
Senkit nem ítélek el, félre ne érts. A magam szemszögét írtam le, ahogyan én élem meg, amikor ilyen helyzetbe kerülök. Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy nekem kevés lenne egy ilyen kapcsolat, ahol nem velem éli meg a férfi az ünnepeket, nem velem nyaral, titokban kell tartanunk a kapcsolatot, én ezt megalázónak élnék meg. Értem a helyzeteket, amiket leírtál, simán el tudok képzelni olyan helyzeteket, ahol érthető, hogy boldog akar lenni az ember, de a házasságában nem tud már az lenni. Mégis azt gondolom, hogy a legtöbb esetben talán a gyávaság és a megszokás miatt nem lépnek ki az emberek. Keresnek inkább egy izgalmat. Én kifejezetten család párti vagyok, szóval ezt is meg tudom érteni és azt is feldolgoztam, hogy engem megcsalt a férjem.

Kedves Viktor, köszönöm a bátor, őszinte felvállalásodat! Olyan jólesne még olvasni arról, hogy a szerzett tapasztalataidat hogyan sikerült integrálni akár a házasságodba. Megköszönöm, ha írsz még erről 🙏 Zsuzs
Sziasztok ! Értem, hogy egy kapcsolatban az vezet, aki előrébb jár. De mi van abban a helyzetben,…mondom a sajàtom, amikor én magam céltudatos vàgynék lenni, a férfin pedig azt tapasztalom, hogy amikor erről mesèlek, beszélek, hogy mennyivel jobb adni másoknak, akkor ezzel egyet èrt, ès neki is jó, de persze ahogy èn “vissza esek “ nèha amazonba, ( most már egyre kevesebbszer :) ő is “vissza esik” abba, hogy ő a fontos. Èrtem. Elfogadom. De sürgetni őt nem tudom abban, hogy úgy làsson ahogy én. És most a választások idejèn “ketté vàltunk”. Értettünk egyet is, de azt èrzem nàla, hogy az “álmodozó” üzem módban akar lenni. Ha alapvetően a vilàgképünk úgy nem egyezik, mit tudok én tenni ? Gondolom hinnem kellene még jobban benne !? Van ebben valakinek tapasztalata ? Abban, hogy nem lelépni akarok, de van olyan gondolatom, hogy ha ez nem vàltozik, akkor nem biztos, hogy tudok ezzel tovább haladni. A múltkor elföldeltem azt, hogy vele lesz valóban egysègem. De Talàn mèg nem tettem ezt elèg mèlyre.