Tapasztalatok

Joós Dóra

Megküzdeni a betegséggel Pár évvel a válást követően kezdődő méhnyakrákot diagnosztizáltak nálam. Furcsán kívülállóként éreztem magamat ebben a szituációban, hiszen soha ezelőtt semmilyen betegségem nem volt. Mégis el kellett fogadnom az elfogadhatatlant, hogy ez most tényleg velem történik, ugyanúgy, mint pár éve a válás. Sok mindennek a helyére kellett kerülnie a lelkemben. Hogy milyen traumák értek nőként, és hogy hol vannak az én felelősségeim az eddigi életemben. Nekem sokat segített, hogy fizikailag is meg kellett küzdenem a mélységekkel. Nem lehetett elmenekülni vagy megúszni, szembesülnöm kellett a valósággal. Az első műtét nem sikerült, ezt követően egy szakorvosi csapat határozata szerint meg kellett volna válnom a méhemtől. Nem egyeztem bele a műtétbe, saját felelőségre az életet választottam. Azt az életet, ahol én igenis meggyógyulok, és életet adhatok még egy kisbabának. Éreztem, tudtam, hogy minden rendben lesz. Találtam egy orvost, aki a végsőkig elmegy a betegeiért. Sikerült. Testileg és lelkileg is kiegyenesedtem, meggyógyultam. Azóta egy csodás Kislány édesanyja lehetek.

Pál Bánszki

Az Isten és az ima ereje Gyerekkoromban megkereszteltek, de családom nem járt rendszeresen templomba. Ennek ellenére mélyen belül éreztem, hogy Isten létezik. Fiatal koromban sokféle dolgot kértem tőle, sokszor kicsinyes vágyakat fogalmaztam meg: „Jaj Istenem, csak ez a vizsgám sikerüljön!” vagy „Kérlek Istenem, csak ezt a bajt ússzam meg.” Néhány kérésem teljesült, míg mások nem. Az életem egyik meghatározó pillanata akkor jött el, amikor nem magamért, hanem a nővéremért kezdtem imádkozni. Súlyos motorbalesetet szenvedett, és napokig élet-halál között lebegett kómában. Az orvosok borongós jóslatai szerint, ha életben is marad, nagyon kicsi az esély, hogy valaha is normális életet élhet. Minden nap bejártam hozzá, még munka után, este 10-kor is, látogatási időn kívül. Könyörögtem a nővéreknek, hogy engedjenek be, legalább egy fél órára. Mindig megengedték... Imádkoztam az ágya mellett, kérve Istent, hogy mentse meg őt, és adjon neki normális életet. Ez napokon át így ment és minden egyes nap újra és újra imádkoztam. Ma már nővérem boldog életet él, van egy férje és egy kislánya. Az imáim meghallgattattak, és ez az élmény mélyen megerősítette a hitemet Isten és az ima erejében. Az imádság nemcsak a kérésről szól, hanem a reményről és a kapcsolat kialakításáról is Istennel

Anna Sándor

Jogásznak tanultam szülői ösztönzésre, és az egyetem után kb 14 évet el is töltöttem benne. Amint elvégeztem a jogot, utam a Sotéra vezetett, mentálhigiénét tanultam, és azonnal lenyűgözött az emberi lélek megközelítésének sokszínűsége, mélysége. Először a pszichodráma színpada, majd a családállítás és az EMK talált rám, és fokozatosan, 8 év alatt teljesen áteveztem a(z elsősorban) versengésben és kiskapuzásban segítő jog terepéről az önmagunkkal és másokkal harmonikusan együttműködni segítő önismeret világába.

Faragó Tímea

Amikor szembenézel a halállal, és az életet választod Egy különösen érzékeny, mégis meghatározó tapasztalást osztok most meg. Ma már erőként hordozom magamban ezt a történetet, így talán másoknak is adhat kapaszkodót. Gyerekkoromhoz kapcsolódik egy mérhetetlenül mély és megrázó élmény, amikor is egy hajszálon múlt minden: az élet, a halál, a józanság és az őrület határai között. Egy olyan történet ez, amit részleteiben csak a hozzám nagyon közelálló embereknek meséltem el, mert rendkívül érzékeny háttere van, mégis az egész életemre kihatott. Olyan pillanat volt ez, amikor még gyerekként, valamiféle ösztönös erő és lélekjelenlét tört fel belőlem. A túlélés mozdult meg bennem. Hirtelen kellett döntenem a maradás mellett. Éreztem, hogy itt és most az életet kell választani. De azonnal. És ehhez beleállni felelős módon. Gyerekként. Szinte felnőni egy másodperc alatt. Ott, ahol másnak kellett volna megtartania engem… mégis nekem kellett megtartanom azt, aki addig engem tartott meg. Később értettem meg, hogy amit ott átéltem, az egy korai és mély beavatás volt az életbe, a lélek határaiba, a sötét és a világos közti keskeny mezsgyébe. Hosszú évekig tartó belső munkára, rétegről rétegre bontott gyógyulásra volt szükség, mire mindezt már nem teherként, nem súlyként, hanem erőforrásként tudtam hordozni magamban. Ma már úgy gondolom és érzem, ez az életemet alapjaiban meghatározó történet az egyik forrása annak, hogy mély empátiával és értő figyelemmel tudok másokat kísérni a saját félelmeiken, határélményeiken, lelki válságaikon, sötétségeiken keresztül, olykor pedig szemfelnyitó kérdéseimmel tartok tükröt. A megtartást biztosító jelenlétem mögött ez a tapasztalás is ott van. Sokszor csak csendben, figyelemmel, erővel és mélységes együttérzéssel. Ha megszólítottak a fentiek, egy személyes beszélgetés során többet is mesélhetek a történtekről.

Judit Forgács

30 évvel ezelőtt, 26 évesen váltam először 6 év házasság után, melyből gyermek nem született. Másodszor a negyvenes éveim elején kerültem újra kapcsolati válságba, 14 év házasság után, két lány gyermekkel (9 és 13 évesek voltak akkor). Kemény volt. Nagyon. (Jól lehet a körülményeket tekintve nem mondható „durvának”, mivel közös döntés volt, mindketten úgy éreztük, nem megy tovább együtt.) Ma már felnőtt lányaim nézőpontját is tudom mondani. Harmadszor pedig 5 évvel ezelőtt, az ötvenes éveim elején kezdtem újra az életet, 6 év élettársi kapcsolatot követően (pedig már azt hittem, „révbe értem”). Egyik sem volt könnyű, nem lehet ebben „rutint” szerezni. Ellenben sok mindent megtudtam a kapcsolatokról, azok dinamikájáról és persze magamról. Az önismereti úton is lökdöstek ezek az események. Ma már látom mindegyik állomás szerepét és helyét, ha visszatekintek eddigi életutamra.

Rátkay János

Középiskolás és egyetemista koromban versenytáncoltam, mindig is szerettem táncolni. Ezt a tánc iránti szenvedélyemet felnőtt koromban összekötöttem a mozgással, mert tudom, hogy mennyire fontos a rendszeres testmozgás az egészséges életvitel szempontjából. Mostanában heti három fitness edzésre járok, az egyik a dance step, a másik a kangoo és a harmadik pedig a táncos aerobic óra. Közös jellemzője ezen óráknak, hogy 90%-ban hölgyek látogatják, legtöbbször egyedül képviselem a pasikat vagy maximum még egy valaki van ott velem, és így együtt erősítjük a férfi nem arányát. Többször megkaptam már kommentként, hogy én csak a nők és az ő látványuk miatt járok ezekre az órákra, és nehezen tudom másokkal elfogadtatni, hogy a sportolás és a zene öröme, ami elsődlegesen vonz. Ha még nem próbáltátok ezeket a mozgásformákat, csak javasolni tudom! Egészséges, izzasztó, de ugyanakkor élvezetes is. És jöhet utána a jól megérdemelt szauna!

istván ruzsin

Igazából leírnám a tapasztalataimat, ahogy nálam történt ,hátha valakinek segítség vagy erőt tud meríteni belőle. Viszonylag elég sok minden történt velem az utóbbi 10 évben . A szüleim betegsége, ápoltam őket , majd eltemettem . Közben elvágtam , elköltözött tőlem a fiam, tönkrement egy vállalkozás, volt egy fantasztikus kutyám, el kellett temetni őt is , nagyon nehéz időszak volt ez . Ami életemben igazán segített átrendülni , azok a barátok , a célok, a sport. És nagyon túl is vállaltam magam . Mindenbe. Az egyik oldalról nehézséget okozott, a másik oldalról nem volt időm gondolkodni, nyalogatni a sebeimet vagy sajnáltatni magamat , hanem mentem az általam kijelölt úton , csak egyenesen csak előre. Mind külső szinten, mind belső szinten. Természetesen nekem is voltak nehéz pillanatok , amikor elkapja az embert a sírás vagy amikor felnéz az égre , hogy miért ?????!!!!!!!!!! Volt egyachilllesz szakadásom , egy kutyatámadásba léptem bele , hogy egy kisgyereket meg óvjak , nagyot ugrottam , rosszul ugrottam, elszakadt az achilleszem, és gipszben befeküdtem . Ott sok mindenre rájöttem, ott az NAGYON kellett. Ott sok mindent megértettema szülői mintákról , hogy tették a szüleim a tőlük telhető a legtöbbet és legjobbat a rendelkezésre álló lehetőségükkel jót akartak mint minden szülő a gyermekének , de az az ő életükbe állta meg a helyét . De rá kellett találjak , hogy nekem mi a jó az én életemben , megtalálni azt ami működik és elhagyni azt ami nem működik, vagy máshogy csinálni. És ezek gondolatok mellett fel kell építeni egy új életet . Sokszor nem olyan gyors ez a váltás , de felszabadító maga a gondolat és az életben van visszacsatolás , hogy van eredmény , hogy jó az irány. Az utóbbi tíz évem nagyon nagy tanító mesterei , hogy bízzak a bizonytalanban és a türelem . // Volt időszak, mikor sokat voltam egyedűl, és volt , amikor a hölgyek jöttek , mentek az életemben . Ezt is ki kellett próbálni. De rájöttem , hogy leginkább a tartalmat keresem, a nőt akivel egyszerűen csak jó akivel tudunk csatlakozni egymáshoz és megvan a mélysége a kapcsolatnak. Tudom, érzem, hogy van olyan , akit mellém rendel az élet, a sors. Teszem a doldom, s kivárom, amikor eljön az idő. Jöjjön amikor eljön az ideje. // Nekem ezeket tanulni kellett és kell is . Hát ez az én rövid történetem . Üdv . Mindenkinek.

Battyányi Csaba

Több mint 20 év vállalkozói tapasztalattal rendelkezem, mely során egy lapkiadás és hírportál üzemeltetésével foglalkozó, 8–14 fős vállalkozást irányítottam. Működésünk során egyszer a dinamikus növekedés, máskor pedig a 2008-as válság okozott komoly kihívásokat – mindkét esetből sikerült azonban megerősödve kilépnünk. A COVID-19 utáni időszakban tevékenységem új irányt vett: jelenleg kisvállalkozóként állásbörzék szervezésével, illetve kisvállalkozások értékesítési rendszerének online és offline kiépítésével, működtetésével segítem partnereimet. Tapasztalataim szerint a vállalkozásod a te tükörképed. Ha elakadást tapasztalsz, érdemes szem előtt tartani, hogy a probléma azon a szinten nem oldható meg, ahol felmerült – itt elengedhetetlen a nézőpontváltás. Saját tapasztalataim során kiderült, hogy bár rengeteg képzésen vettem részt – melyek díja akár egy budapesti lakás megvásárlásához is elegendő lehet –, a gyakorlatban csak a tanultak kis részét tudtam kamatoztatni saját belső korlátaim miatt. Mai szemléletem szerint az átalakulás érdekében érdemes külső szakemberekre bízni a vállalat fejlesztését projekt alapon, illetve rendszeresen részt venni olyan szakmai fórumokon, mint a vállalkozói master klub. Így nemcsak friss, releváns tudáshoz juthatsz, hanem a szükséges kapcsolati hálót is kiépítheted, amely vállalkozásod is megerősítheti.

Szűcs Sándor

Sokszor éreztem magam kevésnek, emiatt mindig bizonyítani akartam. Kívülről nagyon magabiztosnak tűntem, de belül rettegtem attól, hogy mások is rájönnek, hogy kevésnek érzem magam. A belül maradosó "nem vagyok elég jó" érzést a teljesítményemmel kompenzáltam. Kirakat életet építettem magamnak, ami jól nézett ki kívülről, de nem volt igaz. Egy ponton minden összeomlott és kénytelen voltam szembenézni az önértékelési problémáimmal. Azóta megtanultam az igazság útját járni. Tökéletlen vagyok és békében vagyok ezzel. 2024-ben egy előadást is tartottam Sebezhetőség ereje címmel. Ha még jobban megakarod ismerni a valódi arcom, akkor a profilomban a linkek között megtalálod az előadás felvételét.

Molnár Anita

Előzőleg felvett, karrierrel kapcsolatos tapasztalatimnál leginkább a dolgok szépségét mutattam meg, hogy mennyire szeretem a szakmámat, mennyi aspektusa van és mi mindent tanulhattam általa. Itt van azonban ez a kiégés dolog, amit divatos mostanában hangoztatni elsősorban a munkánk kapcsán, de a közvélekedéssel ellentétben, nem csak a karrier terén érinthet minket. Megannyi szerepben létezünk az életben, női/férfi szerep, szülő/gyerek szerep, barát, társ...órákig lehetne sorolni. És minden szerepünkben kiéghetünk. A klasszikus munkahelyi kiégés mellett én például megtapasztaltam nőként és anyaként is. Nem könnyű kijönni belőle, de nem is lehetetlen és utána olyan erőket tudunk felfedezni magunkban, amikről korábban nem volt tudomásunk.