Sheila Boateng

Huhuhuh. Meleg sztori. Röviden: szia - jaj de jó a vibe - spricc - kurva vagy - szia Bevezetés: Facebookon bejelöl egy pasi. Ráírok: miben segíthetek? Elmondja, hogy csak szimpi voltam és ismerkedne. Kialakul egy beszélgetés, tök őszinte, tudatos megnyilvánulások. I like it. Beszéljünk telefonon. Ok. Beszélünk. Fullos vibe, agyas viccelődéssel teli, de mégis meaningful - my favourite. Tárgyalás - all in: Beszéljünk videóval. Ok. Hú de tetszem neki, ő találkozni akar, mikor indulhat és hova. Ő el se tudja mondani, mennyire tetszik neki az őszinteségem. (Hogy nem ígérek semmit és jelenleg nem szeretnék címkét tenni semmit, mert még keresem magam és igazán szeretném látni azt, akielvel ismerkedem, nem pedig belenyomni őt egy pogácsaformába, akármilyen is ő.) Figyu, észrevettem, hogy mintha feszültebb lennél videón, mint telefonon. Igen, mert izgató vagy számomra és vissza kell fognom ennek a kifejezését, nehogy elijesszelek. És mi van, ha nem fogod vissza? Ja jó. Hú de tetszik a melled, megfognád? Persze. Ha gondolod, utána letehetjük, hogy nyugiban elintézd, amit szeretnél. Nem kell, már megtörtént. Oh. Konfliktus: Hú de jó, hogy ilyen szabad vagy. Én is boldogabb vagyok így. Sheila, voltál már nővel? Igazán még nem, de nemsokára tervezek swinger klubba menni, hátha ott lesz ilyen élményem. Majd meglátom, hív-e. Úristen, ez red flag, ne menj oda. Miért? Hogy mehetnél oda, ha ismerkedsz valakivel? Az tiszteletlenség. Az nekem nem fér bele. Nem akarok jelzőt használni rád, de ez rossz ötlet. Értem, tökre köszönöm, hogy kifejezted az őszinte véleményed erről. Ahogy mondtam, én nem ígérek most egy férfinak sem semmit. Mindenki eldöntheti, mi fér bele neki. Szerintem ez nem katasztrófa, hogy két ember két módon közelíti meg a dolgokat és így másfelé visz az útjuk. De igen, mert most mondom, hogy nekem ez nem fér bele az értékrendembe. Értem, ezért jó, hogy ezt már most megbeszéltük. És ekkor jött a shame-elés és a tanácsadás, hogy így sosem lesz komoly párkapcsolatom. Ezt egy férfi sem fogja elviselni. Ez nem egy normális dolog. Az ő álláspontja nem egy álláspont, hanem a jó módja a kapcsolódásnak. Én egész eddig megvezettem őt, mert egy intelligens, vonzó nő képét mutattam neki. Alright, én azért örülök, hogy beszéltünk és sok sikert kívánok neked. Konklúzió: Mikor letettem, egy enyhe remegést éreztem a hasamban. Azt hiszem, az egész életes kondícionálás remegett bennem, hogy aki ezt vagy azt csinálja, az kurva. De az agyammal tudtam, hogy jól cselekedtem. A régi Sheila elkezdett volna mentegetőzni. Megpróbálta volna megváltoztatni a véleményét. Kikérte volna magának. Megsértődött volna. De mégis beadta volna a derekát, azzal, hogy továbbra is benne marad a beszélgetésben, ismerkedésben és visszafogja a vágyait, kíváncsiságát. A mostani Sheila örül, hogy így alakult. Azért, mert kiderült, hogy ez a férfi rossz ember? Nem. Azért, mert kiderült, hogy mindketten jó emberek vagyunk és próbálunk navigálni az életben a legjobb tudásunk szerint, és ez most más utakat jelent. A remegés elmúlt pár percen belül. Sőt, átalakult egy magamat elismerő váll-tappingbe, mert felvállaltam magam és ebben nem rázott meg más véleménye. Mert nem engedtem magam manipulálni. Mert a végén is tudtam vele szeretetteljesen beszélni. Mert továbbra is szeretem magam és jó kedvem van. Ez valamikor elképzelhetetlen lett volna, most valóság. Ezúton is köszönet a pszichológusomnak és a mentoromnak, Anitának, illetve Istvánnak a tudásáért!

Beton lady... Elegem volt az erőmből. A megközelíthetetlenségemből. A (társas vagy nettó) magányomból. Azt akartam, hogy vége legyen ennek, mert úgy éreztem, megfulladok magam alatt, miközben én vagyok a hatalmas oxigén palack. Süllyedtem a tenger mélyére. Úgyhogy úgy döntöttem, ebből nekem elég volt és inkább hölgy leszek. Majd én ezt intézem. Tetszelegtem, illegettem magam és beálltam egy férfi mögé. A férfi ment. De nem előre, hanem körbe körbe maga körül. Szégyelltem magam, amiért ennyi energiát beletettem. Hogy nem vettem észre előbb. Hogy bele tudott húzni ebbe az egészbe. És én mégsem tudtam szabadulni, amíg bele nem haltam. Ultra tűzokádás és szétesés pulled pork módon volt jellemző azután, hogy megláttam, hogy nem oda megyünk, ahová én képzeltem. Ez kellett ahhoz, hogy meglássam, hogy ez nem csak a pasi miatt van. Hogy még velem sem lehetne oda menni, ahová szeretnék. Hatalmas szakadék, hagyjon békén mindenki. A földön fekve vonzóbb az alázat. Muszáj volt meglátnom, hogy hiába megyek el egy Joós Istvános találkozóra és játszom el a hölgyet, attól még ugyanott fog rekedni az életem, mint addig. Fájdalmas és undorító volt erre a résre ránézni. Arra, hogy hol vagyok és hol szeretnék lenni. Közben a karrier omlott le rólam. De ha nem az vagyok, akkor kicsoda? Hol van a koordináta rendszer? Mihez képest vagyok ki? Vagy kihez? Akkor kell egy lelkesítő pasi. Let's go. De itt már szerencsére egyre őszintébb voltam magammal. Még most is bullshitelek napi szinten. De azt majd valószínűleg holnap fogom látni. Szóval elkezdtem próbálgatni a férfiakon való zenélést. Ez újból lekötött. Motivált. Élveztem. Rászoktam. Megengedtem magamnak, amit azelőtt nem. Hardcore dolgokat. Amiket addig nagyon nehéz volt magamnak bevallani. Már ezt is unom. Érzem, hogy közeleg a vége. És mégsincs vége. Már alig van energiám. Néha úgy érzem, hogy lóg a fejem és a karom, de mennem kell. Vissza nincs. Előre nem látok. Már annyi felé mentem, elfáradt a lábam. És meg is érte, mert végül minden tapasztalat magamhoz vezetett, akár a szüleimmel való kapcsolat rendezése, akár egy hármasra való meghívás. (Mármint nem a szüleimmel... ) De fogynak az opciók. Úgyhogy annyit tudok tenni, hogy cammogok a maradék energiámból azok felé. Közben hallgatom, ki kér tőlem segítséget. És annak hálás vagyok. Ez a segítés dolog tart most kicsit életben. Hogy vannak olyan dolgok, amiket nem tudok nem tenni. Még ha rogyott lábbal is. Nem tudom, mi lesz jövő héten, de azt tudom, hogy intézve vagyok felülről. Egyre ügyesebben dőlök. Még azért gyakorlom. De azt viszont érzem, hogy helyre van szükség az életemben. És tiszta lapokra.

Nem tudtam összeegyeztetni. Pedig a család csak a férjem volt. Hazamentem a munkámból, ahol vezetnem kellett. Talicskáztam haza a pénzt, élveztem a sikert,a hírnevet, a haladást. Küldetésem volt és imádtam. Otthon nem tudtam kikapcsolni ezt a módot. Egy harapós harcos nő voltam. Késsel a bugyimban aludtam, sosem tudtam lazítani. Nem csoda, hogy egy idő után nem akart oda benyúlni. Őt okoltam. Azt hittem, én mindent jól csinálok, és amit ő rosszul, azt is nekem kell kijavítani, megcsinálni, felelősséget vállalni érte. Nekem sajnos kellett hozzá a válás, hogy ez a hipererős páncél megrepedjen. És tette. És de jó, hogy ez így történt. Mára már nőként élek, nem egy női bőrben lévő férfiként. And I love it! 💜

Ráélveztek az arcomra és elsírtam magam. Nem, nem csípett. Girl, ez combos téma 😅 Úgyhogy feketeöves megbotránkozók welcome, lubickoljatok. Ezt nagyon fura leírni, de abban a pillanatban úgy éreztem, hogy Isten szeret engem, azt akarja, hogy boldog legyek és vigyáz rám. Hogy minden értem van. Hogy én mindenért vagyok. Hogy az én élvezetemből most az egész világ táplálkozott. Percekig zokogtam. Sokáig tartott, mire a vallásos nevelésemből fakadó "a szex bűn", "ha lefekszel valakivel, kurva vagy" és "a szexről nem illik beszélni" "alapvetések"-től megszabadultam. De így sokkal jobb az élet.

Sosem gondoltam volna, hogy ilyen tapasztalatot tudok majd megosztani. Mindig is távol tartottam magam a nős/párkapcsolatban lévő férfiaktól. Viszont ahogy haladtam az úton, egyre őszintébb lettem magammal. Azt hiszem, elsősorban félelemből tettem így, illetve büszkeségből. Mivel mind a kettőt kezdtem levetkőzni a mentorommal való munka mentén, az élet hozott egy házas férfit. Nem voltam belé szerelmes, benne viszont gyorsan kialakultak érzések. Nekem akkoriban volt egy "adósságtörlesztésem": kipróbálni, hogy milyen pénzért szexelni. Ő találkozni akart, foglalt egy hotel szobát, előtte étterembe mentünk. A szobában is folytattuk a beszélgetést. És itt van vége a sztorinak. Hatalmas felismerés volt a számomra, hogy mekkora szüksége volt ennek a férfinak valakire, aki nem ítéli meg. Aki annak látja, aki ő ma (és nem 10 éve volt). Akivel tud nevetni. Aki kíváncsi a lényére. Eddig azt gondoltam, hogy egy olyan nő, aki egy házas férfival szobára megy, egy gerinctelen ribanc, aki semmibe veszi a saját testét és a férfi házasságát. Most már úgy gondolom, én voltam neki abban a pillanatban a lehető legnagyobb segítség. Pont rám volt szüksége. Azóta párterápiát kér a feleségétől és rendbe akarja hozni a kapcsolatukat. Én ennek szívből örülök. (Csattanó: a pénzt odaadta -nem is keveset-, viszont még az ösztönzésem, bátorításom ellenére is csak ölelkezni akart. Úgyhogy a vágyam nem teljesült, de így is nagyon jól éreztem magam.)