Egyedül maradtam 8 évnyi kemény bántalmazó kapcsolódás után. Hogyan lehetnék egyszerre Anya is és Apa is?! Hogyan adhatnám meg azt nekik, amit már eddig is képtelen voltam?! Csak a remény él bennem, hogy majd egyszer azt mondják nekem, - tudjuk miért döntöttél így Anya, és ez volt a helyes döntés! - Amikor a fiamnak elmondtam, hogy el kell hagyjuk az Apjukat mert veszélyben vagyunk, a fiam azt mondta, - Tudom, Anya! - ekkor 5 éves volt. Megkérdeztem tőle, hogy neheztelni fog-e ez miatt rám?! (sosem rettegtem ennyire a gyermekem válaszaitól mint ebben az időszakban..) és akkor azt válaszolta; - Nem. Apa rosszul viselkedett. Szóval a gyereknevelés nem egyszerű dolog. Mindenek felett áll a példa mutatás. Ha azt látják, hogy mindent el kell tűrni és bármit megtehetnek velünk, akkor ők is hasonlóan fognak cselekedni. Borzalmasan tudatosnak kellett maradnom, akkor amikor a válás és az az előtti időszak megmérgezett és idegileg tönkre tett. Nem volt egyszerű felülkerekedni azon, hogy ez már nem csak rólam, és nem csak az érzésekről szólnak. Meg kellett állítanom valamit, ami már az én őseimtől indultak. Amilyen mintáim voltak, ahogyan megéltem a gyerekkoromat. A gyermekek nevelésének legfőbb alapjai, a védelem, a példamutatás, a következetesség és a tiszta szeretet. Tiszta fejjel ez jól megy. De ha kibillen az ember, sok hibát elkövet. Hálát adok Istennek, hogy végül a gyermekeimen keresztül tette számomra világossá, mi a helyes cselekedet, mi a helyes út, az ő érdekükben.
Az elveszett bárány hazatalált. Ne add fel! Még meg sem született a kisebbik gyermekem, amikor már tudatában voltam annak, hogy tehetek azért, hogy megtörjem a családi mintákat. Hónapról- hónapra, évről- évre bontakozott ki előttem mit is tehetek azért, hogy a gyermekeimnek ne kelljen azt átélniük, amit nekem. És mégis megtörtént. Megérkezett az első kamasszerelem. Láttam, hogy baj lesz. A fiú olyan volt, mint az apja és a volt élettársam kombinációja. Aggódtam, szorongtam hónapokon keresztül, mert kifordult magából az okos, szorgalmas gyermekem. Ez több volt, mint kamasz lázadás. Elszökések, hazugságok, játszmázások. Egy este elment sétálni, ami gyanúsan sokáig tartott. Telefon nem volt nála. Nem jött haza. Az asztalán egy búcsúlevél állt. Elment. A fiúhoz. Bajban volt és én nem tehettem semmit. Látszólag. Minden nap Imádkoztam érte. Tudom, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Barátaimmal imádkoztunk érte, míg egy nap tisztán láttam a lelki szemeim előtt, hogy a legnagyobb nyugalomban ülünk egy asztalnál, nyaralunk, beszélgetünk. A levéltől számítva 2 hét múlva hazajött. Elmesélte mik történtek vele. Már ő is látta és a saját bőrén érezte, amit én 6 hónapja láttam. Kihírdettem a Vészhelyzetet és azt mondtam: "Segítek, de csak, ha kéred! Ha igazat mondasz, akkor meg tudlak védeni." Kérte. Másnap mentünk együtt, hogy minden ott maradt holmit elhozzunk. Szakított. Végig Isten segítségével álltam mögötte és éreztem, hogy erőt merít belőlem. Azóta is minden nap hálát adok Istennek, hogy itthon van és védelemben van. Óriási tapasztalatot szerzett a mérgező kapcsolatról nagyon fiatalon. Több eszköze volt, mint nekem annak idején, és itt volt velünk Isten, és sokan, akik szeretik. Ha beszélgetnél, keress bizalommal. Ha mélyebben foglalkoznál ide kapcsolódó témákkal, nézd meg a kihívásaimat!
Ez az a terület, amire igazán büszke vagyok az életemben. Két klassz fiú anyukája vagyok. Jól tudtam velük együtt menni az úton. Nem erőltettem mereven nevelési elveket. Az egész családunk olyan hátteret biztosított nekik, amitől jó útravalót kaptak. Mert a hamuba sült pogácsa bizony nagyon fontos. Két nyelven nőttek fel úgy, hogy a két hazájuk egyikében sem feltételezte senki, hogy nem ott élnek. Saját tapasztalatom alapján pl. abban tudok segíteni,hogy: Hogyan találtam meg a gyereknevelésben a középutat? Hogyan tanultak meg IGÉNYES szókinccsel 2 nyelvet egyszerre a fiaim? Jelenleg távol vannak tőlem. Ennek az én saját döntésem az oka. Nem szeretjük ezt a szituációt, de arra azért jó, hogy a gyerekek látják, hogy próbálom megtalálni a küldetésemet és az otthonomat (mint rák szülött, ez számomra fontos kérdés).