Szilvia Kovács

Szia, remélem jó helyre irok...most léptem be, tanulom a Humániát. Szóval ha mindig ugyanazt vonzod be, akkor belül kell felismerned, magadban. A parkapcsolat a legnagyobb tükör es önismeret. Meg tudatosan is lehet figyelni, hogy merőben más egyéniségű, lelkivilagú nővel ismerkedj. Sokat számít, hogy a másik mit hoz ki belőlünk. Ha ugyanaz a negatív erő van mindkét félben, akkor felerősítik egymasban és egós ütközés dúlhat. Hogy látod?

Meg nem voltam ilyen fórumon, reményekkel vagyok itt. 3 éve egyedül. Mert az igaz társamat keresem/ várom, akivel úgy mond egy húron pendülünk. :O) Életemben megtapasztaltam az igazi, boldog, harmonikus párkapcsolatot és azt is, hogy el kellett engednem... betegség, eltávozás. Azt is tapasztaltam már, hogy milyen az együtt megélt szabadság, az együttműködés, együtt alkotás a szeretet- szerelem, a sok vidámság, a közös, békés otthon. Csak együtt mindez rövid időkre volt jelen. Úgy gondolom nem kapunk készen egy tökéletes párt és párkapcsolatot, ilyen nincs. Mármint érett 50 év felett! Mindenki hoz magával egy életet, kisebb nagyobb sebeket, önértékelés vesztést...Ha az alapok hasonlóak, ha az értékrendek, érzelmi intelligencia, kultúra, életvitel hasonló, akkor ketten, együtt alakítják ki a teljes szép kapcsolatot. Szeretettel, türelemmel össze kell hangolódni. Van egy japán közmondás, a karate dojonkban ki volt írva: "Senki nem az ellenséged, senki nem a barátod, mindenki a tanítód." Hát a párkapcsolatunk a legnagyobb tanítónk és nemesítőnk.