Tapasztalatok

Szilvia Bartha

Mostmár nehezen megy 🤪, néha ufónak érzem magam, amiatt, hogy jókedvű karakán Nő vagyok...rengeteg szenvedés van benne. Mindig alulválasztottam, mostmár a társamra várok, akivel megélhetem azt a békés egyesülést, amiben egymás támogatva egyszer csak megérkezünk.🙏 Ja amikor kijelentem, hogy egyedül élem le az életem, mert nem is érdekelnek már a férfiak, belép egy játszótérem egy tök ismeretlen férfi, akibe úgy beleestem mint az ágyú, de totál reménytelen. Én a kemény csaj🙃🤪😜.

Zsóka

Az embernek, érett korára kialakulnak tapasztalatai. Amire rá kellett jönnöm, hogy a szexuális alapú pártalálás helyett az érzelmi alapú a számomra a megfelelő, mert abból lehet építkezni, alakítani, elmélyíteni. Sajnos ilyet eddig nem találtam. Kár, hogy a tiszteleten, megbecsülésen alapuló stabil kapcsolatot keresőkkel még nem hozott össze a sors, és azokkal sem, akik józan életet élők, es akik megbecsülik azt aki vagyok. Sokat olvasok, utazni is szoktam.Érdekelnek a kártyajátékok, társasjátékok.

Viktória Matúz

Szinte egész eddigi emberi létemben, az emberi természet viselkedéskutatója voltam. Már néhány éves koromtól vannak olyan emlékeim, hogy figyelem az embereket, viselkedésüket, magatartásukat, reakciójukat másokra és a körülöttük lévő világra. Mintha egy laikus kultúranropológusként születtem volna le erre a Földre. Az ismerkedés számomra lételem, szakmai elkötelezettség, hivatás, életstratégia, kutatsái terep, szerelem. Egy ember arca mögött meglátni önvalóját egy ajándék. A léleklátás képességével születtem és formáltam belőle palotát, segítő módszert, én- és önvédelmi mechanizmusokat, létstratégiákat, megküzdési potenciálokat. A szándék, amivel egy másik emberhez közelítünk, meghatározza a további életünk kimenetelét. Minden ismerkedési lehetőség új ajtót nyit önmagunkba. Néha fáj, csalódás, bánat teremtője, de a legtöbb esetben olyan tanító mester akihez mindig fordulhatsz ha elbizonytalanodnál, ha elvesztenéd hited, ha eltünne az út irány, vagyha nem találnád az alagút végét. Az ismerkedés vágya és lehetősége megadatott hát használd! Igen, hallak...de akkor meg kell magam is mutatni a másiknak. Valóban. Ez a legjobb része. Mert igazából nem a másiknak mutatkozol be, hanem rajta keresztül, az Ő viszonyrendszerébe ágyazva ÖNMAGADRA találsz. Jócskán találsz rá példát az életedbe, hogy egy-egy spontán, előre nem tervezett, vagy irányított ismerkedési helyzet gyökeresen változtatta meg a látásmódodat az életről, szerelemről, kapcsolódásról. Ha elengeded azt a megfelelési kényszeredet, hogy jól nézz ki a párkapcsolatkereső palettán, már nyert ügyed van. Ha elenged a görcs, hogy párkapcsolatot akarok és mindent megtennék érte, máris beérkezik valaki az életetbe aki hozzásegít ahhoz, hogy partnerként tudj kapcsolódni a számodra megfelelő emberhez. Az ismerkedést ne a húspiaci kikínálkozás terepeként fogd fel, hanem egy arcban rejlő lehetőséget, egy különleges életút felfedezését, más ember élettapasztalatainak begyűjtését. Már is párban- kapcsolódsz egy másik emberhez, jelentsen ez bármit és tartson bármeddig is. Én a párkapcsolatot jelenleg nem a holtomiglan gyerekszülős értelemben definiálim, hanem két ember, egy időben egy helyen tölt és szerez közös élményeket, tapasztalatokat. Önmagadtól se várd el, hogy élethosszig tartó együttlét lesz a vége, hiszen ezt nem tudhatja senki, még Isten sem. Ráadásul, létezik az a fránya SZERELEMNEK hívott izéééé, amitől elveszíted a fejed és végre nem gondolkodsz. Benne van a bukta lehetősége...? Igen jócskán, de enélkül élni képtelenség, fölösleges próbálkozás, kihagyhatatlan élmény. Szerelemben élni önmagunkkal az egyik legmagasztosabb élmény és forráskód, ami vonzza a számunkra potenciális kapcsolati minőségben lévő másik felünket. Hidd el a világ másik végéről is megtaláljátok egymást, mert bár nem is tudjátok, hogy minden nappal egy lépéssel közelebb kerültök egymáshoz, de a megfelelő önismereti úton keresztül megtalál a szerelem és megismered azt aki számodra a jelenlegi élethelyzetedhez a méltó társ. Ha nem működik az jelzi számodra, hogy te nem működsz úgy amire vágysz. Az ismerkedés az Önismerettel kezdődik, rajta keresztül vezet és vele együtt teljesedik párkapcsolattá. Ha velem találkoztál, már nagyon jó uton vagy önmagadhoz. Köszöntelek a varázsbirodalmamban. Megismerlek BARÁTOM.

Krisztina dr. Teubel

Közel másfél éve lett vége a házasságomnak. (Kapcsolatjavítás tapasztalatkártyámon olvashatsz róla.) Önértékelesem romjain szenvedve nagyon hamar, szinte napok alatt ráebredtem, hogy ezt nem így szeretném csinálni, nincs szükségem több szenvedésre. Hisz abból jutott elég. Kellő időt hagytam arra, hogy újra egyensúlyba kerüljek. Akkor nyitottam meg magam ismét, amikor az idejét éreztem. Sok kapcsolódásom volt férfiakkal, sok felemelő élménnyel gazdagodtam, úgy lelkileg, mint testileg, és úgy engedtem ennek teret, hogy tudtam, mindez csak átmeneti. Mostanában kezdek változni. Már másféle kíváncsiság hajt. Vágyom az egyenrangúságra, arra, hogy valakire támaszkodhassak, és ne csak én nyújtsak támaszt, hogy lehessek gyenge, ne csak erős, határozott, ne irányítsak, inkább vezessek, bölcs tapasztalások által. Már szívem-lelkem is nyitott. Készen állok arra, hogy valaki, de nem akárki, Férfi legyen velem és mellettem.

Nataly

Sokat kerestem, mert tudom, nehéz elfogadni valakit, aki tolószékes. Bekategorizálják, azonnal sajnálni kezdik, pedig ez egy helyzet, ami nem zárja ki, hogy keressük a saját boldogságunkat. tisztában vagyok azzal, nehéz az elfogadás, hiszen felvállalni magának és a világ előtt nem lehet könnyű. a boldogság nem kereken és állapoton függ, hanem mit teszek a másikért, mennyire értem meg, kölcsönös mit várunk. Szeretve lenni, és szeretni , ezt nem magyarázni kell, ez vagy kialakul, és van szikra vagy soha nem lesz, ezt megérezzük. Soha nem adtam fel semmit. Több időbe telik társat találni, de még van egy kis időm, és boldogságot, örömet, megértést adok, és boldog leszek ha kapok. Rendszeresen edzem magamat. Ahogy a helyzetem is megengedi. Valahol a társadalmi hozzáállás is elég rossz. Ha valakinek van valami testi baja, nem lenézni kell, kérdezni. A tisztességes kommunikálás, főleg ha őszinteséggel párosul , előbbre visz. A helyzetem ellenére boldog vagyok, csak a társam hiányzik, akivel együtt élünk meg kis csodákat, ha szomorú, te vagy aki vidítja, ahogy mondjuk, jóban, rosszban egy-ütt. Nagyon sok minden érdekel, és a zene, művészet, s minden ami építi a lelket testet érdekel. Ebben a helyzetben is megtanultam azt a fajta önvédelmet, ami kell hogy egyedül is megvédjen e fura felfordított világunkban. Senki nyakára nem telepedek, vagy meg ismer és lát bennem valamit vagy nem én vagyok akit keres. Együtt romantikázni, élvezni egymást a természetben, felfedezni sok szép csodát, nagyon boldogító érzés. Segítőkész vagyok, de nem lehet kihasználni. úgy mondhatnám, hogy ha valamit az élet elvesz, ad helyette értékesebbet, jobbat. Mélyen érdekel az emberi lélektan. Az őstörténelmünket tanulmányozom, mert nagyon fontosnak tartom a gyökereinket. Érdekel a társadalomtudomány, a szociális hozzáállás, igazságkereső vagyok. Ebben az életünkben nem szabad a csalódások miatt feladni. Egy időre visszavonul az ember de előre nézzen, és adjon esélyt, hisz párban élni, egymásért nagyon nagy dolog. Természetesen felelősséggel. Önmagamat ellátom, bár van amiben segítségre szorulók, de van szám és kérek. Soha ne adjátok fel! Erre buzdítok másokat is. Nehéz megtalálni, de valahol vár, és hátha alapon itt megtalálhatja az ember azt akivel jó nagyokat nevetni, egyszerűen egymásért élni. Nem a pénztárcájába kell kutatni, és csak testi örömöt keresni... Ez más minőség szerintem. A saját és más boldogsága a kezünkben van. Jó szív, bátorság, és kitartás kell hozzá.

Tünde

46 éves, 10 éve szinglianyu szerepben élő nő vagyok, aki sokszor felbukott, de mindig felállt egyedül, és már nem okolja az úton levő kavicsokat, nem sajnálja a segítő kéz hiányát. Most már tudom, hogy mind tanított!

Butuza Tamás

A párkeresést, ismerkedést levettem a programról. Még nem tudom hogy meddig, de úgy érzem, nem tehetek mást. Vágyom párra. Minden nap azzal a gondolattal alszom el, és azzal a gondolattal ébredek, hogy szeretném megtalálni a párom, akivel boldog lehetek, akivel szeretjük egymást. De az élet mást hoz: Találkozom egy szimpatikus lánnyal, megszólítom, randira hívom, beszélgetünk, közeledünk egymáshoz, aztán egy-két találkozás után vége: A lány elérhetetlenné válik, jobb esetben meg kell elégednem annyival, hogy SMS-ben megírja, nem szeretne közöttünk mélyebb, intim kapcsolatot. Nem egyedi eset. Az egészben az a hátborzongató, hogy ilyenkor felvillan az emlékezetemben, hogy én ezt pontosan ugyaníg éltem meg korábban is. Szinte pontosan ugyanaz, ugyanúgy történik meg újra és újra. Ilyenkor próbálom felidézni, mit rontottam el, mit csináltam, mit mondtam, mit kérdeztem, mire, mit, hogyan reagáltam: A konklúzió pedig ugyanaz: Nem találom a hibát. Udvarias, figyelmes, tapintatos, kedves voltam vele. Őszintén örülnék, ha megtalálnám mi az a jellemhiba bennem, amit nagyon sürgősen ki kell javítanom. Van egy feloldhatatlan ellentét ebben: Magamat jó partinak tartom: Kedves, figyelmes, őszinte, becsületes, korrekt, felelősségteljes embernek ismerem magam. Van humorom is, de nagyon komolyan veszem amit komolyan kell. Egyszóval: A magamról alkotott kép abszolút pozitív és értékes. Ehhez képest a lány részéről én vagyok a pasi, "akiért nem kár". Áthidalhatatlan szakadékot látok aközött, hogy én milyennek ismerem magam és a lányok szemében ki vagyok. Az ismerkedést és párkeresést most elengedem. Nem tehetek mást. Nem hagyhatom, hogy az energiámat, életerőmet felőröje. Sajnálom, hogy ez a tapasztalat kártya nem egy felelmelő dolog, amivel másnak segíteni tudnék. Viszont jó lenne a tapasztalatainkról beszélni, és együtt megfejteni, mi a legjobb amit az ember tehet.

Kardos Szilvia

Önismereti úton járok. Párkapcsolati problémáim tereltek erre az útra. Férfi-női minőségek, hozott minták, hitrendszerek, veszteségélmények, kötődési sebek, apai-anyai traumák-voltak az elmúlt évek főbb vonalai-. Egy ilyen vonalú közösségnek vagyok a tagja.

Zoli

Az elmúlt 4-5 évben szép lassan elfogytak körülöttem a "potenciális jelöltek". Elnézést a kifejezésért! Nem jöttek a "sikerek", pedig szorgalmasan és kitartóan keresem a nagy Ő-t. A kedves, csinos, intelligens, aktív, sportot és természetet kedvelő, valóban komoly kapcsolatot kereső nőt. Aki tényleg komoly kapcsolatot keres, és nem csak "úgy csinál" és ezt hangsúlyozza harsogva és önsajnáltatva minden irányba. :( Amikor meg reáis esély lenne rá, különböző okok miatt mindig visszalép, így élve állandósult szingli életét és egyszer csak arra döbben rá 40-45 évesen, hogy elúszott az a bizonyos "gyermekvállalásos és családalapításos" hajó egészségügyi akadályok miatt. :( Lehet, hogy én is ilyen lennék férfiben? Tény, hogy anno én sem vállaltam be a "kapuzárási pánik miatt" olyan kapcsolatot, ahol nem volt minden kerek, aminek pedig annak kellene lennie. Intő jelek, stb. Vagy fontos hiányzó láncszemek miatt. Jobban is tettem, utólag mindig kiderült. Valamint elég körbenéznem közeli és távoli barátaim, ismerőseim körében, 6-8 év után hol kötnek ki az ilyen, sokszor erőltetett kapcsolatok, házasságok. További tény, hogy viszonylag kevés nővel találom meg azt a közös rezgést, bizsergést, mondhatni kémiát, nevezhetjük szerelemnek? Ki tudja? (Az életközei válság sem segíti elő a helyzetet.) Viszont szerencsére volt már rá alkalom és az meghökkentően jó volt, ami megerősíti, megerősítette a hitem, hogy létezik ilyen. Sokan tanácsolják, hogy ilyenkor engedje el az ember a dolgot, ne ragaszkodjon hozzá görcsösen, és akkor jönni fog. Ezt igencsak paradoxonnak vélem, mert mindig abban fejlődik és halad előre az ember, amire fókuszál, amibe energiát fektet, azt "növeszti" vagy azt vonzza be, szokták mondani. Amit elhanyagol, az értelemszerűen bukásra van ítélve, gondozás és fókusz hiányában. Tehát, ha valamivel nem foglalkozunk (pl. önfejlesztés, problémák megoldása stb.), ott miért is várnánk átütő eredményt, változást az eddigiekhez képest? Nemde? Úgy döntöttem, adok egy esélyt még itt ennek a megcáfolására. Akár egy kis közös gondolkodásra ebben a sajnos nem túl "népszerű" témában. (Csak tudnám, hogy működik az oldal? :) ) Hátha megdől a teória vagy kiderül az igazság. ;) Vajon tudnak itt segítséget kapni a hasonló cipőben járó emberek? Úgy látom, vagyunk páran hasonló helyzetben. U.i.: Elismerem, nem vagyok egyszerű eset, de a szíven hatalmas! ;) Állítólag még "jó pasi" is vagyok, az a tipikus, akit nem értenek a nők, hogy hogyhogy nincs párja. (Nem én mondom!)

Beáta Gyenese

Sziasztok! Talán nem véletlen,de ma ramtalalt ez az oldal.Tanitó vagyok, római katolikus vallásom gyakorlom.Szeretnék egy jó , becsületes embert társnak.