Apró Andi2024. májusában csatlakoztam egy online meditációs csoporthoz, mely nagyon sokban segített a magánéleti kihívásaim kezelésében. Nem csak meditálni tanultunk, hanem jógapszichológiát. Jámákat és Nijámákat, melyek útmutatóul szolgálnak az életben (hasonló "törvények", mint a Tízparancsolat). A meditálás és a tanítások hatására sokkal türelmesebb és elfogadóbb lettem, és ezáltal könnyebb megbirkózni életem legnagyobb kihívásával is, a válással. Ennek még nem értem a végére, de a 10-ből 3 törvényt kiemelek, melyek a legnagyobb hatással voltak rám ebben a folyamatban, és ezek segítségével viszonylag békésen tudjuk végigcsinálni (3,5 hónapja így megy, de majd update-elek a végén): - Ahimsza: A nem ártás törvénye. Nem ártok tovább magamnak, ha nem jó nekem, akkor nem erőltetem tovább. A másiknak sem ártok tovább, nem akarom többé megváltoztatni (mert nem lehet... és egy dolgon tudok csak változtatni: a saját hozzáállásomon.) - Asztéja: A birtoklástól való tartózkodás - és Aparigraha: A nem ragaszkodás törvénye. A birtoklás egy illúzió, ha elkezdek kötődni, akkor azon fogok aggódni, hogy mi van, ha elveszítem? A dolgokat átmenetileg kapjuk. A barátok, ismerősök jönnek-mennek, de egyedül megyünk az úton. Először a szüleink csatlakoznak, majd a barátok, aztán kicsatlakoznak, és jönnek új emberek. Ami biztos, hogy egyedül megyünk tovább. Azonban, ha a becsatlakozó emberekhez, tárgyakhoz, gondolatokhoz hozzákötjük magunkat, és elkezdünk felhalmozni dolgokat, és meg akarjuk tartani őket, akkor kialakulhat a félelem attól, hogy elveszítjük őket. Azt kell(ene) megtanulnunk, hogy a dolgokat átmenetileg kapjuk. Ha mennem kell, ha mennie kell, akkor elengedjük egymást. Ez a tanítás számomra vigasz. Persze ehhez nekem nagy segítség, hogy alapvetően bizakodó és pozitív beállítottságú vagyok, és tudom, hogy jobb lesz nekem is és neki is később. Meglátjuk.
2- Berni
Ehhez nekem kellett annak felismerése, hogy önszeretet nélkül nincs élet, hogy ne másban keressem a boldogságomat. A világot szeressem magadban, mert minden tükör. Ha belül rendben vagy magaddal, kint is ezt éled. Kellett a fizikai halál, a konkrét fulladás. A betegség is a lélek problémájának kivetülése. ( Dahlke A lélek nyelve a betegség c. könyvet jószívvel ajánlom.) Kellett az aranyfény, a szférák zenéje és a kérdés, meg akarok-e halni. Kellett a rádöbbenés, hogy én teremtem a valóságomat, hogy tudok teremteni és ebben van a felelősségem. Kellett a felismerés, hogy sosem vagyok egyedül, mert az univerzum, a szellem, Isten, hívhatjuk bárhogy, velem van, bennem van. Az életet nem lehet megúszni, de lehet jól csinálni. Ha utadon van, simán megy minden. Szuper érzés!
2 
Domokos GyulaJáték és pornó függő voltam meg, ami ezzel jön. Ezek olyanok, mint amikor egy tengerben fuldokló egy cápa hátán kapaszkodik meg. Eleve azért alakulnak ki, mert jelentős elakadásai vannak valakinek, majd ezen problémákat ezen függések tovább eszkalálják. Nekem egy 9,5 éves "harmónikus" kapcsolatom ért véget, mert karriervonalon teljesen egyhelyben álltam 7 éven át. Én egy személyként érzékeltem magunkat. Számomra közel elviselhetetlen fájdalom volt, amikor kiszakadt "belőlem". Sarkítva persze úgy is mondhatnám, hogy problémáim forrása az volt, hogy nem tudtam mit kezdjek a saját (kellemetlen) gondolataimmal, érzelmeimmel és élményeimmel. (Hiába tudom, mikor volt a pákozdi csata, ez az információ valahogy sosem segített :D) A szüleim hatalmas elvárásokat támasztottak felém, amelyeknek amúgy képességeim szerint simán meg kellett volna tudjak felelni. De nem azzal a mentális teherrel együtt, amit cipeltem és aminek a kezelésében ők nem tudtak segíteni. Az én élményem az, hogy egy Ferrari vagyok, amit szoftveresen lekorlátoztak egy Zsigulira és így éltem 10 éven át. Ezt a korlátozást mára feloldottam, de felfoghatatlan mennyiségű időt buktam mostanra. Mások ezt az időt és energiát közvetlenül be tudták csatornázni a karrierjükbe. Én meg írtam egy könyvet az asztalfióknak, ami valószínűleg kiadhatatlan, mert olyan szinten áthatja a saját elvont, romantikus, mesei nézőpontom, hogy az nem befogadható a többség számára. Nem említve, hogy nekem nincsenek "gyors" megoldó tippjeim, mint az önfejlesztő piacon népszerű arcoknak. Én éveken át mentem be a függésekbe és éveken át jöttem ki. Nekem gyanús minden csodatechnika, ami pár héten belül hatalmas változásokat ígér. Összefoglalva, amiben tudok segíteni az a függőségek, a szorongás, a depresszió és a kényszeres cselekvések, gondolatoknak, ha nem is a kezelése, de biztosan tudok olyan támpontokat, nézőpontokat vagy eszközöket adni, melyeknek a használata közép- és hosszútávon érdemben segít neked. Jelentékeny mennyiségű időt töltöttem ezen minták társaságban. Én ezeket testközelből éltem át, nem csak valami könyvben olvastam róluk, mint némelyik pszichológus. Egyiküket sem megbántva.
2
Orosz SándorIgazából , hogy mi az igazi küldetésem pontosan még nem tudom , csak körvonalazódik lassan a fejemben . Régen se éltem pénzügyi bőségben , de még is bőséges volt a gyerekkorom függetlenül ezektől . A pénzhez való viszonyom akkor kezdett el foglalkoztatni , hogy mikor legelső keresetemet megkaptam . Nagyon haragudtam a pénzre , a világra de már kezdem érezni hogy ezzel dolgom van . Sokan a körenyezetmben megszólnak , hogy mibe fektetem az időm és pénzem , de ezt is kezdem magamról ledobni , ez az én ÉLETEM ezzel csak én tartozom elszámolással . Vannak tartozásaim de egyre több a befektetésem is amivel helyre szeretném álltani a pénzügyi helyzetemet. Sokat olvastam arról , hogy érzelmileg hogyan kellene hozzá állni pénzhez , viszont ezt csak akkor tapasztalom meg ha be megyek a boltba és morcogok ha sokat fizetek :D Viszont azt tapasztaltam , hogy amit ténylegesen észreveszem magam körül a bőséget, és hogy hova jutottam a döntéseim áltam , meglepően csodák történnek velem . Sokszor szükségem volt pénzre és csak egyszerüen megérkezett hozzám . Bármikor volt egy nagyobb lépés az életemben , legyen az munkahely váltás, vagy életmód váltás , rögtön jött mellé a pénz is . Azt hiszem ez nem szerencse volt , hanem tényleg maga a gondolkodás , a hozzá állás . Ebből szeretnék létrehozni egy támogató oldalt, vagy bármit amivel tudok segteni az embereknek és át adni valamennyi tudást hogy mások élete is jobb legyen .
2
Noémi TelekMost nem a férfiakat, hanem önmagamat ‘falom’…. Idestova 10 éve próbálom megismerni magam. Próbálom, bakker! De eddig másokon keresztül tettem. Pontosabban másokba olvadva…. Ez jó?! Hmmm… Olvadva nem, tükörbe nézve igen. Szerintem. Most viszont… Imádom szeretni magam. Fejlesztem magam, tanulok, folyamatosan podcasteket, videókat, előadásokat, interjúkat hallgatok, vagy könyveket olvasok. Minden témában. Barátokkal, családdal vagyok. Néha meg nem… Mert olyan jó a csend. Igazán jó. És mindezt nem rögeszmés önismereti hajszából, az elmúlt. Csak úgy. Mert élvezem. TV-t max 10 percre kapcsolok minden nap. Vagy annyit se. Akkor is csak streaming megy. A Hunyadit azért megnéztem… nah… Kábel TV?! Azt pláne nem. Képzésekre jelentkeztem… nem tudom mi lesz, de megyek. Minden időben készülök valamire a jövőben. De fogalmam sincs, mire. Csak haladok. Közben elképesztően szeretem a gondolataimat, szeretem az érzéseimet. Nincs bennem presszió. Légüres teret érzek magam körül, amit önmagammal töltök fel. De most életemben először nem kényszernek élem meg, hanem édes nyugalomnak. Ez megijeszt, vagy legalábbis teljesen érthetetlen számomra. Hol van az a görcsös, obszesszív, akarnok önmagam?! Bújj elő, Cica! Helyette azonban egyszerre érzem a választás lehetőségét, és hogy bármerre mehetek, bármit tehetek, akármit választhatok. És egyszerre érzem a kiszámíthatatlanságot. Ami új érzés. Mindig tudtam, mit fogok tenni, merre akarok haladni. Ki volt minden lépés számolva. Még akkor is, amikor nem úgy jöttek ki a lépések. Most viszont elengedtem a kormánykereket. Ugyanúgy a vezető ülésen ülök, de autopilóta üzemmódban. Eddig láttam az utat, most a nagy fehérségben utazom. Nyugiban. Tudom, hogy újra lesz gyönyörű látvány, és eltűnik a fehérség, azt is tudom, hogy előbb-utóbb nem egyedül utazom, de nem tudok felocsúdni ennek a békés érzetéből. Nem értem. Egyáltalán nem értem. Semmit sem értek jelenleg. Azt sem értem, hogy miért nem fáj a szívem az előző srác miatt? Miért nem vagyok féltékeny vagy irigy az ő nélkülem folytatódó életére? Miért nem vágyom arra, hogy újra beszéljünk vagy találkozzunk? … Eddig minden férfi után így éreztem és teljesen összetörtem. Most ez miért nincs? Emberileg szeretem és elfogadtam minden elcseszett hülyeségével együtt. Édes volt. Fárasztó, de édes. De miért nem hiányzik?! Na jó… azért néha de. Viszont most máshogy, és túl kevésszer. Nem tudom eldönteni, hogy azért nem, mert ennyire őszinte volt ez köztünk és nincs maradék leróni való, esetleg mert ennyire felszínes volt és ennyiben kielégítő, ámde számomra kevés, vagy talán felnőttből ez a normális továbblépés, vagy mert ez nem is szűnt meg emberileg. Mert a végtelen Univerzális mindenségben ő is és mindenki is megmarad velünk. …Legbelül, legmélyen, tudom miért, de nagyon meglepő ez a bizonyosság. Ez a bizalom és tudat önmagamban. Elképedek néha emiatt. Kicsit most olyan, mintha kérdéseket tennék fel az Univerzumnak, ő pedig opciókat dobálna felém, amire ráharapok, és megyek feléjük. Nem tudom a válaszokat sem, csak azt, hogy mennem kell ezek felé. Néha már-már túl sok irányba, de követem a jelzéseket… érzésből, nem agyból. Én, aki mindent intellektusból oldottam meg, matekos aggyal, tipik akaratos, követelőző módon. És… a vicc, hogy már talán tudni sem akarom, mi történik, na ez a tök fura.
2- Noémi Telek
Érdekes mikor elkap az őrjítő vágy…. Mikor az ember őrjítő vágyat érez, de elnyomja… mert még sebzett… még vár… még egyszer ugyanazt ne! Pedig ott van ő, a másik… izzik, felforgat, szétrobbansz… Magabiztos, karizmatikus, határozott. Olyan férfi, hogy beszarsz… kacsint… megremeg a lábad… alig tudjátok levenni egymásról a tekinteteteket… akárhányszor a konyhában vagy, lopva lopva feléd néz, te rajtakapod, összenézel vele, ‘táncoltok’… 2 évig… ő 2 évig kacsint, néha el is vörösödik, dadog… néha te is… máskor mögéd hajol, megsimít, dörgölőzik, és Te nem kapsz levegőt... kávék, edéd… hajlik a tér és idő… 2 évig… próbálkozik, nyit, aztán zár… megkeres messengeren, aztán hátrál… nem tudja, csak érzi, te zárdába vonultál… sebzett vagy… félsz attól a NŐtől, aki szanaszét… széltében-hosszában, elölről-hátulról, itt-ott, amott… mindenhogy és mindenhol égett… aztán megégett, elégett, kiégett…már csak hamu… és retteg, retteg! hogy újra így ég el… sajnálom. De ha a vágy egyszer felizzott… az utat talál magának. 2 év után, elkerülhetetlen becsapódás, szexuális együttlétek, baráti közeledés. 7 hónap újjászületés. Sebeket tép fel, sebeket gyógyít meg. Milyen jó lenne, ha több is lehetne, de nem. Tudjátok mindketten. Pedig reggel üzen, este beszélgettek, édes évődések, éjjeli spontán autóba pattanások… csak érezni akarjátok az izzást… spontán, itt és most. Ő most erre képes. Bevon minden döntésébe. Vállalkozás. Új munkahely. Hobbik. Tanulás. Útkereső döntésképtelenség. Megijedsz, hogy neked ez így jó. Mert rájössz, ez így jó. Támasztani jó. Adni jó. De Te már mást akarsz, a szex már kevés, a beszélgetések nem lelkesítenek tovább. Hiányzik valami. De nem tudod mi. Egy érzés. Ő meg nem is téged akarna. Azt hiszed ez borzasztó. Többször összezuhansz a fájdalomtól, hogy nem vagy elég. Randizni sem. Még ha az esti légyottokat ő randinak hívja is. De jön egy isteni megvilágosodás. Hiszen ez neked már kevés. Tovább akarsz menni. Hitelesebb férfit akarsz támasztani. Aztán jön a búcsú, ő nem érti miért nem írtál, miért nem kezdeményeztél már. Még beszélgetni akar, fenntartani a kapcsolatot… még úgy is, hogy elmondja, megismert egy újabb nőt, akit most imádni akar… te meg EZT nem érted. “Hiszen lejárt a szerződésünk. Megadtuk egymásnak, amit vállaltunk.” Elköszönsz. És még mindig nem érted hogyan…. de megingathatatlan magabiztossággal, stabilan érzed: ez így van jól. Megkönnyebbülsz és rájössz, az Univerzum úgyis hozza a következőt….. …Érdekes, igaz? Mikor egy őrjítő vágy utat tör, pedig elnyomtad, mert féltél. És most nyugalom és béke száll meg. Tudod, hogy tudsz valamit, amit valójában érzel. És amit érzel, az több, mint Te. Bízni tudsz valamiben. Csak érzed. Megnyílik a föld. Valami utat keres most, és te készülsz nyugalommal, készülsz türelmesen, mert jön. Bármi is az… …Érdekes, igaz? Amikor utat tör az őrjítő vágy….
2 
Edina LukátsGyerekek előtt marketinges voltam FMCG cégeknél. Most gyerekek után home office, üzleti szolgáltató központ, számlázás, pénzügy ügyfélkezelés. Van edzői papírom, volt Babawellness blogom, dolgoztam a Biotech-kel.... Van ápolói papírom... Sok gyakorlaton voltam, sok mindent láttam megéltem gyermek onkológián, szülészeten, stroke központvan... Végül arra jöttem rá kell sok énidő, szabadidő, pénzt csinálni pénzből lehet, így a pénzügyi tanácsadás felé vettem az irányt a multis laza állásom mellett. A gyerekek az elsők, a szabadidőmben pedig rugalmasan alakítom a munkát. A kikapcsolódást meditáció, sport, pilates, kertészkedés, tánc jelenti nekem, jó podcastok.
2
Beata GaloNem vagyok monogám! Alapvetően az ember nem az. Állatok vagyunk és a szaporodás iránti vágy ami diktál, főlleg egy nőben. 3 gyerekes anyaként 38 évesen még mindig szeretnék gyermeket vállalni. Mert igazi anyának születtem ( ezt mindenkitől megkapom ) ☺️🙏 . De ha párkapcsolatról van szó ott egyenlőséget várnék el. Amit eddig nem találtam meg egyik ex partneremben sem. Nem adok fel a keresést, mert már tudom hogy milyen partnerre vágyom igazán. És remélem hogy megtalálom nem sokára az utolsó és igazi partnert egy jó monogám kapcsolathoz. 🙏😊
2- Krisztina Császár
Hosszú utunk volt, több hullámvölggyel. Sokáig a minták győzedelmeskedtek: a család és a pár fontossága szemben az önazonossággal. Nem volt viharos kapcsolat, a hétköznapokban jól kiegészítettük az anya-apa szerepet. A két gyerek után az anya szerep felerősődött, míg a női szerep fokozatosan elaludt. Miközben az önismereti utamat jártam (egyedül) a gyerekek nőttek és megérkeztem oda, hogy van szabadidő, de hol van a nő bennem? És hol van a férfi mellőllem? Hagytam elveszni, hagytuk szunnyadni. Nem tudatos döntések voltak ezek, és ennek kockázatával sem voltunk tisztában. Megteremtettem a saját távolságom tőle, amit már nem tudtam legyőzni. Ő sem tudott ebben, ezen a ponton segíteni. Egyedül voltam társas magányban, döntöttem, léptem. Most értem meg rá. Jól vagyok :)
2 - Fanni Koósz
"Hiszek az EGY ISTENben" Gyermekkoromban keresztény katolikusnak neveltek, onnantól hivatalosan is, hogy a tanárok gyermekei is járthattak hittanra. Viszonylag fiatal voltam, de az számomra is logikátlan volt, hogy a tanárság hogy nem egyeztethető össze a vallással, főleg hogy anyám apácáktól tanult, apám meg lelkes ministráns volt fiatalon...De a rendszer szerint tantárgyuk volt hitvallásuk, így csupán a rendszer váltás engedett minket hittanra járni, áldozni... S őszintén utólag, talán jobb lett volna, ha marad. Mert mindaz, amit hallottam a keresztény világképről és ahogy láttam a keresztény embereket, számomra egyáltalán nem volt összeegyeztethető. Csak most, ahogy írom, ugrik be, rá 30 évre jártam egy egészen más vallási közösségbe, ahogy ugyanezt tapasztaltam meg, s döbbentem rá, az ember ha hordozza is az isteni minőséget, nem a vallás keretei azok, amik mentén ezt bizonyosan meg is testesíti. Sőt, időnként óvodának láttam azokat, akik a szent ember körül döngicsélve igyekeznek a mennyek országába jutni. Az Isten keresés azonban számomra igenis komoly és fontos dolog volt. Jézus élete, annak szimbolikája, szavai és a musical, Jézus Krisztus Szupersztár, betöltötték a fiatalkorom. Kerestem Istent Karithy Előszójával, azaz : "gyermekkoromban elszántam magam, hogy szólok istennek, ha van, de Ő nékem égő csipkefenyérben meg nem jelent, se borban és kenyérben, hiába vágytam sóvár irigyen, nem méltatott rá, hogy őt higgyem"... Félreértették, világosodott meg bennem egyre jobban,s ahogy ez is megnyílt bennem, találtam hangokat, melyek végre megadták azt az Isten képet, ami bennem mélyről, szinte öntudatlanul élt, s voltam hálás érte, hisz a világom kikerekült. Jézus kálváriája egyfajta szimbóluma a földi életnek és a szellemiség kereszteződésének. S mint mindenben, ami emberi, ebben is alacsony tudatosságú kezek és szájak hirdettek évszázadokig hamis igét, amit úgy érzem, ideje új nézőpontból is megvizsgálni, s így a nagyvilág elé tárni. Ami a bigott hívők számára, akik berögzül gondolatiakat kétségbe vonni egyáltalán nem hagyják, bizonyára sértő...Mégis. Szeretem Istent magunkban látni. MAGunk vagyunk isten egy szülött fia, egy énenként. S mindannyian azzal a lehetőséggel jövünk világra, hogy megváltsuk saját világunk. Ehhez azonban lázadnunk kell a múlt világrendje ellen, de legalábbis megkérdőjelezni. Számomra nagyon sokat adott Adyashanti műve, Jézus és a felébredés, melyben Jézust szembeállítja az akkori tömegtudattal, s ezt a nézőpontot láttatva egy új szemléletmódja nyílik az értelmezésnek, ami a szabadságot mutatja meg az egyén számára s nem birkaként követő tömegtudatosságot ígér mennyek országaként. Hiszem és vallom, hogy a szimbólumok sokrétűsége lehetőség mélyebb és komplexebb felismerések felé, amik aztán mind ugyanoda vezetnek végül a legmélyén. Istenhez.
2