Renata VadJelenleg szingliként, próbálom önmagam és az akadályaim megismerni. A válásom óta, ami 4 éve volt pár ismerkedésen túl vagyok, de úgy tűnt valahol mindig megakad a lemez. Ezen dolgoztam az elmúlt években több féle módon, egyéni, csoportos önismeret, családállítás, pszichológus, egyéb terápiák. Jól érzem magam egyedül is, de jobb társaságban az alap mottóm. Szeretnék kapcsolatot de nem minden áron. Te hogy látod a párkeresés buktatóit a mai világban?
2
NatalySokat kerestem, mert tudom, nehéz elfogadni valakit, aki tolószékes. Bekategorizálják, azonnal sajnálni kezdik, pedig ez egy helyzet, ami nem zárja ki, hogy keressük a saját boldogságunkat. tisztában vagyok azzal, nehéz az elfogadás, hiszen felvállalni magának és a világ előtt nem lehet könnyű. a boldogság nem kereken és állapoton függ, hanem mit teszek a másikért, mennyire értem meg, kölcsönös mit várunk. Szeretve lenni, és szeretni , ezt nem magyarázni kell, ez vagy kialakul, és van szikra vagy soha nem lesz, ezt megérezzük. Soha nem adtam fel semmit. Több időbe telik társat találni, de még van egy kis időm, és boldogságot, örömet, megértést adok, és boldog leszek ha kapok. Rendszeresen edzem magamat. Ahogy a helyzetem is megengedi. Valahol a társadalmi hozzáállás is elég rossz. Ha valakinek van valami testi baja, nem lenézni kell, kérdezni. A tisztességes kommunikálás, főleg ha őszinteséggel párosul , előbbre visz. A helyzetem ellenére boldog vagyok, csak a társam hiányzik, akivel együtt élünk meg kis csodákat, ha szomorú, te vagy aki vidítja, ahogy mondjuk, jóban, rosszban egy-ütt. Nagyon sok minden érdekel, és a zene, művészet, s minden ami építi a lelket testet érdekel. Ebben a helyzetben is megtanultam azt a fajta önvédelmet, ami kell hogy egyedül is megvédjen e fura felfordított világunkban. Senki nyakára nem telepedek, vagy meg ismer és lát bennem valamit vagy nem én vagyok akit keres. Együtt romantikázni, élvezni egymást a természetben, felfedezni sok szép csodát, nagyon boldogító érzés. Segítőkész vagyok, de nem lehet kihasználni. úgy mondhatnám, hogy ha valamit az élet elvesz, ad helyette értékesebbet, jobbat. Mélyen érdekel az emberi lélektan. Az őstörténelmünket tanulmányozom, mert nagyon fontosnak tartom a gyökereinket. Érdekel a társadalomtudomány, a szociális hozzáállás, igazságkereső vagyok. Ebben az életünkben nem szabad a csalódások miatt feladni. Egy időre visszavonul az ember de előre nézzen, és adjon esélyt, hisz párban élni, egymásért nagyon nagy dolog. Természetesen felelősséggel. Önmagamat ellátom, bár van amiben segítségre szorulók, de van szám és kérek. Soha ne adjátok fel! Erre buzdítok másokat is. Nehéz megtalálni, de valahol vár, és hátha alapon itt megtalálhatja az ember azt akivel jó nagyokat nevetni, egyszerűen egymásért élni. Nem a pénztárcájába kell kutatni, és csak testi örömöt keresni... Ez más minőség szerintem. A saját és más boldogsága a kezünkben van. Jó szív, bátorság, és kitartás kell hozzá.
Krisztina dr. TeubelKözel másfél éve lett vége a házasságomnak. (Kapcsolatjavítás tapasztalatkártyámon olvashatsz róla.) Önértékelésem romjain szenvedve nagyon hamar, szinte napok alatt ráebredtem, hogy ezt nem így szeretném csinálni, nincs szükségem több szenvedésre. Hisz abból jutott elég. Kellő időt hagytam arra, hogy újra egyensúlyba kerüljek. Akkor nyitottam meg magam ismét, amikor az idejét éreztem. Sok kapcsolódásom volt férfiakkal, sok felemelő élménnyel gazdagodtam, úgy lelkileg, mint testileg, és úgy engedtem ennek teret, hogy tudtam, mindez csak átmeneti. Mostanában kezdek változni. Már másféle kíváncsiság hajt. Vágyom az egyenrangúságra, arra, hogy valakire támaszkodhassak, és ne csak én nyújtsak támaszt, hogy lehessek gyenge, ne csak erős, határozott, ne irányítsak, inkább vezessek, bölcs tapasztalások által. Már szívem-lelkem is nyitott. Készen állok arra, hogy valaki, de nem akárki, Férfi legyen velem és mellettem.
Birkás GabriellaVálás, 2 gyermekkel egyedül a covid idején. Új vállalkozás, új élet. Mindent a 0-ról kezdeni. Most már egyenesben, jól, társnak készen :)
0
Orsolya DemeterAz ismerkedés eddigi életem során csak spontán ment. Soha nem erőltetve, vagy ráfeszülve. Mindig szembe jött, ott vásárolt, ott tanult, ott dolgozott, arra sétált... Beszélgettünk, megkedvelt, megkedveltem, és magától kialakult minden. Úgy vágynék erre... De valahogy most nem jön szembe senki. Lehet én vagyok az oka és a kissé még sérült, bezárkózott önmagam. Az is lehet, hogy a korom. Nem vagyok már fiatal, sokszor érzem magam láthatatlannak. A társkeresőn eddig egy napot bírtam eltölteni, nem jó élményekkel töröltem magam... A fényképeim csak a külsőt mutatják, azt aki én vagyok, szerintem egy fotó alapján nem lehet megítélni... Bár a szem a lélek tükre... Szóval hiszek a spontán dolgokban, hiszek a sorsszerű véletlenekben, amikről utólag mindig kiderül, hogy soha nem véletlen volt.. Hogy a másik okkal volt ott, akkor .. és okkal találkoztunk mi ketten.
BernadettGyerekkènt elhittem, hogy szerencsètlen ès buta kislány vagyok. Az èletem 30 èvèt ez a dogma jellemezte, èletveszèlyes baleset, pánikbetegsèg, agresszív fèrj, bántalmazás, szorongás, fèlelem. Aztán elhittem, hogy ez nem fog változni, hiszen èn egy szerencsètlen ember vagyok.... Imádom az Anyaság minden percèt, ezèrt a fiaimèrt, segítsèggel közel 40 kilósan sikerült másfèl èv után elválnom 25 ève. Az utána következő időszak először arról szólt, hogy a gyermekeimnek myugodt, harmónikus lègkört teremtsek, miközben rá kellett jönnöm, akkor válnak azzá, ha ÈN jól leszek. Kemény munka, rengeteg tapasztalat, sorsfordító döntèsek sora, ès ennek gyümölcse ma már beragyogja az èletemet! A Hit amivel a Jóisten felruházott, a humorom, a nőiessègem felszínre tört ès ma már senkinek nem hiszem el a lehetetlent! Kívánom minden hozzàm hasonló sorsú nőtársamnak, hogy a legmèlyebb gödörből is van kiút!
Szilvia BarthaMostmár nehezen megy 🤪, néha ufónak érzem magam, amiatt, hogy jókedvű karakán Nő vagyok...rengeteg szenvedés van benne. Mindig alulválasztottam, mostmár a társamra várok, akivel megélhetem azt a békés egyesülést, amiben egymás támogatva egyszer csak megérkezünk.🙏 Ja amikor kijelentem, hogy egyedül élem le az életem, mert nem is érdekelnek már a férfiak, belép egy játszótérem egy tök ismeretlen férfi, akibe úgy beleestem mint az ágyú, de totál reménytelen. Én a kemény csaj🙃🤪😜.
Bábel AndreaAz ismerkedés szerintem egy csodálatos dolog. Rengeteg lehetőség van benne. Az új embereken keresztül, új világokat ismerhetek meg. Vannak, amelyek hasonlatosak az enyémhez, nekem, itt könnyedén mennek a dolgok. Viszont vannak olyanok, amik nekem teljesen új viselkedési minták, új lehetőségek, amelyek megváltoztatják mindkettőnk életét. Ott már óvatosabb vagyok. Ott már figyelek, hogy akarom-e azt a változást, vagy nem. Tapasztalatom szerint, itt szokott elbukni az ismerkedés, hogy az emberek elsietik a dolgokat. Rögtön a megvalósulást akarják megélni, az odavezető út kihagyása nélkül. Pedig a csúszdán is akkor tudunk lecsúszni, ha előtte felmászunk a lépcsőn. Anélkül nem teljes a tapasztalás, csak egy elképzelésem van róla, az pedig nem fogja a valóságot tükrözni. Főleg a korosztályomra jellemző ez a gyors ismerkedési forma, mert hát már nincs annyi időnk, mint fiatalon. Pedig 50 felett - szerintem - már másként kellene mindenhez hozzáállnunk. Már a testünk nem az a hamvas, mint fiatalon, az értékek, már inkább a belsőben vannak, mint a külsőben. Már sok-sok élettapasztalat van mögöttünk, kialakult életfilozófiánk van, családunk, akikkel szokások lehetnek kialakítva és ezek mindkettőnknél ott vannak. Ezért kell a megismerkedésnek időt szánni. Szerintem az ismerkedés egy emberrel, életünk végéig tart.
Gere OrsiSziasztok! Én az elmúlt néhány évemet mesélem el dióhéjban. Hogy álltam dolgokhoz és most hogy állok. Nem vagyok szakember, csak egy magánember, aki értékeli, hogy gondolatainak felvállalásával lehet egy közösség rész. 3 éve, hogy nincs már komoly kapcsolatom. Addig mindig függésekbe estem. Ez úgy értésétek, hogy vagy én támaszkodtam, vagy rám támaszkodtak, vagy én kéregettem szeretetmorzsát vagy ők tőlem. Sok időt töltök pszichológia, társkeresés témákról könyvek podcastok hallgatásával, amik azért persze csak formáltak. Hónapról hónapra több mindent értettem meg ezügyben. Nyílt a szemem pl önelfogadás témakörben.. de ez egy állandó úton levés. Régen sokkal tudattalanabb voltam abban, hogy milyen kapcsolatba sodródok bele, azon belül támaszkodok e vagy nem. 3 éven belül pedig akárhogy is vágytam tartalmas kapcsolatra, főleg lelki jellegűre, nem találkoztam megfelelő férfival. Többről derült ki, hogy csak időtöltés vagyok, csak testiség és ezeket már akkor szívfájdalom nélkül tudtam lezárni. Onnan tudtam, hogy tényleg nem kár lezárni, mert nem harcoltak azért hogy folytassuk. Nem akartak lehetőséget se adni, hogy mentsük. Nem viselt meg úgy, mert tudatosabb voltam a témán belül. Jobban ismertem már a határaimat, hogy meddig önazonos és honnantól nem közös az utam a másik féllel. Nem ragaszkodok olyan férfihez, aki nem akarja az elakadásainkat megoldani, nem dolgozik össze velem a kapcsolat fejlesztése miatt. Több önismereti könyvet, szakembert hallgattam önazonosság témában, rajtuk keresztül gondolom át én mit is keresek, mi fér bele egészséges kapcsolódásba és mi nem. Tavaly nyáron éreztem egy változást. Éreztem, hogy egy változás végbement a lelkemben. A hozzállásom változott ahhoz, hogy magányosnak vagy egyedül jól ellevőnek érzem magam. Már utóbbi. Az előtt én is görcsösebben kerestem a megfelelőt magam mellé. Most jobban érzek nyugalmat, türelmet, nem érzem a görcsös keresést nyár óta. Nagyon érzem azt, hogy meg kell érni erre, hogy ne görccsel ismerkedjen az ember. Lefoglalom magam önfejlesztéssel, kimozdulással a szabadba, filmezéssel, tanulással (mivel én most épp új szakmát tanulok) És ha már nem Akarom úgy a társ megtalálását, akkor a tartás is más, és sokkal tudatosabban válogatok. Figyelem, hogy az ismerkedéses beszélgetésnél mit hogyan fogalmaznak meg a férfiak, hogy mit keresnek. A saját tapasztalataim alapján az ő szavaik hatására létrejön bennem egy érzés, hogy mennyire közvetlen, jön egy intuíció, hogy engedhetem e a lelkem fele, mert én valóban Társra vágynék. Nem csak testire, hanem lelkire is. Ez utóbbihoz viszont a lelkednek kell a másikat "ismerösnek" éreznie. Most nem gond már, ha jön egy férfi, kiderül, hogy nem egymást keressük. Ha olyan értékeket fedezek fel benne, ami nem passzol az enyémekkel, engedem hadd menjen. Nem egymást keressük. Tudatosan állok már úgy hozzá, hogy nem akarok senkit megváltoztatni. Tudjuk, hogy ez a nőknek egy nagy hibája. Reménykednek, hogy majd mellettük másmilyenné válik a másik fél. Tudjátok mit figyelek már ismerkedés során? Hogyan teremt nekem helyet az életében, hogyan rendezi át a szabadidejét, hogy beleférjek, tudjunk találkozni. Tiszteletben tartja e a személyiségemet, hogy mik fontosak nekem az életben és a párkeresésben milyen társat érzek passzolónak. Folytatás később..