
Nagyon jó, hogy így látod a működésed. Viszont a döntésed mindig a te működésed alapján történik. A másik csak tükör. "Véget vetettem a kapcsolatnak és felszabadultam, mert legközelebb máshogy, másból választok. Csakis olyat, ahol autentikusságot élhetem meg!"

Szia! Egyedülálló vagyok, társkeresés céljából vagyok itt, egy őszinte becsületes férfi társaságát keresem. Üdv Erzsike

Ez kitűnő kifejezés arra, hogy pl.: "mit ne csináljak"🤔 Ugyanis bár nem ez a fejlèc, mègis az a szemèlyes tapasztalatom, hogy számomra a "dilemmázás" egyenes út a leblokkoláshoz☝️ Aminek pedig a "hibázástól" való fèlelmen keresztűl vezet az utam, a teljes passzivitáshoz. Tehát önmagában a dilemma mint olyan, ès a "dilemmázás", egy ès ugyanaz (számomra)☝️ Akár Èn csinálom, akár Más☝️ Ráadásul ha a "Más" Velem kapcsolatban teszi, akkor inkább menekülök, mert kb. előre tudom a vègeredmènyt, ès Tapasztalatból. A dilemma számomra kizárja a Feltètel Nêlkűli Szeretetet ☝️😒

Kedves Tamás, köszönöm a reagálást. Igen, teljesen egyetértek. Ezt is írtam, hogy ráláttam a működésemre és valóban az segített, hogy a másik tükörként működött. Kicsit konkrétabban nálam ez úgy történt, hogy egy blokk oldáskor kiderült egy gyerekkori tapasztalat/nehéz érzés (elhagyatottság, ridegség, feleslegesség érzés), ami kihatott a partnerválasztásra (rideg partner). Ő nem tud másmilyen lenni, nem tudom/akarom megváltoztatni, viszont magamban oldhatom a traumákat és betölthetem a belső gyerekem hiányait. Ezen vagyok. Jöhet a megfelelő partner. 😀

5 évig éltem mostohaanyaként, azóta már 5 év eltelt. Viszont az az időszak biztosan nyomott hagyott az életemben. Mióta az eszemet tudom, édesanya szeretnék lenni. Viszont nem lehetek édesanya egy férfi nélkül, aki szeret és akit én is szeretek. :) Egyelőre nem érzem a valós kapcsolódást a férfiakkal. Úgyhogy haladok tovább az életben és az önismeretben.

Kedves István, jó volt olvasni az őszinte megosztásod. Különösen azt, hogy ilyen sebezhetően tetted ezt meg. Osztom gondolataidat, a saját mélység indít el felfelé, ha hajlandó vagy magadat megérteni, szeretni magaddal lenni. Én is ezen az úton járok...

Kedves Humania Társaim! A nagyváros zajától messze , mégis értékes társaságra vágyó nő lettem, aki nagyon sok tapasztalattal a hátam mögött vágyom néha beszélgetésekre. Az a dilemmám, hogy lenne-e kedve néhányatoknak kirándulni, eljönni a Bakonyba, Vértesbe. Ha igen, várom a választ az email- címemre. Tapasztalatom az, hogy nagyon kellenének közösségek, ahol megosztjuk a gondolataikat, de ez egyre nagyobb energia létrehozni. Nincs elég közösség. Az élethelyzet , amit megoldottam, hogy elfogadom már azt, h nagyon, sőt túlságosan érzékeny vagyok, és szívesen segítek pedagógiai nehézségekben küzdő embereknek, akik otthon a családjukban kisebb, kisiskolás gyerekkel küzdenek-- valamilyen formában.
Talán ma magamat “türtőztetni” “kell”. Szavazás. Ès amit látok, az a harag, vagyis az elmúlt napok haragja. Ebből a haragból vajon mi fog kisülni ? Haragból mi nő ki ? Csoda várásból ugyan mi nő ki ? Nem èrtem, de igen, inkább làtom, hogy mennyire valaki màstól vàrjàk az emberek az èletük jó lètèt. Mennyire kiteszik, a felelősséget. Szabad persze. Most ez van. És ahogy figyelem az állapotom, inkàbb kíváncsisàg van bennem. Vajon merre akarod most “törni” az utat Atya ? Nincs bennem félelem.
Tűt a szénakazalban! István más helyem azt írta nekem, hogy évek óta írok egyfajta fókuszról, egységről, közegről ( https://egyenlo-reszes-onfejleszto-kozosseg.mozellosite.com/kezdolap/ ), de továbbra sem érti. Meg kellene mutatnom, valósìtanom. Ehhez kellene 2 olyan embert találnom, aki utat talál ehhez az új alaphoz, fókuszhoz, működéshez. Úgy tűnik, hogy az emberek túlnyomó többsége számára ez nem igazán fontos, nem érdekes, nem vonzó, nem érthető, nem érezhető, nem hihető. Vajon hogyan lehetne minél több ember számára megismerhetővé, vonzóvá tenni, hogy a szükséges 2-3 ember összejöhessen?