
Célom, de egyben kihívás is az életemben olyan párkapcsolatot találni ami nem trauma-kapcsolat. Tapasztalatom szerint a párkapcsolatok nagy százaléka így működik. Azt várjuk hogy egy olyan emberrel találkozunk aki majd meggyógyít, minden gondunkat megoldja, vagyis megment bennünket. De ahhoz hogy jól tudjunk kapcsolódni meg kell ismernünk magunkat. Vagyis először valódi önmagunkat kell megtalálni, és majd utána kapcsolódik az személy aki az igazi utunkat segíti, támogatja. Ehhez szükséges hogy magunk legyünk egy ideig és szembenézzünk az egonkkal, sérüléseinkkel és gyógyítgassuk azokat. Ehhez persze bátorságra, őszinteségre és nem utolsó sorban HIT-re van szükségem. Hiszem ha őszintén szembenézek a mintáimmal, sérüléseimmel és megértem azokat, akkor az már jó út a meggyógyításukra. És így ismerem fel azt is ami eddig a trauma kapcsolatok felé sodort. Az önismeret és a helyes önértékelés által tudok jobb emberré válni, ezután tudok majd másokat is segíteni és jól kapcsolódni. Jól kapcsolódni számomra azt jelenti, hogy elfogadom magam és elfogadóbb leszek másokkal is. De azt is szeretném látni hogy a Férfi is őszinte önmagához, dolgozik a rossz minták átalakításán és nyitott a változásra.

Azt hiszem màr,hogy semmi,de semmikèppen nem szabad feladni,s megalkudni azon cèlt,ill.azon cèlèr,amely sajàt önkifejeződèsünk felè visz minket.Mert ha ez ellen teszúnk akkor csak màsok èrdekeit,vàgyait fogjuk megvalòsìtani, teljesìteni,s mi magunk meg a passzìv lètezője maradunk az èletnek.Ergo: bàtorsàg!;)

Engedd és nyiss... És szerintem egyszer csak eljön az a pont, amikor azt mondod, hogy nincs gát vagy ha van is még, de már nem érdekel és egyszer csak megindulsz...

A szerelem szó etimológiája: “a magyar nyelv belső keletkezésű szava, a szer- ősgyökből származik, amely eredetileg 'társul', 'kapcsolódik', 'rendbe tesz' jelentéssel bírt.” Ezt csak szerettem volna megosztani mindenkivel, aki olvassa. A magyar szerelem szóban a szer- előtag ugyanaz, mint a “szer-kezet” és “rend-szer” szavakban, tehát ott van benne a “sorba rendeződés”, “Rendbe való beleállás” jelentéstartalma.

Életem választott Férfija néha függő, önsorsrontó, birtokló, hirtelen, erőszakos. 2 éve tanítjuk egymást. Ezidő alatt sokszor taszítottam el- Ő is engem, vetettünk véget a kapcsolódásnak, bántottuk egymást. Közben változtunk. Nem Ő hiányzott, hanem aki én voltam mellette, ahogy látott. Egy nyelvet beszélünk. Senkivel nem volt meg az az érzés. Kénytelen voltam dönteni, megelégszem a kevesebbel, hazugságban élek és 20 év múlva újra próbálom, mikor a kényelmes élet összeomlik vagy bele állok és Hiszek. Időt kellett adnom, hogy megismerjem, értsem és olvassak benne. Nem őt akarom megváltoztatni, hanem felnőni a feladathoz. Sokszor könnyebb lenne kihátrálni, elfutni és vissza se nézni. Félelem, önzőség, egoizmus? Hiszem, hogy okkal kaptuk egymást az életünkbe. Hálás vagyok Neki minden traumáért, mert tanított, formált (állítása szerint tudatosan), nap mint nap tükröt tart. Tapasztalatom szerint ez kölcsönös, válaszreakciók sorozata. Ennek köszönhetően értem a régi énemet, nagyon szeretem a jelenlegit és izgatottan várom a jövőbenit. Minden ember áldozat a saját életében míg nem kezd őszintén szembenézni Önmagával.

Az elmúlt időszak sok mindent letisztított bennem. Rájöttem, hogy a kapcsolódás alapja nem a tökéletesség, hanem az, hogy két ember vállalja a saját részét — őszintén, tisztán, jelenléttel. Én most ebben a minőségben vagyok jelen, és innen szeretnék továbbmenni.