- GGyőző
*Már nem megy egyedül* #Csend Sziasztok! 50-es ff humanoid lennék, aki 6-éve egy macival alszik. Utóbbi napokban megtelt a média a kis Punch majommal. Engem nagyon magàval ragadott a története. #Elutasítàs #Kirekesztettség (hontalansàg) (érzelmi elhanyagolàs) (identitàskrizis) Mióta az eszemet tudom ezzekkel a stigmàkkal élek, voltak évtizedek amikor nagyon nem jól éltem meg, mostanra már szinte aszkézis nagymestere lettem. #Remete (Annak ellenére, hogy családos ember is voltam.) D: asztrológus mondta, ha van egy jegy, akinek mindenképpen pàrkapcsolatban kellene élnie, az a Mérleg. Eddig, ez, cáfolva. Dee! Készen állok, hogy az életem hátralévő részét kiegyensúlyozott pàrkapcsolatban éljem le, 35-év magány után. Istvánt, a kezdetek óta követem, sok mindenben egyet értek, valószínűleg ez is nagyban hozzájárult a vilàgnézetem alakulásàhoz. Utóbbi 15-évem, minden létező elvonulás tanfolyam önismeret fejlesztő(tés) coachok, millió egyéb szakembereknél megfordultam. Most viszont a pszichológusommal az elmúlt 15-évnyi spiritualis melléfogàsokat inaktivàljuk. Bevallom a végsőkig belefàradtam, minden szinten.. Konkrétan az elmúlt 7-évem a túlélésről szólt. # Új kihívásom; visszatalàlás magamhoz + az ERŐ #Élő kapcsolódàs #Utazàs mint életforma #Új hon felfedezése, mert minden új lesz. (Szerettem volna egy nagyon részletes helyzet-jelenlétet írni magamról, de ahogyan említettem a végsőkig kifàradtam, eme levelemet is 2-hete irom, halogatom.) Sok sikert kívánok mindenkinek, ebben az évben is, teljesüljenek a vàgyaitok! És, a Csendben születik az igazsàg Győző
0 
Ildikó NemesErős és határozott, minden problémát egyedül megoldó nő vagyok. Az első házasságomat vittem a hátamon szinte egyedül érzelmileg, anyagilag. A munkámban csúcsra jutottam. De belefáradtam, belehaltam. Amikor a hangsúlyt át tudtam végre tenni az ERŐSről a NŐre, akkor jött az a FÉRFI, aki elfogad olyannak, amilyen valóban vagyok. Nem kell bármilyennek mutatnom magam mellette, lehetek NŐ. Olyan amilyen. "Szeretlek akkor is, ha ilyen hülye vagy!"- ezt az egy mondatát soha nem fogom elfelejteni, amikor és ahogy mondta. Ez az egész fejlődés - átalakulás - érés nekem jó három évembe került. Újra férjhez mentem. Nincs felhőtlen harmónia most sem, de a problémákhoz való hozzáállásom, a problémák kommunikálása változott nálam gyökeresen.
Schlotter EdinaHú hát nem semmi az ilyen nehéz apákkal, de olyan jó hogy így ilyen őszintén meg tudsz nyílni. Én úgy tapasztaltam hogy nagyon felszabadító érzés volt amikor apukámtól teljesen elszakadtam. Önmagamat választottam. Sok minden ami miatta volt, például a megfelelési kényszer, az "úgysem vagy rá képes" érzés akkor tudott elkezdeni gyógyulni amikor már nem visszhangzott a fejemben, de ehhez az kellett hogy teljesen kizárjam őt. Tudom hogy ez durva de ő is aztán változott és elgondolkodott pár évvel később. És kialakult egy egészségesebb semleges viszony ami már nem arról szól hogy alárendelt vagyok vagy függök a köteléktől ami apa és lánya között van.
Marosvölgyi AnnaTavaly halloween környékén elvesztettem 1 millió forintot és az apámba vetett bizalmat egyszerre. A legnagyobb összeg, amit valaha a bankszámlámon láttam, 2 millió volt. Évek alatt gyűjtögettem össze, az én életutammal, érettségi nélkül, hosszas betegséggel és korai különköltözéssel az is csoda, hogy ennyi összejött. Jól akartam befektetni. Édesapám kamasz kora óta, tehát jó 30-40 éve vállalkozik változatos módokon. Mindigis felnéztem rá a bevállalóssága, hálózati gondolkodása és kommunikációs képességei miatt. Sajnos az ő apja volt az, aki kiskoromban molesztált és ezt egyszer az édesanyám észre is vette, majd 20 évig eltitkolta mindenki elől. Miután végre elmondta, szükségem volt néhány év terápiára, mire le tudtam ültetni at apámat és megbeszélni vele is. Ő is tudta már, nem kerített neki nagy feneket, szerintem saját apaképének önvédelmére el sem hitte. De megbeszéltük. Aztán ebben az 1 órában, amink volt kettesben (mert ebben az időben Németországban élt és csak rövid időkre látogatott haza ügyet intézni) még annyi fért bele, hogy ajánlott egy elképesztően magas jutalékú befektetést, ahol a barátnőjének már fél éve bent volt 1 milliója és rengeteget küldött vissza a cég. Bíztató volt, lelkes, én pedig naív, befektetésszűz és meghatott amiatt, hogy végre mindent megbeszéltünk Apámmal, akihez egész életemben szinte lehetetlen volt kapcsolódni. Készen álltam vele egy lapra tenni és kockára tenni a spórolt pénzem felét a jövedelmező siker reményében. Hiszen én Benne bíztam. 1 hónapig jött a megígért jutalék, aztán a cég eltűnt a pénzünkkel. Ő nem veszített semmit, mert addigra már visszajött a befektetés, csak 50 általa beszervezett ember veszteségét kellett kezelnie, akik közül én voltam az egyik. Azért is jutalékot kapott, hogy én beraktam a pénzem és ezt a százalékot ő újra befektette máshova. Nem adta oda kártérítésként. Nem csak az évek alatt megtakarított pénzemet veszítettem el, hanem egyszer s mindenkorra megláttam, hogy valójában miért átláthatatlan Apám üzleti élete és miért mondtak rá (gyerekfejjel indokolatlanul) csúnya dolgokat pszichológusok és ismerősök az elvált Anyukám védelmére. Örökre eltört felé a bizalmam és amikor pár nappal később ott aludtak nálam, hogy spanyol utazásuk előtt ne kelljen Budapesten is szállást fizetni, megpróbáltam szembesíteni azzal, hogy mennyire szorongok az egzisztenciám miatt. Hárított, mint minden alkalommal, amikor róla próbálok beszélgetni, vagy tükröt tartani, majd nyomatékosítás képpen idegesen belevágta a konyhakést a vágódeszkába. Sziasztok, Anna vagyok, 27 éves, befektetési károsult és árva. Még él az Apám, a kapcsolatot is tartjuk, de sajnos sosem tudott igazán szeretni és nem bízhatok meg benne és a tanácsaiban. Csak jó lenne ezt a távolságot nem ismételni végre a kapcsolataimban is. Úton vagyok 🙏🤍
- Marosvölgyi Anna
Sziasztok! Egy szinte 27 éven át tartó lila ködből ébredezem. Mindig volt tárgya az obszessziómnak, mindig akadtak függőségeim (12 év durva evészavar, drogok, pornó, elkerülő spiritualitás, viszonzatlan szerelmek) amik ideiglenesen segítettek nem szembenézni azzal a ténnyel, hogy egyszerűen nem találom a helyem a világban. Kilógok, nehezen boldogulok, alaptalan, otthontalan, céltalan, kisemmizett, egyszerre magányos és túltelített, a sokszoros visszautasítottságtól ripityaszívű vagyok, de immáron végre teljesen nyers és őszinte magammal és a Világgal is. Ebben a szerintem fontos, átmeneti állapotában találtak meg István videói és úgy döntöttem, hogy belevágok életem azon szakaszába, amikor végre magamat választom meg a legfontosabbnak. Aki hasonló cipőben jár, vagy szívesen kapcsolódna, beszélgetne, megkeresné velem a közös pontokat, örömmel és nyitottsággal várom! Kivirágzó tavaszt és jó munkát Mindannyiunknak 🤍🫂🌸 Anna (♒️, 27, Budapest)
- Schlotter Edina
Nemrég fejeztem be a női út folyamatot és volt egy dolog ami több napi rágódásra indított. "Miért vagy hálás apádnak?" Hát ezen el kellett azért gondolkodnom. A királynéképzőben a férfi út folyamat után hetekig dolgoztam fel apukámmal való kapcsolatot. Rengeteget segített az hogy őt el tudtam helyezni az ábrán. Meg ott van indulásnak hogy az ő anyja, a nagymamán nárcisztikus, bár nagypapám egy kis tündér volt, ez nem segített rajta. Azért ez már egy enyhítő körülmény. 19 éves koromban kezdett el apukám szeretőzni. Meg szektázni. Úgyhogy onnantól még kevesebbet törődött velem és akkor jött el az én nagy csalódásom a férfiakban. Sokat gyógyultak ezek a divatos szóval élve "apasebeim" hogy megértettem: nem ellenem irányultak a tettei, meg tudtam bocsájtani de hálás csak pár dologért tudok lenni: 1: nagy tanítómesterem volt ezzel az attitűddel, neki köszönhetem hogy önismerettel kezdtem el foglalkozni. 2: A bántalmazó kapcsolatom után ő hurcolt pszichológushoz és védett meg nem egyszer mindeközben lekifurdalást láttam a tekintetében. 3: Csodálatos anyukám van akit ő választott annak idején párjának, aki annyira tündér hogy helyre tudta billenteni a lelkemet mindig. Apámmal is működött az hogy tegyél bele mindent és vagy áttörsz vagy összetörsz és belehalsz. Hát ez utóbbi. Úgyhogy már nem próbálkozom. De belül mégis békém van már. De nem tagadom, voltak olyan gondolataim még régen, hogy bár inkább ne is ismertem volna. A nagymamámmal semmi kapcsolatom. 80 évesen olyan torz mintákkal és gondolatokkal él még mindig hogy beszélgetni nem tudok vele két szót. Neki egy dologért vagyok hálás: hitannóra Zoli bácsinál aki értéket látott bennem. És a nagypapámért aki szeretett.
- Attila Takács
Köszönöm a válaszod! Nagyjából ez zajlik most, amit leírsz. Amit te önreflexiónak, azt én (tudatos) figyelemnek nevezem. Haladunk. Még ha sokszor nem is látszik.
1 - Schlotter Edina
Szia, lehet hogy férfi válaszra számítasz de van hozzá meglátásom bár lehet hogy ez a nőknél máshogy van: sokat keresgéltem én is, sokszor változtattam amikor a helyemet kerestem, és azt tapasztaltam hogy ez menet közben derült ki mindig hogy merre menjek tovább, egyikből jött a másik. Volt sok út amiben csalódtam de az is hozzájárult ahhoz hogy letisztuljon mi az amit NEM szeretnék és tapasztalat volt minden, nem volt semmi elpocsékolt idő. Minden gazdagít téged. Én is sokat méláztam a jövőn de inkább mindig az önreflexió segített jobban. Kevesebbet kellett volna agyalnom hogy miben lehetnék a leghasznosabb, azt sajnálom hogy sok idő volt mire erre rájöttem, az úgyis megtalál ha itt az idő. Minden tudás hasznos és minden tapasztalás hasznos.
- Attila Takács
(36F) Jelenleg csak pénzt keresek. De ez már nagyon zavar. Nem lelkesen kelek fel reggel, hogy végre indulhat a nap, csak nyüglödés, hiába a fizetésemelés. Elég volt! De elengedni a pénzt jelentö állásomat még nem tudom. Új Képzésre járok: szervezetállítás. (családállítás) Itt tudok hasznosulni. A körülettem lévö haverok" már le vannak építve. Nem volt nehéz: Soha nem éreztem, hogy a mellém verödött haverokkal egy húron tudnék pendülni. Nincs sok olyan aki éppen abban van amiben én: Figyelem, hogy mit akar tölem a mindenség és közben kutatom és pontosan feltérképezem a saját adottságaimat, amikröl talán nem is tudtam. Ezt hogyan csináljam jobban? (Jobb Önismeret?) Keresem, hogy hogyan hasznosulhatnék. Próbálom figyelni, hogy mit akar tölem a mindenség. Nem hallom a hangját még. Sejtem, de nem tudom. Hiszem, hogy van helyem a világban hasznosulni, egyedi módon, úgy ahogy csak én tudok, más nem. Mit tehetnék még a mindennapokban? Azon kívül, hogy elmegyek a férfikörbe. Amúgy van férfikörünk két hetente tartjuk.