István SzabóJelenleg életem legmélyebb válságát élem, keresem a válaszokat , hogyan fejlődhetek, hogyan menthetem meg a házasságom, és mindeközben találkoztam a Humania oldalával. Látom, hogy nem vagyok egyedül, sokan túl vagytok ezen, túléltétek, én mindent megteszek a folytatásért, sokat tanulok az írásaitokból, köszönöm!
0- JKJózsef Károlyi
Az élethelyzetem: 58 évesen, 34 éve boldog házas vagyok. 3 gyerek 33, 27, 9 éves, unokák 6 éves és 4 hónapos. Kb.4 éve, (mosok, takarítok, gyerekkel vagyok. Úgy érzem, hogy a küldetésem megvan, (sakk oktatás gyerekeknek), amiből nem lehet megélni, így inkább hobbinak, szórakozásnak tűnik. Szóval jó, hogy a feleségem amazon! :) Úgy érzem, hogy a 9 éves fiamnak nagy szüksége van még rám, az apára, ezért ide teszem a legtöbb időt! Nehéz nekem és a feleségemnek is ez a megváltozott helyzet. Ebben sok támogatást kapunk a videóidból, igyekszünk a saját helyzetünkre értelmezni azokat! Nagyon köszönjük neked, hogy újra készíted a napi videókat, életmentő❤️! Komolyan aggaszt, hogy a kisfiunk esetleg torz mintát fog tovább vinni, hiszen most a családunkban az apa női szerepben, az anya pedig férfi szerepben van! (Talán nem lenne ez gond, ha nem 44, és 50 éves korunkban született volna a 3. gyermekünk.) A feleségem támogatná a küldetésem, de bárhogy forgatjuk, nem jön ki a matek, az pedig alapvető, mert különben a pénz miatt fog tönkre menni a házasságunk. (Nem élünk nagy lábon.) Nehézség az, hogy régóta tart ez az állapot. Meddig fog még tartani? Hogyan bírhatjuk ki együtt? Elkötelezettek vagyunk amellett, hogy együtt menjünk át ezen a korszakon is, (bár te is azt sugallod, hogy ez szinte lehetetlen). Kérlek, hogy adj nekünk ehhez konkrétabb fogódzókat, iránymutatást, segítséget!🥰 Remélem egy erröl szóló videó más együtt maradni szándékozó pároknak is támogatás lesz. További jó munkát kívánunk ❤️, egészségben, boldogságban! Nagyon hasznos a küldetésed!
AnitaAz lenne a kérdésem, hogy van-e tapasztalatotok, mi törtenik egy férfiban, amikor a nő huzamosabb ideig, krónikusan beteg? Tapasztalat: egy évvel ezelőtt covidos, majd long covidos lettem amiből máig nem jöttem ki teljesen. Sok mindent értek már az állapotomról de nagyon hosszú út vezetett idáig rengeteg mélyponttal. A legfurcsább, hogy a betegség akkor omlott ràm, amikor éppen úgy tűnt, rendeződni làtszik az életem - 35 évesen végre jött egy férfi akinek úgy tűnt, ügye van, egy hàzasság már rászakadt, tapasztalt, bukdácsolt előre. Két hónapja voltunk együtt amikor beteg lettem. Azóta sem épültem ( még) fel teljesen. 10 hónapig követte az utamat, én pedig az övét segítettem ahol csak tudtam mígnem októberben olyan szinten rosszul lettem hogy hetekig nem tudtam felkelni. Decemberre, mire kezdtem jobban lenni, elment. Állítólag nem a betegségem volt az oka, és csak jó emlékei vannak velem- mondta akkor. De már hónapokkal előtte bezárt, nem ölelt, nem mutatta hogy szeret - persze ő is egyébként érezhetően válságba került, az ügyben is, velem is. Azóta sem értem ami történt. Mert bennem az lenne a természetes, hogy igen, nehéz, de majd együtt… talán túl romantikus elképzelés. Szóval, mi történik egy férfiban, amikor egy nő huzamosabb ideig beteg, ( az csak így önmagában hogy pöcsfej volt és elment, nem magyarázat, mert 10 hónapig jött és próbált velem lenni…) Hogy lehet feldolgozni, hogy meg sem tudtam mutatni, milyen vagyok, amikor nem ilyen?
Schlotter EdinaKedves Anita! Nekem nincsen tapasztalatom ezzel kapcsolatban, de azt gyanítom hogy mindenkiben más történik ilyenkor. Beteg voltál. Arról nem tehetsz. Amikor valakinek tumoros megbetegedése van az is krónikus betegség és van kapcsolat ami túléli és van ami nem. Biztos nehéz de fordított esetben te is kitartottál volna mellette bár biztos hogy sokminden változik az emberekben ilyenkor. Ez egy próba is talán, a covid rengeteg mindent megváltoztatott és talán le is tisztázott. Jól jártál hogy kiderült még most hogy egy ilyet nem bír ez a kapcsolat ki és nem hiszem hogy ilyenkor hibás lenne bárki is. Ha ő nem kíváncsi arra hogy milyen vagy amikor egeszséges vagy az az ő baja. Más majd kíváncsi lesz. És őrá várjál és magaddal törődjél, új életet kaptál.