NatalySokat kerestem, mert tudom, nehéz elfogadni valakit, aki tolószékes. Bekategorizálják, azonnal sajnálni kezdik, pedig ez egy helyzet, ami nem zárja ki, hogy keressük a saját boldogságunkat. tisztában vagyok azzal, nehéz az elfogadás, hiszen felvállalni magának és a világ előtt nem lehet könnyű. a boldogság nem kereken és állapoton függ, hanem mit teszek a másikért, mennyire értem meg, kölcsönös mit várunk. Szeretve lenni, és szeretni , ezt nem magyarázni kell, ez vagy kialakul, és van szikra vagy soha nem lesz, ezt megérezzük. Soha nem adtam fel semmit. Több időbe telik társat találni, de még van egy kis időm, és boldogságot, örömet, megértést adok, és boldog leszek ha kapok. Rendszeresen edzem magamat. Ahogy a helyzetem is megengedi. Valahol a társadalmi hozzáállás is elég rossz. Ha valakinek van valami testi baja, nem lenézni kell, kérdezni. A tisztességes kommunikálás, főleg ha őszinteséggel párosul , előbbre visz. A helyzetem ellenére boldog vagyok, csak a társam hiányzik, akivel együtt élünk meg kis csodákat, ha szomorú, te vagy aki vidítja, ahogy mondjuk, jóban, rosszban egy-ütt. Nagyon sok minden érdekel, és a zene, művészet, s minden ami építi a lelket testet érdekel. Ebben a helyzetben is megtanultam azt a fajta önvédelmet, ami kell hogy egyedül is megvédjen e fura felfordított világunkban. Senki nyakára nem telepedek, vagy meg ismer és lát bennem valamit vagy nem én vagyok akit keres. Együtt romantikázni, élvezni egymást a természetben, felfedezni sok szép csodát, nagyon boldogító érzés. Segítőkész vagyok, de nem lehet kihasználni. úgy mondhatnám, hogy ha valamit az élet elvesz, ad helyette értékesebbet, jobbat. Mélyen érdekel az emberi lélektan. Az őstörténelmünket tanulmányozom, mert nagyon fontosnak tartom a gyökereinket. Érdekel a társadalomtudomány, a szociális hozzáállás, igazságkereső vagyok. Ebben az életünkben nem szabad a csalódások miatt feladni. Egy időre visszavonul az ember de előre nézzen, és adjon esélyt, hisz párban élni, egymásért nagyon nagy dolog. Természetesen felelősséggel. Önmagamat ellátom, bár van amiben segítségre szorulók, de van szám és kérek. Soha ne adjátok fel! Erre buzdítok másokat is. Nehéz megtalálni, de valahol vár, és hátha alapon itt megtalálhatja az ember azt akivel jó nagyokat nevetni, egyszerűen egymásért élni. Nem a pénztárcájába kell kutatni, és csak testi örömöt keresni... Ez más minőség szerintem. A saját és más boldogsága a kezünkben van. Jó szív, bátorság, és kitartás kell hozzá.
1
Tünde46 éves, 10 éve szinglianyu szerepben élő nő vagyok, aki sokszor felbukott, de mindig felállt egyedül, és már nem okolja az úton levő kavicsokat, nem sajnálja a segítő kéz hiányát. Most már tudom, hogy mind tanított!
1
Bányász Dorottya Csíkszeredában születtem, szüleim első gyermekeként, a kommunizmusban. A kétszobás tömbházlakás teli s tele volt élettel, vendégek, látogatók és családtagok adták a kilincset egymásnak. Itt lett lételemem az ismerkedés. A levesbe mindig tett édesanyám annyi laskát (tésztát) ahányan voltunk s még egyet, mindig még egyet annak aki betoppanna. Félelemmel kavarodott csodálat, izgalmas kíváncsiság jellemez ma is amikor nagyon könnyedén vissza emlékszem (kb. másfél éves korom óta) magamra, ott abban a hangos, zizi életben. Oázis volt, igazi oázis a szürke, nincstelen kommunizmus, vasbeton kockáinak színpadán, abban a kis blokk lakásban csodás színkavalkád volt. Szüleim őszintesége, vidámsága, nyitottsága, intelligenciája,kreativitása és tiszteletre méltó korlátaik is, olyan példa volt nekem ami lényem legmélyén határoz meg, csodás bölcső volt, hála érte!
1
Szilvia BarthaMostmár nehezen megy 🤪, néha ufónak érzem magam, amiatt, hogy jókedvű karakán Nő vagyok...rengeteg szenvedés van benne. Mindig alulválasztottam, mostmár a társamra várok, akivel megélhetem azt a békés egyesülést, amiben egymás támogatva egyszer csak megérkezünk.🙏 Ja amikor kijelentem, hogy egyedül élem le az életem, mert nem is érdekelnek már a férfiak, belép egy játszótérem egy tök ismeretlen férfi, akibe úgy beleestem mint az ágyú, de totál reménytelen. Én a kemény csaj🙃🤪😜.
1- MRMónika Rapits
Királynő korszakomban vagyok, ami nagyon tetszik még. Tetszik az erőm és tetszik ennek a hatalma. De ugyanakkor, ahogyan István is mondja, a nő ebben a korszakban magányos. Én is, és a magány lassan jobban zavar, mint a sikerek amiket elérek, és persze a siker hozza magával a nehézségeket és esetleg egyéb negatív dolgokat. Érző nőként jó lenne, érzelmileg megpihenni, de nem tudom hogyan fogjak hozzá és ne tudom valóban erre vágyom-e.
1 Krisztina Császár
Korábbi tapasztalat megosztása kapcsán (válás és felismerés) jöttem rá, hogy szép és jó, hogy úgy érzem, hogy külön utakon kell járnom, de nagyon nem szabad bele esnem egy olyan kapcsolatba, ahol a gyerekkorom mintái visszaköszönnek pl.: ahol az érzéseket és igényeket magunkban tartjuk, az intimitást és közelséget kerülni kell vagy pl. a sebezhetőséget nem merném felvállalni (a tökéletesség álcája mögé bújva). Egy szeretői szerep ezeket tökéletesen hozná. Nagyon nyitott szemmel kell járnom a lehetőségek között, hogy bármilyen csábító helyzet és férfi is állna elő, határt tudjak húzni a másnak való megfelelés vs. saját igények képviselete mellett: intimitás, figyelem, magam felvállalása, kiteljesedés egymás mellett.
2
Rátkay JánosVálásom után, 18 év házasság után ott álltam egy csomó kétellyel: kellek-e én még valakinek, hogyan tudok egyáltalán nőkkel ismerkedni, 20 éve nem csináltam ilyet, a világ is közben megváltozott körülöttünk, azok az elvek és gyakorlatok, amik akkor működtek a párkeresésben, azok már vagy nem is léteznek vagy elszállt felettük az idő. És akkor jött az internetes társkeresés. Hamar megismerkedtem ezzel az új világgal, és elég gyorsan a rabjává is lettem. Az egy dolog, hogy nagyon sok randevút tudtam leszervezni, sőt, sok nővel nagyon gyorsan nagyon messzire eljutottunk az ismerkedésben, de volt ennek a dolognak egy csomó árnyoldala is, amibe sikerült belekeverednem. Egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy függőséget okozott a dolog, szinte már percenként néztem a telefonomat, hogy kaptam-e választ a megkereséseimre, hogy jött-e új női profil, akinek írhatnék. Egyszerre több partnerrel is leveleztem, tartottam a kapcsolatot, már majdnem minden estére jutott egy randevú. A végén borítékolható volt a kiégés és a káosz az életem többi területén. Ha nem szeretnél átesni a ló túlsó oldalára, és már azt sem tudni, hogy kivel mit beszéltél korábban, ahogy velem ez megesett, szívesen megosztom veled a tapasztalataimat, ha igényled.
2
Adrienn38 éves vagyok. Hosszú kapcsolataim voltak korábban. Azonban 6 éve az ismerkedési fázisig jutok. Sokat olvasok, fejlesztem magam a témában. Joós István, Dora Gyula, Mészáros Ádám, Matthew Hussey, Dr John Gray munkásságát követem leginkább, de minden idevonatkozó podcast, írás stb. foglalkoztat. Ha van ötleted szívesen veszem vagy megosztom az én tapasztalatom, ha érdekel. 😊
2
Veronika 18 éve elváltam, 8 éves szeretői kapcsolattal a hátam mögött most itt állok 60 évesen és nem tudok ismerkedni... egyrészt nagy páncélt növesztettem, másrészt arrogáns vagyok... világéletemben én voltam a Szabó bakter, most is... elmenekülnek a legények. Karrier, pénzügyi stabilitás pipa, önismeretben lépegetek, férfiak, kapcsolódás ... ülj le fiam egyes!
2
Viktor GyollaiIzgalmas témának tartom az ismerkedést, ezért szeretnék megosztani magamról ebben a témában. Azt figyeltem meg az évek alatt, hogy az ismerkedéshez sokszor jól jön a türelem. Állatokkal szinte nem is lehet máshogy. Őket nem lehet lenyűgözni a jó dumával és általában pontosan érzik, hogy kik is vagyunk. Érzik a magabiztosságunkat vagy bizonytalanságunkat. Érzik, hogy béke és szeretet van-e bennünk, vagy agresszió és felsőbbrendűség érzés. Általában emberekhez is érdemes türelmesen közeledni, mert a másik ember ettől érzi biztonságban magát ebben az interakcióban. Eszembe jut az egyik kedvenc filmem egyik vicces jelenete, amikor a falut vezető szamuráj azt mondja a nála "vendégeskedő" amerikai katonának, hogy első találkozáskor mi lehet csodásabb, mint hogy mindketten bemutatkoztak egymásnak? Ez mai léptékben is igaz. Egyes emberekhez lassan lehet közel kerülni, viszont gyakran ezek az emberek jobban önmagukat mutatják az ismerkedés minden stádiumában, mint azok, akik szélsebesen ismerkednek. Néha a türelmes közeledés azt jelenti, hogy gyorsan közeledik egymáshoz a két ember. Ez is előfordul, amikor mindkét ember érzi a másikat, és érzik, hogy milyen sebességgel lehet közeledni a másikhoz. És ha megvan a vonzalom, vagy hívjuk inkább kíváncsiságnak, akkor minden felgyorsul önmagától és spontán. Voltam sales-es is, és ott az ismerkedésre kevés idő van. Lehet trükközni, elhitetni a másikkal, hogy nagyon szimpatikus neked, és akkor ezzel is lehet gyorsítani a folyamatot. Ezt a magánéletben nem javaslom. Jobb őszintének lenni! Most ennyit... Ha valakit érdekel a téma, órákig is tudok beszélni róla, mert szeretem. :-) Ja, mégis eszembe jutott valami: akiben valódi érdeklődés, kíváncsiság van az emberek felé, annak könnyű ismerkedni. Persze jó még, ha van hozzá egy egyenrangú szemlélet benned, és egy kedves, elfogadó attitűd - nem a kritizálás a kedvenc időtöltésed :-)
2