KarolinPár hete megismerkedtem egy sráccal a neten. Teljesen beszippantott a személyisége, a gondolkodása, a szemlélete, minden. Éppen egy szakításon van túl, összeomlott az az élet amiben addig hitt, nem tudja mihez kezdjen, nem motivált. Elég tudatos magára, úgyhogy igyekszik fejjel megoldani a dolgokat. Ha jól értem és látom, akkor a ráció halála felé vezető úton tart valahol. És akkor itt vagyok én, akinek megnyílik, beszél az érzéseiről, beenged, érteni akar, mert kiszámíthatóságra van szüksége és szeretnék segíteni, de nem tudom, hogy tudok-e. Egyik pillanatban azt érzem, hogy pontosan látom, hogy ki ő, milyen, mi van benne, figyelem a tetteit, de a szavaival annyira, de annyira el tud bizonytalanítani, hogy másik pillanatban megkérdőjelezem saját magamat, hogy valóban tudok-e segíteni? Elég lehetek? Annyira tisztán és őszintén kapcsolódok hozzá, teljes bizalommal, hogy már számomra is félelmetes, pedig még nem is találkoztunk. Azt érzem, kölcsönös. Bár olykor visszahúzódik, máskor pedig teljes megnyílással újra beenged. A helyzet az, hogy valahogy nem is érdekel, hogy mi lesz belőle vagy lesz-e egyáltalán belőle valami, csak azt érzem, hogy jelenleg szükség van rám és ki akarom deríteni, hogy meddig elég ez. Adni akarok, segíteni. Viszont a nagy dilemmám az, hogy még nem éltem meg az istennőt, nem volt még bátorságom beleállni abba, hogy én hódítok és milyen nagyszerű vagyok, tehát elméletileg erőm sem kellene ahhoz, hogy ennek a férfinak segíteni tudjak... Akkor miért érzem így? Becsapom magam? Mostmár nem is tudom, hogy hol tartok...
0
Fodor MártiViták... Mostanában sokszor találom magam abban, hogy felülvizsgálom a korábbi, megingathatatlan véleményeimet. Az egész egy incidenssel kezdődött. A Libriben ültem egy könyvet olvasva, amikor az egyik eladó mellém lépett és jelezte, hogy reméli megveszem a könyvet, így hogy már megrongáltam és eladhatatlanná tettem. Egy puha fedeles könyvről volt szó és a borítót a könyv alá fogva olvastam, így okozva benne kárt. Jeleztem, hogy nincs kirakva erre utaló figyelmeztető jelzés és így nem lehettem tudatában, hogy épp tönkreteszem ezt a tárgyat. A hölgynek nem tetszett az érvelésem, így oda hívta a főnökét. A férfi főnök jól láthatóan kellemetlenül érezte magát két nő konfliktusában és arra kért, hogy innentől kezdve szépen olvassak, majd mind a ketten elszaladtak. Az ezzel kapcsolatos frusztrációmat kicsatornáztam a mellettem ülő hölgynek, aki velem ellentétben, tudott szépen olvasni. Végül megvettem a könyvet és ahogy sétáltam haza forrongott bennem a düh. Hogy képzeli ez a nő, hogy csak oda jön hozzám és megvetet velem egy könyvet. Bezzeg ha még lett volna 5 perce velem, akkor megmondtam volna a magamét. Ahogy haza értem világossá vált számomra, hogy konfliktusos helyzetekben eszköztelen vagyok. Miért kérem más validálását a saját érzéseimhez? Hogyan kell jól nemegyetérteni a másikkal? Az a tapasztalatom, hogy az élet fejlődésének az alapja a különbözőségeink. A különbözőbb genetikájú párok tudnak erősebb utódot produkálni. Azok maradnak életben, akik a legtöbbféle körülményhez tudnak adaptálódni. Ennek ellenére a barátaimat a hasonlóságok mentén választom ki és kerülöm velük a konfliktust, de ezzel valójában hazudok is nekik. Ha a párkapcsolatban vitás helyzet merül fel, akkor meghunyászkodok és ezzel esélyt sem adok a másik félnek a fejlődésre. Nem mindegy, hogy mi a vita célja. A hallgatóságomat akarom meggyőzni vagy álláspontokat akarok közelíteni? A házastársi konfliktusok 69%-a megoldhatatlan John Gottman kutatásai szerint... Akkor mégis mi a fenéért próbálom foggal körömmel meggyőzni a másikat az igazamról? Mert identitás kérdést csinálok belőle. Az egóm ragaszkodik már ezekhez az érvekhez és nem én. Egyszerűen könnyebb feketén-fehéren látni a dolgokat. Egyszerűen sokkolna a tény, hogy van, hogy akaratomon kívűl én is megbántok másokat, mert ez összeegyeztethetetlen a saját magam jó emberségéről kialakított képpel. Ha bárkinek vannak bevált tippjei konfliktus rendezésre, azt szívesen fogadom. :)
Beáta SebesKedves Zita, örömmel csatlakoznék a közös RendTeremtéshez 😊. Nagyon megérett egy külső / belső takarítás 🌟. Köszönöm a lehetőséget! Bea 🤗
1
Angi20 év házasság, és annak 3 éves gyásza után úgy érzem, egy letűnt világ utolsó naívájaként érkeztem meg az ismerkedésbe. 😄 Hagyományos társkereső platformokon kezdtem féléve. Nem fényes hintót, palotát és hónapokig tartó trubadúréneket vártam. Csak néhány randit, beszélgetést és egy kis időt, energiát arra, hogy megismerjük egymást. Úgy látszik, ez ma már luxusigény. 🙈 Ha legkésőbb a második randin nincs szex, a férfiak egyszerűen eltűnnek a kezdeti általában túl nagy lelkesedésükkel együtt. Ha ez a helyzet mindenhol, én tuti egyedül maradok... Mondjátok, h van remény, még ha nem is egyedi a problémám!!! 😍
0
Györkei MátéÚjra dolgozom edzőként! :) Családi okok miatt az elmúlt kb. 1 év kényszerpihenőre tett engem munka-szempontból, de most eljött az idő, hogy újra dolgozni kezdjek! Elsősorban férfiaknak kínálok privát Életerő Edzéseket, helyileg Budapesten. Ennek alapja: - több, mint 15 év tanítói tapasztalat - több, mint 25 év harcművészeti tapasztalat - és lassan több, mint 45 év emberi (férfi) tapasztalat Az én edzéseim nem egyszerűen egy praktikus önvédelmi képességet, és egy harcművészeti jártasságot kínálnak. Persze ezt is, de a lényeg nem ez. Írhatnám, hogy jobb lesz a kiállásod, határozottabb leszel, és céltudatosabb. De ami igazából fontos, hogy: - rendszer lesz az életedben - férfi bajtárs lesz az életedben - egészséges férfi tudatosság lesz az életedben - magasabb libidó, fejlett szexualitás lesz az életedben - élő emberi kapcsolatok, win-win együttműködés lesz az életedben Egyszóval olyan egészséges férfi-képet tudsz megcélozni önmagad számára, aki bölcs, felelősségteljes, és cselekvőképes a valós fizikai életben, a saját szociális hálóján belül, különféle emberi együttműködéseken keresztül. Ez én edzéseimnek a lényege igazából ez. Bárhol is jársz az utadon. Mit gondolsz? Érdekes ez a Te számodra? Ja, és még egy nagyon fontos dolog: Elindult egy kísérleti projekt arra, hogy nomád természetjáró kihívásokat szervezzek! Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy munka után, délután kimegyünk a vadonba, szembenézünk a természet adta kihívásokkal, és kint éjszakázunk egy teljesen nomád, embert-próbáló formában, majd reggel haza, vagy munkába megyünk. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy ez nagyon sokat ad nekünk minden téren. Ez egyszerre testedzés és férfikör. Egyszerre túlélőtábor és kikapcsolódás. Egyszerre természetjárás és önismeret. Ez egy rendkívül tömör, és intenzív program lenne, amely extrém módon gyorsíthatná az egyéni fejlődést, és az úton haladást. Szóval lesz ez is, de erről majd még írok később bővebben is. Kíváncsi vagyok minden véleményre, reakcióra. A hölgyekére is! Köszönöm, hogy végigolvastál.
Zita(KI/FEL)HÍVÁS - Rakjunk együtt RENDet! Talán nem vagyok egyedül ezzel, de nekem elképesztően intenzív időszak volt ez a nyár, illetve ez az elmúlt fél év. Bevallom, annak ellenére, hogy rengeteg pozitív élmény is kapcsolódott hozzá, legalább ennyi nehézség és küzdelem is, és már nagyon vártam, hogy elkezdődjön az ősz. Hogy csituljon végre ez a forróság, ez az emésztő tüzes energia, ami a külvilágból - társadalom, politika, környezeti kihívások - folyamatosan plusz terheket rakott rám, a belső transzformációimat tetőzve. Szerintem azzal sem vagyok egyedül, hogy én elképesztően érzékeny vagyok ezekre a külső ingerekre, és akármennyire is igyekszem magam tudatosan távol tartani az algoritmusok által valóságos erőszakkal ránk zúduló hírektől, információktól, vagy éppen a pokol legmélyebb bugyrait meghazudtoló kommentszekcióktól, azért mégsem egy barlangban élek és bizonyos hatásokat nem tudok elkerülni. De végre szeptember van, lassan talán a hűvösebb idő is beköszönt és elkezdődik az ősz, amivel kapcsolatban én rendkívül reményteli és lelkes vagyok. :) Már pár hete megfogalmaztam magamnak, hogy ősszel ismét nagy rendrakásba kezdek az otthonomban, a tárgyaimat illetően. Én nagyon-nagyon szeretek RENDet tenni, és az a tapasztalatom, hogy amikor az ember éppen korszakváltásban van, vedli le a régi bőrét, mint a kígyó, de még nincs meg az új bőr vagy éppen még nagyon képlékeny és sérülékeny, ott nagyon jót tud tenni egy olyan folyamat, ami segít tudatosítani, hogy mi az a régi, amit magam mögött hagytam vagy szeretnék hagyni és mi az az új, ami felé törekszem, amit célként tűzök ki magam elé. Hiszitek vagy sem, a fizikai környezetünkben való rendrakás ehhez egy eszméletlenül hatásos és hasznos segítség, legalább is az a folyamat, amit én az elmúlt évek során egyrészt tanultam, másrészt saját tapasztalatok révén tovább csiszoltam és gazdagítottam (volt korábbi megosztásom is érintőlegesen, miszerint 2018-ban végeztem KonMari tanácsadóként, ha érdekel Titeket, Lipták Zita néven találtok ezzel kapcsolatban infókat rólam FB-on vagy Instagramon. Ezeket az oldalakat én évek óta nem frissítettem, mivel szakmailag más irányt vett az életem, a szenvedélyem viszont változatlan a témával kapcsolatban :)) Szóval, az az ötletem támadt, hogy mennyire jó lenne nem egyedül, hanem csoportban, közösségben végig csinálni ezt a rendrakási folyamatot olyanokkal, akik hívást éreznek rá, hogy csatlakozzanak hozzám. Ha lenne néhány jelentkező, aki el tudna köteleződni egy ilyen 2-3 hónapos folyamat mellett, akkor nagyon szívesen kísérnélek végig Titeket ezen az úton vagy legalább is adnék betekintést, támpontokat, reflexiós lehetőséget, aztán az már rajtatok állna, hogy mennyit szeretnétek kivenni/elvinni ebből. Az elképzelésem most az, hogy indítanék itt egy csoportot a Humanian - hogyant még nem tudom, de utánanézek ;) - és valahol szeptember közepén vágnánk bele a nagy RENDrakó maratonba együtt. Ez azért is klassz lenne, mert az adventi időszakot - ami nekem pl. az év egyik legkedvesebb periódusa - már tisztább és rendezettebb otthonban, tisztább és könnyebb lélekkel élhetnénk meg. Szívesen tartanék heti egy alkalommal kb. 1,5-2 órás online találkozókat, ahol megtanítanám az érdeklődőknek a módszer alapjait, adnék segédanyagokat és együtt követnénk hétről hétre, ki hogy halad a saját rendrakó folyamatában. Mindezt önkéntesen adnám, pénzt nem kérek érte, csak egyetlen dolgot: teljes elköteleződést a folyamat mellett, természetesen a feltételek ismeretével, melyeket később osztok majd meg. Jelige: segítsetek HASZNOSulni, segítsük egymást RENDet tenni! Ha megszólítottalak és érdekel a lehetőség, kérlek, írj nekem privát üzenetet! Köszönöm és csodás őszi átalakulást kívánok Mindannyiunknak!
- Beáta Sebes
Újabb szerelem ért véget 💔. Jött és mielőtt felocsúdtam volna felkapott és repített magával. Lerombolta a biztonságot jelentő falaimat és elhitette velem eljött az IGAZi. Három hétre a gyönyörűséges színes 🎨, ízletes 🥗Indiába utaztunk 🏝. Jöttek a FENTek és a LENTek mint egy hullámvasút ... mellé a féltékenykedések ha épp nem vele voltam kedves. Komoly diagnosztizált mentális betegsége van ami ott derült ki számomra ... próbáltuk a Mindenhatót bevonni a kapcsolatunkba. Gyertyába néztünk 🕯, imádkoztunk 🙏. Hazajöttünk és úgy történt meg a szakítás, hogy kiprovokálta. Feszít legbelül, hogy nem segítettem... MOST villámlott belém ⚡️, hogy MIÉRT 🙏 . Anyukám is ebben a betegségben szenvedett és rajta se tudtam segíteni 🥹. Ráadásul tegnap volt a szülinapja Anyukámnak 🤍 Véletlenek nincsenek, csak a körforgás.
Zavesiczki AngélaMiért nem hallgatok magamra? Példa: ma elmentem feladni egy csomagot a legközelebbi automatába. Indulás előtt jött egy gondolat megnevezve egy másik feladási pontot, oda menjek. Mire gyorsan megmagyaráztam magamnak, hogy semmi okom messzebbre menni, nincs ott intéznivalóm, igyekeznem kell vissza... Pár perc múlva az automatánál csodálkozva néztem, hogy inaktív jelzést mutat. Rendszeres nálam, hogy jön az intuíció és nem hagyatkozom rá könnyedén, hanem elkezdek agyalni. Van ötletetek, hogyan adjam át magam ennek az áramlásnak? Köszönöm.
0- Zita
Egészen friss tapasztalásom - is, mert ha visszatekintek, volt már ilyen bőven -, hogy ha valóban elég forró, akkor bizony ugrasz, ott és akkor már nincs hezitálás, hanem egyértelmű tett van, a következő pillanatban pedig felteszed magadnak a kérdést: "Te jó ég, mit kerestem én eddig itt?". A békaszindrómával viszont az a helyzet, hogy pont az a lényege, hogy az egy passzív folyamat, Te "elszenveded", hogy a víz fokozatosan melegszik és nem veszed észre, mikor kellene ugarni, ezért belehalsz. Előbb vagy utóbb ez is be fog következni, szóval aktív tett vagy passzív halál, de a vége meglátásom szerint ugyanaz. Az a nem mindegy, mennyi időt tölt az ember ebben az állapotban, van-e türelme várni a "halált" vagy inkább kezébe veszi az irányítást és "öngyilkos" lesz. Tapasztalatom szerint ez itt egy döntési helyzet: ha aktívan részt akarsz venni benne, akkor az működik, amit István is sokszor elmondott már: legyél még bátrabb, még őszintébb, adj oda mindent, amit tudsz, de tényleg mindent, az utolsó leheletedig. Itt már nincs félelem meg hezitálás...és akkor jönni fog a kegyelem, ezt garantálom :) El kell menni a falig, tényleg bele kell halni, azt meg nem lehet úgy csinálni, hogy kicsit engedem, aztán visszakozok, picit beledugom a lábam a tó jéghideg vízébe, aztán visszahúzom...itt már csak az működik, ha fejest ugrasz a tóba, lesz, ami lesz. A Jóisten Veled van, Veled lesz. Az jutott még eszembe a soraidról a "zárt ajtók" kapcsán, hogy szintén saját tapasztalatom, hogy addig nem nyílik új ajtó, amíg a régit be nem zártad egyértelműen és végérvényesen. Másképpen, oda nem tud új, friss energia áramolni, ahol a régi foglalja a helyet. Megint csak Istvánt kell emlegetnem, akinek ez volt egy nemrégiben elhangzó jól irányzott kérdése a beszélgetésünkben: "Mire használ Téged ez a férfi?" Na, ez itt a lényeg. Tedd szívedre a kezed és legyél radikálisan őszinte magaddal: Mire használ? Az "Ügyre", a részes hasznosulásra? Vagy halogatásra? Nekem ebben teljesen egyértelmű válaszom volt és innentől kis kérdőjel sem maradt bennem azzal kapcsolatban, hol nincs helyem, hol nem hasznosulok, hol vesztegetem el az értékes női erőmet, figyelmemet és energiáimat. Írj nyugodtan, ha szeretnél személyesen is kapcsolódni, most már kész vagyok rá én is! :)