
Ma csatlakoztam, még nem tudom hogyan működik ez az oldal. Mindig társkereső oldalak ellen voltam. Mivel nincs párom, nemrég mégis csináltam profilt a fb ismerkedés oldalán. 🥰Pedig úgy éreztem, hogy majd a jó Isten küld nekem egy férfit az életembe, mert Ő tudja ki legyen az, akivel a sors majd összehoz. Mert nincs véletlen. Jelentkeztek különböző tipusú férfiak, pasik. Az tipikus ismerkedési oldal. Ennek örülök, hogy itt beszélgetni lehet, megosztani őszintén a problémákat, tapasztalatokat. Szeretem a mély beszélgetéseket, már sok éve az önismereti úton haladok. 😉🙂 Bocsi, lehet az írásom és a fogalmazásom nem helyes, mert Szlovákiában élek és szlovák nyelvű sulikba jártam. Elég laza vagyok, úgy hogy nem zavar, ez van😉.

49 éves vagyok! Nem akarok semmit iranyítani, beszélgetni szeretnék, időt kellemesen tölteni, kirándulni. Érdekel a védikus tudomány, filozófia Bakos Attila magyarázatával. Szeretem István munkásságát, mindazd amit kepvisel.

Pontosan még nem tudom, hogy miért is regisztráltam, csak régóta követem és hallgatom István videóit, így gondoltam kipróbálom az oldalt. Érdekelnek más emberek tapasztalatai/dilemmái is. Én jelenleg "keresem az utam"! Távkapcsolatban élek, egy tinédzser gyermekem van és úgy érzem, hogy valami változásra lenne szükségem, jó lenne valami "hasznossal" foglalkozni, de még nem tudom merre tovább.

A "ki vagyok én?" kérdéssel 1993-ban találkoztam először és addig nem álltam meg, ameddig nem jutottam dűlőre ezzel a kérdéssel. 2009 óta másoknak is segítek ebben az irányban önismereti mentorként. Szerintem ez az életünk legfontosabb kérdése, mert ameddig ezt nem látjuk, addig hamis célokat és vágyakat kergetünk helyette. Kíváncsi vagyok a te önismereti tapasztalataidra is, mert mindenből tanulhatunk. Nyitott vagyok az ismerkedésre, barátkozásra.

30 éve dolgozom magamon és másoknak is segítek ebben, hivatás szinten. Keresem a Társamat, akivel nem csak aludni jó, vagy szórakozni, sportolni, táncolni, beszélgetni, de dolgozni is. ☺️ Jó nagy kertem van! 😉😀

Kötődés. Mióta férfiakkal Tinderen barátkozás alapon ismerkedem, nyugodtabb az idegrendszerem. Érzelmileg biztonságban érzem magam. Merek olyanokkal is párba állni, akik nagyon mások a korábbi, számomra toxikusan vonzó férfitól. És érdekes kapcsolódások, beszélgetések születnek így. Főleg barátságok. Ami jólesik, simogatja a sok sebet szerzett lelkem. Viszont. Amint valakivel szemben beindul bennem a vonzalom, rögtön jön a régi kötődés. Hogy akarom őt. Hogy nem akarom elveszíteni. Hogy emiatt meg akarok felelni neki. Hogy kedvesebb vagyok, mint ami lélekből jönne. Mindeközben az egész érzelmileg fájdalmat okoz, hiszen nem önazonos, mélyen nem ezt akarom csinálni. Kényszer. Függés. És ezért érzem, hogy a (szexuális) vonzalom számomra egy luxus, amit nem élhetek meg. Mert ha igen, elmos, mint a tenger. Teljesen elveszítem a békés középpontom, amit olyan nagy figyelemmel építgetek az utóbbi hónapokban. Túl sok hasonló fájdalmat éltem meg évekig, nem akarom újra. De nem látom, hogy mi a megoldás. Lesz olyan, hogy szépen, békésen indul, és olyan is marad? Mert jelenleg, ha békésen el is tud indulni, egy ponton átvált a régi beidegződésbe.

Nekem is hasonló tapasztalataim vannak. Belekóstoltam az online társkeresésbe,hát elég keserű..nincs őszinteség,a kommunikáció felszínes,senki sem meri vállalni magát,a leírt,kimondott szavaknak,tetteknek nincsen semmi következménye. Így nem lehet kapcsolódni még felszínesen sem,nem hogy mélységében. Sebaj,nem kell feladni marad az offline tér...nyitott szemek...kezdeményezés..habár nem könnyű,főleg nekem,szűz jegyű vagyok,nehezen mutatom magam,de lehet ez is egy kihívás...🙃🙂

Így, hatvan felett, elmondhatom, hogy mindenfélét megéltem már az életben. Voltak nagyon nehéz időszakok, amelyek tele voltak feszültséggel, stresszel , de megtanultam, hogy ezekre a dolgokra már ne fájdalommal gondoljak…válás, anyagi nehézségek, gyermekem súlyos betegsége, saját depressziós korszakom… Tovább léptem, csak a jelennel foglalkozom, és a jövőt tervezem. Lefoglalom magam dolgokkal, amelyek építő jellegűek, pozitív értékeket adnak . Nagyon nehéz felemelkedni és elhitetni magammal , hogy értékes ember vagyok, amikor húsz éven keresztül éltem úgy, hogy megaláztak, lelkileg terrorizáltak… De az élet megy tovább, és élni kell …és akarni kell…

Kedves Péter! Mi a cél? Azt értem,hogy szeretnél egy támogató társat,de mi a célod az életben? 😊
Szia Gabriella ! Azzal kezdted, senki sem vàllalja magát, s azzal fejezted be, nehezen mutatod magad. Akkor nem lehet, hogy hasonlókkal találkozol ? Én magam ezt fedeztem fel sok évvel ezelőtt, hogy az àllapotomra írtak. Nincs hiba. 😊