
Árny-tükör Feszültséged arra tanít, hogy feloldjam magamban a feszültséget. Elutasításod rámutat arra, hogyan utasítom el önmagam. Félelmed által meglátom a saját félelmeimet. Falaid arra késztetnek, hogy elkezdjem lebontani a saját falaimat. Mindazzal, ami viszolygást kelt bennem megmutatod az elfojtásaimat. Mindazzal, amit elítélek benned, rávezetsz az éretlenségeimre. Mindazzal, amire haragszom benned, láttatod mindazt, amit nem szeretek, nem fogadok el önmagamban. Áldott minden sötét, ami általad belőlem felszínre bukkanhat, fénnyé alakulhat. ✨ (Részlet az Emlékszem a bennem lévő Szentségre című könyvemből, amely most még egy napig rendelhető.) Botos Orsolya

Ahogy fejlesztem a nőiességem, úgy veszem észre, hogy mennyi nagyszerű férfi van a világban...😊 Megdöbbentő az eddigi vakságom.

Napok óta próbálok regisztrálni társkeresőre, mert a családom és a barátaim biztatnak, hogy manapság ez a módja az ismerkedésnek. Valahogy mégsem megy. Csak bolyongok az oldalon, elkezdem kitölteni a kérdéseket, aztán vagy kidob a rendszer vagy magam lépek ki. Nem érzem magaménak a helyzetet.
Társkeresővel én magam is próbálkoztam pár évvel ezelőtt, és azt kell mondjam, elég vegyes tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban. Nekem is eléggé komfortzónán kívüli dolog volt ez az egész. Utólag persze valahogy sorsszerűnek tűnik minden, de a mai fejemmel nem biztos, hogy újra belevágnék. Vagy ha bele is vágnék, egy csomó mindent másként csinálnék. Amúgy nem bántam meg, hogy regisztráltam, csak szerintem én akkor nem álltam készen egy kapcsolatra. Semmilyen tekintetben. Amit még hozzáfűznék, az az, hogy ha belevágsz, tedd önszántadból, és ne a hozzátartozóid biztatására. Ha mégis úgy döntesz, hogy megpróbálod, a legjobb, ha egy jópofa kalandnak fogod fel, és nem veszed túl komolyan. Legalábbis az elején. Aztán meg ki tudja mi jöhet ki belőle. Egy esélyt megér(het). Én drukkolok! 😊

Tapasztalatom a társkeresés világában...sokáig voltam bizakodó, hittem abban, hogy valahol él az a bizonyos Férfi, akit nekem szántak. Tavaly, 2025-ben, sajnos sok negatív élmény ért a találkozások kapcsán. Az utolsó, aki ráadásul spirituális beállítottságú férfi volt, olyan szinten elbizonytalanított a hitemben, hogy fél éve feladtam a társkeresést. Most, az Újév elején, szembejött velem a Humania és kíváncsi természetem lévén, úgy döntöttem, ezennel itt próbálkozom mégegyszer. Kalandra fel!

Nyílt, őszinte kommunikáció a kapcsolatok alapja. Igényeink kifejezése, egymás megértése fontos. Válás után jött a bizalom vesztett állapot. Félelmeim és az érzelmi állapotom azt eredményezték az ismerkedések kapcsán, hogy vagy én vagy a partner félt kapcsolódni, szintet lépni a kapcsolódásban. Szinte ismétlődtek a történetek. Mindeközben önismereti munkám rendszeressé vált. Alapvetően jól éreztem magam egészen addig amíg a szintlépés ideje el nem jött. Úgy éreztem bátran mutatom önmagam....közben pedig azt a választ kaptam elérhetetlen vagyok.

Két hónap után el kellett engednem valakit az életemből, mert a viselkedése erőszakos, agresszív és birtokló volt. Mégis, ezzel együtt olyan különleges és mély élményt adott a lelkemnek, amilyet korábban soha nem tapasztaltam. Tudom, hogy helyesen döntöttem, mégis rendkívül nehéz kitartanom mellette. Nem a személye hiányától szenvedek, hanem attól az érzéstől, amit adott.

Ismerem az érzést…Semmi másért nem érdemes élnem, csak ezért az érzésért. ❤️ Engem 5 hónap után elhagyott…🙃 aztán visszajött. Aztán megint elhagyott… Most ismét kopogtat az ajtómon… 2019 augusztus 7-én kezdődött a történetünk…Kíváncsian várom megyünk-e együtt tovább…🥰
Szia Andrea ! A párom viselkedése sokszor volt ilyen. Előfordul mèg, előjön ez belőle, de mostanra ritkult. Az elejèn volt, hogy megijedtem ettől, szorultam, szűköltem, ès megbántottnak èreztem magam. Azt èreztem, el akar nyomni. Felül kerekedni….hogy én nem vagyok fontos. Aztán a megfigyelésem azt eredmènyezte, hogy rá jöttem, ezt ő nem azèrt teszi, hogy bántson engem. A sajàt felelősségemet kellett felismernem. Azt, hogy mennyire ellene mentem neki ilyenkor. A sajàt igazamat tudtam csak elfogadni. Makacs voltam, s inkàbb okoskodtam. Nem tudtam a valódi szeretet nyelvet. Idő volt, míg átalakult bennem az, hogy valahogyan èrzem, hogy mikor kell csendben maradnom, vagy mikor mondjak bàrmit is. S ha mondom, azt ne arroganciából mondjam. Az elejèn egyszer azt mondta nekem. - “ Sokkal többet elèrnèl nálam, ha lágyabb, gyengédebb lennèl. “ Azt nem tudhatom, hogy te milyen minőségben tudtál kommunikálni, de az is megfigyelésem, hogy akkor is jöhet agresszió a Férfitől, ha mi nem megyünk ellene, inkább meghúzódónk, nem szólunk, mint a nyuszik, de ekkor meg fèlelem volt bennem. Azt pedig megèrzik. ( amikor szembe mentem vele, végül is, az is fèlelem )Valahol középen érzem a megoldàst, és a bizalomban.