Tapasztalatok

Krisztina dr. Teubel

Közel másfél éve lett vége a házasságomnak. (Kapcsolatjavítás tapasztalatkártyámon olvashatsz róla.) Önértékelesem romjain szenvedve nagyon hamar, szinte napok alatt ráebredtem, hogy ezt nem így szeretném csinálni, nincs szükségem több szenvedésre. Hisz abból jutott elég. Kellő időt hagytam arra, hogy újra egyensúlyba kerüljek. Akkor nyitottam meg magam ismét, amikor az idejét éreztem. Sok kapcsolódásom volt férfiakkal, sok felemelő élménnyel gazdagodtam, úgy lelkileg, mint testileg, és úgy engedtem ennek teret, hogy tudtam, mindez csak átmeneti. Mostanában kezdek változni. Már másféle kíváncsiság hajt. Vágyom az egyenrangúságra, arra, hogy valakire támaszkodhassak, és ne csak én nyújtsak támaszt, hogy lehessek gyenge, ne csak erős, határozott, ne irányítsak, inkább vezessek, bölcs tapasztalások által. Már szívem-lelkem is nyitott. Készen állok arra, hogy valaki, de nem akárki, Férfi legyen velem és mellettem.

Szecskó Zsolt

"Egyéjszakás" Van, amikor az ember lelkileg lent van, és nem látja a fényt, és mégis, jól esne egy kis érintés, intimitás, élvezet. Ilyenkor nem éreztem képesnek magam mélyebb kapcsolódásra, elköteleződésre, megélésre. Azt éreztem, hogy ott az a nő nagyon vonz szexuálisan, és akarom őt... de csak a szex miatt. És szerettem volna, hogy neki is jó élmény legyen, hogy belement, ezért figyeltem rá. Volt, hogy olyan erős volt a vágy, hogy őt is elsodorta, nem nagyon tudtam gondolkodni a helyzeten, hogy jó-e, helyes-e. Persze azt hiszem onnan indultak a dolgok, hogy ösztönösen megéreztem, hogy kölcsönös a vonzalom. Utólag volt, aki mégis megsértődött, hogy ennyi volt, pedig nem ígértem semmit, és nagyon is figyeltem rá. És volt olyan nő, aki gyakorlatilag bevezetett ebbe a világba, aki megmutatta, hogy ez jó. Amikor nem vagyunk kapcsolatban, attól még élhetünk meg intimitást. Mert személy szerint a pusztán testi szex számomra üres, egyfajta hiányt hagy maga után, ezért üdvös, ha lelkileg is közelebb kerülünk a partnerrel. István rendszeréből nézve én vándor voltam, ők pedig amazonok, akiknek jól esett a figyelmem, a dícséretem, amik akkor ott amúgy őszinték voltak. Tényleg jól esett gyönyörködni bennük. Szóval úgy vélem, ha két felnőtt ember ilyen élmények mellett dönt közösen, kimondva, hogy ez miről szól, és mindketten jól érzik magukat, az rendben van. A legtöbb esetben persze valaki mégis többet akar, tehát sérül, ez benne van a pakliban. Én is volt, hogy többet szerettem volna, ez ilyen. És nincs olyan sok tapasztalatom, csak ami van, abból tudom, nem feltétlenül ítélem el az ilyet, mert van az a korszaka, időszaka az embernek, amikor ez az, amire képes és amire vágyik.

Beatrix Buda

Kérdezte itt valaki tőlem mailben, hogy mit írjon ki a homlokára, ha ő születő Hölgynek lenne már Társjelöltje, fárasztják az amazonok.. azt válaszoltam neki, hogy a homlokára semmit, csak szólaljon meg őszintén, kertelés nélkül in medias res, hogy mi a kihívása, és az a NŐ, aki ezért jött az életébe... ebbe rögtön beleszeret majd.. egy Nő. egyetlen NŐ lesz, akit ez megindít.. így volt ez- nálunk.. abban az egyetlen bátor, de halk mondatában eldőlt minden... olyan mélyről jövő segíteni akarás indult el azonnal bennem efelé a Férfi felé, hogy egyszerűen csillapíthatatlan, és szinte fáj, ha nem adhatok neki....mikor épp nem hagyja.. és nem hat meg semmi és senki.. sem lebeszélni nem tud róla senki, sem vissza nem tud tartani semmi és senki, még ő maga sem.. mert működik.. a segítség.. ha elfogadja.. és halad vele.. és nekem ez a boldogság

Bábel Andrea

Az ismerkedés szerintem egy csodálatos dolog. Rengeteg lehetőség van benne. Az új embereken keresztül, új világokat ismerhetek meg. Vannak, amelyek hasonlatosak az enyémhez, nekem, itt könnyedén mennek a dolgok. Viszont vannak olyanok, amik nekem teljesen új viselkedési minták, új lehetőségek, amelyek megváltoztatják mindkettőnk életét. Ott már óvatosabb vagyok. Ott már figyelek, hogy akarom-e azt a változást, vagy nem. Tapasztalatom szerint, itt szokott elbukni az ismerkedés, hogy az emberek elsietik a dolgokat. Rögtön a megvalósulást akarják megélni, az odavezető út kihagyása nélkül. Pedig a csúszdán is akkor tudunk lecsúszni, ha előtte felmászunk a lépcsőn. Anélkül nem teljes a tapasztalás, csak egy elképzelésem van róla, az pedig nem fogja a valóságot tükrözni. Főleg a korosztályomra jellemző ez a gyors ismerkedési forma, mert hát már nincs annyi időnk, mint fiatalon. Pedig 50 felett - szerintem - már másként kellene mindenhez hozzáállnunk. Már a testünk nem az a hamvas, mint fiatalon, az értékek, már inkább a belsőben vannak, mint a külsőben. Már sok-sok élettapasztalat van mögöttünk, kialakult életfilozófiánk van, családunk, akikkel szokások lehetnek kialakítva és ezek mindkettőnknél ott vannak. Ezért kell a megismerkedésnek időt szánni. Szerintem az ismerkedés egy emberrel, életünk végéig tart.

Elindultam egy úton, mely többször vitt út-elágazáshoz. Egy belekényelmesedett kapcsolatból léptem ki, mely most igazán ismeretlen terepre vitt. A gyász időszakát megéltem, átértékeltem az eddigi tapasztalataimat, felismertem sok hibámat. Egy darabig azzal álltattam magam, hogy jó egyedül, nincsenek problémák körülöttem, és mindent is meg tudok oldani önállóan. Ez így is van. Később arra is rájöttem, ha nincs kivel megosztani az élményeimet, sikereimet, az ágyamat, akkor fabatkát sem ér az egész. Haladok az önismeret útján, ami fantasztikus felismeréseket hoz az életembe. Haladok, de még közel sem vagyok ahhoz, amit szeretnék az életben megélni. Ehhez az úthoz szeretnék egy társat, akivel közösen döntünk a következő út-elágazàsnál, hogy merre haladjunk.

Hajnalka Feher

Lehet tökéletes a profilod, és töltheted az időd a digitális felületeken, de az igazi ismerkedés mindig a valóságban történik. Közel száz randi tapasztalatával a hátam mögött végül megtaláltam azt, akit kerestem. Szívesen beszélgetek veled erről is.

Gere Orsi

Sziasztok! Én az elmúlt néhány évemet mesélem el dióhéjban. Hogy álltam dolgokhoz és most hogy állok. Nem vagyok szakember, csak egy magánember, aki értékeli, hogy gondolatainak felvállalásával lehet egy közösség rész. 3 éve, hogy nincs már komoly kapcsolatom. Addig mindig függésekbe estem. Ez úgy értésétek, hogy vagy én támaszkodtam, vagy rám támaszkodtak, vagy én kéregettem szeretetmorzsát vagy ők tőlem. Sok időt töltök pszichológia, társkeresés témákról könyvek podcastok hallgatásával, amik azért persze csak formáltak. Hónapról hónapra több mindent értettem meg ezügyben. Nyílt a szemem pl önelfogadás témakörben.. de ez egy állandó úton levés. Régen sokkal tudattalanabb voltam abban, hogy milyen kapcsolatba sodródok bele, azon belül támaszkodok e vagy nem. 3 éven belül pedig akárhogy is vágytam tartalmas kapcsolatra, főleg lelki jellegűre, nem találkoztam megfelelő férfival. Többről derült ki, hogy csak időtöltés vagyok, csak testiség és ezeket már akkor szívfájdalom nélkül tudtam lezárni. Onnan tudtam, hogy tényleg nem kár lezárni, mert nem harcoltak azért hogy folytassuk. Nem akartak lehetőséget se adni, hogy mentsük. Nem viselt meg úgy, mert tudatosabb voltam a témán belül. Jobban ismertem már a határaimat, hogy meddig önazonos és honnantól nem közös az utam a másik féllel. Nem ragaszkodok olyan férfihez, aki nem akarja az elakadásainkat megoldani, nem dolgozik össze velem a kapcsolat fejlesztése miatt. Több önismereti könyvet, szakembert hallgattam önazonosság témában, rajtuk keresztül gondolom át én mit is keresek, mi fér bele egészséges kapcsolódásba és mi nem. Tavaly nyáron éreztem egy változást. Éreztem, hogy egy változás végbement a lelkemben. A hozzállásom változott ahhoz, hogy magányosnak vagy egyedül jól ellevőnek érzem magam. Már utóbbi. Az előtt én is görcsösebben kerestem a megfelelőt magam mellé. Most jobban érzek nyugalmat, türelmet, nem érzem a görcsös keresést nyár óta. Nagyon érzem azt, hogy meg kell érni erre, hogy ne görccsel ismerkedjen az ember. Lefoglalom magam önfejlesztéssel, kimozdulással a szabadba, filmezéssel, tanulással (mivel én most épp új szakmát tanulok) És ha már nem Akarom úgy a társ megtalálását, akkor a tartás is más, és sokkal tudatosabban válogatok. Figyelem, hogy az ismerkedéses beszélgetésnél mit hogyan fogalmaznak meg a férfiak, hogy mit keresnek. A saját tapasztalataim alapján az ő szavaik hatására létrejön bennem egy érzés, hogy mennyire közvetlen, jön egy intuíció, hogy engedhetem e a lelkem fele, mert én valóban Társra vágynék. Nem csak testire, hanem lelkire is. Ez utóbbihoz viszont a lelkednek kell a másikat "ismerösnek" éreznie. Most nem gond már, ha jön egy férfi, kiderül, hogy nem egymást keressük. Ha olyan értékeket fedezek fel benne, ami nem passzol az enyémekkel, engedem hadd menjen. Nem egymást keressük. Tudatosan állok már úgy hozzá, hogy nem akarok senkit megváltoztatni. Tudjuk, hogy ez a nőknek egy nagy hibája. Reménykednek, hogy majd mellettük másmilyenné válik a másik fél. Tudjátok mit figyelek már ismerkedés során? Hogyan teremt nekem helyet az életében, hogyan rendezi át a szabadidejét, hogy beleférjek, tudjunk találkozni. Tiszteletben tartja e a személyiségemet, hogy mik fontosak nekem az életben és a párkeresésben milyen társat érzek passzolónak. Folytatás később..

Bernadett

Gyerekkènt elhittem, hogy szerencsètlen ès buta kislány vagyok. Az èletem 30 èvèt ez a dogma jellemezte, èletveszèlyes baleset, pánikbetegsèg, agresszív fèrj, bántalmazás, szorongás, fèlelem. Aztán elhittem, hogy ez nem fog változni, hiszen èn egy szerencsètlen ember vagyok.... Imádom az Anyaság minden percèt, ezèrt a fiaimèrt, segítsèggel közel 40 kilósan sikerült másfèl èv után elválnom 25 ève. Az utána következő időszak először arról szólt, hogy a gyermekeimnek myugodt, harmónikus lègkört teremtsek, miközben rá kellett jönnöm, akkor válnak azzá, ha ÈN jól leszek. Kemény munka, rengeteg tapasztalat, sorsfordító döntèsek sora, ès ennek gyümölcse ma már beragyogja az èletemet! A Hit amivel a Jóisten felruházott, a humorom, a nőiessègem felszínre tört ès ma már senkinek nem hiszem el a lehetetlent! Kívánom minden hozzàm hasonló sorsú nőtársamnak, hogy a legmèlyebb gödörből is van kiút!

Judit Pusztai

Azt hiszem tanulnom kell engedni, hogy az élet amit küld fogadd el, sőt kérj segítségét ha gyengének érzed magad. Én maga vagyok a kőszikla, mondják is és tudom is, hogy egyedül megoldom. De nekem pont az ellenkezőjét kell tanulni, tapasztalni, hogy hogyan kell követni. Ami megy, hogy kiállok magamért, nem toporgok, cselekszem és ami nem méltó vagy nem jó nekem azt hagyom had menjen. Ez viszont egyedüllét tel jár, biztonsággal ugyan de magánnyal hosszú távon. Nekem zsigeri első tapasztalat még csecsemő korból az elhagyatottság ami miatt nem fáj annyira és tűrhetőbb mint sokaknak az egyedüllét de pont ezért tudom és mondom nem jó. Habár nálam tudat alatt beivódott és pont ezért nem magánynak hívom mert nem szenvedek tőle mégis van vagyódás igazi kapcsolat iránt.

Viktor Gyollai

Izgalmas témának tartom az ismerkedést, ezért szeretnék megosztani magamról ebben a témában. Azt figyeltem meg az évek alatt, hogy az ismerkedéshez sokszor jól jön a türelem. Állatokkal szinte nem is lehet máshogy. Őket nem lehet lenyűgözni a jó dumával és általában pontosan érzik, hogy kik is vagyunk. Érzik a magabiztosságunkat vagy bizonytalanságunkat. Érzik, hogy béke és szeretet van-e bennünk, vagy agresszió és felsőbbrendűség érzés. Általában emberekhez is érdemes türelmesen közeledni, mert a másik ember ettől érzi biztonságban magát ebben az interakcióban. Eszembe jut az egyik kedvenc filmem egyik vicces jelenete, amikor a falut vezető szamuráj azt mondja a nála "vendégeskedő" amerikai katonának, hogy első találkozáskor mi lehet csodásabb, mint hogy mindketten bemutatkoztak egymásnak? Ez mai léptékben is igaz. Egyes emberekhez lassan lehet közel kerülni, viszont gyakran ezek az emberek jobban önmagukat mutatják az ismerkedés minden stádiumában, mint azok, akik szélsebesen ismerkednek. Néha a türelmes közeledés azt jelenti, hogy gyorsan közeledik egymáshoz a két ember. Ez is előfordul, amikor mindkét ember érzi a másikat, és érzik, hogy milyen sebességgel lehet közeledni a másikhoz. És ha megvan a vonzalom, vagy hívjuk inkább kíváncsiságnak, akkor minden felgyorsul önmagától és spontán. Voltam sales-es is, és ott az ismerkedésre kevés idő van. Lehet trükközni, elhitetni a másikkal, hogy nagyon szimpatikus neked, és akkor ezzel is lehet gyorsítani a folyamatot. Ezt a magánéletben nem javaslom. Jobb őszintének lenni! Most ennyit... Ha valakit érdekel a téma, órákig is tudok beszélni róla, mert szeretem. :-) Ja, mégis eszembe jutott valami: akiben valódi érdeklődés, kíváncsiság van az emberek felé, annak könnyű ismerkedni. Persze jó még, ha van hozzá egy egyenrangú szemlélet benned, és egy kedves, elfogadó attitűd - nem a kritizálás a kedvenc időtöltésed :-)