Inczédy EditSziasztok ! Még mindig ezen a férfi nő viszonyon “lovagolok”. Azt hittem mindent is értek ebből, lehet, hogy mèg sem. Én akkor ismerkedtem meg a párommal, amikor azt éltem, az volt bennem, hogy szabad vagyok. Hagy csinàljak mindent úgy, ahogy èn szeretném. Úgy kapcsolódtam vele, hogy majd én megmondom mikor gyere hozzám. De nem. Ő mondta meg, s ebbe bele mentem, mert vonzott. Az elején lenyűgöztem őt. Ciklámen mini ruhàban magas sarkúban nyitottam a kaput, mikor megèrkezett. A vàgyait teljesítettem, én is akartam. Repültünk jó volt minden. Azután bele àlltam sokszor, hogy kezdjen már magàval valamit. Hogy többre kèpes. Egyre többször lettem lehangolt, nincs derüm, sokkal több a lelkiismeret furdalàs. Mert bántok. Zuhanok. A kezdeti mondatok tőle, “hogy nem gondoltam volna, hogy ez csak egyre jobb lesz köztünk”, mára ott landolnak, hogy “csak barátként jövök hozzàd !!!!”…. Istvàn térképe szàmomra igaz. Èn sem találtam ellen pèldát. S ha a tudatos korszakban nem tudunk elköteleződni, mièrt látok mègis olyanokat, akik elválnak, újra kezdenek, s elköteleződnek. Kínlódok, csinàlom, meghallgatom, mert vonz. Annak ellenére, hogy dühös, frusztrált,…annak ellenére, hogy azt mondja nem tud engem vàlasztani, de mint barát az ok köztünk. Zuhanok, ezt èrzem.
0