KingaAz én tapasztalatom az eddigi megélt élethelyzetekből is elég színes, persze ha csak egyszerűen mint művész lélek szemszögből nézem. Attól függően milyen lelkiállapotban voltam, festettem is,így adva ki magamból többnyire fájdalmat és megnemértettséget. Persze tudtam, hogy mindenki nem érti meg, de nem is volt fontos. Most már sokkal fontosabbnak tartom, hogy mindig legyen erőm mindig újra kezdeni és a legjobb önmagam legyek napról napra.
0
PéterÜdvözlet Mindenkinek! Most egy olyan életszakaszban vagyok, ahol a nyugalmat, a tiszta kommunikációt és a kölcsönös felelősségvállalást tartom értéknek. Szeretem a mély beszélgetéseket, a természetet, a csendes jelenlétet és azt, amikor két ember nem egymás életét próbálja megjavítani, hanem együtt épít valamit. Ugyanakkor a pezsgés és a változatosság is része az életemnek, de igyekszem az egyensúlyra törekedni. Egy olyan kapcsolódást keresek, ahol mindketten készen vagyunk — külön-külön is.
- Péter
Nagyon megérintett, amit írtál. Ritka, amikor valaki ennyire tisztán és felelősséggel beszél a saját útjáról. Én is egy olyan szakaszban vagyok, ahol a belső harmónia és a tudatos jelenlét lett a legfontosabb. Jó érzés látni, hogy van, aki hasonló minőségben van jelen az életében.👍
2 
Alexandra WierlIdeális férfi mítosza Érdekes nézőpont Sokat beszélgetünk a barátnőimmel párválasztásról, férfiakról és azt látom, hogy mindannyian várnak egy ideát. Legyen jó egzisztenciája, értelmes, kiegyensúlyozott, sikeres, mentálisan rendben van és olyan ízig vérig férfi aki ha belép egy terembe akkor mindenki rá figyel. Hatalmas önámításnak tartom, hogy ezekre a férfiakra várnak. Mi a megoldás? Még szebbnek lenni (érkezik sokszor a válasz) Tapasztalatom szerint keresni egy inspirálót akihez tud kapcsolódni, de még nincs “készen”. Nem létezik olyan férfi aki minden területen tökéletes. Akkor hiányozna az út, ami által a nők fejlődnek, a nők élik meg a vágyaikat, a nők ismerik meg önmagukat. Lehet, hogy a végén a nő fog kapcsolódni a férfihoz és a férfi lesz a dolga. De előtte éveken keresztül ezek a “sérült” félkész férfiak eszközök és hozzájárulások nekünk nőknek, hogy saját magunkat megismerjük. Hogy akarhatunk más mellett társként fellépni, ha önmagunkkal is csak távoli ismerősök vagyunk? A korábban említett vágyott férfikategória mellett általában van már nő is. Többnyire az a nő nagyon sokat bele tett a férfiba, az ügybe, hogy azt az életüket éljék amit. Sokan a kész férfiakra várunk, de a kész, “igazi” férfiaknak van ügyük, csinálják és valaki már eljuttatta őket odáig. Nem fogják leváltani, ezen a korszakon már túl vannak.
Eszter KisBalaton camino! Ez a terv nyárra. Te mit vinnél magaddal? Én csak egy serpát. (Utálok cipekedni) 😉
0
Virág Hargitai-KissVannak sarokkövek, melyek egyértelműen meghatározóak egy társkapcsolatban. Az egyéni értékrendek és igények kompatibilitására gondolok. Nem a cukros vs. sós túrós tészta különbségre, hanem ami tényleg vízválasztó tud lenni. Tapasztalatom szerint hosszú távon nem működőképes például két homlokegyenest különböző politikai világnézetű ember egymással, különösen, ha egyikük, vagy mindkettőjük nagy érdeklődést tanúsít a közélet aktualitásai iránt és igénye van ezeket megvitatni. Ugyanilyen volumenű a szexualitás, gyermekvállalás stb. Ideig-óráig lehet, hogy csillapítja a különbséget az alkalmazkodás, kompromisszum, de az elemi igények előbb-utóbb felszínre törnek. Szerintem ezért nagyon fontos az önismereti út során tisztázni magunkkal, mik a saját igényeink, értékrendbeli határköveink, és akkor nagyobb eséllyel kerül a fókusz a hozzánk illőbb emberekre. Van, hogy rendkívül nehéz szétszálazni a sajátot a ránk nőtt külső elvárásoktól, hatásoktól és ebben a hozzánk legközelebb állók sem hiteles tanácsadók, mert annyira egyedi minden egyes ember.
- Péter
Jó Reggelt Mindenkinek! Reggelente mindig emlékeztetem magam arra, hogy a nyugalom és a tiszta jelenlét nem magától jön — választás kérdése. Ma is ezt választom. Azt a kapcsolódást keresem, ahol két ember ugyanígy dönt egymás mellett. További Szép Napot a Közösségünk Tagjainak!
0 - Péter
Kedves Noémi! Tudom, átérzem amin átmentél/átmész. Nekem sem volt éppen egyszerű válásom (de ezt nyilván sokan mások is elmondhatják, akik hasonló helyzetben voltak/vannak), de ott a bizonyosság, hogy utána mindig van esély egy újnak, másnak teret engedni. Előbb magadban, aztán úgy is csatlakoznak hozzád majd azok, akik ezt értik és én is már tapasztaltam azt, hogy van értelem dolgozni magamon ennek érdekében. Egy 25éves tönkrement házasság után volt egy 10éves kapcsolatom. Az, hogy most 50+osan ismét az újratervezésben vagyok már nem is súlyt le annyira. Csinálni kell! Tegyél érte és menni fog. Ahogy öregapám mondta: "Nem kell a kiömlött tejbe bele sírni." Megtanultam, hogy az önsajnálatba tolt energiákat az önfejlesztésre fordítva gyorsabb a gyógyulás és az útkeresés is sikeresebb lehet. További Szép Napot!
- ISIlona Szakolczai
Elnézést van olyan férfi akinek nem a szexualitás a legnagyobb problémája? Igaz én már 65 éves nő vagyok de még mindig akarkivel találkozok ez a téma mindig felmerűl. Hisz valaki a férfi -női baratságban fizikai kapcsolat nélkül? Érdekes módon fiatal korokban nagyon sok fiúval tudtam baráti kapcsolatban lenni a közös érdeklődés (sport,történelem,politikai nézetek túra kulturális események stb)keretében most meg mindenki párkapcsolatot szeretne miért van ez igy? Nem gondolom hogy a személyes vonzàsom lenne tényező mert miest nemet mondok az intime kapcsolatra mindenkinek elszáll az érdeklődése irányomban. Lehet a világ annyira változott körülöttem én meg ugyanolyan maradtam de èn nagyon jól vagyok a bőrömben a hagyományos èrtèkrendemmel ? Szivessen fogadom a hozzászolást Üdv mindekinek Ilona.
0