
Egy ország határokon túl ivelõ vásárlói hálózat létrehozása,illetve bôvitése. Egy olasz cég termékeit értékesitjük,mely több,mint 20 országban jelen van. A cégnek kb.4000 féle terméke van.A cég az eladások után fizet.Létrehozhatsz egy saját értékesitõ csapatot,amelyet a cég bónuszokkal jutalmaz. Legyél te is a csapatunk tagja! Várunk szeretettel!

💚 Kicsit más szemszögből írom a véleményem mint István tette a videóban, mert említed a jógát és ha jól érzékelem van közöd a tantrához. Hat éve tanulom/gyakorlom a tantra jógát. Ez az út a szexuális energiát/teremtő potenciált eszközként használja, a cél, a megvilágosodás felé. Ez egy "kés pengéjén való egyensúlyozás", veszélyes út. A vágyaknak széles a palettája. Lehetnek alsóbb rendűek (ego vágyak) vagy magasabb rendűek (lélek vágyai) is. Ezért a tapasztalások is sokszínűek. Van ami mély lelki sebeket tud okozni ❤️🩹 van ami a mennyekbe repít 💫 Halgass a Szívedre, az mindig az Igazságot súgja 🤗💚

Megbocsátás... Mindig mindent meg kell bocsátani? Mi történik azzal, aki nem bocsát meg? Mi tudja segíteni a folyamatot? Az elengedés megbocsátás? Ha nem bocsátok meg, az nem elengedés, csak elfordulás? Az elfordulásban marad fájdalom, az elengedés gyógyulás? Miben más a folyamat, ha magamnak kell megbocsátanom?

Tavaly megingott alattam a talaj. Volt egy "segítő", akinél megfordultam egy párszor. Hirdetett egy tanfolyamot, aminek a témája nagyon megfogott és azt éreztem, hogy ott a helyem. Ahogy telt az idő és közeledett a jelentkezés, halványult az érzés, de nem hallgattam magamra. A tanfolyam alatt többször éreztem, hogy nem egészen erre gondoltam, de a záró akkord után teljesen szétestem. Teljesen megingott a hitem Istenben, a bizalmam az emberekben, az egész életem, ahogy eddig éltem. Dühös voltam. Egyrészt magamra, hogy éreztem, hogy sz@r van a palacsintában, de elhessegettem és beleugrottam valami olyanba, amiből több károm volt, mint hasznom. Másrészt azért, mert ez a "segítő" letolt magáról minden felelősséget. Harmadrészt azért, hogy hogyan engedhették meg ezt Fentről. Időbe telt, mire ezt fel tudtam dolgozni és segítség is kellett régi, bejáratott segítőktől. Hallgassatok az érzéseitekre, akkor is, ha logikátlan.

Az elmúlt 4 évem tele volt olyan kihívásokkal, amire akkor, sem korábban nem számítottam, változások sokasága, válás nem a szeretet elmúlása miatt, költözés, alig volt férjem temetés szervezése, gyásza, kamasz gyermek támogatása a gyászában, érzelmi hullámvasút...ect., de az adott helyzetekben éreztem, hogy ezen az úton kell menjek, Isten nem tett akadályokat az én döntéseimben, irányt mutatott. Ezek közül nem is gondoltam volna, de legnehezebb kihívás számomra mégis a megbocsátás volt több szinten és ahogy elértem ezekre a pontokra, melyek nyomták vállamat, mert nem engedték, hogy tovább lépjek. A megbocsátások pillanatában felszabadultam😇, boldogan, de egy-két heggel a szívemen haladok tovább. Szeretem ezeket a "hegeket", mert már csak a múltban átélt életem szépségeit, örömeit hozzák elő, és reményt arra, hogy lehet sérülések után hittel felállni, boldogan haladni tovább.........

Köszi. Jó ezt olvasni. Nagyon nehezen fogadtam el, hogy óriási társasági élet után épp "nincs körülöttem senki". Hosszú ideje. A legközelebbiekkel se működik már. Becsúsztam a barlangomba. És még tovább tartott, hogy ezt ne úgy érezzem, hogy ki kell bírnom, hanem természetesnek lássam, amiben épp vagyok. Nemrég fogadtam el. Nekem kimaradt ez, amit te 2 évig tettél. Már jönnek is újra kapcsolódó emberek. Régi barátok. Kíváncsi lennék a történetedre, te hogy érezted magad, mikor beleálltál, hogy egyedül létezel. Mikor váltott át, hogy jól is tudod érezni magad ebben

Kötődés. Mióta férfiakkal Tinderen barátkozás alapon ismerkedem, nyugodtabb az idegrendszerem. Érzelmileg biztonságban érzem magam. Merek olyanokkal is párba állni, akik nagyon mások a korábbi, számomra toxikusan vonzó férfitól. És érdekes kapcsolódások, beszélgetések születnek így. Főleg barátságok. Ami jólesik, simogatja a sok sebet szerzett lelkem. Viszont. Amint valakivel szemben beindul bennem a vonzalom, rögtön jön a régi kötődés. Hogy akarom őt. Hogy nem akarom elveszíteni. Hogy emiatt meg akarok felelni neki. Hogy kedvesebb vagyok, mint ami lélekből jönne. Mindeközben az egész érzelmileg fájdalmat okoz, hiszen nem önazonos, mélyen nem ezt akarom csinálni. Kényszer. Függés. És ezért érzem, hogy a (szexuális) vonzalom számomra egy luxus, amit nem élhetek meg. Mert ha igen, elmos, mint a tenger. Teljesen elveszítem a békés középpontom, amit olyan nagy figyelemmel építgetek az utóbbi hónapokban. Túl sok hasonló fájdalmat éltem meg évekig, nem akarom újra. De nem látom, hogy mi a megoldás. Lesz olyan, hogy szépen, békésen indul, és olyan is marad? Mert jelenleg, ha békésen el is tud indulni, egy ponton átvált a régi beidegződésbe.

Soha nem hittem volna, hogy mi vár még az életben a válás után. Jó feleségként (amit élveztem élni csak lajárt a szavatosság egy idő után), kilépve az életbe nem volt a valóságomban, hogy férfi nélkül lehet élni. Egy nő nem lehet férfi nélkül. Akkor ez volt a hitrendszerem. Annyira szerencsés voltam, hogy egy olyan férfival ismerkedtem meg, aki pont 1 évvel járt előttem a folyamatokban és megmutatta, hogy nem jó ötlet beleugrani azonnal egy másik hasonló sémakapcsolatba. Vele azóta is barátok vagyunk. És elkezdtem dolgozni magamon. A legelső, amiben fejlődnöm kellett a szexualitás. 26 év alatt nemhogy nulla, de negatív tartományba kerültem és minden vágyam az volt, hogy ebből kikecmeregjek. Az élet megtámogatott ebben, persze rengeteget tettem ezért. A szexuális energiák lezárása az élet nem teremtésével volt egyenlő nálam. Nem a szex érdekelt, hanem ez az energia. Yoni- és Lingam masszőr lettem (jelenleg csak nőkkel foglalkozom, HA nekem is bulis) és rengeteg férfival beszélgettem. Fétisesekkel, házasságban élőkkel, egyedüállókkal, mindenféle státusszal rendelkezővel. Már nem teszem ezt, mert unalmas, de akkor egy világ nyílt meg. A kinyílt tudatom lehetővé tette, hogy egy olyan férfi lépett átmenetileg az életembe, aki teljesen feltöltött, olyan mély testi és leki táplálást kaptam, amire gyerekkorom óta vágytam. Ezért nagyon hálás vagyok. Most itt vagyok annak az érzetével, hogy kíváncsi vagyok, lesz-e még férfi az életemben, de amit elértem nem hagyom rombolódni. Nem tudom, hogy jó helyre soroltam-e be magamat, valószínűleg mellényúltam :D

Nekem is hasonló tapasztalataim vannak. Belekóstoltam az online társkeresésbe,hát elég keserű..nincs őszinteség,a kommunikáció felszínes,senki sem meri vállalni magát,a leírt,kimondott szavaknak,tetteknek nincsen semmi következménye. Így nem lehet kapcsolódni még felszínesen sem,nem hogy mélységében. Sebaj,nem kell feladni marad az offline tér...nyitott szemek...kezdeményezés..habár nem könnyű,főleg nekem,szűz jegyű vagyok,nehezen mutatom magam,de lehet ez is egy kihívás...🙃🙂

Így, hatvan felett, elmondhatom, hogy mindenfélét megéltem már az életben. Voltak nagyon nehéz időszakok, amelyek tele voltak feszültséggel, stresszel , de megtanultam, hogy ezekre a dolgokra már ne fájdalommal gondoljak…válás, anyagi nehézségek, gyermekem súlyos betegsége, saját depressziós korszakom… Tovább léptem, csak a jelennel foglalkozom, és a jövőt tervezem. Lefoglalom magam dolgokkal, amelyek építő jellegűek, pozitív értékeket adnak . Nagyon nehéz felemelkedni és elhitetni magammal , hogy értékes ember vagyok, amikor húsz éven keresztül éltem úgy, hogy megaláztak, lelkileg terrorizáltak… De az élet megy tovább, és élni kell …és akarni kell…