Tapasztalatok

Lendvai Katalin (Lenka)

Imádok Anya lenni. 4 gyerekkel lehetek az. Mindent is akartam megélni, amit az anyasággal meg lehet. Gerébágis otthonszülések, játszóház vezetés, alternatív, Waldorf óvoda alapítás ugyanúgy benne volt ebben, mint a hordozókendő felkötés tanítása vagy előadónak lenni Születés Hete programon. Természetes gyógymódok, vagyis éjjel bekenni illóolajjal őket, ha köhögnek, táncolni és énekelni a nappaliban velük, morogni a kamasszal, nagyokat nevetni, tervezni a jövőt, büszkén figyelni a szárnypróbálgatásukat...

Ilona Kovács

A válásom volt a mintáim csődje, a mélypontom, amikor azt éreztem, kihúzták az addigi világomat a lábam alól, és mindent újra kellett terveznem, mert amit addig elképzeltem, a klasszikus család, a "boldogan élünk míg meg nem halunk" már nem valósulhatott meg abban a formában. Ennek már 8 éve, a kislányom 4 hónapos volt, a férjem lélekben már másnál, így nekem jobb volt a "biztos rossz" a hónapok óta tartó bizonytalanság helyett. Ennek köszönhetem, hogy ráleltem az erőmre, és megtapasztaltam, hogy egyedül is boldogulok és bármire képes vagyok. Ezután elkezdtek az elveim megdőlni, és sokmindent másképp kezdtem látni, mint addig. Ha ismerős a történetem, gyere, beszélgessünk! :-)

Eszter Farkas

Életem során voltam már őstermelő, másodállású vállalkozó és most 4 éve főállású vállalkozóként tevékenykedem. A vállalkozói életnek megvan a szép napos oldala és az árny oldala is, dehát nehézség mindenben van, az alkalmazotti létben ugyanúgy (csak abban más) Én szeretem a vállalkozásomat, folyamatosan építem, folyamatosan fejlődöm és fejlődik a vállalkozásom is velem együtt. A döntés lehet nehéz és egyben félelmetes, amikor valaki az alkalmazotti létet, ami egy fix és biztos anyagi bevételt jelent, szeretné felváltani vállalkozói létre. Én mindenkit bíztatni tudok, aki vacillál, hogy kezdjen bele, először akár másodállású vállalkozóként, kóstolja meg ezt a világot és szeressen bele a saját "teremtésébe".

Ildikó Marton

Megtanultam, hogy a mélypontok, ha ki akarok belőle kerülni, a fejlődést rejtik magukban Átértékeltem a kapcsolódásaimat, mintáimat és tanulva a rossz döntéseimből, immáron már az értékalapú kapcsolatokban, és a kölcsönösségben hiszek.

Bányász Dorottya

Csíkszeredában születtem, szüleim első gyermekeként, a kommunizmusban. A kétszobás tömbházlakás teli s tele volt élettel, vendégek, látogatók és családtagok adták a kilincset egymásnak. Itt lett lételemem az ismerkedés. A levesbe mindig tett édesanyám annyi laskát (tésztát) ahányan voltunk s még egyet, mindig még egyet annak aki betoppanna. Félelemmel kavarodott csodálat, izgalmas kíváncsiság jellemez ma is amikor nagyon könnyedén vissza emlékszem (kb. másfél éves korom óta) magamra, ott abban a hangos, zizi életben. Oázis volt, igazi oázis a szürke, nincstelen kommunizmus, vasbeton kockáinak színpadán, abban a kis blokk lakásban csodás színkavalkád volt. Szüleim őszintesége, vidámsága, nyitottsága, intelligenciája,kreativitása és tiszteletre méltó korlátaik is, olyan példa volt nekem ami lényem legmélyén határoz meg, csodás bölcső volt, hála érte!

Noémi Telek

A szeretői viszony után 2022 őszén (jegyzem meg, én nem tudtam, hogy az, egészen a végéig) – amibe nem önként csöppenve berántott a Mindenség, és ezt komolyan mondom, így volt, berántott… odatették nekem, szó szerint, de ez is hosszú sztori – megfogadtam magamnak, hogy nem randizom, amíg nem érzem, hogy képes vagyok többre, mint buliban összeszedni valakit, hazavinni, vagy merészen ott helyben egymásnak esni egy eldugott helyen, esetleg ugyanígy Tinderen egyszer röhögve, máskor felizgulva férfiak agyát húzni, totális kontrollban lenni. Ebből 2 év önsanyargatás lett, de őszintén, megérte. Még akkor is, ha ott volt valaki új, izgató és nagyon finom falat. Ez alatt a 2 év alatt milliószor zuhantam össze zokogva az új és bútorozatlan lakásom nappalija közepén, kérve segítséget ‘valamitől’, ‘valakitől’. Nem vagyok vallásos a szó ilyen értelmében, de hiszek valami ‘Nagyobban’. Ennek ellenére imádkoztam is, nem egyszer. Üvöltve, zokogva, néha bormámorosan, máskor pusztán kimerülten. Hónapokig nem tudtam felállni a padlóról. Ez tartott egy ideig, de volt egy pillanat, amikor átfordult valami. Nem tudom pontosan, mi volt az, de tudtam, hogy bármit csinálok, tök mindegy. Minden mindegy. Kapálózhatok amennyit csak akarok, de bele kell simulnom az akkori Jelenbe. Lenyugodtam. Közben a karrierem szárnyalt, mert ha valamiben, abban jó vagyok, hogy kihozzam másokból a legjobbat. Nem embertelenül. Rájöttem, hogy képes vagyok másokat többre sarkallni, fejlődést kihozni a saját erejükből. Mert részemről nincs mögötte önző érdek. Legalábbis nem érzem. Több mentoráltam sikerét láttam, a csapatom meg egyszerűen megállíthatatlanná vált. A családállításokra is már nem a saját állításomért mentem, az úgyis haladt. Észrevettem, hogy a szerepek, amiket kaptam, mindig a megoldást, feloldást jelentő szerepek voltak… másoknak. Olyan stabilitást éltem meg ebben, amit még soha nem tapasztaltam. Erőt éreztem. Mi a fene történt?! Mi volt velem?! De komolyan… Viszont még izgatott valaki….és jött is végül…miután megengedtem.

Pallér Zsuzsanna

Egy nap, amikor már tíz éve dolgoztam a cégemnél, stresszkezelési és kiégés elleni tréninget szerveztek nekünk. Akkoriban vevőkapcsolatokkal, gyártásütemezéssel és beszerzéssel foglalkoztam back office munkatársként – mindennapjaimat határidők, e-mailek és folytonos problémamegoldás töltötte ki. A tréning alatt azonban valami megérintett. **Rájöttem, hogy milyen érzés lehet igazán értelmes munkát végezni.** A válás és az értékrend átrendeződése Addigra túl voltam a válásomon, amely gyökeresen megváltoztatta az értékrendemet. Fiatalon diplomásként azt hittem, a boldogsághoz az anyagi biztonság vezet: munka, ház, család – és természetesen minden, ami ehhez tartozik. De a válásom után mást kezdtem keresni: **belső békét, jó kommunikációt és kooperatív kapcsolatokat. A tréningen megfogalmazódott bennem a vágy, hogy olyan munkát végezzek, amely nem mások anyagi céljait szolgálja, hanem a lelki és mentális fejlődésüket támogatja. Ez az irány magával ragadott. Az első lépések az új úton Elkezdtem keresni a lehetőségeket, milyen képzések segíthetnének ezen az úton. Hétvégenként – egyedülállóként – 400 kilométert utaztam Budapestre, hogy coachnak és mediátornak tanulhassak. Ez az időszak nemcsak új tudást adott, hanem belülről is átalakított. Az önismereti munka során egyre tisztábban láttam, hogy változásra van szükség az életemben. A tanulmányaim elhozták magukkal a munkahelyváltás igényét is. Hasonló munkakörben helyezkedtem el, de egy új közegben. Eleinte felemelő volt az új munka, az új kihívások, a friss környezet. A belső konfliktus jelei Az idő múlásával azonban újra megjelentek a figyelmeztető jelek: migrénes rohamok, amelyek egyértelművé tették számomra, hogy belső konfliktusban vagyok. Miközben látszólag elégedett lehettem volna, valójában tudtam, hogy az új munkahely sem az én utam. Ekkor döntöttem el, hogy ugrok. Amikor a cég leépítési hullámot jelentett be, éreztem, hogy az élet támogat ebben a döntésemben. Amint lehetőség nyílt rá, boldogan váltottam a vállalkozói létre. Az élet megtartott A váltás óta azzal foglalkozom, amit igazán szeretek. **Nemcsak a tudásomra, hanem a saját belső utamra is támaszkodva segíthetek másoknak fejlődni, változni, megtalálni önmagukat.** Az élet megtartott, és nap mint nap emlékeztet arra, hogy ha követjük a szívünket és hajlandók vagyunk ugrani, akkor a világ is támogat minket. 🌟

Gere Orsi

Írtam egy részt már a munkahely váltásaimról és az őrangyalomról. Aki olvasta tudja miről van szó. A munkakeresési folyamatomról néhány szóban azért írnék. Világ életemben legfőképp irodai munkákban illetve ügyfélszolgálatos munkákban voltam. 2017 óta vagyok pesten. Első években olyan munkahelyre nyertem felvételt, ahol akkoriban jól ellehetett boldogulni magyar nyelvvel. Alig volt szinte angolul megkeresés. Aztán dolgoztam egy másik cég ügyfélszolgálatán is, még ez is teljes mértékben magyar nyelv használatával. És mikor alacsony óraszám és fizetés miatt úgy döntöttem tovább keresek munkát, rá kellett döbbenjek, hogy 2024-re olyan világban kezdtünk élni jóval érezhetőbben, hogy az angol/német (ki mit tanul, mivel keres munkát) szükségessége a cég ügyvitelében és kommunikációjában sokkal jelenlévőbb lett. A magyarok kevés része beszél aktivan angolt, de a munkakeresés már nem tudja ezt nélkülözni. Tavaly nyár óta azon vagyok, hogy mind az irodai szoftveres ismereteim magas szinten tartsam, mind az angolom felfejlesszem legalább B2re, stabil középfokra. Angol alapszintű tudás megjelölésével ugyanis alig volt Hr-es megkeresésem. Annyit változott a pesti munkaerőpiac és gondolom a mindennapi kommunikáció a cégeknél, hogy a középfok, de akár felsőfok is bőven kell speciális munkaköröknél. Én is folyamatában ismétlem a 2024 nyáron még jócskán passziv angolom. Én csak egynyelvűen tanulom az angolt, magyart nem is vonom be, hogy az agyam az angolul gondolkozásra álljon át. Teljesen 0-ról kezdtem el, mert passzív tudásnál egy épkézláb mondatot nem tudtam volna összerakni angolul. Amit nem használunk nagyon kiesik. Hiba szerintem felülértékelni a vélt tudást tapasztalat nélkül, mert csak éles helyzetben leblokkolás lenne belőle. Szerettem volna ezzel a résszel felhívni a figyelmetek mennyire szükséges már a nyelvtudás az irodai világban és az ügyfélszolgálatokon is.

Férjem az egyik legjobb barátnőmmel csalt meg. Alapjaiban rengett meg a párkapcsolatba és a barátságba vetett hitem. Ideje új fejezetet nyitni mindkét területen.

Timár Tibor

Mindig is ösztönös vezető voltam, de nem mindig voltam jó főnök. Volt, hogy túl lőttem a célon, nagyon főnök lettem, máskor pedig behúztam fülem farkam. Volt bennem egy ambivalencia. Volt, hogy nagyobbnak mutatkoztam, mint amekkora vagyok, hogy felnézzenek rám. Ez viszont azoknál az embereknél ért el csak hatást, akiknek úgysem számított a véleménye, mert az igazán fontos emberek átláttak rajtam, úgy ahogyan most már én is átlátok ezeken a játszmákon. Kemény egy út volt, de nem azért mert mások mit gondoltak, hanem azért, mert szembe kellett nézzek a saját kicsinyességemmel, félelmeimmel, sérüléseimmel. Most már más életet élek, bele merek nézni mások szemébe, ki merek állni az igazamért és el tudom fogadni mások igazát. Más lett a vezetői minőségem, de még mindig nap mint nap monitorozom a viselkedésemet, biztos ami biztos.