Tapasztalatok

Kardos Szilvia

Önismereti úton járok. Párkapcsolati problémáim tereltek erre az útra. Férfi-női minőségek, hozott minták, hitrendszerek, veszteségélmények, kötődési sebek, apai-anyai traumák-voltak az elmúlt évek főbb vonalai-. Egy ilyen vonalú közösségnek vagyok a tagja.Nyitott vagyok kapcsolódni. 🙂

István Virovecz

A transzgenerációs történetekben magam is hiszek és párhuzamosan az önfejlesztéssel a családfa kutatásnak köszönhetően ismertem meg a saját működésem őseim mintái alapján. Nekem a gyökér ok, amiért a feltétel nélküli szeretetet és megbocsátást tűztem ki célul az volt, hogy én nem tervezett gyerek voltam. Édesanyám el akart vetetni és el is ment a kórházba a megbeszélt időpontra, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Ezzel indultam az életben és ezt cipeltem 33 évig. Megfogadtam, hogy leteszem ezeket a terheket és átalakítom a működési mechanizmusom. Egészen addig, míg az első szülött fiam világra nem jött, úgy hittem jól haladok. Aztán arcon csapott, hogy nem, mert a saját tapasztalatom az, hogy a gyermek tartja a legjobb tükröt. Ott szembesültem a valósággal, hogy csak a felszínt kapargattam és mélyebbre kell ássak mint azt hittem. Ez egy belső hang, egy belső elégedetlenség, szorító nyomás volt a szív és a szakrális csakra között. A belső énem hangja felerősödött és onnantól kezdve elkezdtem egyre jobban hallgatni rá. Így kezdtem el dolgozni a Pszichológus után Pszichiáterrel egyéniben és egy speciális csoportos pszichoterápiát is megcsináltam. Máig járok szupportív terápiára és az én mentorom természetgyógyász is, akivel spirituális eszközökkel is dolgozunk. Mondjuk úgy, kialakítottam a saját hitrendszerem. Ez nagyban segít átlendíteni a mély pontokon. A minták működtetésének felismerése akkor érkezett meg, amikor megszületett az elsőszülött fiam és azt vettem észre, amiben abszolút sokakkal tudok rezonálni, hogy magam is ugyanazt csináltam mint a szüleim. Mivel szembesültem azzal, hogy csak a felszínt kapargatom, ezért nagyon erősen elhatároztam, hogy elindulok egy belső utazásra, amelynek minden mélységét, aspektusát és dimenzióját megismerem. Úgy voltam vele, hogy ezeknek a mélységeknek a megismeréséhez szakember segítségére van szükségem, hogy kellően hatékonyan, eredményesen és gyorsan tudjak haladni ezen az önismereti úton. Elkezdtem külön-külön feltárni a belső ajtókat, dimenziókat és a családfa kutatással párhuzamosan visszavezetni a gyökér okokig, hogy bizonyos helyzetekben miért működöm úgy ahogyan. Ehhez arra volt szükségem hogy a különböző szakemberek segítségével más és más perspektívából tudjam vizsgálni ezeket. Mindemellett meg annyi előadáson részt vettem, elolvastam számos szakirodalmat, meghallgattam több 100 podcast előadást megnéztem számtalan videót és a nevesebb pszichológusokat most is követem. A spiritualitás vagy ezotéria már az egyetemista koromban magával ragadott és akkoriban úgy szintén számos oldalát vizsgáltam és számos szakemberrel hozott össze az élet, akiknek a segítségével tapasztalhattam és más megértésben tapasztalhattam meg saját magam is. A mentorommal különböző energiákat használunk, amelyeket a saját nyelvezetemben több forrásból emeltünk át és számos tanítást ötvözünk ezekben a módszerekben. Ezekkel az energiákkal leginkább tisztításokat végzünk, amelyek segítenek bizonyos elakadások megugrásában, megdolgozásában. Legalábbis le egyszerűsítve így tudnám összefoglalni. Egy példát említve, ott van például a szerelem. Az én értelmezésemben három részre tagolom. 1. Alsó Én / Alsó csakrák (1-2. csakra): Testi, ösztönös szerelem. Ez a szint a fizikai vágyhoz, a túléléshez, ösztönökhöz kapcsolódik. 2. Középső Én / Szívcsakra (4. csakra): A feltétel nélküli szerelem vagy szeretet. 3. Felső Én / Torok, homlok, korona csakra (5-7. csakra): Szellemi szerelem, kapcsolódás a Mindeséggel, egységélmény, Isteni szeretet. Ha ezek nincsenek egységben, akkor felborul az egyensúly és a megnyilatkozásom nem tud kibontakozni. Ezeket, mint egy csatorna, Tisztán kell tartanom. SZER ELEM - Amiben a SZER a csakrákon keresztül áramló energia, amit a Föld és az Univerzum között áramoltatok. Az ELEM pedig a három Én vagy a csakrák. Amik biztosítják a csatornát, mert Én csak egy eszöz vagyok, ami áramoltatja az energiát és nem csak magába szívja azt. De ELEM a Föld és az Univerzum is. “Nehéz olyan korsót tölteni, ami már tele van.” Tehát a megélésemben úgy tudok szintet lépni, ha ebben a formában tudok kapcsolódni az ELEMEKHEZ és rajtuk keresztül áramoltatom azokat az energiákat, amire szükségem van. A másik, hogy ezeket "tisztán" kell tartanom, tehát (meg)Szerelem. Ezért olyan gyönyörű a magyar nyelv.

2ooo-es évek elején elhatároztam elmegyek külföldre.Vettem egy angolnyelv könyvet és megtanultam valamennyire angolul.Aztán tesóm kijutott Írországba és mondta van sok munka.A maradék pénzemen vettem egy repjegyet.Indulás előtt pár nappal hívott , hogy van munka ahová mehetek.Azt sem tudtam mi az hogy spiritualitás , csak később értettem meg ami végül is történt. Ha elhatározod magad és nekifogsz és lépsz , az beindítja a változást és megteremted a lábod alá a talajt. De ez működik fordítva is.Ha nem mersz lépni , vagy félve tipegsz-topogsz és a gondolataid és érzéseid behatárolnak , akkor a saját életed foglya maradsz.

Attila Takács

Mindenki azokat a mintákat tudja "legyőzni", amelyeket kapott. Így én sem állíthatom, hogy az összeset "legyőztem". Egy jó időre a család feketebáránya címet elnyertem és ezt már nem is tudom magamról lemosni. Röviden: "Ha kell a szeretetem/figyelmem, akkor márpedig úgy teszel ahogy én mondom..." Először kétségbe estem, majd amikor azt mondtam, hogy így nem kérem köszönöm, akkor nemes egyszerűséggel kitessékeltek a körből, mint egy bűnözőt. Azóta persze árnyalódott minden, de a lényeg kikerült az asztalra. Megtanultam, hogy bár az élet első szakászában sokat számít a közvetlen "család" támogatása, de később mindenki a saját útját járja. Harmónia akkor van, ha a tudatosság mellett kölcsönös tisztelet és a függetlenség megengedése is van.

István Virovecz

Az önismeret útja A kezdet: A felismerés pillanata Lassan hat éve érett meg bennem az elhatározás. Először csak halk gondolatként, majd egyre erősödő frusztrációként. Ez így nem mehet tovább. Valamit kezdenem kell magammal. A felismerés nem egyik napról a másikra jött, hanem hosszú folyamat volt. Dühkitörések, önpusztító gondolatok, a családomban keltett félelem – mind figyelmeztető jelek voltak. Éreztem, hogy valami bennem mérgező, és nem csak rám hat, hanem mindenkire, aki körülvesz. “Eltévedsz, ujjongsz, sírdogálsz, majd visszakívánkozol… Olykor-olykor összefutunk, s mégsem szólalunk. Tán a fojtott vágy nyomán kételyek lépcsőfokán kapaszkodunk s bizonytalan alattunk a lét. Szürkén s ólmosan terítik ránk görnyedt terhű vásznát a napok. Megnyugvást keresünk a szikár falakon túl. Üresség, máskor végtelen tengernyi gondolatok özönlő árja nyaldossa partjait a gazdag öntudattalannak, s tovább keresünk. A szükségben nyugalom van, s miért visszanyúlnánk, vagy mint hű ebet vinnénk oldalunkon. Csak ülj le egy percre, itt nem zavar bennünket semmi, görnyedvén hasíthatsz a térből s az időből foltozhatod a múltad. Itt a penna ott pedig az írandó papír…” Ekkor döntöttem el, hogy elindulok az önismeret útján. Összetört identitásból a saját lényegem felé: A változás nem annyiból állt, hogy új frizurát vágatok vagy más ruhákat veszek. Alapjaiban kellett átalakítanom önmagam. Meg kellett értenem, hogy az életemben eddig működő mechanizmusok – a düh, az önvád, az elutasítás – nem segítenek, hanem visszatartanak. Elkezdtem leásni mélyre, egészen a gyökerekig. Fájt. Megsemmisítő volt. De tudtam, hogy ha nem nézek szembe ezekkel a démonokkal, akkor örökké rabjuk maradok. “Valami meghalt! Most nem tudom, hogy vélekedjem róla. Sirassam e, vagy eresszem útnak. A halál learatott. Álmainkat porok takarják szürke köntösben. Levegyem-e, vagy hagyjam ott mindörökre? Az élet magot vet. A Földnek én is csak egy magja vagyok. Hagyjam kinőni, vagy örökké rab maradok?” A terápia során kiderült több mint két éve, hogy erős a gyanú arra, hogy enyhe borderline személyiségzavarral élek. Egy olyan működés, amelyben az érzelmek szélsőséges hullámokat vetnek, az önkép folyamatosan ingadozik, és a világ néha fekete-fehérre redukálódik. De nem a diagnózis határoz meg, hanem az, hogy mit kezdek vele. Összetörni az öröklött mintákat: Nem akartam továbbadni azt, amit én kaptam. Egy transzgenerációs terhet cipeltem, amely hosszú évtizedek óta jelen volt a családomban. A szeretetlenség, a kimondatlan fájdalmak, az elfojtott érzelmek öröksége. "Az elme mi hegyeket zúdít rengőn, messzi merengőt. Felfeslik a lét hamis báb tükrén a torz valóság. Sóhajtva sejdít felső énem felfénylő kupolája Messze még a fel nem rítt, el nem tűnő magányosság. Csak Istennel vagyok egymagamban szótlan gyümölcseként. Árván e csillag por közt lebegő éles illúzió. A békében csend honol, üvöltve kérve valami bizonyost. Az ég és a föld lelke villódzik, mint ereimre kötött infúzió. Kinek mondjam el, hogy mily szeretet lüktet, honol itt legbelül? Hogy adhatnék csókot, egy ölelésben össze forrva mezítelenül? Hogyan mondjam el, hogy mi vagy Te nékem, lelkem nektárja? Miképpen érthetnéd hogyan ég bensőm forró lángja?" Tudtam, hogy ha én nem állítom meg ezt a folyamatot, akkor tovább öröklődik. Nem akartam, hogy a gyermekeim ugyanazokat a sebeket hordozzák, mint én. Ez adott erőt, hogy tovább menjek, akkor is, amikor már fel akartam adni. Mit adott az önismeret? 1. A tudatosságot. Már nem az automatizmusaim irányítanak, hanem én döntök arról, hogyan reagálok. 2. A felelősséget. Már nem hibáztatok másokat. Tudom, hogy az én kezembe van az irányítás. 3. A szabadságot. Már nem az vagyok, akinek mások látnak – hanem az, akit én tudatosan építek. Mindamellett kiderült, hogy nem vagyok borderline személyiségzavaros és semmilyen pszichiátriai zavarral nem küzdök. “A tépett esőben szél lengedez, S idebent holtan figyelem a változást. Elméláz az idő cserepes foga húsunkban, S görnyedvén térdre rogyunk, akár a meglőtt honfitárs. Méla kéj húzódik ajkunkon megrepedve… Ki látja, hogy mily nagyszerűek vagyunk. Vágyunk mi is akár a gyermek a szeretetre. Éltünkben szőtt bársony leplünk elhagyjuk. Az elme az, mi életben tart, tágra nyílt Nagy álmos vászon virít itt legbelül. Gazdag a paletta csak mártanom kell… Az ecset már a kezemben merengve ül.” Az önismeret nem egy cél, hanem egy folyamat. Ma már tudom, hogy nem az a kérdés, ki voltam tegnap, hanem, hogy ki vagyok most és ki akarok lenni holnap. És ha te is ott állsz az út kezdetén, ne félj elindulni. Az út nem könnyű – de megéri.

Csontos Tamás Péter

Jó apám mérnököt szertett volna belőlem. Dafke közgazdász lettem. Legyőztem a mintámat? Ó jaj, dehogy. Évek tapasztalásainak önismeretben való átfésülése kellett ahhoz, hogy felismerjem hol vagyok elememben. Mi az a működés ami rajtam túlmutat. Amit nem tudok nem csinálni. Ha úgy látod tükröd lehetek, hogy beletekints valószínű nem tetszene neked amit látsz, mert akkor nem lenne szükséges tükör a transzformációs folyamathoz. Emellet bíztatlak, hogy keress olyan tükröt akiben hiszel és bízol, mert boldogabb éveket nyerhetsz. Amennyiben megtisztelsz bizalmaddal lehet, hogy tükröd lehetek.

Balázs ANTÓK

Furmányos feladat a mintáink legyőzése. A pofáraesés garantált! Én legutóbb a pszichológusomat hívtam randira... Az ego és a gyermeki éned bármikor okozhat komoly meglepetéseket, ezek viszont kizökkenthetnek és mélyen elgondolkoztathatnak a miérteken. Mert több rétege-, szintje van a mintáknak és mind és sok meglepetéssel tud szolgálni. Az alázat és a hála átsegíthet a zökkenők egy részén. De utóbb garantáltan hálás leszel a nem várt zakózásodnak. Képzeld el, hogy az őszi vihar után önfeledten bringázol a fák között, és a küllődbe pattan egy erős ágacska... És az elmaradhatatlan szirénhangokat még be sem hoztam ;-)

Timár Tibor

Meg voltam győződve, hogy az vagyok aki vagyok. Most már jót nevetek magamon, hogy mennyire nem az vagyok aki a mintáimmal voltam és még mennyi mintám lehet, amire még nem láttam rá. Erről mindig egy Ram-Zu kérdés jut eszembe. "Ha nem az vagyok, akinek gondolom magamat és nem az vagyok akinek mások gondolnak, akkor vajon ki vagyok" Nekem a legtöbbet ami segített az a pszichodráma és az, hogy hajlandó voltam ami feljött, mindent kitenni magamból és talán elég őrült lenni hozzá, hogy elfogadjam, ennek sosem lesz vége, minden mintát nem fogok tudni feldolgozni és elfogadni azt, hogy vannak mintáim amiket még dédelgetek.

Barkóczy Barbara - Peace of Mind Yoga

A barátaim, amikor megtudták, hogy jógaoktató lettem, először el sem hitték, és nem szerettek volna járni az óráimra, mert nagyon távolinak érezték, túl spirituálisnak, jöttek a jógás viccek, … “Miért tekerem magam függönybe” … röviden inkább a megdöbbenés nyert náluk. Hiába sportoltam gyerekkorom óta, meg jógagyakorló voltam, a régi mintázatokat keresték bennem. Nem bántam meg, hogy ezt az utat választottam, mert a képzések után, elkezdtem oktatni, rájöttem, hogy a mélységekből olyan sok megélés lett, hogy tudok ebből adni, másoknak segíteni. Ezért is tanítok, mert tudom nem vagyok egyedi eset, és sokan magukra ismernek a történeteimből. Ebben találtam meg a helyem és szeretném másoknak is megmutatni a folyamatot és az utat, ehhez a teljesebb élethez, és hiszem, hogy a teljesebb élet nálad és nálam is mást jelent, viszont a vonalvezetésben tudok segíteni.

NewLife🙂

Számomra is elerkezett az idő 4éve ,hogy feltegyem a kérdést magamnak miért is tudtam kapcsolódni egy érzelmileg,lelkileg bantalmazó emberhez, miért akartam folyamat q szeretettemmel megmenteni ,és folyamat felmenteni a tettei alól, átlátva és megértve az ő sebeit, sérüléseit.Rá kellett döbbentem magamat,hogy nem a másikkal kell foglalkozni,hanem magunkkal. Millió önismereti ,pszichológiai könyv ,videoanyag után megertettem a saját műkődésem ,igen voltak iszonyat mélypontjaim ugyanakkor egyfajta könnyedség. De ennyi idő távlatából arra jöttem rá,ezeket a gyerekkorban keletkezett sebeket nem lehet eltűntetni,egy fajta hegként léteznek tovább a mélyben. Valahogy az élet is levizsgaztatott újra ebből.Azt éreztem, rendeznek, egész, teljes ,felszabadult boldog vagyok egyedül is.Es jött 1 férfi az életembe, hihetetlen barátság alakult ,figyelmes ,törődő volt ,válni akart ,egyedül volt az egészben.Ami utólag azért kiderült kamu volt.🫣 És én iszonyat meg akartam menteni ,napi 5órákat beszéltünk telefonon,nagyon mély őszinte kapcsolatnak éltem meg.Aztan 3 hónap után minden megváltozott, eltavolodott,csenddel vert, minden egyes őszinte szembesitesem után a tetteivel.És ezt húztam 1,5 évig. Húzd meg ereszd meg dinamika.Kezdtem tönkretenni,lefogyni,depis lenni srb. A lényeg hogy most már tudom ,a minta ott van,csak tudatosabban kell kezelni,az első ghosting után ,nem szabad bennemaradni,erős jel ,hogy az ember érzelmi manipulátor, játszmák lesznek . És igen ugyanez a dinamika volt jelen gyermekkoromban,érzelmileg elérhetetlen apa ,és áldozat megmentő anyai minta ,némi narcisztikus színezettel. És ehhez tudok automatikusan kapcsolódni a sebeimből,a bántalamazashoz. 4hete írtam meg neki -mivel telefont nem volt hajlandó felvenni-hogy köszönöm de a bennem élő gyermek felnőtt és én nem tudok tovább hozzá kapcsolódni. És rohadtul nehéz,mert vártam a hivasat ,hogy ezáltal azt érezzem szerethető vagyok ,és értékes. De itt nem az a lényeg, hogy az Ő bármilyen reakciója, tettei alapján mérjem magam értékét. Tudom ,hogy nehéz volt felismernem a rejtett narisztikus dinamikát, mert nagyon árnyalt, kifinomult eszkoztárral rendelkeznek ,nincs nyílt konfliktus,soha egy bántó szó,becsméreles ,leértékeles nem volt,csak a hirtelen jéghideg eltűnés ,csend.Tudom miért lett ilyen,tudom a gyerkkorát,az egész pszichológiai hátterét tudom,de nem szabad Akarni senkit se megmenteni . Ez az én fő mintám.Es valójában nagyon sok barati kapcsolatban is észrevettem ezt a műkődésem. Azt a döntést hoztam,hogy minden ilyen jellegű kapcsolatot lezártam,nem haraggal ,hanem felismeréssel,hogy ezek elszivnak engem az élettől. És most a magány, a mintáim próbálnak visszahúzni ,de nem hagyom,nem küzdök ellenük ,inkább elfogadásban vagyok, tanulom a határhúzást,a kiállást önmagamért,figyelek az első jelekre már,mert az mindig van,lehet egy elejtett szó,egy reakció, bármi. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a belső hangot ,az érzékelést, mert a másik energiája sosem hazudik. És így utólag ez a legmegdöbbentőbb hogy teljesen tudatában voltam milyen hintalóvon ülök,el is mondtam mindig a másik félnek, amiért tiltás volt a jutalmam mindig. Egyetlen mondat jött ki mindig a számon, amit mondogattam neki,ne akarj másnak látszani, mint aki valójában vagy,mert ott belül már érzékeltem, de a minta húz bele a hülyeségbe, a dinamikába,mert ebben nőttem fel ,és ezt ismerem.Szerintem maga a séma aktív marad ,a seb ottvan,csak azt kell megtanulni,hogy iszonyat tudatosan elkapni mikor húzna be és újra mennénk bele a hülyeségbe.Es igen ,ilyenkor a mintához olyan dinamikáju férfi fog jönni,aki ellenállhatatlan,rosszfiús,izgalmas,kedves,mágnesként vonz .....de nálunk is a legelején már megtette azt velem ,hogy az én utcámba jött fodrászhoz, tőlem 1percre,és nem jött fel hozzám,amit utólag kidumalt ,hogy sietett,és én gyönyörűen felmentettem a tette alól.Es iszonyat szarul esett,és mégsem tudtam azt mondani, na akkor viszlát, mert számomra ez nem elfogadható hozzállas már a kapcsolat elején ....redflag volt ,nem kicsi . De a leckét úgy gondolom addig ismételjük míg nem tanuljuk meg . Nem könnyű út,de sikerülhet, kellő hittel,elszántsaggal ,önertértékelessel, önbecsüléssel.Önmagunk meghaladásával ,de ehhez előbb le kell merülnünk a saját poklunkba ,ahol egyedül vagyunk ,mert a válaszok a megoldások, felismerések a csendben jönnek. És az ilyen típusú embereknek ,a legnagyobb válasz és reakció a csend ,mert abban erő van. Felesleges nekik arról beszélni mit tettek vagy mit nem tették,ők pontosan tisztában vannak vele. Felesleges bizonygatni a saját értékeinket, a türelmünket, empatiankat ...ők ezzel is tisztában vannak, mert pont ezt keresik ,aki fel fogja áldozni magát, és kontrollalható. Szomorú látni ,hogy vannak akik 20-30 éve élnek ilyen helyzetben ,és úgy szét van forgatva a fejük, hogy nem is ismerik fel .Hála isten nekem 2x1 5 év volt, mindenkettobol viszonylag hamar határt húztam. Az érdekes az,hogy előtte sosem volt ilyen típusú kapcsolatom.