Azt tapasztaltam, hogy az üzleti siker is olyan, mint a magánéleti boldogság. Folyton változik, hogy mi által érezhetem magam boldognak, vagy sikeresnek. 8 éve vagyok vállalkozó. Volt, amikor attól éreztem magam sikresnek, hogy sokan csodálattal figyeltek fel arra, amit csináltam. Volt, hogy attól, hogy nagyon sok pénzt kerestem. Mostanában egyre inkább attól, hogy hasznos, amit teszek. Ha Te is szeretnéd megtalálni a sikered most időszerű kulcsát, és azt, hogyan kerülhetsz egyre közelebb hozzá, élj az ingyenes konzultációs lehetőséggel!
Érvénytelenítettem, kompenzáltam, tagadtam, tudom → Parentifikált kodependens vagyok. Egyre ügyesebben bánok ezzel a halálos betegséggel. Mindenkinek be akartam bizonyítani, hogy méltó vagyok a szeretetre, elfogadásra, dicséretre. Elértem sikereket, de soha nem voltam velük elégedett. Amikor mindenki kettest kapott de én hármast, apám azt mondta, nem rossz, de az ötös a jó jegy. Sok mindenbe belekezdtem, amit abbahagytam. utáltam magam ezért, de végül így mindenhez értek egy kicsit. Sikerült megváltoztatnom emberek életét, de nem hittem nekik, amikor megköszönték. Évtizedekig tartott, hogy el tudjam fogadni a hálát, elismerést. Ma már tudom, hogy jó vagyok. Nem is kicsit. Meg tudom kérni az árát is. Ha megdicsérnék megköszönöm. Persze még mindig szól egy érvénytelenítő hang a fejemben, de ma már tudom, hogy nem kell hallgatnom rá. Lehetek értékes, úgy, hogy egyszerűen csak önmagam vagyok. Ma már tudom.
Sikeres cégem volt, és... nem jártam be. Mert nem érdekelt. Mert otthon akartam inkább ülni a kádban, és önismereti könyveket olvastam, vagy az erdőt jártam. Nagy sikerből nagy bukás lett így – ami persze, utólag, nem csoda. Szívesen segítek, ha nem akarsz a sorsomra jutni. :)
Soká vergődtem a szüleimmel (mintáimmal, Istennel) való kapocslatomban. Aztán meglett. Meglett, hogy felnőttem, és immár rajtam múlik. Azóta minden megváltozott... és működik.
Egy ideig szentül hittem, hogy ha bele akarok vágni valamibe, ahhoz először papírt kell szerezzek róla. Így eshetett az meg, hogy a közgazdász diplomám évek óta a fiókban porosodik, és a természetgyógyász bizonyítványomat, vagy a jógaoktatói oklevelemet sem kérte el soha senki. Rájöttem, hogy ha valamibe megszállottan sok időt, energiát és gyakorlást fektetek, akkor hivatalos képesítés nélkül is a téma szakértőjévé válhatok. Így lett a női életút - és annak minden kihívása - az egyik specialitásom úgy, hogy nincs róla semmilyen szakképesítésem. Ha Te is tettél már egy témába számolatlanul sok időt és energiát, segíthetek abban, hogyan tudsz a megszerzett szakértelmeddel támogatni másokat.
Majdnem lekéstem, hogy gyermekem lehessen egyáltalán. És a döbbenetes, hogy ezzel én rendben voltam... mert a gyerek "kötelező mivoltát" a mintáimmal azonosítottam. Kiderült, hogy nem az. Hanem Áldás. A legnagyobbak egyike. Számíthatsz rám, ha ha nem tudod akarsz-e gyereket és/vagy a párod nem tudja.
A változás mindig lehetséges, és a legmélyebb fájdalomból is megszülethet egy új, támogató kapcsolat. 3 évig tartó érzelmi vihar után a kisfiam apukájával végre sikerült stabilizálnunk a kapcsolatunkat, ami korábban tele volt fájdalommal, dühvel, nehezteléssel és gyűlölettel a részéről. Az érzelmi hullámvasút mindkettőnket megviselt, és úgy tűnt, hogy a kapcsolatunk megtört. Ő végigjárta az érzelmi mélységeket: gyűlölt, kizárt az életéből, de közben mégis naponta írt nekem, minősítésekkel próbált bántani. Én eközben igyekeztem stabilan tartani magam, nem minősítettem őt vissza, nem engedtem, hogy a vihar magával ragadjon. Ez az önismeret, egy körülöttem lévő támogató közösség és család segítségével sikerült. Egy idő után azonban szükség volt egy határozott határhúzásra. Felismertem, hogy a továbblépéshez egyértelmű kereteket kell szabnom, amelyek védenek mindkettőnket és a közös szülői felelősségvállalásunkat is. Ez a stabilitás, a határhúzás, tiszta kommunikáció és részéről az ő önismereti útja tette lehetővé, hogy a kapcsolatunk átalakuljon, és ma már kiegyensúlyozott, támogató szülői kapcsolatot ápolunk. Büszke vagyok arra az útra, amit együtt tettünk meg, hiszen nemcsak egyéni szinten fejlődtünk, hanem közösen is. Megtapasztaltam, hogy a stabilitás, a határozott keretek, határhúzás és az együttérzés kulcsfontosságúak akkor, amikor egy fontos közeli kapcsolatom viharba kerül. A harag, a fájdalom és a gyűlölet gyakran a mélyebb érzelmi sebekből fakad, és időre van szükség ezek feldolgozásához. Mikor ezek az érzések kiegyenlítődtek, a legviharosabb kapcsolat is új irányt vehet fel. Ebben fontos szerepet játszik a konfrotáció, önismeret, érzelmi intelligencia, kommunikáció. Ha te is hasonló nehézségekkel küzdesz, és úgy érzed, hogy az érzelmi viharok teljesen elsodorják a kapcsolatodat, segíthetek. A tapasztalataim és az integrál szemléletű csoportjaim révén segíthetek abban, hogy megtaláld a belső stabilitásodat, és új alapokra helyezd a kapcsolatodat. Lehetőséged van a közös fejlődésre, még akkor is, ha jelenleg minden összetörtnek tűnik.
Megingathatatlanul hiszek egy végtelenül egyszerű minőségben, és megingathatatlanul hiszek egy sokszor rögös útban, mely oda vezet. Az állapotba, ahol az, aki valójában vagyok a helyén van. Boldogságnak nevezem. Negyven múltam, amikor hangosan kezdett kiabálni a szívem. Olyan hangosan, hogy nem lehetett többé nem meghallani. Mennem kellett, szinte egy időben az élet minden területén. Bizonyosság nélkül, érthetetlen, megmagyarázatlan döbbenetet és fájdalmat okozva másnak, az ismeretlenbe. Segítőként dolgozva is egyedül vágtam neki, és sokszor éreztem, hogy baromi nehéz. Hogy mindent, de mindent beletettem, amit tudtam, mégis zárva voltak a kapuk. Hogy elbuktam nőként, elbuktam emberként. Hogy talán hamis a hang, és oltárian nagyot tévedtem. De az élet tapasztalatok által bizonyította, hogy a belső iránytű mégsem hazudik, és hihetek abban a mindenki számára elérhető tiszta minőségben, és az ahhoz vezető útban, melyen számomra mérföldkő ez az állomás. A saját utam legrögösebb szakaszain évekig egyedül bukdácsoltam, de a megoldom egyedül végül nem működött. Ma azt látom, hogy megoldani feladatom és felelősségem. Támaszkodni pedig – előbb vagy utóbb, így vagy úgy – elengedhetetlen. Én itt kaptam olyan támaszt, melyet el tudtam fogadni. Itt vagyok, mert számomra egyértelmű, hogy itt is adom ezt tovább. Mert itt a lényeg az emberi kapcsolódáson van. Azon a láthatatlan fonálon, mely a „tudom milyen”; “jártam ott”; “valamelyik oldalon állva már megtapasztaltam” érzésével köt össze minket.
Sziasztok. Tehát, hogy is kezdődött az Ělet!:) 2005 ben május 1 én bejelentte a feleségem (akkor még az volt):) ,hogy elkötözik 1 hónap múlva 22 év után! Én nem hittem el ,bár már voltak gondok a házzaságunkban amit szerettem volna megoldani, de együtt már nem tudtuk. Én nem voltam már jól mentálisan egy ideje. Jellemző az akkori állapotomra, hogy úgy feküdtem le aludni, hogy haljak meg rákban vagy valamilyen módon (nem önkezüleg )! Azóta sem voltam beteg! :) Aztán tényleg elköltöztek...nagyon fájt úgy haza érni este a munka után, hogy üres a ház. Reggel elmentem dolgozni egy családból és este amikor haza értem csak az ott hagyott már nem kellő dolgok voltak minden felé! Nem volt jó érzés..... Hát így kezdődött az Életem 2005 június elsején... A szokásos közhelyek megélése után ( ex feleség szidalmazása, alkohol , külső okok keresése , mindenki hibáztatása ...) azt mondtam ok! nézzük meg mi is történt valójaban, miért történt ,mit tettem vagy nem tettem azért, hogy ez történjen velem...
4 évig váltam. Nem akart elengedni. Egy birtokló erőtánc volt a miénk. Ő agresszív, én passzív agresszív. Persze ezt akkor nem láttam. Rengeteg határt átléptem és rengeteg határt átlépett. Kiléptem a házasságunkból. 10 évvel később már Anya és Apaként ültünk nálam, a nappaliban. Kimondtam, hogy sajnálom. Láttam milyen jól esett neki. Átment, mert őszinte volt. Jólesett volna, ha ő is kimondja. Nem tette. Gyakorlom ennek az elengedését is. Hiszem, hogy a düh, a harag nem jó vagy rossz. Van. Lehet. Olyan érzés, mint a többi. Jön és megy. Ha beleragadtál valamibe, a haragodba, vagy a kapcsolatodba, egy állapotba, egy érzésbe. Érzed, hogy téged emészt, nincs energiád, nem eszel, alszol. Már szorít, mint egy szűk ruha, amit levetnél: keress bizalommal.