HajnalkaLeginkább megfigyelőként érkeztem. Keresni a hasonlót, az ismerőst, megfigyelni, és megérteni az újat, mást, idegent.
0- Hajnalka
Azt tapasztalom, hogy sokan a hiányra fókuszálnak. Természetesnek vesznek olyan dolgokat, amik rendelkezésre állnak, illetve akkor kezdik felismerni az értékét, amikor elveszítik... Akkor pedig ismét a hiányon van a fókusz. Én ezen dolgozom. Azt hiszem a hála az, amit gyakran elfelejtünk. Örülni őszintén annak ami van.
0 - Hajnalka
16 év együttélés után lezártam életem ezen fejezetét. Végre értem, hogy nem vagyok hibás. Ő sem. Ahogy rosszak sem vagyunk. Csak máshogy fejlődtünk. Valami mégis közös. Nincs harc. Sem kívűl, sem belül. Béke van és elfogadás. Szeretet. Csak már külön.
1 
Simon KarolyMind az amit eddig megtapasztalhattam,csak azok az èlethelyzetek,amelyekèrt idejöttem☝️A legtöbbjüket a megtapasztalás pillanataiban a pokolba kívántam voln😒Most már pedig mêgis hálás vagyok Minden egyedi megtapasztalásaimèrt🙏mert ezek Tettek azzá ami Vagyokl☝️S,bár folyamatosan járom Önismereti utam (melyet,bevallom nèha magányosnak èlem meg)ès dolgozom magamon 1000-l,de azt már megèrtettem☝️Vagyok Aki Vagyok ès így Vagyok Tökéletes ahogy Vagyok☝️Persze csak magamnak😂No ès Neki,aki biztosan most is Figyel ès Pont engem Keres☝️👌Ès ha itt,mèg e Földi lètben találkoznunk kell,kizárt,hogy elmenjünk egymás mellett☝️Èn többek között ebben Hiszek☝️👌🤗🥰
GyöngyvérA tapasztalatból születő női bölcsesség olyan, mint egy kard. Szétválasztja, ami valójában nem tartozik össze. Tiszta és egyenes látást ad. S eltávolítja mindazt, ami zavart kelt. Így megőrzi és védi, ami igazán fontos. Elmélkedés egy buddhista hölgy tollából…z
0
Zsuzsa győri"Az élet apály és dagály. Egyszer jó napjaink vannak és egyszer nem annyira jó napok. Minden pillanatban tedd amit tudsz, amikor csak tudsz. Legyen mindig türelmed magaddal és másokkal. A legfontosabb, hogy soha ne add fel a reményt."
0- Zsuzsa győri
Komoly kapcsolatot keresek, de hiszek benne, hogy minden egy jó beszélgetéssel kezdődik. Szeretek kirándulni, kávézni és nevetni
0 
Krisztina AdriennPedagógus családból származom Az volt az alap, hogy én is az legyek. Engem leginkább a művészi, kreatív tevékenységek érdekeltek, bármennyire is szerettem volna, azt az irányt nem választhattam szakmának, csak hobbinak... Ezen a pályán, a hagyományos tanításban viszont nem találtam a helyem, túl más voltam, mást és máshogy akartam, mindig kilógtam a sorból. Aztán egyszercsak elegem lett abból, hogy nem fogadnak el, persze a szenvedésem által a szüleim is elfogadták, hogy ez így nem nekem való. Véglegesen hátat fordítottam az "iskolai tanításnak", megtörtem a mintát, így már könnyedén ment. Kiscsoportos oktatást többször is tartottam zenei, stresszoldás témában, az jobban bejött. Ez az örök elégedetlenség aztán elvitt sok más munkahelyi területre, rengeteg tapasztalatot szereztem és sok egyéb képesítést is időközben. "Csak akasztott ember nem voltam" szokták mondani. Állandóan kerestem a nekem valót és ma már megtaláltam a helyem szakmai téren: iskola, de mégsem tanítás, sokrétű tevékenység- biztonságot ad és mellette szárnyalhatok. Az önfejlesztési vágy nem hagyott alább. Most is tanulok valamit, ami a kreativitást, női megismerést fejleszti és talán nemsokára tanítom is..
ZitaMiért akarok mindig, mindent egyedűl megoldani? Miért nem vagyok képes segítséget kérni… akár kis dolgokban is? Ezáltal az ismerkedés is nehéz, sokszor “ háttal ülök a moziban”.
0
Beáta SzabóA változás fájdalmas folyamat. El kell engedni a régi, megszokott életünket ahhoz, hogy meg tudjon jelenni az új. Néha görcsösen ragaszkodunk valamihez, ami már nem a miénk, ami visszahúz, és ami már nem szolgál bennünket. Valamiért nem eresztjük, szorítjuk, úgy, hogy már majd meg fulladunk belé. Ami ilyenkor segíteni tud, az az, ha elkezdünk előre tekinteni, és mást választani. Elismerni azt, hogy mindannyian csodálatos, végtelen lények vagyunk, és elhinni végre, hogy megérdemeljük a szebb és jobb életet annál, mint amit eddig éltünk. És akkor elkezd engedni a szorítás, már nem akarjuk minden áron megtartani a régit. Egyre többször válasszuk az újat, míg egyszer csak az lesz az identitásunk. De ez egy folyamat, amihez türelem és kitartás kell. Hagyni, hogy hadd szakadjanak le rólunk azok a régi rongyok, amiket már réges-régen kinőttünk. Hagyni akkor is, ha fáj. Mert ez csak egy ideiglenes állapot, a semmi állapota, amiből majd egy új élet nő ki. Egy olyan élet, amit élni akartunk, ahol önmagunk lehetünk, ahol teljes pompájában ragyoghat rajtunk keresztül az a fény, amik mindig is voltunk. 💕💝🌹🌺🙏