istván ruzsinIgazából leírnám a tapasztalataimat, ahogy nálam történt ,hátha valakinek segítség vagy erőt tud meríteni belőle. Viszonylag elég sok minden történt velem az utóbbi 10 évben . A szüleim betegsége, ápoltam őket , majd eltemettem . Közben elvágtam , elköltözött tőlem a fiam, tönkrement egy vállalkozás, volt egy fantasztikus kutyám, el kellett temetni őt is , nagyon nehéz időszak volt ez . Ami életemben igazán segített átrendülni , azok a barátok , a célok, a sport. És nagyon túl is vállaltam magam . Mindenbe. Az egyik oldalról nehézséget okozott, a másik oldalról nem volt időm gondolkodni, nyalogatni a sebeimet vagy sajnáltatni magamat , hanem mentem az általam kijelölt úton , csak egyenesen csak előre. Mind külső szinten, mind belső szinten. Természetesen nekem is voltak nehéz pillanatok , amikor elkapja az embert a sírás vagy amikor felnéz az égre , hogy miért ?????!!!!!!!!!! Volt egyachilllesz szakadásom , egy kutyatámadásba léptem bele , hogy egy kisgyereket meg óvjak , nagyot ugrottam , rosszul ugrottam, elszakadt az achilleszem, és gipszben befeküdtem . Ott sok mindenre rájöttem, ott az NAGYON kellett. Ott sok mindent megértettema szülői mintákról , hogy tették a szüleim a tőlük telhető a legtöbbet és legjobbat a rendelkezésre álló lehetőségükkel jót akartak mint minden szülő a gyermekének , de az az ő életükbe állta meg a helyét . De rá kellett találjak , hogy nekem mi a jó az én életemben , megtalálni azt ami működik és elhagyni azt ami nem működik, vagy máshogy csinálni. És ezek gondolatok mellett fel kell építeni egy új életet . Sokszor nem olyan gyors ez a váltás , de felszabadító maga a gondolat és az életben van visszacsatolás , hogy van eredmény , hogy jó az irány. Az utóbbi tíz évem nagyon nagy tanító mesterei , hogy bízzak a bizonytalanban és a türelem . // Volt időszak, mikor sokat voltam egyedűl, és volt , amikor a hölgyek jöttek , mentek az életemben . Ezt is ki kellett próbálni. De rájöttem , hogy leginkább a tartalmat keresem, a nőt akivel egyszerűen csak jó akivel tudunk csatlakozni egymáshoz és megvan a mélysége a kapcsolatnak. Tudom, érzem, hogy van olyan , akit mellém rendel az élet, a sors. Teszem a doldom, s kivárom, amikor eljön az idő. Jöjjön amikor eljön az ideje. // Nekem ezeket tanulni kellett és kell is . Hát ez az én rövid történetem . Üdv . Mindenkinek.
5
Renata VadJelenleg szingliként, próbálom önmagam és az akadályaim megismerni. A válásom óta, ami 4 éve volt pár ismerkedésen túl vagyok, de úgy tűnt valahol mindig megakad a lemez. Ezen dolgoztam az elmúlt években több féle módon, egyéni, csoportos önismeret, családállítás, pszichológus, egyéb terápiák. Jól érzem magam egyedül is, de jobb társaságban az alap mottóm. Szeretnék kapcsolatot de nem minden áron. Te hogy látod a párkeresés buktatóit a mai világban?
Beáta GyeneseSziasztok! Talán nem véletlen,de ma ramtalalt ez az oldal.Tanitó vagyok, római katolikus vallásom gyakorlom.Szeretnék egy jó , becsületes embert társnak.
0
Andrea Takács"Elesik. Feláll. Koronát igazít. Megy tovább." Sokszor megtörtént, de jó így. Nyerni nem nyerhetek mindig, de mindig tanulhatok, ami sokszor értékesebb, mint a nyereség. Megyek, megyek. Tudom hogy merre, tudom, hogy miért. Nyitott szemmel mindenre és mindenkire, mégsem akad össze a tekintetem senkiével. Pedig elfeldkeznék egy mély pillantásban, megmártóznék egy önfeledt kacagásban és elpillednék ez biztonságot nyújtó ölelésben. Láthatatlan lennék?
ZoliAz elmúlt 4-5 évben szép lassan elfogytak körülöttem a "potenciális jelöltek". Elnézést a kifejezésért! Nem jöttek a "sikerek", pedig szorgalmasan és kitartóan keresem a nagy Ő-t. A kedves, csinos, intelligens, aktív, sportot és természetet kedvelő, valóban komoly kapcsolatot kereső nőt. Aki tényleg komoly kapcsolatot keres, és nem csak "úgy csinál" és ezt hangsúlyozza harsogva és önsajnáltatva minden irányba. :( Amikor meg reáis esély lenne rá, különböző okok miatt mindig visszalép, így élve állandósult szingli életét és egyszer csak arra döbben rá 40-45 évesen, hogy elúszott az a bizonyos "gyermekvállalásos és családalapításos" hajó egészségügyi akadályok miatt. :( Lehet, hogy én is ilyen lennék férfiben? Tény, hogy anno én sem vállaltam be a "kapuzárási pánik miatt" olyan kapcsolatot, ahol nem volt minden kerek, aminek pedig annak kellene lennie. Intő jelek, stb. Vagy fontos hiányzó láncszemek miatt. Jobban is tettem, utólag mindig kiderült. Valamint elég körbenéznem közeli és távoli barátaim, ismerőseim körében, 6-8 év után hol kötnek ki az ilyen, sokszor erőltetett kapcsolatok, házasságok. További tény, hogy viszonylag kevés nővel találom meg azt a közös rezgést, bizsergést, mondhatni kémiát, nevezhetjük szerelemnek? Ki tudja? (Az életközei válság sem segíti elő a helyzetet.) Viszont szerencsére volt már rá alkalom és az meghökkentően jó volt, ami megerősíti, megerősítette a hitem, hogy létezik ilyen. Sokan tanácsolják, hogy ilyenkor engedje el az ember a dolgot, ne ragaszkodjon hozzá görcsösen, és akkor jönni fog. Ezt igencsak paradoxonnak vélem, mert mindig abban fejlődik és halad előre az ember, amire fókuszál, amibe energiát fektet, azt "növeszti" vagy azt vonzza be, szokták mondani. Amit elhanyagol, az értelemszerűen bukásra van ítélve, gondozás és fókusz hiányában. Tehát, ha valamivel nem foglalkozunk (pl. önfejlesztés, problémák megoldása stb.), ott miért is várnánk átütő eredményt, változást az eddigiekhez képest? Nemde? Úgy döntöttem, adok egy esélyt még itt ennek a megcáfolására. Akár egy kis közös gondolkodásra ebben a sajnos nem túl "népszerű" témában. (Csak tudnám, hogy működik az oldal? :) ) Hátha megdől a teória vagy kiderül az igazság. ;) Vajon tudnak itt segítséget kapni a hasonló cipőben járó emberek? Úgy látom, vagyunk páran hasonló helyzetben. U.i.: Elismerem, nem vagyok egyszerű eset, de a szíven hatalmas! ;) Állítólag még "jó pasi" is vagyok, az a tipikus, akit nem értenek a nők, hogy hogyhogy nincs párja. (Nem én mondom!)
Marta Birone64 éves idősödő nő vagyok. Voltam térskereső oldalon,de ott csak a fényképeket látták,de nem engem.Fotó alapján itéltek meg,Volt pár találkozásom is.
0
DóraVolt kapcsolatom 10 évig, de nem ismertem fel, hogy mi nem jól kapcsolódtunk. Hinni akartam és tagadtam. Ma már nem teszem ezt. Tisztelem magamat és téged is, hogy nem húzom az idődet, de ez nem azt jelenti, hogy az ágyad az ismerkedés terepe. Jó kapcsolatot szeretnék építeni, nem a külvilágnak és nem az ismerősöknek - magunknak, ha lesz olyan. Elkeseredett biztos, hogy nem vagyok és a sérüléseimet kezelem, így biztos lehetsz benne, hogy nem fogok rajtad függeni. Az élet szép pláne, ha azzá tesszük.
Viktor GyollaiIzgalmas témának tartom az ismerkedést, ezért szeretnék megosztani magamról ebben a témában. Azt figyeltem meg az évek alatt, hogy az ismerkedéshez sokszor jól jön a türelem. Állatokkal szinte nem is lehet máshogy. Őket nem lehet lenyűgözni a jó dumával és általában pontosan érzik, hogy kik is vagyunk. Érzik a magabiztosságunkat vagy bizonytalanságunkat. Érzik, hogy béke és szeretet van-e bennünk, vagy agresszió és felsőbbrendűség érzés. Általában emberekhez is érdemes türelmesen közeledni, mert a másik ember ettől érzi biztonságban magát ebben az interakcióban. Eszembe jut az egyik kedvenc filmem egyik vicces jelenete, amikor a falut vezető szamuráj azt mondja a nála "vendégeskedő" amerikai katonának, hogy első találkozáskor mi lehet csodásabb, mint hogy mindketten bemutatkoztak egymásnak? Ez mai léptékben is igaz. Egyes emberekhez lassan lehet közel kerülni, viszont gyakran ezek az emberek jobban önmagukat mutatják az ismerkedés minden stádiumában, mint azok, akik szélsebesen ismerkednek. Néha a türelmes közeledés azt jelenti, hogy gyorsan közeledik egymáshoz a két ember. Ez is előfordul, amikor mindkét ember érzi a másikat, és érzik, hogy milyen sebességgel lehet közeledni a másikhoz. És ha megvan a vonzalom, vagy hívjuk inkább kíváncsiságnak, akkor minden felgyorsul önmagától és spontán. Voltam sales-es is, és ott az ismerkedésre kevés idő van. Lehet trükközni, elhitetni a másikkal, hogy nagyon szimpatikus neked, és akkor ezzel is lehet gyorsítani a folyamatot. Ezt a magánéletben nem javaslom. Jobb őszintének lenni! Most ennyit... Ha valakit érdekel a téma, órákig is tudok beszélni róla, mert szeretem. :-) Ja, mégis eszembe jutott valami: akiben valódi érdeklődés, kíváncsiság van az emberek felé, annak könnyű ismerkedni. Persze jó még, ha van hozzá egy egyenrangú szemlélet benned, és egy kedves, elfogadó attitűd - nem a kritizálás a kedvenc időtöltésed :-)
Tünde46 éves, 10 éve szinglianyu szerepben élő nő vagyok, aki sokszor felbukott, de mindig felállt egyedül, és már nem okolja az úton levő kavicsokat, nem sajnálja a segítő kéz hiányát. Most már tudom, hogy mind tanított!
1
Balogh MariannSokáig hittem azt, hogy nem tudok egyedül lenni. Felemésztett a magány. Pedig voltak körülöttem, szerettek és támogattak, mégsem volt elég nekem, mert nem volt az az egyetlen, akire igazán vágytam. Ez kezdetben a válás utáni űr volt..én a társamat vesztettem el akkor, akivel hittem, hogy életünk végéig és hogy jóban-rosszban. Aztán jöttek férfiak, csodás kapcsolódások, de valahogy egyik sem volt igazán az, akit kerestem. Míg egy alkalommal olyan mély kapcsolódás alakult ki, amit addig nem tapasztaltam korábban. Kellett egy kis idő mire beleengedtem magam, de mégis egy se veled-se nélküled kapcsolat alakult ki, annak minden fájdalmával együtt. Hiába volt meg a mély lelki kapcsolódás és testi vágy is, mégsem működtünk jól együtt. Egy pillanatban lezártam, de a fájdalom még egy ideig velem maradt. És ma már tudok hálás lenni ezért a fájdalomért is. Ezáltal éreztem meg az egyedüllét igazi mélységét, és egyúttal áldását is. Már tudok így élni. Tudom, hogy önmagam is értékes vagyok, beleálltam az erőmbe, megélem azt. Ezen az úton sokan kísérnek, van aki rövidebb, van aki hosszabb ideig marad, és hiszem, hogy egyik útelágazásnál ott lesz a Társam is.