Marina dr. VargaA legújabb podcast hatására ma írtam egy levelet Tamásnak, abból idézek, úgy gondolom, talán elegendő: "Értelmet nyert az elmúlt sok-sok évem, ahogy bejártam az ívet, amit leírtok. Aztán, hova jutottam, ahogy mondjátok, hogy az előttem álló nap feladatait megcsináljam. Lesve körül, hogy vajon én vagyok e bolond. Mert voltam magam is agglomerációscsaládos, új autós, karrierres ügyvéd. Férj, gyerek. Még boldog éveim is voltak, meg sok lóvém. Oktattam a szakmát. Aztán jött az a szenvedés, amit már nem lehet kibírni, és aminek a megszüntetése miatt hajlandó az ember végre bármire. Így aztán a sok-sok év önismeret meg jóga. Védikus bölcsész meg minden is lettem. Pszichodrámát vezettem és családot állítottam. És a megvilágosodás volt az egyetlen célom. Mondanám, hogy röhögnöm kell, de nem. A megtapasztalásaimat semmiért nem adnám. Elváltam, szerettem férfiakat, adtam, hatottam. Mint a nagykönyvben , tudod. Számüzetés vidéken, évekig. Egyedül. Mindent. A mester aztán azt mondta, mindent tudsz. Mostmár menj és csináld. Azóta nem voltam nála. Továbbképzéseken igen. Máshol. De mit csináljak? Mi van? Megvágytam a Férfit, és újra férjhez mentem egy akkor a remete korszakot toló emberhez." A rendrakáshoz értek :D
6
AgeeErő. Magabiztosság. Kisugárzás. Hét éve pont egyszerre dőlt össze minden. Válás, munkahelyi válsàg, anyagi csőd. Két kétèves gyermekemmel egyedül maradtam egy albérletben. Ott volt az alja a gödörnek. De jó volt, hogy leértem, mert onnan lehet szuperül felfele èpítkezni. 5-6 évig csak erőt gyűjtöttem. Idővel jött a magabiztossàg, az elismerès, önfejlesztès, kisugárzás. Kis kitartó lépèsek. És nem haltam bele ( pedig akkor ott lent úgy tűnt). Sőt, az út mindent sebet begyógyított, és a túloldalon sokkal erősebben jöttem ki. Most már tudok másnak is erőt adni. Ti hogy gyűjtitek az erőt magatokban?
- Agee
Az amazon időszak gyöngyszeme :). Nőként, főleg, ha valaki elvált és kicsi gyerekei vannak, ez bizony kihívás. Az amazon-kalandor korban nem a tökéletes férfit találjuk meg. Viszont olyan kapcsolatokat igen, amiből kölcsönösen viszünk magunkkal valamit a továbblépéskor. Én egy ilyen kapcsolatbban, amiben nem lehettünk volna távolabbi pólusokon neveltetésben, iskolázottságban, értèkrendben, életcélokban, tudtam a nőiességemnek a legszebb csúcsait megélni. Nem tartott örökké, de nem is ezt vártam tőle. A mai napig barátok vagyunk. Szóval sosem lehet tudni, hol találunk kincseket, csak nyitott szívvel kell járni.
- Agee
Ép testben ép lélek. Kétszeres Spartan (terepakadály-futás) európabajnokként a leglelkesebb híve vagyok a rendszeres testmozgásnak. A napi rendszerességű futás, sőt, bármilyen testmozgás erőt ad testileg-lelkileg, energizál, tisztítja az elmét, visszaadja a fókuszt, és nem utolsó sorban dopamint és endorfint termel. Ne aggódj, ha nem megy minden nap. A rendszerességen van a hagsúly, és nem kell feltétlenül versenyezni se. Az se baj, ha sohasem sportoltál, sosem túl késő elkezdeni. Mindehol vannak kezdő csoportok akár futni szeretnél, akár más sportba fogni. És ezzel majd érkezik egy szerető támogató közössèg is. Ha további tippeket szeretnèl, írj bátran.
Dr. Parnó RomànGyerekként sokat voltam egyedül. A szüleim, anyám alkoholizmusa és a közöttük ebből fakadó nehézségek miatt, már akkor is keveset "tudtak velünk lenni", amikor még velünk tudtak lenni. Apám mindent megtett, 2 ő helyet dolgozott, de a nagy kor különbség, a kulturális különbségek csak rontottak a helyzeten. Mire egyedül maradtunk apámmal, már megtanultam egyedül elaltatni magam kisgyerekként - nagy dolgokkal indul az élet:). Az volt a standard, hogy álomba ringatom magam egy olyan képpel, melyet magam kreálok folytonosan és egy csillagok közötti repülés, valamint nézelődés a cél:). Nagyon funny volt. Egy éjjel - mert ugye ilyenkor feküdtem, hogy lássam apámat - a "tervezői szerepem" elakadt. A fantáziálás során, önmagamban "egy olyan térbe jutottam", ahol "eltűntek a képeim" és a Végtelen Üresség Fogadott. 9 éves voltam ekkor, egy váci, deákvári kisfiú. Érdekes módon - persze csak utólag visszagondolva értettem meg - nem ijedtem meg az élménytől, hanem izgalommal töltött el, hogy van valami - ekkor még ezt gondoltam - ami a látható vagy érzékelhető dolgok határán vár. Ez volt az első Metafizikai élményem. Onnéttól kezdve csak ez hívott, csak ezt kutattam. Isten magához Vonzott egy kis fiút a fantáziája révén, hogy Megnyugtassa, mert tudta, hogy egyedül van és nincs, Aki ezt Megtegye Neki. Azóta is minden nap Ő Vonz engem, jobbra Inspirál, Szeret, és pótol minden olyat is, melyről nem is tudtam, hogy valaha nem volt. Ezért minden nap Meglep valamivel, a KIS Huncut:). Ahogy rájöttem, hogy Ö az enyém és én Övé vagyok, már soha többé nem hiányzott semmi. 1988, Vác, deákvári vissza emlékezesek
- Anita Török
Egy másfél éves fiúgyermek elvesztését még ketten gyászoltuk a férjemmel, de amikor a kisebb fiunk 5 és fél éves lett, a férjem elköltözött tőlünk. Pedig még kuglófot is sütöttem a szeretőjének. Kevés volt, vagy lehet, hogy túl sok.... Inkább az utóbbi. Ma pedig újra vele élek és a szeretőnek nyoma sincs, ellenben van békesség és nyugalom. Az alatt a 10 év alatt míg ketten voltunk a fiammal nagyon sok mindent tapasztaltam és ebből a legfontosabb az, amit tanultam tőle. Nem kell az életet komolyan venni, mert játék az egész.
- Aniko Nagy
Bő 3 éve vagyok nyitott az ismerkedésre egyedüálló anyukaként nem sok időm, lehetőségem van elmélyülő kapcsolatokat kialakítani. Sosem hittem az online ismerkedésben. Világ életemben visszahúzódó voltam. Idegen volt a gondolat is, hogy hogyan és miről tudnék idegenekkel kapcsolódni. Pont emiatt döntöttem úgy, hogy ezt a félelmemet legyőzöm. Azóta rengeteg beszélgetés, találkozó, élmény van a hátam mögött, de nem látom értelmét, hogy naponta órákat ezzel töltve, tűt keressek a szénakazalban. Kisebb-nagyobb sikereim voltak, de tartós kapcsolat nem. Megéltem, hogy a korábbi kalitkából kiszabadulva micsoda erő lakozik bennem és azzal hogy tudok hatni ideig-óráig(!) a férfiakra, de kizárólag nem csak ezt a hatást szeretném elérni, hanem a belső értékeimmel kézenfogva szeretnék tündökölni valaki mellett, egymást felemelve. Szuper fejlődésen mentem keresztül, de közben úgy érzem, kiégtem a korábbi működésemben, robot üzemmódban fogadom a vele járó negatívumokat, nem küld földre már az, ha nem tud fejlődni az ismerkedés. Rettentő válogatós is vagyok és nem tudom, hogy ez kifogás keresés-e, miközben van bennem egy olyan, hogy már miért ne érdemelném meg azt, aki tényleg tetszik? A pozitívumok annyiban kimerülnek, hogy jókat beszélgetek, figyelem, hogy tanulhatnék az adott férfitól, helyzettől, de zavar a legtöbb férfi által diktált gyors tempó, a felszínes, sokszor a kizárólagos szexuális érdeklődésük. Vagy “csak” ezt váltom ki belőlük? Nem tudom.. Legyőztem a félelmemet, nem tartok már az efféle ismerkedéstől, de választani nem tudok jól és már nincs kedvem az online időpocsékláshoz. Vágyom kapcsolódni, de jól is érzem magam egyedül. Megalkuvó kapcsolódásra egyáltalán nem vágyom, inkább vagyok egyedül, mint hogy csak elmondhassam, hogy van valakim. És itt vagyok elakadva. Van egy férfi, akivel nincs megnevezve a “kapcsolatunk”, ő hullámzóan bő 3 éve az életem része bizonyos értelemben. Korábban soha nem tapasztalt energiákat hoz elő belőlem és erről nem tudok és nem szeretnék lemondani. Rengeteget fejlődtem mellette, de a mostani igényemmek (hogy szívesen lennék párkapcsolatban), nem felel meg. Szeretnék értékes nőként ismerkedni, kapcsolódni és határokat húzni úgy, hogy közben ne legyek merev, ne kelljen az igényeimről lemondani és élvezhessem a jelent, ne toljam el azt, amire vágyom. A személyesen kialakult, nem férfi-női kapcsolataimat meg tudom élni, nagyon elégedett vagyok velük.
Morgós BenceENM, Poliamoria, Kapcsolati Anarchia → Szerteágazó élményeim és tanulmányaim vannak a Monogám és az Etikus Nem Monogám (ENM) kapcsolati rendszerekben. Éltem egyedül, monogám párkapcsolatban, hűtlenségben, szabadon, Poliamoriában, Kapcsolati Anarchiában és teljes káűoszban is. Sokat tanultam ezekben magamról, másokról és arról mitől működik egy kapcsolat. Illetve arról is, milyen elvárásokat tesz a társadalom és az egyén az egyes ilyen kapcsolati rendszerekre, szereplőkre. Miért szeretjük birtokolni egymást. Hogyan merítjük önértékelésünket a másikból. Hogyan találjuk meg a számunkra ténylegesen működő kapcsolati rendszereket. Szívesen támogatlak is ilyen témákban.
- Morgós Bence
Szépen válni, boldogan élni külön, gyermekkel → Több éve már külön élünk a gyermekem édesanyjával. Sikerült nagyon jó, szeretetteljes kapcsolódást kialakítanunk. Bár a különválásunk folyamata nehéz volt mindkettőnknek, mostanra szeretettel tudjuk megölelni egymást. Csinálunk közös programokat a gyermekünkkel hármasban. Jól működő gazdasági rendszerünk van. Feles időbeosztásban neveljük gyermekünket. Segítjük támogatjuk egymást szülőtársként a kihívásokban. Igazából nagyon jó élmény számomra ez az élet, csak javasolni tudom a válást / különélést, számomra harmóniát hozott, amiben kellő idő jut a gyermekemre és a saját dolgaimra is és a gyermekem édesanyjával is pont ideális minőségben tudunk kapcsolódni. Szívesen segítek neked is, hogy hogyan lehet ezt összehozni.