Tapasztalatok

Ma Ga

2005. tavaszán 2 diplomás, “sikeres” karrier alkalmazottként szakítottam 5 év után a párommal, összetörtem a kocsimat, eladtam a lakásom és végül kirugtak a munkahelyemről egy tanácsadó cégtől. Akkor eldöntöttem, hogy elindulok és megtalálom amit szeretek csinálni - ami belőlem természetesen jön, a helyemet, a hivatásomat, a páromat a világban… Azóta nagyon sokmindent csináltam, mentem keresztül, tapasztaltam meg. És éltem különböző helyeken. (Ökofalvak, vallási közösségek Magyarországon és a világban. Sikeres majd bukott befektető, ökofalu tervező, permakultúrás kertész, aktivista, ketész, temetői kertész (még sírásó és krematórium operátor is), meditációs “szekta” tag majd 12 évig Ausztráliában. Önellátó kertész és család”fő” Azori-szigeteken. )

Ma Ga

Személyes rossztapasztalataim, traumás csomagom miatt sokáig úgygondoltam, hogy túl nagy felelősség a gyermekválalás, mert túl sok kárt okozhatunk a gyermekünknek. Sajnos végül reakciósan az erősen negatív és depressziós anyamintámra egy mindenben az anyám jellemzőivel gyökeresen ellentétes párt választottam anyaként a gyermekemnek. Ebben nagyon felszínesnek és hirtelennek bizonyultam és az anyagilag függetel, szabadnak, bölcsnek, egészségesnek, vidámnak és tudatosnak tűnő páromról kiderült, hogy jelentős személyiségi problémái vannak, gyerekkori traumákkal amiket egy nehéz és komplikált szülés (felnőtt életem legnehezebb napja volt, pedig nem is én szültem) oly intenzíven felkavart, hogy azzal már végkép képtelen volt szembenézni. Ez végül ahhoz vezetett, hogy engem teljesen a saját családját pedig nagyrészt elutasította. A gyermekkel pedig egy számomra elérhetetlen helyre költözött. Utólag kiderült, hogy igazából mániásan gyereket akart, de a gyereknek funkcionális apát aki ott van az életében azt nem.

Zoli

Az elmúlt 4-5 évben szép lassan elfogytak körülöttem a "potenciális jelöltek". Elnézést a kifejezésért! Nem jöttek a "sikerek", pedig szorgalmasan és kitartóan keresem a nagy Ő-t. A kedves, csinos, intelligens, aktív, sportot és természetet kedvelő, valóban komoly kapcsolatot kereső nőt. Aki tényleg komoly kapcsolatot keres, és nem csak "úgy csinál" és ezt hangsúlyozza harsogva és önsajnáltatva minden irányba. :( Amikor meg reáis esély lenne rá, különböző okok miatt mindig visszalép, így élve állandósult szingli életét és egyszer csak arra döbben rá 40-45 évesen, hogy elúszott az a bizonyos "gyermekvállalásos és családalapításos" hajó egészségügyi akadályok miatt. :( Lehet, hogy én is ilyen lennék férfiben? Tény, hogy anno én sem vállaltam be a "kapuzárási pánik miatt" olyan kapcsolatot, ahol nem volt minden kerek, aminek pedig annak kellene lennie. Intő jelek, stb. Vagy fontos hiányzó láncszemek miatt. Jobban is tettem, utólag mindig kiderült. Valamint elég körbenéznem közeli és távoli barátaim, ismerőseim körében, 6-8 év után hol kötnek ki az ilyen, sokszor erőltetett kapcsolatok, házasságok. További tény, hogy viszonylag kevés nővel találom meg azt a közös rezgést, bizsergést, mondhatni kémiát, nevezhetjük szerelemnek? Ki tudja? (Az életközei válság sem segíti elő a helyzetet.) Viszont szerencsére volt már rá alkalom és az meghökkentően jó volt, ami megerősíti, megerősítette a hitem, hogy létezik ilyen. Sokan tanácsolják, hogy ilyenkor engedje el az ember a dolgot, ne ragaszkodjon hozzá görcsösen, és akkor jönni fog. Ezt igencsak paradoxonnak vélem, mert mindig abban fejlődik és halad előre az ember, amire fókuszál, amibe energiát fektet, azt "növeszti" vagy azt vonzza be, szokták mondani. Amit elhanyagol, az értelemszerűen bukásra van ítélve, gondozás és fókusz hiányában. Tehát, ha valamivel nem foglalkozunk (pl. önfejlesztés, problémák megoldása stb.), ott miért is várnánk átütő eredményt, változást az eddigiekhez képest? Nemde? Úgy döntöttem, adok egy esélyt még itt ennek a megcáfolására. Akár egy kis közös gondolkodásra ebben a sajnos nem túl "népszerű" témában. (Csak tudnám, hogy működik az oldal? :) ) Hátha megdől a teória vagy kiderül az igazság. ;) Vajon tudnak itt segítséget kapni a hasonló cipőben járó emberek? Úgy látom, vagyunk páran hasonló helyzetben. U.i.: Elismerem, nem vagyok egyszerű eset, de a szíven hatalmas! ;) Állítólag még "jó pasi" is vagyok, az a tipikus, akit nem értenek a nők, hogy hogyhogy nincs párja. (Nem én mondom!)

Kinga Cser

Lassan 3 éve jövök ki egy szakításból. Hálás vagyok ezért a megélésért,sokat tanultam belőle,magamról,a boldogságról!🙏🥰 Egyedül,de nem magányosan (és boldogan)élem mindennapjaim a nagyfiammal!💙

Judit M.

Ez az a terület, amire igazán büszke vagyok az életemben. Két klassz fiú anyukája vagyok. Jól tudtam velük együtt menni az úton. Nem erőltettem mereven nevelési elveket. Az egész családunk olyan hátteret biztosított nekik, amitől jó útravalót kaptak. Mert a hamuba sült pogácsa bizony nagyon fontos. Két nyelven nőttek fel úgy, hogy a két hazájuk egyikében sem feltételezte senki, hogy nem ott élnek. Saját tapasztalatom alapján pl. abban tudok segíteni,hogy: Hogyan találtam meg a gyereknevelésben a középutat? Hogyan tanultak meg IGÉNYES szókinccsel 2 nyelvet egyszerre a fiaim? Jelenleg távol vannak tőlem. Ennek az én saját döntésem az oka. Nem szeretjük ezt a szituációt, de arra azért jó, hogy a gyerekek látják, hogy próbálom megtalálni a küldetésemet és az otthonomat (mint rák szülött, ez számomra fontos kérdés).

Ori

Amikor dolgozik bennem az egyedüllét és a magány témája, arra következtetek, hogy amikor jóól érzem magam egyedül akkor harmóniában vagyok önmagammal (test, érzelem, gondololatok) és a Lelkemmel. Amikor viszont feljön a magány érzése, akkor ràjövök, ha időben tudatosítom, hogy összedölt a harmónia rendszere, valami elcsúszott, és eltàvolódtam magamtól, zűrzavar keletkezett bennem, a gondolataimban és az érzéseimben. Emiatt megszűnt a kapcsolódásom is a Lelkemmel és elhagyatottnak érzem magam. Minél hamarabb veszem elő a figyelmemet, és teszek rendet önkapcsolódásaimban, annál hamarabb jön vissza a egyedüllét öröme és annál több ember kapcsolódik körém, mert kellemes érzés ebben a társaságban lenni, mintsem a magány kétségbeesett, kontrolláló bugyrában.

Györgyi Hegedüs

A mai világunk legnagyobb "hiánybetegsége" a párkapcsolati alkalmatlanság, ami a feldolgozatlan lelki sérüléseinkből és a kapcsolatba vetett hitünk teljes hiányától szenved. By hege

AZ ÜGY*ek felesége

Fiatal házasok voltunk és két gyermeket terveztünk. Egy fiút és egy lányt. Amikor az elsőt vártam, kértem az orvost, hogy ne mondja meg a nemét az ultrahangon, lepjen meg bennünket. Születésekor kisfiúnkkal lettünk család. Amíg vártam, két könyv is került hozzám és azokból két információra lelve, összerakva azokat, rájöttem valamire: Hogyan lehet fiút, vagy lányt fogantatni? A második babatervezés, vágyaink szerint lány, ezért az ismeretek birtokában ennek megfelelően felkészülve vetettem alá magamat a gyermeknemzésnek. Elsőre összejött és nagy örömünkre született meg a kislányunk is. A gyermekvállalás felelősség is. Visszatekintve bölcsebb lennék, ugyanis elváltunk. Fiúnk disgrafiával, lányunk allergiával válaszolt szülői éretlenségünkre. Gyermekeim apja 10 évvel a válás után belehalt az alkoholizmus miatti betegségeibe. Ha nem válok el, én bolondultam volna bele a tehetetlenségbe. Azt mondtam, hogy egyedül is felnevelem a gyermekeimet, csak legyen már nyugalmam tőle. Naívok és tudatlanok voltunk, hogy az ő szülei nyomására fiatalon összeházasodtunk. Nincsenek véletlenek. Hiszek abban, hogy mielőtt megszületünk, lelkeink megegyeznek egymással, hogy miért találkozunk itt emberi megtestesüléseinkben. A gyermekek válasszák ki a szüleiket, aszerint, akik megadják nekik azt, amire szükségük van, és amiért vállalták földi küldetésüket. A szeretet mindenre választ ad. Azonban akarva, akaratlanul generációkon keresztül ismételtünk olyan családi mintákat, amire csak utólag jöttem rá. Nemcsak az elmúlt 5 év, hanem mindig is, sokszor próbára tette a mi családunkat is az idő. Az Isteni ÉN meditáció segített. Mivel egyre tudatosabbá váltam, fontos volt számomra, hogy legyünk mindig szeretetben kapcsolódva egymással. Nem mindig sikerült éreztetnem. Felnőtt fiamtól is, lányomtól is megkaptam a maguk vádjait. Mostanra békesség van és szeretet. Lányomnál született egy kislány unokám. Fiam velem él. Nem normális tudom, ami elgondolkodtatott. Sokszor volt az az érzésem, hogy éljük az anya és fia kapcsolatot, mert ha a családomban sem hozom a békességet, akkor hogyan hoznám hazai szinten is, nem igaz? Rendezni valóm akadt az Atyával, hogy Fiai béküljenek meg önmagukkal és másokkal. Minden gyermek megérdemli hogy biztonságos, boldog, békés családba szülessen, akinek legyen apja is és anyja is, akik képesek követendő jó példával felnevelni őket. Mostanra demográfiai válságban vagyunk mi magyarok is a születések csökkenésével. Ezért, miért lehet segítség a születendő gyermek nemének tudatos tervezése? - Van pl. olyan betegség, amit a fiú örökölhet az anyától, a lány nem. Bár ez, vagy más ok, csak utólag derülhet ki. - Hátha nagyobb a gyermekvállalási kedv, ha az ember is, mint teremtő meghatározhatja gyermeke nemét. Akiknél csak fiúk, vagy csak lányok születtek, tudatosabban bátrabban belevetik magukat az újabb gyermekvállalásba, amennyiben nem mondtak még le a vágyott kislány, vagy kisfiú születéséről is. Gyermekvállalás előtt vagy? Amennyiben újra kezdeném a szülőséget, mindenesetre részt vennék egy Isteni kiképzésen. Ugyanis jelen kollektív tudatossági szinten létrehozott társadalmi problémák nem oldhatóak meg. Ilyen világba inkább nem jönnek azok a lelkek, akik ebben az életükben nem akarják élni az újabb, emberi méltatlanságokat. Tudtam segíteni? Kattints egy köszönömre, ezzel másnak is ajánlod tapasztalatomat. ❤️

Gyovai-Farkas Edina

Keresem a helyem. Nem igazán tudom, hogy hol tartok most. Ha elemezni próbálom a helyzetemet István korszakos ábrái alapján, akkor úgy érzem, hogy nincs olyan életszakasz, amihez konkrétan tartoznék. Mintha a tóba már korábban beleugrottam volna, mintha már egyszer leszámoltam volna a fiatal felnőtt életem sémáival, mintáival..... Elszakadtam a családomtól, felépítettem egy új életet, voltam mély önismeretben, mindig is kerestem az élet mélyebb értelmét, volt hogy kalandoztam sötét szexuális és élvezeti kalandokban, de aztán olyan mintha önként visszakanyarodtam volna a minták által elvárt életbe... De csak részlegesen, nem minden életterületen. Mintha a házasságomban is egyrészt folyamatosan amazonként, másrészt megfelelni próbáló királylányként éltem volna. Most hogy a házasságom megtorpanása és a különélésünk bekövetkezett, beléptem a valós amazon létbe, de úgy érzem, hogy ennek az élethelyzetnek a feladatait már megküzdöttem korábban és a ráció haláláig érkeztem meg. Keresem a helyem és próbálok haladni előre.

Farkas Szilvia

Egy videós bejegyzés végén említette István ezt a csoportot. Nem is akartam végighallgatni igazából, mert pont olyanról szólt, ami nem éritett meg. Ez viszont felkeltette az érdeklődésemet. Tetszett, hogy valódi tapsztalások útján lehet megismerni a másikat és magamból is adhatom azt, amit már én is átéltem. Ezért vagyok itt. Megismerni, felismerni a másikat, a társamat. Haladni, fejlődni együtt, egymást segítve az önismeret útján.