Tapasztalatok

Judit Pusztai

Azt hiszem tanulnom kell engedni, hogy az élet amit küld fogadd el, sőt kérj segítségét ha gyengének érzed magad. Én maga vagyok a kőszikla, mondják is és tudom is, hogy egyedül megoldom. De nekem pont az ellenkezőjét kell tanulni, tapasztalni, hogy hogyan kell követni. Ami megy, hogy kiállok magamért, nem toporgok, cselekszem és ami nem méltó vagy nem jó nekem azt hagyom had menjen. Ez viszont egyedüllét tel jár, biztonsággal ugyan de magánnyal hosszú távon. Nekem zsigeri első tapasztalat még csecsemő korból az elhagyatottság ami miatt nem fáj annyira és tűrhetőbb mint sokaknak az egyedüllét de pont ezért tudom és mondom nem jó. Habár nálam tudat alatt beivódott és pont ezért nem magánynak hívom mert nem szenvedek tőle mégis van vagyódás igazi kapcsolat iránt.

Paksi Anna

Sokat gondolkodtam, hogy ezt az “ismerkedés” vagy az “önértékelés” címke alatt osszam meg. Végül mégis az ismerkedést választottam, hiszen ez volt az egész mozgatórugója. Azt érzem, hogy sokáig félreértettem, hogy miről szól az önfejlesztést. Azt gondoltam, hogy a következő könyv, terapeuta, vagy tanfolyam után végre megtalálom a társam, és mindegyik után csalódott voltam, amikor ez nem így történt. Mindig az volt bennem, hogy azért kell “megszabadulnom” az “akarástól” és a szorongástól, mert majd akkor lesz valakim. Aztán egy első randi után, amikor ismét elindult bennem a szorongás, hirtelen felocsúdtam. Én nem azért nem akarok szorongani, mert akkor fog az a férfi választani engem, hanem azért, mert így jobb élni. Az ÉN életem lesz ettől jobb. És nem azért akarok már dolgozni magamon, hogy hátha ettől majd lesz párkapcsolatom. Hanem mert az életem lesz jobb. És ez fog nekem jó kapcsolatot hozni. Szívesen beszélgetnék erről (is) veled, ha megfogott írj :)

Mónika Rapits

Ahogyan István is mondja, a nő magányos. Én is, és a magány lassan jobban zavar, mint a sikerek amiket elérek, és persze a siker hozza magával a nehézségeket és esetleg egyéb negatív dolgokat. Érző nőként jó lenne, érzelmileg megpihenni, de nem tudom hogyan fogjak hozzá és ne tudom valóban erre vágyom-e.

N Anita

Társamat keresem, viszont mindig ugyanabba esek bele, hogy nem merek nyitni, ezáltal olyan kapcsolatokat létesítek amelyekben nem sérülhetek tehát nincs jövőjük.

Dénes Müller

40 éves korom felett (sok munkahely és még több kapcsolat után) teljesedett ki bennem, hogy ki is vagyok igazán, mi az utam az életben. Így már nem várom a csodát és nem hazudik se magamnak, se másoknak sem azzal kapcsolatban, amit látok vagy gondolok. Az életem része a mozgás, az alkotás, az emberi kapcsolatok építése és a munkám eszközeivel az emberek tanítása, fejlesztése, miközben saját magam is jobban rálátok a hibáimra, az elakadásaimra, a gyengeségeimre, rögzült téveszméimre és már elavult működéseimre, ami a saját boldogságomat és a lelki békémet akadályozta oly sok éven keresztül. 2020 óta nincsen társam, akkor láttam be igazán, hogy mit nem szabad megengedni a kapcsolatomban és mihez fontos ragaszkodom, hogy a személyiségemet és az elveimet megőrizhessem. Sok fájdalmat átéltem már, leginkább az jelentette a legnagyobb szenvedést, amikor számomra fontos emberek (családtagok, barátok) léptek ki az életemből. Nincs még gyermekem és kapcsolatot sem keresek már görcsösen, régóta vagyok egyedül, megtanultam egyedül is szeretni magamat és élni, élményeket szerezni, dolgozni, alkotni, szembenézni a legmélyebb félelmeimmel, elfogadni magamat és másokat is. Nem akarok már senkit sem megváltoztatni, de előrehaladni annál inkább, élvezve minden boldog percet, ami a kihívásokban rejlik. Egyszer talán felismerjük egymásban magunkat, tisztán és egyszerűen.

Éva Kovács

Mindig ugyanazokat a köröket futom. Olyan kapcsolatokat alakítok ki férfiakkal, ahol nem kell teljesen beleengedni magam, így kevésbé sérülhetek. De valójában így is sérülök! És szeretnék végre egy stabil, őszinte kapcsolódást, ahol a átadhatom magam az érzésnek!

Margit Palicz

Úgy gondolom,meg mások is így gondolják, az lehet a gond a pártalálásban,hogy kicsit "elférfiasodtam".26 éves voltam,amikor elváltam,és ott maradtam egyedül egy 4,5 és egy 11 hónapos kis gyerekkel.Mindent nekem kellett megoldani,plusz még pénzt keresni,hogy mindenük meg legyen a gyerekeimnek.Igazából nem tudtam megélni a nőiességemet úgy gondolom. 2 fiam van,és próbáltam őket is úgy nevelni,hogy megállják az életben a helyüket.Mind a 2 fiamra nagyon büszke is vagyok.Az egyik fiam már 3 gyerekes apuka,aki mindent megtesz a családjáért.A másik fiamnak sem sikerült még a párját megtalálni,de ő meg elhivatottan sportol,és utolsó éves az egyetemen.Ez már a második diplomája lesz,a munka,sport mellett. Mivel fiatal éveimben elsődleges volt a gyerekek nevelése,és iskoláztatása,ezért sem időm,sem anyagi fedezetem nem volt arra,hogy utazzak,túrázzak,rendezvényekre járjak,ezért most próbálom pótolgatni.

Zsóka

Az embernek, érett korára kialakulnak tapasztalatai. Amire rá kellett jönnöm, hogy a szexuális alapú pártalálás helyett az érzelmi alapú a számomra a megfelelő, mert abból lehet építkezni, alakítani, elmélyíteni. Sajnos ilyet eddig nem találtam. Kár, hogy a tiszteleten, megbecsülésen alapuló stabil kapcsolatot keresőkkel még nem hozott össze a sors, és azokkal sem, akik józan életet élők, es akik megbecsülik azt aki vagyok. Sokat olvasok, utazni is szoktam.Érdekelnek a kártyajátékok, társasjátékok.

Ildikó Marton

Megtanultam, hogy a mélypontok, ha ki akarok belőle kerülni, a fejlődést rejtik magukban Átértékeltem a kapcsolódásaimat, mintáimat és tanulva a rossz döntéseimből, immáron már az értékalapú kapcsolatokban, és a kölcsönösségben hiszek.

Elindultam egy úton, mely többször vitt út-elágazáshoz. Egy belekényelmesedett kapcsolatból léptem ki, mely most igazán ismeretlen terepre vitt. A gyász időszakát megéltem, átértékeltem az eddigi tapasztalataimat, felismertem sok hibámat. Egy darabig azzal álltattam magam, hogy jó egyedül, nincsenek problémák körülöttem, és mindent is meg tudok oldani önállóan. Ez így is van. Később arra is rájöttem, ha nincs kivel megosztani az élményeimet, sikereimet, az ágyamat, akkor fabatkát sem ér az egész. Haladok az önismeret útján, ami fantasztikus felismeréseket hoz az életembe. Haladok, de még közel sem vagyok ahhoz, amit szeretnék az életben megélni. Ehhez az úthoz szeretnék egy társat, akivel közösen döntünk a következő út-elágazàsnál, hogy merre haladjunk.