
Szia Edit! Nem szívből akartam lezárni, amikor még dolgom volt vele. Csak egy helyzetet szerettem volna megoldani - nyilván nem megfelelő módon. Ezt persze nem is nagyon lehetett máshogy látni, mint lezárásnak. Ezt meg is értettem. Nem akartam semmit megúszni, legfőképp tapasztalást nem. Lett is tapasztalás bőven. Sajnos nekem volt okom a másikra csúnyán nézni. Amikor nem egyenlő a mérce, azt azért nehéz saját hibának látni. Mégis beletettem mindent, mert láttam benne, ami talán nincs is ott. Amikor végleg eljött az érzés, hogy ez nem az én utam, már nekem sem volt kétség.

A sértődés, a harag, a féltékenység, a fájdalom, a depresszió olyan méreg, amelyet te iszol meg, és azt várod, hogy a másik haljon bele. Az élet nem így működik. A legtöbb embernek egy egész élet kevés rá, hogy ezt az egyszerű igazságot megértse. Más nézőpontból ez egy játszma. Duzzogok, azt remélve majd a másiknak ez rosszul esik, és elgondolkodik azon, vajon mivel bántott meg? Sosem fog rájönni, mert nem gondolatolvasó, de megjelenik a távolság a két ember között, ami, ha így folytatják, egyre csak nő, míg egy szakadékká válik.
Sziasztok ! Kérdésem lenne felétek úgy, hogy közben tudom a választ. Paradox. Friss megélésem, ( nem az első ), hogy a férfi feszül. Érzem, mert àt veszem az energiáját, hogy alig jó valami, mindenkit megítél, “robban”, alig tud örülni bárminek is….Nem vicceskedünk, ha én próbàlok “poénkodni”, biztos, hogy le leszek csapva . Bármire ugrik, ami tőlem jön. Nem 1-2 napról van szó. Ha kérdem mi a baj, azt mondja nincs baj. Tisztában vagyok azzal, hogy nem velem van baja. Még akkor sem, ha mostanában azt jelenti ki, ő csak mint barát fog ezutàn jönni hozzám, de lehet, hogy nem is fog, mert elege van a konfliktusból. Nézet eltérés nyilván van közöttünk, s amit megfigyeltem, az ilyenkori kiakadàsa abból fakadhat, hogy nem engedi meg a tökéletlenséget. Nincs vita, nincs hibàzàs…stb, …Tényleg nem engedjük meg a tökèletlenséget. Ez a tapasztalatom. Amúgy sokszor magammal is. Nem tudjuk leengedni a gátakat. Védünk. S ugye ha a magam részét nézem, akkor semmi màs dolgom nincs, mint megengedni neki azt, hogy most ezt éli. Türelemmel lenni. Elfogadóan, megértően. De nem magamat elnyomva…. Persze ezt akkor valójában, ha őt választottam.