Imre HorváthKörülbelül egy éve, 33 évesen rájöttem, hogy vannak olyan területek a életembe, ahol nem jó az irány amerre tartok. Ilyen volt a párkapcsolati kérdés is. Ennél a pontnál elkezdtem foglalkozni az önismerettel és azt fedeztem fel, hogy nem jó mintákat követek, amiket a korábbi életemből, gyerekkoromból hozok. Ez idő alatt megtudtam magamról fontos dolgokat és azt érzem, hogy jó úton haladok, de egyben azt is, hogy még nagyon sokat kell tanulnom.
3
Katalin SolymossNagyon hosszú idő után eljött az a pont amiről István is beszél, hogy az igazi férfi megöli a szerelmet a nőben. Én képtelen voltam szakítani. Sikerült neki, már nem reménykedem és hiszem azt, hogy mi együtt lleszünk. Az önbecsapásom vévén nehezen jutottam el erre a pontra. Szerintem mostanra tanultam meg , amit meg kellett tanuljak. Tudom, hogy félek az újabb csalódástól. És mégis hiszem azt, hogy egy igazi férfi női kapcsolódásban lesz még részem. Nagyon sokat tanultam ebből a kapcsolatból és a saját működésem hibáiból. Éppen ezért hálás vagyok a sorsnak hogy ezt átéltem.
3- Zsolt Gazda
22 év multinál eltöltött munkaviszony után éreztem, hogy elég volt a “kalitkába zárt madár életből”. A kalitka ajtaja reggel 8- kor kinyílt aztán berepültem az ajtó bezárult majd 4-kor újra kinyílt és kirepülhetem. 2023. Június végétől nem repültek be többé a kalitkába. Ezután jött egy olyan munkalehetőség (portás) ahol teljesen egyedül lehettem az elmúlt egy évben itt elkezdődött a lelki regenerálódás folyamata,sok pszichológiai és hitéleti előadást néztem a YouTube -on, ezek által sokat “gyógyult” a lelkem.Teljesen megváltozott az gondolkodásmódom sok területen. Mindig is érdekeltek az emberek problémái, kapcsolatorientált típus vagyok és ha emberekkel beszélgethetek ill. tanácsot adhatok nekik ez mindig feltölt.Ezzel szeretnék foglalkozni.
3 
Anna Keresztes..És megtettem. Elváltam. Az akkor 1 és 3,5 éves kislányommal. Nagyon szépen hoztam a mintákat 29 éves koromig...megvolt a jó apa, a szerető férj, a társ...a baj az volt, hogy inkább "játszó"társ..."testvér". 9 év...felemésztett. Azt hittem fel kell adnom magam, hogy kell a kompromisszum a gyerekek miatt. Boldogtalan voltam és kezdtem belebetegedni. Főleg a gyerekek után...aztán léptem. Ennek már 5 éve...és nem bántam meg. Szeretem a volt férjemet, a gyermekeink Édesapját. A mai napig nagyon szoros a kötelék közöttünk, segítjük egymást. De az egy kalitka volt nekem. Benne voltam egy kalitkában, illetőleg a minták által meghatározott, tudattalan énem volt ott...ezért volt a boldogtalanság, magány...
3
Balázs ANTÓKMég a rajtvonalat sem találom a tényleges ügyemhez, így jobb híján apró lépésekkel haladok óráról órára. Hitelesen képviselem magamat, amikor itt az ideje, ugyanakkor megengedem magamnak a hibázást, a halogatást, a pillanatnyi-látszólagos irányvesztést. "Erdő őre". Ezt már hallottam és igaz lehet. Láttam a segítségre szoruló források hívó szavát, akiknek enyhet tudtam adni. Az oltalomamra- erőmre szorulók egyre jobban megtalálnak, bár korábban simán ignoráltam ezt. Most talán már kezd kibontakozni az a hatalmas potenciál, ami hasonló alapokon-, sok területen mindig is jelen volt az életemben. És érzékelni vélem már a küldetésem irányát-, vektorait, amik már tovább fogják segíteni a haladásomat. Téged is arra bíztatlak, kezd összerakni/felismerni a saját ikiagai-dat. :-)
3
AgeeSzakaszos böjt és ketogén diéta-hogy jutottam el ide Innen érzek egy felsőbb hívást. Egészség-táplálkozás vonalon. Legalább öt ego-mastery esten voltam már, mindegyiken egy mondat érint meg mélyebben, azt akkor felírom, és elviszem magammal, hogy még többet gondolkodjak róla. István mondta: egy fémrúd ott a legerősebb, ahol egyszer eltört, és újra összeforrt. Ott kell keresni az igazi erőt. Na egészség-táplálkozás témában én nem egyszer törtem el. Kövérke kislány voltam, nagyon szerettem enni 😊, a genetikám SEM a vékony agár fajta, ez van, ebből kell főzni. De az egész nyilván nem ennyire egyszerű. Édesapám világ életében egy magas, fitt, sportot szerető, rendkívül aktív ember volt (most is az, csak már nem fiatalon aktív), szerette volna nagyon, ha sportoltunk volna valamit. Hát én egy terljes csőd voltam, nemhogy tehetségem nem volt hozzá, kedvem se, a fizikumról meg ne is beszéljünk. Egyszer úszni vitt emlékszem. Állt a medence szélén, és aggódva nézte hogy vajon megfulladok-e vagy sem. Az úszóedző közölte vele, hogy belőlem aztán tuti sosem lesz jó úszó (amire felnőtt fejjel rácáfoltam, de ez egy másik sztori). Láttam rajta a mélységes csalódottságot. Aztán kedves édesanyám minden tudásával próbált lefogyasztani, a mai napig hányinger van rajtam a békapocsolya ízű fogyasztó teáktól amiket meg kellett innom. Szóval egy horror volt az egész. Aztán eljött lassan a tinédzserkor. Mivel a megoldás nem volt meg (hogyan is lehetett volna), elkezdtem utálni a testem. Ez egy evési zavarban csúcsosodott ki 17 éves koromra. Na ebből kilábalni is horror volt. Aztán jött sok év egészségi küszködés: kövérség majd soványság, és ennek az összes következménye, az inzulin rezisztenciától a pajzsmirigy alulműködésig, majd a terméketlenségig minden. kínlódás, szenvedés. Sok év után pedig eljött egy időpillanat, amikor az egészséges étkezés és a sport mellett megjelent a csodálatos hormonális eredetű hízás. Hurrá. Feljött rám a semmiből 6 kiló. Nemcsak a sport miatt kezdett el zavarni, hanem mert kb. mind a hasamon volt. Nagyon idegesített. Akkor megint rácuppantam a forrásokra, a podcastokra, mit lehet tenni?? És akkor talált meg a szakaszos böjtölés (intermittent fasting, vagy IF). Na ez vajon mi. Jézusom, mi az hogy 16 órán keresztül nem esznek? Normálisak? Hát nekem azt mondták, hogy napi 5-6 kisebb étkezés kell, hogy meglegyen. Mondjuk a mai napig ezt tanácsolják. De tudok egyáltalán 16 órán át nem enni??? Hogy fogok éhesen elaludni? N jó, ezt ennyiben hagytam, hogy ez egy hülyeség, koplaljanak ők. Aztán valahogyan mindig szembe jött. Hogy mennyi izom került rájuk, mennyit fogytak, sőt, egyéb hasznos hatása van a belekre, a májra a vesére, az anyagcserére stb stb. Aztán egyszer nekimentem. Kicsiben kezdtem, először csak 12 órát böjtöltem, majd jött a 13, 14, 15 és eljutottam a 16-hoz. Nemhogy nem voltam éhes, sokkal jobban éreztem magam, és az alvásom, egy álom lett. Szó szerint.De a kilók csak nem mozdultak lefele még 3-4 hónap után sem(ekkor még nem tudtam, hogy az SE mindegy, hogy a fennmaradó 8-9-10 órában, amikor ehetsz, MIT és MENNYIT eszel). Mi lehet a baj. Ekkor jutottam el Dr. Mindy Pelz amerikai orvoshoz, aki mindent megmagyarázott, és ő inspirált arra, hogy a szakaszos böjthöz a ciklikus ketogén (ő keto biotic-nak hívja) diétát próbáljam meg, ami a szakaszos böjt mellett tulajdonképpen berúgja az ajtót, és stimulálja a test öngyógyító erejét. Na ez egy nem könnyű rendszer így, hamar rá kellett jönnöm, hogy vissza kell hívnom legalább a halat és a tojást az étrendembe, hogy a ketós napokat tartani tudjam, főleg a versenysportra való felkészülés és az egyedüli gyereknevelés mellett, ami iszonyú sok időt és energiát kíván. De 2-3 hónap után, mire hozzászoktam nemhogy meghozta a kívánt hatást, és lement rólam a súlyfelesleg, hanem az inzulinomat is rendbe tette, de a pajzsmirigyemet is elkezdte gyógyítani. Nap mint nap érzem a csodálatos hatását. Nem mondom, hogy mindig úgy tudom tartani, ahogy kell, van, hogy elgyengülök és „beleeszem” a böjtös órákba, főleg, amikor nagyon fáradt vagyok. Valahogyan az akaraterőm is befárad olyankor. De talán 20-ból egyszer belefér. Szóval így jutottam el oda, ahol ma vagyok. Rengeted információm van innen-onnan, tudom mit hol kell beszeretzni, mit lehet mit nem lehet enni-inni, mik a szabályok és miért. Azt tervezem, hogy hozok létre erre egy kihívást, sőt, talán személyes alkalmat is, mert jó lenne, ha egyre több ember találna rá erre a csodálatos ösvényre.
3- AVAri Váradi
Elindultam egy úton, mely többször vitt út-elágazáshoz. Egy belekényelmesedett kapcsolatból léptem ki, mely most igazán ismeretlen terepre vitt. A gyász időszakát megéltem, átértékeltem az eddigi tapasztalataimat, felismertem sok hibámat. Egy darabig azzal álltattam magam, hogy jó egyedül, nincsenek problémák körülöttem, és mindent is meg tudok oldani önállóan. Ez így is van. Később arra is rájöttem, ha nincs kivel megosztani az élményeimet, sikereimet, az ágyamat, akkor fabatkát sem ér az egész. Haladok az önismeret útján, ami fantasztikus felismeréseket hoz az életembe. Haladok, de még közel sem vagyok ahhoz, amit szeretnék az életben megélni. Ehhez az úthoz szeretnék egy társat, akivel közösen döntünk a következő út-elágazàsnál, hogy merre haladjunk.
3 
Apró AndiHR területen dolgozom közel 20 éve. Az interjúk során sokkal többször ültem a vállalati oldalon, mint az álláskereső oldalon. Így is többször kerestem már állást, mint szerettem volna. A legtanulságosabb időszak az volt, amikor úgy mondtam fel, hogy nem is volt másik munkahelyem (2024. nyarán). Ezt a nyugis időszakot egyúttal az önismeretem fejlesztésével töltöttem, (családállítás, sématerápia, coaching tanulmányok, stb.), kiolvastam és kijegyzeteltem néhány könyvet (Carol S. Dweck: Szemléletváltás és Füredi Juli: Csúcsragadozók c. könyve óriási hatással volt rám, de hasznos volt a Hogyan legyünk vezetők c. könyv a hvg The School of Life sorozatából). Persze közben munkát kerestem. A szokásos profession.hu, LinkedIn pályázatok nem működtek, mint utóbb kiderült. Fél év alatt Kb. 50(!) helyre adtam be úgy, hogy mindenhol testre szabtam a kísérő levelem (mi tetszik abban a cégben, hogy tudnám ott elképzelni magam), néhol a CV-mben is a releváns területet domborítottam ki. A statisztika: kb. 50 pályázat (ebből igazán kb. 10 tetszett), 3 helyre hívtak be személyesen, abból kettőre felvettek. A legnehezebb az volt, hogy tartsam magamban a hitet, hogy igen, a világnak szüksége van rám és valahol egy munkahely rám vár. Az segített, amikor emlékeztettem magam, hogy milyen eredményeket értem el és hogy miért szerettek velem dolgozni a munkatársak. És én miért szerettem velük dolgozni. A főnökeim meg olyan voltak, amilyenek, és igyekeztem levonni a tanulságot a velük való együttműködésből. Volt, ahol túl sokáig maradtam, volt ahonnan túl korán eljöttem. Ezek is hasznosak voltak, még ha sokáig fájtak is. Summa summárum, a tanulság az, hogy felesleges beadni olyan helyre a pályázatot, ami már az elején sem tetszik (persze, nekem is kellett már a munka). Valahol tudják, érzik, hogy mégsem én vagyok az igazi, vagy a telefonos interjún kiderül, hogy mégsem tetszünk egymásnak. Bármennyire nehéz, ki kell várni azt a pár lehetőséget, ami tényleg nekünk szól. Addig meg tartani magunkban a lelket. Ja, és még egy: barátokat, ismerősöket bevonni, megszólítani,mert sok állás ki sem kerül az internetre, betöltik ismerőssel vagy fejvadásszal. Végül engem is egy ismerősöm (fejvadász) helyezett el az egyik megbízójához. Mondhatnám, hogy felesleges volt az 50 pályázat és a sok idegeskedés, de nem igaz. Az energiát beletettem, megdolgoztam érte, és végül összejött. Így vagy úgy, de jóra fordult minden :) Szívesen megosztom a tapasztalatom mind HR-esként, mind álláskeresőként.
3
Paulics TamásSok éves drog és alkoholfüggés után hét éve teljes absztinenciában és ami fontosabb folyamatos felépülésben. Segítői munka először önkéntesként (nyírő Gyula Kórház Addiktológia) és ma már állásban (Boldog Gellért Szakkórház). Képzett coach és tapasztalati szakértő vagyok több év csoporttartási és egyéni mentorálási tapasztalattal.
3
