Tapasztalatok

Lendvai Katalin (Lenka)

10 éve vagyok vállalkozó. Ezt cifrázra, hogy férjem után megörököltünk egy 5 alkalmazottas Kft-t, amit vinni kellett, ha tetszett, ha nem. Őszintén? Imádtam! Fejleszteni, pályázatot, Üzleti tervet írni, tárgyalni, cashflow-t szerkeszteni... Saját vállalkozásomat is egy sikeresen megírt pályázattal l, vissza nem térítendő támogatással indítottam, mert mindent lehet, ha akarod és ha azt akarod, amit valójában a Jóisten akar veled. Business Coach is lettem mindezek után, mert fontos a szakmai kiteljesedés, de ahhoz a keretek, műkődés háttere adja az alapot. Segítek, ha vállalkoznál l.

Fanni Koósz

Az egyik kedvenc témám volt egy időben. Nekem anyámmal a kapcsolatom életem legnehezebb kapcsolata. Szorongó ambivalens kötődési mintám mentén vágytam egyszerre és távolítottam el, mert nem azt adta, amit szerettem volna, s ezért számomra mind az anyaság, mind a szeretet rettegett, hiányolt téma volt az életemben. Amit szerettem volna, NEM olyan anya lenni ,mint Ő. S lettem természetesen nagyon is hasonló. Hiába kerültem el, hiába ágáltam ellene, hiába vontam magam köré falakat, hogy ne engedjem ki magamból, beigazolódott a mintakövetés azon mód, miszerint aminek ellenállsz, azt erősíted. Akkor kezdtem megbarátkozni az anya szereppel, mikor ráébredtem, hogy nem szükségszerű anyaszerepként aposztrofálnom. Volt ebben egy olyan csavar, hogy mivel egyedül voltam épp a gyerekekkel, felvettem az apa és anyaszerepet egybe, így aztán kicsit fellélegeztem. Később feltűnt, apaként apámat másolom bizonyos tekintetben, azaz abszolút éltek bennem a szüleim. S ahogy EZT észrevettem, tudtam leválni róluk, azzal, hogy magamra figyeltem. Belelazultam, minden erőmmel az életembe :-) Azaz direkt elkezdtem olyasmit csinálni, amit mindig szerettem volna, de a hangok a fejemben - a mintám hangja, szüleim hangja - mást javasoltak. Felfigyeltem rá, hogy a gyermekeimnek azt mondom, amit hallottam, s ekkor elkezdtem kételkedni, megbeszélni velük, kinyitni, hogy bár én így tanultam, mi van ha mégse?! Anyaként észrevettem, hogy a gyerek, a kicsi aki mindig velem van, engem utánoz, s láttam ezt akkor is, mikor nem örültem neki. Ma immár ha nem tetsző módon viselkedik, felteszem magamnak a kérdést, amit tőle várok, én tudom-e, mutattam-e neki, vagy most megint Ő hívja fel a figyelmem arra, hogy valamit meg kell tanulnunk. Aki nem tudja, tanítja alapon. Számomra anyának lenni azért csodálatos, mert soha nem tudtam magamhoz közel engedni másokat, nekem fájt a szeretet, sose volt pozitív megélés, és értük álltam fel abból, amiben nélkülük talán még most is benne lennék. A szeretetet tanulom általuk. A magamét, s másokét. Az anyagságot azonban, mint szerepet, elengedtem. Szabályait szintén. Éljük épp azt, amit a legjobb tudásom s épp legtisztább minőségem szerint tudunk. S ami fontos még! Rájöttem, hogy bocsánatot kérni ér gyerektől IS. Leguggolni hozzá, a szemébe nézni és elmondani, hogy én is vagyok fáradt is, nyűgös is, van hogy félek is, és ha megbántom, kérem mondja el, hogy tudjam! S engedje meg, ha rám dühös, én is megengedem Neki. Éljük meg magunkat egymás mellett őszintén, anélkül, hogy tökéletesnek kellene lenni anyaként, gyerekként.

Timár Tibor

Volt erdészeti vállalkozásom, építőipari cégem,nagy telekommunikációs vállalatom, évekig voltam búvároktató, alapítottam waldorf iskolát, vezettem és vezetek embereket az önismeret útján, éltem extrém sportolóként, új dolgokat találtam fel. Volt amit elbuktam, mert azt gondoltam rám nem vonatkoznak a szabályok. Volt amit feladtam, mert elegem lett. Volt amit elengedtem a csúcson, mert tudtam hol kell kiszállni. Volt, hogy elfogyott a lendület. Tanulok, tapasztalok, változok minden nap. Szeretem a kihívásokat, járom az utam, már nem gondolkodok az ügyön, most már látom, hogy egy nagy ügy az életem. Néha elesek, majd fölállok. Van hogy túl lövök a célon, van, hogy mellé. Úgy érzem, ha kell akkor bármikor váltok, még sok minden lehetek az életbe és remélem leszek is.

Lendvai Katalin (Lenka)

Szeretek a magam /ura/Úrnője :) lenni. Szeretem szabadon beosztani az időmet, szeretek a saját céljaimért tenni. Szeretem az önmegvalósítást, a szakmai kiteljesedést a magam adta/szabta keretek között megélni. Szeretek annyi bevételre szert tenni, amit én tervezek. Szeretek viszont kapcsolódni és gyakorta dolgozom együttműködésben, közös projektekben és teszem hozzá erőmet, tudásomat jó ügyekhez. Ha nálad is időszerű a saját útra lépés, akkor várlak. A női önmegvalósítás nagy témám. A Mi-NŐ-ség Programot direkt erre dolgoztam ki.

Lendvai Katalin (Lenka)

Imádok Anya lenni. 4 gyerekkel lehetek az. Mindent is akartam megélni, amit az anyasággal meg lehet. Gerébágis otthonszülések, játszóház vezetés, alternatív, Waldorf óvoda alapítás ugyanúgy benne volt ebben, mint a hordozókendő felkötés tanítása vagy előadónak lenni Születés Hete programon. Természetes gyógymódok, vagyis éjjel bekenni illóolajjal őket, ha köhögnek, táncolni és énekelni a nappaliban velük, morogni a kamasszal, nagyokat nevetni, tervezni a jövőt, büszkén figyelni a szárnypróbálgatásukat...

Beatrix Buda

Úgy indult,hogy megláttam és akartam .. megszólalt -a kihívása volt az első mondata .. , és még jobban akartam .. életemben férfit így még nem akartam .. szőröstől-bőröstül, mosolyostúl-defektestül.. és nem értettem miért .. betöltött ez a mindenáron akarás ..sorra pattannak ki belőlem a képek, h mit akarok tőle, vele megélni, hova menjünk, mit csináljunk .. egy egész manifesztációs lista készült bennem … és valósult meg, mert jött .. követett.. fogadott ..mindent, amit és ahogy nyújtottam neki … annyi erőm volt, amiből azonnal egy új világot tudtam volna teremteni magunknak .. Aztán, ahogy haladt a sok segítséggel .. úgy lett egyre tisztább neki mit is akar ő és mit nem .. és úgy haltak el bennem a képek .. torpant meg a teremtés.. és lépett a helyükre nálam a félelem és a ragaszkodás, nála meg az egyre távolodása és végül az önmagát választása .. mígnem eltűnt .. hetekre.. szó nélkül .. nekem a pokol, nem tudom, rosszabb.. lekapcsolták a napot.. neki viszont a fellélegzés…. Mikor már úgy tűnt nincs más, mint a reményt feladni.. nem ment.. nem ez ment .. magamat adtam fel, az akarást.. és ebben a semmit nem akarásban egy dolog maradt .. hogy képtelen voltam nem adni, ekkor is adtam amit és ahogy éreztem, hogy adnom kell .. - mert tudni már nem tudtam róla semmit- csak már nem gondolkodtam mit szól hozzá, kell-e neki, mi lesz ha .., mi nem lesz .. adtam és ő elfogadta .. elment oda, meghallgatta, elolvasta… és haladt velük .. aztán mikor úgy “éreztem”.. újra .. végtelen lassan és szelíden .. minden valaha volt akaratomat elmorzsálva .. újrakezdtem az adást amilyen tempóban engedte, végre újra élőben .. a figyelmet, a beszédet .. a meghallgatást, a távolságot .. az érintést, a hitet benne.. és abban h ki fog tudni törni .. el fog tudni indulni.. egy akarat maradt csak meg bennem.. vele lenni, amennyit csak enged, úgy adni és látni, hogy halad vele .. hogy jobban van .. Nem ott fordult át minden, mikor a legmélyebben voltam ..hanem mikor újra előtte álltam, újra elé tudtam állni .. szelíden és mosolyogva .. látni és állni, (nem) hallani és kibírni újra és újra, ahogy ellenáll .. és közben nem akarni semmit tőle csak adni újra és újra és tovább neki .. mert elfogadta .. újra beszélt .. hol lelkesebben, hol depresszívebben, és belőlem elfogyott a fájdalom és a félelem helyette viszont megszületett ez a másfajta erő, ez amivel ezt tenni voltam képes és vagyok azóta is .. ami több, mint amivel én magam rendelkezni képes vagyok .. ez a fajta kiélezett, de mégis könnyed figyelem .. a rezdülésekre, az elfojtásokra, az érzésekre, a ragokra és hangszínekre, a vesszőkre és a pontokra, az elengedésnek ezen az egyfajta önátadáson alapuló különös módján … elengedődött az akarás, hogy én mit akarok tőle .. helyette érzések jöttek .. ötletek erre menjek, ezt mondjam, ezt kérdezzem, ezt írjam, vele beszéljek, ezt tegyem, azt vegyem .. most már ezt követem, ezt az érzést folyton, hogy mit akar az élet rajtam keresztül adni neki .. érzek valamit miközben beszél es mondok rá valamit .. amin előtte nem gondolkodtam.. látok egy könyvet veszem és adom, filmet küldöm, zenét küldöm, jegyet küldöm, ételt készítem, embert bemutatom, odaküldöm, odamegyek .. és jönnek szembe a véletlenek .. amik mind őt segítik .. véletlenül összefutunk, vagy mi vagy mi másokkal, feliratok, zenék, ppdcastek, véletlenül jó helyen kinyíló könyvek .. nincs tervezés … csak követése ennek a belső hangnak .. nem agyalok illik, nem illik, olvassa vagy nem, válaszol -e vagy sem.. mit gondol vagy érez vagy sem .. csak teszem, adom, küldöm, mondom .. ő pedig fogadja .. a maga tempójában .. és halad vele.. csak megtörténés van … bennem meg béke és nyugalom .. benne meg sokszor még düh, de legtöbbször hála.. elfogadtam, hogy csak egy csatorna vagyok most .. és boldog mert látom, hogy így is egyre pipálódnak ki tovább a régi “kívánságlistám” pontjai vele.. így is, hogy már nem akarom, mert már hiszem és élem, hogy megvalósul sőt jobbak is, nem mert én akarom, hanem mert így kell lennie ..

Ilona Kovács

A hűség számomra mindig fontos erény volt, talán elvi kérdés is, vagy csak egyszerűen akit szerettem, tiszteltem is, így mikor lett volna lehetőségem a hűtlenségre, nem tettem. Lettem viszont szerető, kétszer is a válásom után. Mert miután engem megcsaltak, valahogy megengedőbb lettem, mert más nézőpontokat is megismertem és megvizsgáltam azt a dinamikát, ami ilyenkor történik. Nem tartom rossznak és elítélendőnek a harmadik felet, akkor tud megjelenni, amikor hely lesz számára, mert két ember között az egység sérül, gyengül. Amikor a férfinek valami hiányzik, és a házasságán kívül találja meg egy másik nő által. Ezt a pluszt adtam meg én is. Voltam szerető úgy, hogy nem vágytam másra azzal a férfivel. És lettem szerető úgy, hogy beleszerettem a másikba, és vágytam a többre vele. Utóbbi helyzetben rengeteg kérdés is merült fel bennem, és sokszor voltam bizonytalan abban, hogy mi a helyes és mi nem, és hogy mi legyen a következő lépés... sokszor elakadtam, majd megjártam ugyanazokat a köröket. És ez lelkileg megterhelő volt. Volt bennem sok ellenállás, és közben a vágy is. Kíváncsi voltam mások tapasztalatára, hogy könnyebb legyen a hogyan tovább. Kaptam tanácsokat, amiket sokszor nem érezetem igaznak a magam számára. Tapasztaltam, hogy nem értenek, majd megkönnyebbültem, amikor azt tapasztaltam, hogy igen, megért a másik, akivel erről beszélgetek, mert ő is átélte ezt, vagy hasonlót. Szóval... könnyebb, ha van, aki támogat egy-egy nehéz helyzeteben. Arra bátorítalak, hogy merj segítséget kérni olyantól, akinek van tapasztalata a kihívásodban! Én is itt vagyok...:-)

Eszter Farkas

Az életfeladatok közül az egyik legfontosabbnak az önkéntességet gondolom, amikor feltétel nélkül adsz magadból azért, hogy segíts másoknak, segíts másokon, akár számodra ismeretleneken is. Amikor feláldozod magad és az időd egy nemes cél érdekében. Mióta dolgozom, azóta mindig vannak olyan szervezetek, ahol önkéntesként jelen vagyok. Mivel kislányom koraszülöttként jött világra szívügyem, és számomra a legfontosabb a Koraszülöttekért Országos Egyesületben végzett munkám. A civil szerveződéseknek ma Magyarországon nagy szükségük van az önkéntesekre, ezért mindenkit arra buzdítok, hogy keressen számára szimpatikus szervezeteket, feladatokat és vállaljon önkéntes munkát vegyen részt a környezetében jelen levő közösségek életében.

Bányász Dorottya

két évig voltam a szeretője, 5 év különbség volt közöttünk, egyetemista voltam, ő a tanárom egy házas ember, gyerekekkel. Mély és szenvedélyes viszony volt, minden porcikámmal éreztem, hogy milyen fontosak vagyunk egymásnak, tudtam, hogy a család van elől, ezt is mélyen tiszteltem, én a fájdalom ami mellet elköteleződtem lett az útitársam évekig az után is, hogy elbúcsúztam Tőle. Két kislányom született ezek után (másik kapcsolatból) egyik a születésnapján, másik a névnapján. Megtanultam, hogyan is szeretek én, akkor hiányzott a belső erőm, hogy kitartsak és ma egy pár lehessünk. Szeretőnek lenni kivételes helyzet!

Toth Ibolya

A HIT Gyerekkoromban rendszeresen jártam Hittan órára meg Misére mert elvárták tőlem, úgy a neveltetésem, meg az iskola, voltam első áldozó mert kellett, így volt jó. Majd nagy nehezen Bermálkozo, emlékszem alig vártam hogy idáig eljussak akkor voltam hetedikes és ekkor voltam abban az időben utoljára templomban. Végre vége ennek, megkönnyebbültem. Nem hittem Istenben. Emlékszem elmentem a szomszéd bácsihoz és megkérdeztem tőle „Dénes bácsi van Isten és felnéztem az égre ?„ Azt mondta van Ibikém. De hol? Ott fent . Felnéztem újból de semmit nem láttam. Sok évre rá majd egy napon amikor az élet nehézségek sorozatát adta elkezdtem Istent magamtól keresni . Jártam bibliaórákra , Imádkozni tanultam ,bibliát olvastam, biblia körbe jártam. És Így kezdtem el Hinni hogy van egy magasabb tőlem aki ha ráhagyom életem vezetését arra vezet arra az útra ahol igazából lennem kell, járnom kell. Emlékszem arra az álmomra amikor egy széles út állt előttem és egy keskeny út, egy keskeny kapu rés . Én ezt a keskeny kapurést választottam álmomban reszkettem a félelemtől de mindennek ellenére a hívás erősebb volt mint a félelmem . Átjutottam a keskeny kapun. Tiszta víz voltam mikor felkeltem ,de Boldog először életemben. Ekkor választottam és fogadtam el Istent életem vezetőjének .Már nem én akartam jobban tudni mi a jó út nekem, hanem hagyatkozva rá egyre bátrabban és bátrabban. Így növekedtem Hitemben. Ekkor jelent meg és mondtam ki először a számon „ Hála Uram”. Mindig így imádkoztam: „ Istenem a Te kezed, legyen az én kezem , A Te lábad ,legyen az én lábam, A Te szemed, legyen az én szemem, A Te füled, legyen az én Fülem.” Majd ez a Hit erősödött bennem hónapról hónapra évről évre. Látva ,tapasztalva hogy van Isten ,lát, szeret ,segít ,mellettem van ,fogja kezemet. Hálát adva mindenért ami rossz volt az életemben és ami jó volt. Majd egy nap hajnalban egy átsírt éjszakán keresztül, a magány csontig érő marcangolásában. Felkeltem pirkadat volt és azt mondtam: „ Istenem átadom életem és legyen meg a Te Akaratod” A következő másodpercben egy vékony fonalszál indult ki belőlem a világ mindenségéig futott. Majd felkeltem és újból egy hatalmas megnyugvás és boldogság tört rám. Erről nem mertem beszélni senkinek mert azt gondolják megártott a magány. Ezek után nem is olyan sokára Isten oda vezetett ahova tartozom és akihez tartozom. Ma így Imádkozom: „Hála neked Uram amit adtál és amit adni fogsz”. Ezt naponta többször is tudatlanul majd egy felkérés által” Figyeld meg Ibi miket mondasz magadnak”tudatosodott bennem hogy ez az én Mantrám. Egy nap nem oly rég egy orvosi lelet eredményét kaptam meg.Elolvasva a világ megfordult minden és mindenki leállt csak Isten felé nézek aki mosolyogva fogja kezem és mondja” Gyere Ibi velem, ne félj.” Ekkor egy mondat fogalmazódott meg bennem: MOST a szívemből kicsordul a lelkem mélyéig ható Szeret ad ERŐT . Isten szeret. Isten bennem él. Hála Uram neked hogy vagy és hogy megismertelek és szeretetted elfogadtam.Így fogja az én Uram a kezem és vezet előre ahova mennem kell és ahol lennem kell.