Péter CsomborLassan már tíz éve annak, hogy Győrben, egy szórakozóhelyen megtettem az utolsó nagy próbálkozásomat a szerelem frontján. Társra vágytam, mert a magány akkoriban már régi lakótársam volt. Mellettem állt egy nagyon csinos lány. Beszélgetni kezdtünk, én pedig valamilyen megmagyarázhatatlan, enyhén delíriumos bölcsességtől vezérelve azon fáradoztam, hogy meggyőzzem: nem engem keres. Akkor ezt különösen kifinomult stratégiának hittem. Az élet aztán a maga szokásos tapintatával éveken át bizonygatta, hogy kivételesen igazam volt. Utólag visszanézve talán tényleg jobb lett volna, ha beveszi a trükköt, és időben továbbáll.
0
Ildikó Selmeczi23 évi öntudatlan naivitásból kötött házasság után váltam el magammal rántva három kamasz gyereket is a boldogtalanságba. Kemény időszak következett - szembenézni a hibáimmal és életben tartani magamat, a gyerekeimet. Hosszú ideig tartott , mire a gyűlöletből és önsajnálatból kievickéltem, magamra találtam és erőt gyűjtöttem a talpra álláshoz. Egyetemi diplomát szereztem és a fővárosba költöztem, végre egy gimnáziumban taníthattam, ami nagy előrelépés volt szakmailag és érzelmileg is. Nagyjából 10 évig keresgéltem társat az ismerőseim közt és az interneten is teljesen sikertelenül. Olyan férfi, aki lenyűgözött volna ( István szavai az egyik videóból ) az intelligenciájával vagy érzelmeivel,nem akadt. Sok tapasztalatot gyűjtöttem, felderítettem a lehetséges okokat, miért ilyen nehéz manapság társat találni. Magyarországon a népesség 30%-a biztonságosan kötődő. Tehát jól szerették a szülei, megkapta a muníciót az élethez.A többség viszont nem tanult meg jól szeretni. Ezeket a készségeket persze később is meg lehet tanulni, de elég nehéz újra bízni a rengeteg negatív tapasztalás közben. Főleg hozzátéve a mai fiatalság kultuszt és a szex érzelmektől való teljes elszakadását. Most már több, mint 6 éve elengedtem az aktív társkeresést - elég volt a csalódásokból. Én is arra a következtetésre jutottam, mint sok más ember: a legjobb társa önmagamnak én vagyok. Megtanultam értékelni az egyedüllétet, de valahol mégis mindig sóvárogni fogok egy olyan emberi lény után, aki csak úgy önmagamért szeret. István videóit mindig szeretem hallgatni: Szeretve lenni, de hogy lehet elérni? Nem lehet! Csak észrevenni lehet...
ZsuzsaVidám kiegyensúlyozott nő vagyok. Vannak hibáim, de kinek nincs. Pénzügyi területen dolgozom, konkrétan megoldom az emberek lakásálmait. Imádom a munkám, szeretek segíteni másoknak. Sikeres vagyok. De valamiért már jó ideje elkerül a nagy betűs szerelem. Valamiért mindig olyan férfiakat vonzok be, akik nem értékelnek. Olyan mintha megbolondult volna ez a világ.
Mária SimoncsikKihez szabad kapcsolódni? Levegős jegy és 5-ös sorsszám lévén, nagyon könnyen tudok kapcsolatot teremteni másokkal. Ezek az adottságok sikeres építésszé tettek, mert nemcsak egy házat tervezek másoknak, hanem egy otthont, ahol jól érik magukat az építtetők. Mindig azt mondom, hogy közös gyermek születik a tervezés végére, mert beleélem magam a helyzetükbe, és nemcsak a megrendelőknek, hanem magamnak is tervezem a családiházat. Ki akarna magának rosszat? 27 évig éltem boldog házasságban férjemmel, 5 éve, a covid járvány ideje alatt, nem kezelt tüdőgyulladás miatt, elköltözött az angyalok világába. Túléltem a gyász időszakát, melyet szépen le is zártam az elmúlt időszakot. Sokat dolgoztam érte, sok-sok meditáció, oldás, sírás-rívás után sikerült. Le kell menni a tó aljáig! Azóta a tágabb családomban is, egy nagyon mélyen szerelmeses kapcsolat után kiderült, hogy mérgező emberek vesznek körül. Mondhatjuk, hogy nárcisztikus, szociopata, pszichopata tulajdonságokkal rendelkező emberek között éltem. A legszomorúbb, hogy észre sem vettem., tiszteletből, megfelelésből, odaadásból... és még sorolhatnám. Egy barátom azt mondta, hogy úgy látod az embereket, mint a Mennyei Atya, szereted őket, semmi rosszat nem tudsz elképzeni róluk. Pedig a FÖLD bolygó nagy tanító! Baráti kapcsolataim is tisztultak. Ahogy tudatosan fejlődöm, és az olló két szára egyre jobban nyílik, volt akit el kellett engednem. Tudod, amikor túl cuki vagy, optimista, idealista, támogatod a másikat az útján. Nem vesznek komolyan... Pedig nagy mélységeket élek meg, ott a RÁK aszcendensem is. Bár erre azt mondák a hozzáértök, hogy csak az AC. a megjelenésdet befolyásolja, nem mindig értek ezzel egyet. Ennél komplexebb a rendszer. Bárkivel, bármit, bárhol...meg tudok beszélni, rá tudok hangolódni, értem, érzem őt. Látom. Most ott tartok, hogy inkább egyedül , de nem magányosan, élek, elengedtem a mérgező, Anya- és Apa-sebbel rendelkező személyt, személyeket, úgy, hogy én folyamatosan dolgozom a magam tudatalattijával, mintáimmal... Nagyon hiányoznak az Intellektuális, Spirituális Nagy Beszélgetések! Mit tanácsolsz nekem?
- Mária Simoncsik
Érdemes-e elindulni az Én keresés útján? A válaszom egyértelműen igen. Az őszinteség, az önazonosság képviselete teszi csodássá az Életemet. A gyakorlat igazolja mindezt, felnőtt gyermekeimmel tiszta kapcsolódást élünk meg, mindkét részről...
0 
Joós IstvánFolytatom a bátor tettek megosztását, mert... igen... büszke vagyok magamra egy kicsit... – és ígérem, hogy nem írok minden nap, nem kell aggódj, de ehhez most tényleg nagy levegő kellett, és kicsi félelmet is éreztem magamban közben. Az egyház és a vallások állapotáról "bátorkodtam" egy videót csinálni az Ember-s-Ég YouTube csatornára (ez a 3., amiről általában nem tudtok, ahol a Nagyobbal való kapcsolat a téma). "Mi az egyház?" volt a címe, és arról beszélek, hogy számomra nem a vallásos emberek közössége…de nem a videó a lényeg, nem kell megnézd, hanem a tett. Hogy JÓ nagyon az érzés, hogy na megvan, kint van akkor immár most ez is. És másrészt régi tapasztalatom, hogy amikor bátor merek lenni, annak mindig vannak előre számomra nem kiszámítható következményei. Kíváncsi vagyok ebből mi sül ki... 🙂
- Joós István
🥁 Humania mától 4 féle megosztást fogad: tapasztalatok, dilemmák és célok mellett immár bátor tettek is megoszthatók. 🎉 19-re lapot húzni, mondják, hogy ostobaság – de nekem gyakori élményem, hogy pontosan ilyen helyzetekbe kerülök mégis... Avagy másképp: sokat vagyok ostoba / értelmetlenül bátor. Ami ráadásul gyakran bejön. Noha nem mindig... 🤔 Jó példa erre ez a ma induló "bátor tett" kártya, mert hát tovább komplikálja az amúgy sem egyszerű rendszert. De szerintem szükség van rá mégis. Mert így tudunk inspiráló naplót vezetni mindennapos kis bátorságokból, amit szerintem jó megosztani (nekem mindenképp az), és inspiráló olvasni másoktól. Tapasztalatom, hogy az irracionális bátorság, hogy tehát hallgatok mély-zsigeri érzésekre nagyon fontos, még ha bukás is az eredménye, mert így tanulok, így csiszolódom – bátor tettek által. Bátorság "a végső valuta" az életben szerintem. Remélem, használjátok majd, és írtok bátor tetteket! 🤗 (De persze érvényes "bátor tett" nekem írásában elmondani itt reakció formájában, hogy erre semmi szükség, és szüntessük meg inkább. 🙂)
Ágnes DobrókaMosolygós vidám természetű nő vagyok, de sokat csalódtam, a gond az volt amire rájöttem hogy túl sokat adtam. Megtanultam a leckét.
0
Faragó TimiAz utóbbi időben egyre többször azon merengek el, hogy mennyire kettős a viszonyom a világhoz. Az egyik részem szeret érteni. Tényeket gyűjt, összefüggéseket keres, elemez, következtet. Biztonságot talál abban, ha valamit logikusan át lehet látni. A másik részem viszont nagyon nem így működik. Inkább ráérez dolgokra, "letapogatja" azokat. Nem mindig tudja megmagyarázni, hogy miért tart valamit fontosnak vagy igaznak, mégis erősen jelen van benne egyfajta belső bizonyosság érzés. Úgy látom, hogy ez a kettősség valójában régebb óta része az életemnek. Nem egy új felismerésről van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy egyre jobban rá tudok nézni kívülről erre a működésemre. Korábban sokszor nagyon idegennek éreztem magamban ezt az ambivalenciát. Zavart. Néha kifejezetten kínlódtam, küzdöttem vele. Hajlamos voltam azt gondolni, hogy a két oldal közül valamelyiknek biztosan igaza kell legyen, a másik meg téved. Ma már nem érzem ezt ennyire egyértelműnek. Nem azért, mert megértettem vagy megoldottam volna ezt a kérdést, és nem is azért, mert már ne okozna nehézséget. Dehogyisnem! Okoz. Még mindig. Néha még most is összezavar. Azt sem tudom állítani, hogy mindig jól különbséget tudok tenni megérzés, remény, félelem vagy vágy között. Mégis egyre inkább azt érzem, hogy nem legyőzni vagy kijavítani szeretném ezt a kettősséget magamban, hanem elfogadni, hogy mindkettő hozzám tartozik. A logika segít értelmezni a világot magamban és körülöttem. A megérzés, az intuíció pedig olyan irányokra mutat rá, amiket előre ésszel egyszerűen nem tudnék levezetni. És talán éppen ez foglalkoztat engem újra meg újra. Az, hogy hogyan lehet egyszerre helye az életemben a tudásnak és a bizalomnak. Nem az ész, a logika rovására, nem a tudás helyett, hanem ezek mellett. Mert jó ideje egyre inkább azt érzem, hogy vannak dolgok az életben, amik hamarabb, előbb érkeznek meg érzésként, mint magyarázatként. És talán számomra most / még mindig / újra és újra erről szól a tanulás: egyre bátrabban figyelni arra a nehezen megfogható belső iránytűre is, aminek a működését nem mindig, sőt többnyire nem értem, mégis azt érzem, hogy valami fontosat tud az életről, a világról, arról aminek történnie időszerű. Mert hiszem, hogy az életben rend van, de ezt sokszor csak utólag látom így.
Rita F.Sokáig tudni akartam, merre vezet az útam. Mindenárom szerettem volna látni az egész térképet. Ma már inkább követem a belső iránytűmet. Ez néha olyan mint Jack Sparrow iránytűje :-D teljesen össze-vissza mutat, de eddig mindig jobb helyre vitt, mint ahová az eszem indult volna!
1