Horváth KrisztinaA mintáink meddig vannak hatással ránk? Hol van az a tudatosság és főleg milyen eszközöket használtok, hogy letegyétek a programozott működéseket? Az a tapasztalásom, hogy rálátni kevés...és a kihívás pont az, hogy menjünk bele mindenbe - néha teljesen ellentétes módon azzal, ami biztonságos és kényelmes. Ítéletektől és mások véleményétől nem félve azt tenni, ami első pillanatra őrültésgnek tűnik, nagy bátorság. Mindig van választásunk, de amíg automatikusan, "biorobotként" működünk, mindig ugyanaz lesz a tapasztalásaink eredménye. Kedvenc mottóm: a kaland jelenideje: a szívás! Ami a jelenben kellemetlen, komfortzónán túli és olykor fájdalommal jár - az visszanézve sokszor a legnagyobb fejlődési potenciál. Neked is van hasonló tapasztalatod?
0
Gyenes KatiSziasztok! Köszönöm, hogy itt lehetek. Végre egy olyan platform, ahol nem felszínes a kommunikáció, ahol komolyabb lelki témákról is lehet beszélgetni őszintén. Technikailag még kicsit bénázgatok vele, de majd belejövök. 🙂
0
NoiElgondolkodtatott, amit leírtál... Önfeledt nevetés... Kérdezni... sokan kérdeznek, de nem hallják meg a választ, vagy lehet, meg sem várják, mert újabb kérdésen gondolkoznak. Vidámságot mostanában nem igen tapasztalok, olyan eröltetettnek érzem az embereket általában, mintha azt gondolnák, hogy a boldogság nem bennük van s kívül kellene keresni. Persze elgondolkodtam azért is, mert lehet mindezt csak azért látom épp így, mert a saját kivetítésem épp ilyen. De ha így lenne, akkor Én hogy, hogy vidám vagyok és képes vagyok önfeledten nevetni?! Meghasonulás mentesség, együtt gondoldolkodás, napi hála, önfeledt együtt nevetés, egymásért... Nagyon jókat írsz! Hiszem, hogy létezik ilyen és remélem, hogy lesz benne részem mihamarabb... Köszönöm a gondolataidat!
Joós IstvánNagyon, nagyon, nagyon erős motivációra volt szükségem, hogy mutatni kezdjem magam. Akkor kezdtem csak el, amikor már minden mást próbáltam ÉS elviselhetetlenül szenvedtem. A tapasztalatom, hogy messze nem volt elég kapcsolódni akarni, hanem ki kellett a kreativitásomat meríteni, és rengeteget halogatni, míg elég rosszul voltam, hogy ne lássak más lehetőséget, mint magamat őszintén vállalni. Halálközei élményként élnek bennem ezek. Hogy valami radikálisan újat csinálok, ami által meghal valami bennem (a nagyszerűségemről dédelgetett képem egy része), mert én magam megölöm, mert muszáj: különben ténylegesen "belehalok", hogy nem csinálok semmit. Sok ilyen tapasztalatom van azóta. ♥️
KrisztinaRejtőzködőként bejelentkezni egy ilyen felületre... Nehéz volt, de első lépésnek megteszi... Hudejóutazásez!!!! Van valaki aki tud ehhez kapcsolódni és szintén nagy levegőt kellett vennie, ahhoz, hogy "látszódjon"?
1
Tas BaloghSzia. Együtt tudok érezni a helyzettel mind a srác oldalán mind a tiéddel. Első körben én szerintem nem egészséges, ha valaki úgy nyílik meg a másik félnek, hogy még nem is találkoztak, ez képezni fog a valóságban egy láthatatlan falat köztetek ezt tapasztalatból mondom. Viszont neked semmit sem kell tenned és ha nyomást érzel akkor kérdezd magad, mikor volt utoljára ez az érzésed, kutass magadban. Az életet a kihívásokat mindenkinek magának kell megoldani, te neked annyi a felelősséged, hogy kíváncsi vagy rá és arra miken megy át és adsz egy teret neki ennyi. Neki is pont ennyi a felelőssége egy kapcsolatban még ha ki sem alakult úgy igazán. Minél hamarabb szervezetek közös programokat, hogy kiderüljön a valóságban ki kicsoda, nem szabad sokáig ringatni magunkat a virtuális térben, mert sok mentális problémához is vezethet idővel. Viszont jó platform arra, hogy kapcsolódni kezdjetek. Sok sikert az egészhez és kellemes időt kívánok nektek! 🙏
Angi20 év házasság, és annak 3 éves gyásza után úgy érzem, egy letűnt világ utolsó naívájaként érkeztem meg az ismerkedésbe. 😄 Hagyományos társkereső platformokon kezdtem féléve. Nem fényes hintót, palotát és hónapokig tartó trubadúréneket vártam. Csak néhány randit, beszélgetést és egy kis időt, energiát arra, hogy megismerjük egymást. Úgy látszik, ez ma már luxusigény. 🙈 Ha legkésőbb a második randin nincs szex, a férfiak egyszerűen eltűnnek a kezdeti általában túl nagy lelkesedésükkel együtt. Ha ez a helyzet mindenhol, én tuti egyedül maradok... Mondjátok, h van remény, még ha nem is egyedi a problémám!!! 😍
0
Eszter FintaAmíg lány voltam, tanultam és szülővel laktam együtt még tűrhetőbb volt az egyedüllét. A párkereső oldalak vettem igénybe akkoriban, bár nem éreztem azt, hogy nemcsak testileg, hanem lelkileg is engem kerestek volna, bár manapság sem ilyen sok fiú/férfinak a hozzáállása. Még az is hátrány lehet, hogy fiús dolgok érdekeltek gyerekként. Plátói érzelmeim voltak hosszú ideig egy énekes sztár felé, azonban a megváltozott, már kevesbé elfogadható külseje nem volt annyira vonzó, több mint egy évtized múlva. Egy pár évig nem tudtam elviselni a párok ,,fizikai megnyílvánulásait,, az utcán, lelkileg kellemetlenül éreztem magam köztük. A megtèrésemet követően a teremtő elvette tőlem ezt az ellenszenvet, ami később újra visszajött azáltal, hogy gyengébb lettem óemberileg, egy közösségben lévő párkapcsolati bűn eltusolása miatt. Azt követően szellemileg és lelkileg erősödve újra megszabadultam (többnyire) attól az ellenszenvtől. Az egyedüllét egyre nehezebb számomra, hogy még nem sikerült párt találnom. A média még súlykolja is ezt a dolgot, hogy jobb kapcsolatban lenni. A facebookon és hasonló oldalakon látszatra boldog párkapcsolatban/házasságban mutatkoznak az ottani ismerősök. Jelenleg újra párkeresőt használok pár éve, de nem találok olyat valakit még, aki lelkesítene és engem keresne lelkileg is. A megtérésem hamarabb volt, mint a pár találás és az visszatart az alkalmi kapcsolatoktól. Magamon folyamatosan ,,dolgozok,, külsőleg-belsőleg, amennyire lehetőségem adódik. De az is lehet én vagyok válogatós, türelmetlen vagy nem látom a fától az erdőt!?
Adrienn KanczNagyon nagyon köszönöm a szavaid ez most nagyon kellett mennyire belém "látsz" igen alapvetően látom kívülről magam és a célokat is miket szeretnék megélni terveket megvalósítani és úgy érzem már közel állok de még nem teljesen hogy befogadjam teljességgel! Dolgoznom kell azon hogy a nem vagyok választva blokkot megoldjam!hálás vagyok hogy írtál.. holnaptól bringa szerelem kikapcs! Nagyon köszönöm a szavaid!🙏❤️
1
ZitaNagyon örülök, ha tudtam segíteni. Hezitáltam, hogy reagáljak-e, ugyanis olyan szépen és tisztán megválaszoltad saját magad számára a kérdéseidet, látod a helyzetedet, és az a tapasztalatom, hogy néha már ennyi is elég az ember számára az "aha" élményhez, ha magából kiteszi, kiírja, majd visszaolvasva kicsit kívülről tudja szemlélni a saját helyzetét. Én is csak erre szeretnék ráerősíteni, hogy szerintem jól érzed. Leírtad, hogy ez a 6 év számodra a túlélésről szólt, nem pedig arról, hogy magadért teszel, hogy Te vagy az életed középpontjában, hogy megéled a szabadságod, élvezed a nőiséged, az erőd, a függetlenséged. Tudom, hogy anyaként jóval nehezebb megengedni magunknak ezt, mert hajlamosak vagyunk a gyerekeket mindig előre sorolni és nem tudom, pontosan milyen helyzetben vagy, de ha vannak olyan napok, amikor egyedül tudsz lenni, gyerek nélkül, akkor ezeket a napokat érdemes kihasználni bármire, ami Téged tölt, ami csak rólad szól. Kérdezd meg magadtól, mi esne jól Neked, milyen vágyaid vannak, amiket már régóta szeretnél megvalósítani, élmények, amiket meg szeretnél élni, dolgok, amiket ki szeretnél próbálni. Azt is érdemes megfigyelni, mi az, amivel szemben ellenállásod van, vagy akár félelmeid, amolyan komfortzónán kívüli dolgok. Én azt hiszem olyankor fejlődtem a legtöbbet, mikor ezeket választottam, mikor bele mertem állni olyan helyzetekbe - akár az ismerkedés kapcsán is -, amiket korábban teljességgel elképzelhetetlennek tartottam magamról. Ezek a tapasztalatok mind kis építőkövek voltak az önbizalmam és önértékelésem növelésében. Szerintem az ismerkedés kapcsán az a fontos ebben az időszakban, hogy rendben legyél azzal, hogy követed a vágyaidat és hogy most Te vagy a központban és élvezd azt a férfi(ak) rajongását anélkül, hogy bármilyen távlati tervet, elképzelést ebbe belevetítenél. Utólag visszagondolva, nekem ebben az időszakban az ismerkedés azért mehetett könnyen, mert én jól tudtam figyelni és hallgatni a férfiakat, könnyen meg tudtak nyílni nekem, mivel én is őszinte és nyílt voltam velük - a vágyaimat illetően is - és közben az egyre fokozódó önbizalmam és lelkesedésem, élet/szexuális energiám valószínűleg mágnesként hatott rájuk. Egyszer még pár éve az Énakadémián István úgy beszélt erről, ha jól emlékszem, hogy be kell gyűjteni a nőnek a kis "drágaköveket" az úton, amik lépésről lépésre felépítik a valódi női erőt, tartást és önbizalmat - vagy képletesen szólva, amelyekből létrejön az a bizonyos királynői korona :)