Tapasztalatok

Izsa István

2018ban kezdtem el azt érezni hogy azért vagyok itt, hogy visszatérjek önmagamhoz a lelkemhez. Ez a legnagyobb hívásom itt a földön. Megismerni és kinyilatkoztatni azt ami valójában vagyok. De ez a spiri dolog egyáltalán nem egy rózsaszínködös hálelúja. Rengeteget sírtam az elmúlt években, a sok eltemetett érzés ahogy kezdett megjelenni, egyszerűen hagytam neki hogy jöjjön és bőgtem, volt hogy taknyom-nyálam egybefolyt ahogy láttam egy másik életemben ahogy a páromat és az akkori házunkat felgyújtják. Volt hogy erős düh jelent meg, olyan mindent elpusztítani akaró. Hát mentem is az erdőbe szétverni egy darab bottal az ott talált szemétkupacot. Prodigy a fülbe és megint egy kis taknyom-nyálam fröcskölve üvöltöttem az erdő közepén. Majd mikor már azt hittem na most már nincs több eltemetett érzelem újabb adag sírás-elengedés na meg hagy ne mondjam mi😁 Ezt csak azért meséltem el nektek mert szerintem a spiritualitás nem csak a kakaó ceremóniázásról és az örömtáncról szól, hanem kőkemény beleállás önmagadba,őszinteséggel, megengedéssel, kitartással és hittel, hogy a nehézségek azért jönnek, hogy lehetőség nyíljon, közelebb kerülj önMagodhoz a fényedhez, a lelkedhez és egyúttal istenhez is. Természetesen az örömöt is meg szoktam élni és szeretek táncolni, de ha csak ezt csinálnám csak egy spiricsapdába estem volna. Te készen állsz őszintén szembenézni magaddal? Keress meg ha úgy érzed valami nem tiszta💖

Gábor Kondor

Ha épp van egy esemény az életemben, ami kapcsán nincs bennem elfogadás-megengedés, az ellenállást szül. Nem akaroommm: hopp felhúzok egy falat, egy gátat e kapcsán. Ez olyan gondolatokat hoz, melyek az adott helyzetet negatívnak, kellemetlennek, elfogadhatatlannak tűntetik fel. Minden gondolat erre a megélésre érzéseket hoz elő az emlékeimből a múltból. És ez az ítélet ezeket a gondolatokat fixálják, kialakul egyfajta hurok. És jövőkép. Olyan, mintha egy követ felforrósítanék. Aztán ez a kő belekerülne a vízbe, ami szintén felforrósodik. Ilyenkor az érzelmek is hevesek, negatívak, forranak. Szóval maga az ellenállás “ennek nem így kellene lennie” ellehetetleníti az elfogadást-megengedést és így az életenergia-áramlás is lelassul, részben megakad, vagy épp túlgyorsul-pörög és túlárad. Belső örvény alakul ki egy helyzet kapcsán, ami csak befagy vagy épp forrong. Az élmény, a mozi öngerjesztő örvénybe kerül. Negatív gondolat–negatív érzés pingpong. Vagy leállás vagy rohanás. Mindegy, csak ne ez legyen, ami van! Más kép is használható hasonlatnak: a gát. A folyónak megvan a maga mozgása, ami medret váj ki magának és a maga módján az áramlás megvan. Ha ez elé gátat építek, ez az áramlás megáll, az energia felduzzad és ahol a víz és a gát találkozik feszültség jön létre, vagyis fájdalom. Az az érdekes, hogy ez az ellenállás nemcsak hőt tud létrehozni, hanem pont a másik végletet is: hideget. Ilyenkor a negativitás inkább befagyasztja az érzelmeket és fagyos gondolatokat ápol. Ami az áramlást úgy állítja meg, hogy jégkása és fagy jön létre. Ezek testi érzetekben is jelentkeznek. Bizonyos negatív helyzetben pont felforrósodik (düh, harag, szégyen), máskor lehűl (tehetetlenség, félelem, szorongás). Mindenesetre végletes élményt hoz minden ellenállás. Ez a tapasztalatom. A nem-ellenállás, a megengedés, áramlás feltétel nélkül meg valahogy békét. És nem létrehozza a békét, hanem engedi, hogy az alap természetemmel legyek, ami békés.