Gergő GubaEgyedüli vagyok a családban, aki merte a saját álmát választani a hétköznapi elvárásokhoz képest. Kb. 8-10 évnek kellett eltelnie, hogy a szüleim lássanak abban jövőképet ami mellett kitartottam.
4
Szőcs Balassa TeodóraÉdesanyámra kis koromba mindig úgy néztem, hogy miért engedi, hogy apu úgy beszéljen vele, ahogy, miért nem áll ki magáért. Apára haragudtam, mikor azt láttam nem szépen beszél vele. Rossz volt ezeket a vitákat látni. Emlékszem, hogy egész korán már mondtam anyának, hogy én nem fogok ilyen párkapcsolatba élni. Én nem fogom elfogadni, hogy lealázzanak, én egyenrangú kapcsolatot akarok majd fenntartani. Anyukám azt mondta nem lehet azt, majd senkinek sem fogok kelleni, ha ilyen nő leszek, aki nem tűr... Szóval felnőtt korban ráláttam, hogy ebben a játszmában, nem csak apa volt benne mint tettes, hanem áldozatként anyukám is fenntartotta ezt, mert megérte neki valamiért. Sokat jelenetet számomra, ez a felismerés. Olvastam a mérgező szülők könyvet, és megélhettem azt is milyen haragudni szüleimre, szembesíteni velük a fájdalmamat. Amióta az őszinteség számomra nagyon fontos lett, azóta a kapcsolatom anyával sokkal könnyebb, sokkal intimebb, és eltudom fogadni őt, hogy számomra ő volt a legjobb anyuka, mert azt kellett megélnem ami idáig vezetett, akivé váltam általa. Mivel őszinte vagyok vele, ő is elkezdett hozzám bátrabban kapcsolódni, még el is sírta magát egyik nap előttem, hogy ő hogy aggódott értem, ez egy nagy lépés volt számára az érzelmek megélésére. Mivel mindig a részeim lesznek a szüleim, sok önismeret után elfogadtam magamba őket, ezért magam is jobban tudom szeretni mint ez előtt.
5- Szőcs Balassa Teodóra
Szüleim hatalmas gazdaságot építettek fel a semmiből. Persze ehhez az is kellett, hogy a 4 gyermeküket a munka után tegyék fontossági sorrendben. Én vagyok legkisebb gyermekük, én voltam mindig a fekete bárány, aki mindig kiharcolta, hogy a vágyai után szabadon mehessen. Sokszor haragudtam szüleimre, hogy nem figyeltek rám. A külvilágtól kaptam a gondolatokat, hogy hát nekem jól megy a sorom mert hát kinek a lánya vagyok. Ezt én annyira nem éreztem mert luxusra soha nem költöttek a szüleim, csak a farmba fektették a pénzt. Most 29 évesen esett le a tantusz hogy én milyen feleslegesen agyaltam eddig, mit is kaptam a szüleimtől legyen az számokba kifejezve, vagy érzésekbe. Apukám és testvéreim egy nagy projektjüket zárva, nagyszabású ünnepséget rendeztek, és nagy politikusok, újságírok jelentek meg és beszédet mondtak. Amikor apukám olvasta fel a beszédét, akkor esett le a tantusz, azt kaptam a szüleimtől, amit soha nem tudnak elvenni tőlem, az pedig egy olyan minta, ami óriási erőt tud adni, hogy tegyek, cselekedjek az életben azért amiért érdemesnek hiszem. Nem számít, hogy más célokért teszek, mint ők, a lényeg az erő, a példa mutatás amit adtak nekem, és ezért vagyok HÁLÁS nekik. El is mondtam ezt apukámnak mennyire hálás vagyok neki ezért, ami egy nagy előre lépés volt a kapcsolatunknak, megöleltük egymást és még egy könnycsepp is kicsordult a szeméből. Megkönnyebbültem...
5 
Faragó TímeaMélyen traumatizált gyerekkorból a lázadáson, utálaton, haragon, elhagyáson, sérelmeken, hibáztatáson és mindezek feldolgozásán keresztül vezetett a 25 éves gyötrelmes utam az elfogadásba, a mély megértésbe a korán elvált szüleim felé. Legfőképp Édesanyám irányába, hiszen óriási utat járt be a kapcsolatunk. Kissé tragikus a családi múltunk, de az elmúlt években mégis lett egy kisimultsága, könnyedsége és szépsége a történetünknek. A korábbi nagy távolságtartásom után manapság már sokszor ott tudok lenni nekik szeretettel. Ez talán időnként kicsit olyan érzés, mint amikor gyerekként szüleid szülője leszel, de megtartott keretek között, egészséges határokat húzva. Köszönök nekik mindent! Többek közt a rengeteg szenvedést, mert ma így tudok békében lenni velük, a szívemben is...
5
Joós IstvánSoká vergődtem a szüleimmel (mintáimmal, Istennel) való kapocslatomban. Aztán meglett. Meglett, hogy felnőttem, és immár rajtam múlik. Azóta minden megváltozott... és működik.
10