Tapasztalatok

Kardos Szilvia

Önismereti úton járok. Párkapcsolati problémáim tereltek erre az útra. Férfi-női minőségek, hozott minták, hitrendszerek, veszteségélmények, kötődési sebek, apai-anyai traumák-voltak az elmúlt évek főbb vonalai-. Egy ilyen vonalú közösségnek vagyok a tagja.Nyitott vagyok kapcsolódni. 🙂

Kardos Szilvia

Önismereti úton járok. Párkapcsolati problémáim tereltek erre az útra. Férfi-női minőségek, hozott minták, hitrendszerek, veszteségélmények, kötődési sebek, apai-anyai traumák-voltak az elmúlt évek főbb vonalai-. Egy ilyen vonalú közösségnek vagyok a tagja.

Györgyi Hegedüs

A mai világunk legnagyobb "hiánybetegsége" a párkapcsolati alkalmatlanság, ami a feldolgozatlan lelki sérüléseinkből és a kapcsolatba vetett hitünk teljes hiányától szenved. By hege

Fábián Anikó

A változásom spirituális úton kezdődött 2012-ben .Ma sem tudom igaz volt e vagy csak hallucináltam néha. Kellett ez a korszak, de megoldást nem hozott számomra , bár mai napig vannak különleges élményeim, de nemtudom értelmezni őket, és nem is igazán akarom.

Viktória Matúz

Az én életemben a MUNKA már egész kisgyermek koromban kiemelkedő szerepet játszott, viszont a pályaválasztás tudatos része kimaradt. Az én tradícionálisan paraszti alapokon nyugvó családomban, már kora kisgyermekkorban arra nevelik a gyereket, hogy az a dolga, hogy segítse szüleit, nagyszüleit a család eltartásban, a házimunkában. Így már 3-4 éves koromban van arról emlékem, hogy otthon, vagy a nyári szünidőben a nagymamámnál be kellett segíteni a háztartásba, az állattartásba. Leány létemre édesapám lakatosműhelyében voltam segéd, már 15 éves koromtól mentem nyári diákmunkákra. Címerezni, krumplit, hagymát paradicsomot szedni. Velem igen rakoncátlan gyerekkel, a szükségleteimmel nem igen foglalkozott senki, csak az volt a lényeg miben lehet a család szolgálatára. Nagyon különleges gyerek vagyok, széles érdeklődési körrel, de a tanulmányi deficiteim miatt nem volt nagy remény a sikeres tanulmányi előmenetelre. Igazából nem is volt téma. Saját magam és tanáraim segítségével kerestem, hogy mi akarok lenni. Sok minden lettem és végigpásztázva az életemet korán rájöttem, hogy valami irányítja az életem és nem enged szabad döntéseket hozni. A pályakezdésem színheje meg volt írva, vagy ahogy most én látom a valódi szakmai választásom és munkaterepem más erő, akarat választása volt. Ki lettem jelölve egy útra és bármely nehéz is volt derekasan helytálltam. Már főiskolás éveimből vannak olyan emlékeim, hogy bár a lakhelyemtől távol szerettem volna (föleg a szüleimtől távol) új életet kezdeni, de szikrányi lehetőség sem volt, mert vissza tolt ide az élet. Biztos vagyok benne, hogy a pályakezdés folyamata is egy valószerütlenül nem véletlen folyamatok összessége. Ott és akkor kell megkezdened a pályádat ahol azt kijelölte neked az élet. Én a sok szakmám közül a szociálpedagógiát tartom valódi választott szakmámnak, amiben hátrányos helyzetű gyerekek- családok életét kellett segítenem. Ezt tettem 20 évig egy olyan kistelepülésen, ahol olyan halmozottak a problémák, hogy 5 szakembert is kicsinálna én persze ezt vittem több szinten szinte egymagam, vagy jobb esetben másod magammal. Ahogy kijöttem a főiskoláról és megkezdtem a munkát tudtam, hogy nem véletlenül lettem szociálpedagógus és nem véletlenül Tiszapüspökiben kell dolgozni. Aki ezt a terepet kibírja az élet minden területén olyan léeckét kap, hogy bárhol megállja a helyét. Sok más út közül ide jukadtam ki. Mérhetetlen nélkülözés, alázat és önfeláldozás keretében a lehető legtöbbet kívántam kihozni magamból és a munkámból. Tudtam, hogy nagy dolgokra vagyok képes, a környezet hiába bántott érte. A jogszabályi elvárások, az emberek szükségletei nagy teherbírásra "kényszerítette+ úgy, hogy mindenki azt mondta, hogy hiába. Értelmetle. Olyan embereket segítek akiknek pusztulnia kellene. Alkalmatlan vagyok a feladatra. Túl sokat dolgozom. Túl mélyre ások. Túl sokat akarok. Túl nagyok az elvárásaim. stb., stb. Igazából a munkám lett a társam és én rendelkezem vele. Saját magánéletem nem igazán volt, de tudom, hogy jól döntöttem így kellett lennie. Ahhoz, hogy ilyen széleskörben, magas szakmai minőségben és az emberi természet apró rezzenéseit is megtapasztalva tudjak most neked a helyzetednek megfelelően segíteni, így kellett lennie. Totál békében voltam és vagyok vele. Sőt büszke vagyok az életutamra. Sokszor látom befejezettnek, teljesnek, késznek és mégis jön valami új eddig ismeretlen sugallat ami nem enged eltávolodni a SEGÍTÓI énemtől. Hallom Isten szavában egy templomi imában, a gyermek kacagásban vagy idős sóhajában. Választhattam volna könnyebb utat? Nem tudom. Bár azt mondják, hogy mi szociális szakemberek azért választjuk ezt a szakmát, hogy önmagunkat gyógyítsuk. Ez tök igaz azzal az apró kitétellel, hogy én egész életemben kerestem a módszert arra, hogyan menthetem meg a szüleimet. Hááát többfélét is találtam és remélem, hogy ezekből valamennyit a te érdekedben is használhatok. Vagy legalábbis átadhatok belőle neked is, hogy megtanuld megfelelően segíteni Önmagad.

Viktória Matúz

A sors fura fintora kapcsán két létformában éltem az életem. A szüleim jóvoltából a vállalkozói élet nehézségeiben asszisztáltam és volt lehetőségem 20 évig az (köz)alkalmazotti jogviszony áldásos és áldatlan lehetőségeiben leleldzeni. Az én fura lázadó, ambíciózus, magas alkotóképességekkel megáldott és tenniványó, tökéletességre törekvő énem, minden munkahelyet a sajátjának tekintett és folyton fejleszteni, gyarapítani akarta. Ezt nem igen hegyták, de megcsináltam akkor is ha mindenki a feje tetején sergett. Akkor is ha nem volt szabad, akkor is ha tiltotta a törvény, akkor is ha nem volt rá pénz, idő, vagy szakember. Én mindent is elbírtam, mert nem maradhat feladat elvégzetlenül bármilyen forráshiányból. Hááát megcsináltam az enyémből. Nehéz volt folyton harcolni a butasággal, az irígységgel, mások félelmeivel, ártó szándékaival, de engem feleskettek a szakmám legmagasabb szintű vitelére és nem akartam kevesebb lenni annál, mint amilyen vagyok. Sokszor lemondtam magamról, hogy mást ne bántson az én mibenlétem. Sokszor feladtam, de nem szűntem meg dobogni. Tanítottam, támogattam, segítettem azokat, akik a lehetőségeim korlátaiért voltak felelősek azért, hogy szélesítsem a nézőpontjaikat, bízva abban, hogy eljön az én időm és végre kiteljesedhetek szakmailag. Ez 20 évig nem következett be ezért kilépve a rendszer rugalmatlan, lassú, ezköztelen kereteiből a saját uatamat kezdtem járni és olyan szembeszéllel találtam magam szembe, amire azért valljuk be nem számítpottam. Igazából könnyebben és hatékonyabban akartam végezni a munkámat hiszen mindent megtettem érte, de a meglévő partnereim olyan akadályokat gördítettek körém, hogy az óborzalom. Rendes Matúz Viki stratégia ebben az esetben, hogy még jobban dolgozom, még többet teljesítek, még több irányba figyelek, többet nélkülözök annak érdekében, hogy egy napon valóban úgy végezhessem a dolgomat, ahogy arra mindig is készültem, amire méltó vagyok és amire az embereknek szüksége van. Így leginkább egyedül dolgozom és keresem azokat a szakembereket partnereket és lehetőségeket ahol önmagam lehetek a magam őrült módján. Jobban figyelek magamra, vigyázok a szaktudásomra, nem pazarlom hülyékre az ötleteimet ingyen és nem bízom magam másra. Egy különleges életkiképzésben készítettem fel magam arra, ha beüt a krach, akkor sem omoljak össze, ne bízzak semmit a véletlenre és ne hagyjam magam befolyásolni, vagy ne alékudjak meg alapkérdésekben. Így lassabb, fájdalmasabb, de az enyém. És nem adom már oda másnak. Megéri kiállni az elveidért, a szakmai elképzeléseidért, a saját képességeidért akkor is ha a jelenlegi világod minden irányból támad érte. Tekintsd fejlődési lehetőségnek. Önmagad mélyebb megtapasztalási terepének, életleckének. Másképpen sem emberileg, sem szakmailag, sem karrieileg nem tartanék ott ahol vagyok. Százszor kellett beverni a fejem a falba, hogy megnyíljanak a kapuk és százszor megtenném újra ezért a pillanatért, hogy most szabadon küldhessem el azokat a picsába akik évtizedek óta akadályoznak, korlátoznak, kétségbevonnak és hátbaszúrnak. Mééég mindig élek bazdmeg és velem él a remény, a hit a szeretet, hogy van értelme ennek a földi létnek csak tedd adolgod a mit a saját szíved diktál. Mindenki más elmehet a sunyiba. Én tudom, tanultam, tapasztaltam, ismerem és élem. Az az enyém amit én végeztem el. Másra ritkán hallgatok, mert erre készítettek fel a századok, hogy az emberiség legmagasabbszintű szolgálója legyek. Ugorj velem. Egy gödörben vagyunk, a többi kamukéró. Üdv a poklomban. Nem félem azt, mert én vagyok az Ördög. Sőőőt nem is egy, öt. Magadhoz csábítalak, hogy együtt tudjunk tenni magunkért. És ez nem lehet másként.

Paulics Tamás

Elvált vagyok, egy gyönyörű kislány édesapja. Több sikertelen kapcsolat után 6 éve boldog párkapcsolatban. Több év egyéni és párterápia áll mögöttem kliensként. 25 év tapasztalat cégvezetésben közgazdászként. Kereskekedelmi területen több sikeres karrierváltás tapasztalatával. A legutolsó karrierváltás a segítői szakma felé történt, teljesen új területen, új tudásanyag megszerzésével. Sok éves drog és alkoholfüggés után hét éve teljes absztinenciában és ami fontosabb folyamatos felépülésben. Segítői munka először önkéntesként (nyírő Gyula Kórház Addiktológia) és ma már főállásban (Boldog Gellért Szakkórház). Képzett coach és tapasztalati szakértő vagyok több év csoporttartási és egyéni mentorálási tapasztalattal. A függőségek különböző területein rendelkezem tapasztalattal segítőként is.

Hajni Bartane

Egy 34 éves kapcsolatom tört szilánkokra, amik fájdalmasan szúrkáltak. Sikerült szembenézni a múlttal. Önismeret + az ex nárcizmusának felismerése nem volt könnyű. Örülök, hogy túl vagyok rajta.

Rózsa

Próbálok megbarátkozni vele, de... nagyon nehezen megy! Sokszor nem tudom hová tenni magamat, mert belülről még középkorúnak sem érzem magam, s külsőleg is fiatalabbnak látszom a koromnál (68 éves vagyok). Igyekszem lépést tartani a világgal, folyamatosan képzem magam a szakmámban, figyelek az egészséges táplálkozásra, testmozgásra, de elkeseredek, amikor látom a kidagadó kék ereket a kézfejemen, az elvékonyodó, pergamenesre változó bőrt a karomon - hát takargatom. S fáj, amikor úgy érzem, hogy átnéznek rajtam, mintha láthatatlan lennék, mert a mosolyom, a kedves és barátságos természetem már nem pótolja az elmúlt fiatalságom.

Krisztina dr. Teubel

Párkapcsolati válságunk válásba torkollott. 23 év, melyből 15 év házasság, 3 gyermek, 22 év harmónia. A kapcsolat javításába fektettünk energiát, ami egy idő után egyoldalú volt a részemről. Nem adtam fel, ő adta fel. A férjem elköltözése után még erősebben belfelé kezdtem figyelni. Ezzel kapcsolatos élményem, hogy bár a csendemben talált válaszaimnak nem örültem maradéktalanul, de a saját békém felé sokat haladtam. És hosszú távon így jártam, meggyőzödésem, hogy így járok jól: elhagyott egy magát őszintén nem vállaló ember, ami bár fájdalmas volt, de jó ez így. A saját részemet látom benne, szembe néztem vele, dolgoztam rajta és nyugalmam van vele. (A következőnél majd jobban csinálom!) Azóta rendeztem, rendezem az életem más területeit: a jelenlegi hivatásomban stabilizálódok, új célokat tűztem ki és részben értem is már el, a gyermekeimmel megerősödött a kapcsolatom, harmonikusabb az anyaságomhoz való viszonyom, letisztultak a baráti kapcsolódásaim, megerősödtek a nagycsaládiak. Helyrebillentettem a nőiességem. Készen állok és kíváncsian várom a továbbiakat. Szeretettel várom megkeresésed, ha párkapcsolati válságkezelésről, a válás megéléséről és szükségességéről, süllyedésről és emelkedésről, női újjászületésről beszélgetnél.