottam, mint sok más ember: a legjobb társa önmagamnak én vagyok. Megtanultam értékelni az egyedüllétet, de valahol mégis mindig sóvárogni fogok egy olyan emberi lény után, aki csak úgy önmagamért szeret. István videóit mindig szeretem hallgatni: Szeretve lenni, de hogy lehet elérni? Nem lehet! Csak észrevenni lehet...