Halmai JuditSohasem gondoltam volna, hogy vállalkozó leszek, hogy lesz bátorságom mind ahhoz ami ezzel az életmóddal jár. Akkor változott meg minden, amikor beleálltam saját magamba. Amikor őszintén kimondtam először magamnak, utána a környezetemnek a vágyamat. És miután már „láttam”, el tudtam indulni felé. Ahogy ráléptem a startra, elkezdett kibomlani az út, ami a mai napig tart. Az önazonosság, a szívből jövő vágy, és a magamba / a sorsomba vetett hit mindent vitt. Olyan, mintha bevárt volna a családi vállalkozás, hogy beérjek hozzá. Most már a saját ötleteimet valósítom meg.
2- ZZita
28 évesen fogalmaztam meg magamnak, hogy nem értjük egymást anyukámmal és a nagymamámmal. Nagyon másképp gondolok dolgokat. Addigi fiatal felnőttkorom élménye, hogy már-már barátnői viszonyom van vele/velük. Majd "felnyílt a szemem", és kezdett úrrá lenni rajtam az "almafáról lepottyant körte vagyok" érzés. Ezek csak fokozódtak az esküvőm szervezése, majd a gyerekeim születését követően a gyereknevelés témakörökben. Sokáig lavíroztam a mintáim és a saját világképem, megérzéseim követése között. Viták sora, neheztelések, követték egymást, feszült légkör jellemezte minden találkozásunkat. (130 km-re élünk egymástól) Nem is tudom, mi lett volna, ha a közelükben maradok....?? Női ágon 7 generáción át uralkodott anyai mintát törtem meg, szó szerint sokkoltam a felmenőimet, azzal hogy 2 gyereket vállaltam egy helyett. Ez máshol normális, azon a vidéken, ebben a családban elfogadhatatlan volt!! Számtalan felismerés után, felvállalva a konfliktusokat, kitartva a saját érzéseim/ösztöneim mellett haladtam tovább. Mantráztam, hogy ÉN más vagyok, máshogy AKAROM és TUDOM csinálni!
3 - ZZita
#Minták legyőzése témakörben leírtak kiegészítése Sokáig nem érdekeltek a kisbabák, nem csaptam le a lehetőségre, hogy más gyerekét fogjam, gügyögjek neki vagy akár vigyázzak rá. Korábbi kapcsolataimban is már téma volt a gyerekvállalás, de valahogy nem érett meg a gondolat bennem. Férjemet megismerve 30 felett erősödött meg a "neki szívesen szülnék" érzés. Szívem szerint még húztam volna az időt, utólag belátom, nem lett volna jó még jobban kitolni a gyerekvállalást. Anyai ágam 7 generációs egygyerekes hagyományai után erős vágyam volt, hogy nekem kettő legyen. Szerencsésnek érzem magam, egyúttal nem véletlen, hogy van lányom és fiam is. A gyerekvállalás nem a férjem és köztem volt kérdés, hanem az eredeti családommal okozott feszültséget. Nagy tanítás és tapasztalás, hálás vagyok, hogy én már más mintát adhatok át.
2 - ZZita
Apukám betegségét, 12 hasi műtétét (ebből 2 életmentő) asszisztáltam végig fiatal felnőttként 8 éven át. Aggódás, tehetetlenség érzés, végeláthatatlan várakozás és bizakodás egy apró javulásra. Mikor már úgy mész a kórházba, mintha haza mennél... Hinni a Gondviselésben és az ő élni akarásában. Gyerekként erősnek maradni, lelket tartani anyukámban is, segíteni, ápolni otthon és türelmesnek lenni a beteggel. Hozzátartozóként kívülről látni a szenvedését nyilván nem ugyanaz, mint magát a betegséget átélni, mégis megviselt bennünket is. Többször anyukám helyett is én tartottam a frontot. Átértékelődtek dolgok huszonévesen. Azóta pedig egy megváltozott életmódhoz igazodunk és örülünk, hogy még köztünk van!
2 
Latinovics TamásAmikor én kezdtem sok mindent nem jól csináltam. Nem bánom. De most már látom, hogy mit érdemes másként tenni. Több éves munkatapasztalatom és érdeklődésem folyamán megismertem a munkaadó oldalt és mélyen él bennem a pályakezdés minden nehézségének emléke is, így mindkét oldallal tudok azonosulni. Szívügyem, hogy jó helyen legyek és ezt kívánom másnak is. Tudok segíteni, hogy az egyre növekvő elvárások és a tényleges tudás között rés hatásait enyhítsük. Nem csak szakmai oldalról nézve a dolgot. Azt tapasztaltam meg, hogy mennyire fontos pont a belépésnél az emberi oldal, a hozzáállás, az akarás, az őszinteség és megannyi más.
Beáta GyeneseSziasztok! Talán nem véletlen,de ma ramtalalt ez az oldal.Tanitó vagyok, római katolikus vallásom gyakorlom.Szeretnék egy jó , becsületes embert társnak.
0
Andrea Takács"Elesik. Feláll. Koronát igazít. Megy tovább." Sokszor megtörtént, de jó így. Nyerni nem nyerhetek mindig, de mindig tanulhatok, ami sokszor értékesebb, mint a nyereség. Megyek, megyek. Tudom hogy merre, tudom, hogy miért. Nyitott szemmel mindenre és mindenkire, mégsem akad össze a tekintetem senkiével. Pedig elfeldkeznék egy mély pillantásban, megmártóznék egy önfeledt kacagásban és elpillednék ez biztonságot nyújtó ölelésben. Láthatatlan lennék?
2- Andrea Takács
Több évtized a pénzügyben, bankban és egyéb pénzügyi szolgáltatónál. 5 évente egészséges a váltás, pont elég stabil ismereteket szerezni és újraárazni magam. Aztán 50 évesen saját elhatározásból élni egy izgalmas lehetőséggel. Új szakmát tanulni, kiszakadni az irodai 8-16-ig keretéből. Megismerni egy másfajta napi ritmust, elköteleződést és felelősséget. Nem könnyű megélni a mindennapokban a home office és a sok száz km utazás váltakozását, de egyben szép is.
2 - Andrea Takács
3 csodás gyermek, akik a legnagyobb ajándékai életemnek. Kis felnőttként, kamaszként megsínylették a család szétesését, ami a váláshoz vezetett. Az elmúlt 8-9 év a kötelékünk teljes meglazulása, aztán újbóli megerősödése között mozgott. Ma már mindenki önazonos és néha elfelejtem, hogy az anyukájuk vagyok. Sokszor van "hűha érzésem", milyen klassz felnőtt emberek, milyen jó a társaságukban lenni. Igen, van olyan, hogy valamelyik utazna, élményt gyűjtene, elmondja és a kérdése: "anya, jössz velem?"