Szabó Olivér

Mindig nehezemre esett az alkalmazotti lét. Egyszerűen az, hogy egy helyen nap mint nap, ugyanazt csinálni, zéró kreativitással nagyon nem az erősségem. És a környezetembe lévők, akik Alkalmazotti létben vannak, mondják: " le kell nyelni" , "meg kell húnyászkodni" ,és én csak nézek, hogy ez most komoly? Tényleg ennyire elkótya-vetyélni az Életet? Ezért születtünk, hogy egy rabságban egy hamis rendszert szolgálva éljünk? Nyilvánvaló, hogy ezért nem tudtam megmaradni nagyon 3 hónapnál tovább egy munkahelyen sem, de ugyanakkor frusztrál is a dolog, hogy nem vagyok ennyire kitartó?! Az önmagam megfejlődése, igaz kibontakoztatása, és az ügyemért dolgozva a célom.

Bevallom nem volt még hosszú kapcsolatom. Nem is tudom milyen az. Kapcsolat?Hogyan működik az? Mik a szerepek? Milyen minták alapján? Mivel felnevelkedtem egy családba, ahol láttam anyám és apám hogyan él, és hogy milyen szarul viselkednek magukkal és egymással, azt mondtam, hogy én ilyet biztos nem akarok! Sok lehetőségem lehetett volna rá, sok lánnyal/nővel ismerkedtem és még többel lett volna lehetőségem, de mégis visszautasítottam bármilyen kapcsolatot, pedig legbelül megakartam élni, de a belső világom elutasította ezt az örömöt. Beszélgetés, egy-két csók vagy szex, de tovább már nem tudtam hogyan. Nem akartam olyan férfi lenni mint apám viselkedett az anyámmal. Szomorú, de ez az igazság.

31 éves vagyok, és keresem az elhivatottságomat jó ideje, amiben igazán önMagam lehetek. Ahol azt mondhatom, hogy igen, megérte ez a Nap! Olyat tettem, amivel hozzájárulhattam az Egészhez. Magamról egy keveset: 22-23 éves koromig elvoltam, átlagos élet, egészen addig még részt nem vettem egy motivációs előadáson. Az 180 fokos fordulatot vetett az életembe. Minden elnyomott részem kijött, vagyis "az asztalra csaptam" hogy elég! Elmentem Agrár egyetemre, de ott is jobban érdekelt a pénz csinálás, és az online kereskedelem nagyon vonzó lett számomra. Beszippantott. Az elmémet kezdtem fejleszteni, elképesztő kreatív elmét hoztam létre. Az egyetemet otthagytam, érezvén, hogy nem sokat fog adni, és minek tanuljak évekig, ha az online világban ennyi idő alatt sokkal több eredményt érhetek el. Végül haza költöztem, előbb szülőkhöz, majd sikerült egy rokon házába költöznöm. Egész nap a "business" járt az eszembe. Napközben próbáltam dolgozni benzinkutakon, önkormányzatban, este pedig az Online Birodalom várt otthon. Azután jöttek a pánikrohamok. Nem tudtam mi ez. Az agyamat túlpörgettem. Elég fura időszak volt... Végül feladtam mindent. Gondoltam ha nem tudom kontrollban tartani az agyam, mit csináljak.. A nagy törésem 27 éves koromra tetőzött, ahol fogalmam nem volt, hogy mivan, és teljes kavalkád volt a fejemben és életemben. Abban az időben kerestem fel Dr. Őrlős Gábor-t, aki nagyon a szívemhez szólt. Kezdtem jobban a szellem, örök-élet felé menni. 2020-ban tanultam meg a Transzcendentális meditációt, majd Hollandiában kötöttem ki egy ashramban. Ott is volt minden. Végül ott hagytam 1,5 év után, és haza jöttem. Bő 1 évig tiszta szorongás, depi, "nem tudom merre és mit" . Végül beköltöztem a lakásba, amit édesapám ajándékozott nekem. Kaptam egy munkahelyet, ahol elvagyok, de nem telik el egy nap, hogy ne gondolnék arra, hogy sokkal több van itt, és a Lelkem elhivatott valamire. Valami Igazabra. Talán egy hozzám hasonló csoport v. közösség. Olivér