Tapasztalatok

Morgós Bence

Megcsalástól az etikus nem-monogámiáig → Fiatalabb koromban sokat szenvedtem a hűtlenségtől. Vagy én voltam az, vagy engem csaltak. Később éltem házasságban, nyitott házasságban, poliamoriában, kapcsolati anarchiában is. Sokat tanultam arról hogyan érdemes több emberrel kapcsolódni és még többet arról hogyan nem. Jó esély van rá, hogy lehetnek élményeim, amik relevánsak a te jelenlegi helyzetedhez is.

Pallér Zsuzsanna

Voltam már barátnő, menyasszony, feleség, élettárs – és voltam olyan kapcsolatban is, ahol nem vállaltak fel. Mindezek között a legfontosabb felismerésem az, hogy ha önmagamhoz hű vagyok, a hűtlenség fogalma szinte értelmét veszti. Mert ha nem azt követem, amit a szívem és az értékrendem diktál, akkor valójában saját magamat csalom meg. Hiszem, hogy nincsenek véletlen találkozások. Amikor két ember érzelmileg már nem teljesen elkötelezett egymás iránt, akkor szinte elkerülhetetlen, hogy megjelenjen valaki, aki azt a hiányt tükrözi vissza, amit a kapcsolatban érez. Ezt magam is megtapasztaltam. A vonzalom mögötti igazság Amikor házas voltam, és valaki iránt elkezdtem vonzalmat érezni, feltettem magamnak a kérdést: Ő az, akihez vonzódom, vagy az, amit ő általa megélek? Az igazság az volt, hogy az utóbbi. A vonzalom pedig szertefoszlott, miután megértettem, hogy csak egy hiányérzet miatt volt. Az a figyelem, megértés és együttérzés, amit tőle kaptam, valójában a férjemtől hiányzott. De ő nem értette, hogy ezekre vágyom. Két út állt előttem: 1. Megértetem vele, mi kellene ahhoz, hogy azt érezzem elegendő figyelmet kapok. 2. Elfogadom, hogy ő talán soha nem lesz képes erre, és megtanulok együtt élni ezzel. Próbáltam magamnak megadni azt, amit a páromtól szerettem volna kapni, de ez önbecsapás volt. Mikromegcsalások Ma már tudom, hogy léteznek olyan helyzetek, amelyeket mikromegcsalásnak hívnak. Amikor nőként megengedtem, hogy egy férfi mélyebbre lásson bennem, máris kötelék alakult ki. És ahol a mag el van vetve, ott könnyen szárba szökken más is. Belátom már, hogy természetes női működés növeszteni dolgokat – akár bimbózó érzelmeket is. Ezért ma már tudatosan figyelek a határokra, tisztázom a kapcsolati kereteket, és folyamatosan felteszem magamnak a kérdést: Ki miért érkezett az életembe, mit mutat rólam, és én miben lehetek hozzájárulás neki? Az őszinteség önmagammal és a másikkal nem várhat. Ha utólag próbálunk rendet tenni, az már sokszor késő. Elengedés és bizalom Fordított helyzetben – amikor a párom figyelmét más ragadta meg – úgy éreztem, hátra kell lépnem. Bíztam benne, hogy önmagától rájön: amit talált, az csak egy szelete annak, ami köztünk lehetséges. Piszkosul fájt, de hagytam, hogy a folyamat a maga útján haladjon. Végül az a lufi is kipukkadt. Persze volt olyan is, hogy nem pukkadt ki. Ilyenkor megértettem, hogy ha valaki mással találta meg a boldogságot, akkor magam miatt kell őt elengednem. Mert az, aki már nem engem választ, azt én hiába választom. Magamnak ártok vele. A legfontosabb tanulság, amit ezekből a helyzetekből levontam, hogy az önmagamhoz való hűség minden kapcsolat alapja. Csak így teremthetünk olyan kötelékeket, amelyek valóban építenek – és nem rombolnak. 🌿