Megosztások

• 

  Olivér

  Két tini lányom van, ennyi hitelt tudok a szavaim mögé tenni. Bizonyára számos út és mód van arra, hogy valaki olyan apa legyen, akire a gyerekei, de legalábbis a lányai büszkék, akihez tudnak érzelmileg kapcsolódni, akivel biztonságban érzik magukat, akivel őszinték tudnak lenni. Én egy hozzá állást ismerek, a sajátomat, és ezt most kulcsszavakban leírom. 1. Példamutatás. Nem a TV előtt révülve papolok hogy sportolni kéne, sportolok. Nem a 20-30 évvel ezelőtti életemre hivatkozva mondom hogy olvasni kéne, olvasok. Tanulj, én is tanulok. Ez a hitelesség alapja. 2. Megbízhatóság. Ha valamit megígértem neked, akkor az úgy lesz. Ha elüt a busz, vagy villám csap a házba, akkor esetleg valamivel később. Nem ígérek felelőtlenül. Ha kellek neked, ott vagyok. Megölelhetsz, tanácsot kérhetsz, panaszkodhatsz. Nem foglak kigúnyolni, kiabálni veled, vagy lehülyézni, amiért ilyen témával fordulsz hozzám. Viszont őszinte leszek, ami nem mindig fog tetszeni, de az alapja lesz annak, hogy megmaradjon felém a bizalmad. 3. Erő. Megvédelek attól, amitől nem tudod megvédeni magad, de fontos hogy védve legyél tőle. Határokat szabok. Nem egyformák a határaink, nekem többet lehet mint neked, de mindkettőnk határai felett őrködöm, a sajátjaim felett is. Nem kivételezünk. Ez lesz a kiszámítható családi élet, a stabilitásunk alapja, a vezérfonál. Idővel közös tartásunkká válik. Mi Kovácsok ilyenek vagyunk. 4. Humor. Tudatában vagyok annak, hogy nem feltétlenül vagyok jobb alapanyag nálad, csak öregebb. Valójában reménykedem, hogy te vagy a jobb. Tisztellek, és örülök hogyha tisztelsz, felőlem néha csodálhatsz is, elbírom, de ha rászolgáltam hogy kinevess, akkor nevess bátran, veled fogok nevetni. Rövid ez az élet ahhoz, hogy elfojtsuk benne a vidámságot.

  #Apa szerep

  Tovább

  0
• 

  Olivér

  Kedves Ilona! Férfiként válaszolnék erre a kérdésre, hátha segít az, ahogy ezt egy férfi látja. Létezik _csak_ barátság férfi és nő között, de ritka, több okból: - Ha egy férfi új barátra vágyik, többnyire egy másik férfire gondol. Könnyebben megértjük egymást, gyakran vannak közös érdeklődési köröeink, hobbiink. Jellemzően ezért nagyobb a siker esélye, mint a férfi-nő viszonylatban. - A legtőbb férfinek alaptermészete, hogy vadászik. A férfi világa siker orientált, és ez az egyik módja ahogyan bizonyít magának, hogy eléggé férfi. Ha összeismerkedik egy nővel, és kölcsönösen megkedvelik egymást, akkor ha az adott nő fizikailag nem taszító számára, valószínűleg kedvet fog kapni arra, hogy "levadássza". Ha ez nem sikerül, azt kudarcként fogja feldolgozni, és valószínűleg el fog távolodni a nőtől, mert hiába kedveli, egyrészt a jelenléte folyton emlékeztetni fogja a férfit arra, hogy ő nem volt elég férfi ahhoz, hogy meghódítsa, másrészt, ha csökönyös fajta, akkor újra és újra nekifut majd a feladatnak, ami mindkét fél számára frusztráló lehet idővel. - A másik ok, amiért a férfi fizikai síkra próbálja majd vinni a kapcsolatot ha a nő megfelel a kritériumainak, hogy a férfi így kötődik. Mélyíteni akarja a kapcsolódást, és az ő lelkében ennek ez a módja. Ettől érzi magát igazán a belső körben és elfogadottnak, férfinek. Lám, ez az értékes nő méltónak ítélt. Tudnék talán még írni párat, de a lényeg azt hiszem átment. A férfiak a fentiektől akkor szoktak csak eltekinteni, ha például: 1. Kielégítő párkapcsolatban élnek - de akkor ritkán barátkoznak 2. Már korukból fakadóan veszélytelenek, berozsdált a hatlövetű. 3. Gyermekkori barátság továbbéléséről van szó - ilyen esetben a barátnőt nem is feltétlenül tekintik nőnek, "haver" státuszban van. De ez is ritka. 4. Munkahelyi ismertség, ahol megvan a jó viszony, jól működnek együtt, de a nő annyira nem passzol hozzá, hogy a szabadidejéből is áldozna rá, így tehát nincs vadász kedv. Ha esetleg tudtam segíteni, vagy legalább hasznos volt amit írtam, akkor örülök. :)

• 

  Alexandra Wierl

  Nőnek feladata megmutatni a Férfinak, hogy mi az ügye? A körvonalait látja, a cél is kirajzolódik, de a hogyan még mindig hibás. Csodálatos ötletei vannak, elképesztő módon látja az életet, mégis leragad lényegtelen apróságoknál, és közben hetek, hónapok telnek el. Látom a rendszert. Évek alatt egyre jobban elhiszem, hogy mire képes. Már most sikeres vezető, és talán éppen ez a legnagyobb hátránya. A jobb élet legnagyobb ellensége sokszor a jó élet. Legszívesebben megráznám, rákiáltanék: szedd már össze magad! Nem értem, miért nem érti. Miért kerül elő ugyanaz a téma nap mint nap? Tudom, hogy valójában csak szeretetet és inspirációt adhatok. Ezt is kapja. Pont annyit, amennyire szüksége van. Rengeteg imát és támogatást is. Egyre inkább képes ezeket befogadni. És mégis ott van bennem a végtelen türelmetlenség. Várom a változást. Érzem, hogy nap mint nap közelebb jön. Nem azt várom, hogy engem válasszon, hanem hogy végre következetesen, hosszú távon beleálljon az ügyébe. Kéri a segítségem. Meghallgat. Mérlegel. Folyamatosan tesz apró lépéseket. És közben tudom, milyen csodálatos, milyen nagy dolgot hozhatnánk létre együtt. Ami furcsa, hogy amikor az ő bizonytalansága erősödik, az én erőm is nő. Mintha a pólusok kiegyenlítenék egymást. Rég éreztem magam ilyen perzselőnek, mint ezekben a napokban, és ez zavarba ejt. Néha úgy érzem, mintha valamiféle leszámolásra készülnék, miközben folyamatosan küzdök magamban: segít ez vagy inkább árt? Egyre erősebb bennem a bizonyosság, hogy eszközök vagyunk egymás életében, és valami Nagyobbat szolgálunk. És bárhogy is vívódom, egy halk hang végig ugyanazt ismétli bennem: Legyen meg a Te akaratod. Most ezt tanulom: „Két dolog tartozik a kérő imához: bizonyosság abban, hogy Isten meghallgat, és teljes lemondás arról, hogy a saját tervünk szerint hallgasson meg.” — Karl Rahner

• 

  Sz Dorka

  Egy csoportos terápián jött ki a bemutatkozásomban említett változás hullám lovasa kifejezés magamra. Erőt ad a mindennapokhoz és ahhoz, hogy szüntelen menjek ezzel a változó világgal. Előtte pár évvel hangolódtam a természet körforgására és arra a lüktetésre, ami körbe vesz minket. Ezzel együtt arra is, ami bennem zajlik. Fantasztikusnak tartom ezt! Áldás, kincs és nagyon keményen tomboló is tud lenni... Azt vallom, hogy változnom meg kell. Nem marad semmi ugyanaz. Van egy alap érték, erő, igen! De minden más változik. Mint ahogy a bolygók keringenek a nap körül. Van egy alap minőség, ami átjárja ezt az egészet. Viszont ez is formálódik. Mint ahogy én is. Minden mozgásban van. Kell, hogy menjek vele! Érdekes, mert mindezt nem csak úgy, hogy telnek a napok, várom a pénteket, futok rendszeresen, kmeket hagyok magam mögött, teendőket oldok meg, tanulok mindig újat... Hanem integrálom, formálom, belül dolgozom meg... Ehhez nekem a kíváncsiság is sokag segít, hogy igyekszem ítélkezésmentesebben figyelni a dolgokat. Ha már megfigyelés, én ehhez nagyon sokat Naplóztam és figyeltem éveken át magam és a körülöttem rejlő dolgokat. Elkezdtem bennük mintákra lelni és úgy könnyebb volt változtatni dolgokon. Így elkezdtem használni és már élni vele, meg játszani, kísérletezni. Távlatokat nyitott meg bennem. Nem beszélve arról, hogy ezzel magamat is megnyitottam magam előtt. Amit mélyen elzártam, ezzel szépen lassan, szabadabb utat kapott, tudott áramolni. Együtt lüktetni ezzel a csoda világgal, anyatermészettel. Itt csupa szépeket írok, de kemény meló vezetett el ehhez. Fájdalmas szembe nézések, magam megtartása ebben nem volt könnyű. Úgy különösen, h sokszor nem is tudtam, hogy kell. Nem nagyon láttam körülöttem, hogyan lehetne máshogy csinálni. Arról meg nem is beszélve, hogy közben a gyerekekeimet is tartsam ebben. Hihetetlen hálás vagyok a családomnak, barátaimnak, kollégáimnak és megannyi embernek, akik tartottak ilyenkor! Nem beszélve arról az erőről, ami körbe vesz minket! Nélkülük nem ment volna az, hogy most ott legyek ahol. Most azt gyakorlom, hogy engedjem a történéseket. Mint mikor egy bolygó/csillag az égen mozdulatlan - látszólag. És hadd tegye a dolgát minden körülötte. Annyi mindent változtattam meg, írtam újra... az alkotó meg is kell, hogy pihenjen. Hogy testem utolérje lelkem. Meg is érdemli, hogy lassítson, hisz világot váltott, maratont futott... És milyen érdekes ez a látszólag mozdulatlanság, ami szintén hatalmas távlatokat tud megnyitni. Ki megy az engem nem szolgáló, integrálódik az új és él a szövet. Lüktet. Így leszünk élők ebben a változásban, ritmikusságban és lüktetésben. Születés, élet, halál hármasa egyszerre így egy időben. Itt ebben az állandósult pillanatban, ott van a varázslat és ott tudok abban a végtelenben csodát művelni.

• 
• 

  Krisztina Szlovicsák

  Kedves Ákos! Részben egyetértek, de én úgy érzem, hogy az az életmű nem az enyém. Van egy nagyon jó film ami gondolkodásra késztetett: Mű szerző nélkül/Werk ohne Author. Vajon mennyire vagyunk tudatában hogy a mindennapi reakcióink tudatosak vagy a múlt hatása.

  #Ismerkedés

  Tovább

  0
• 

  Péter

  Az elmúlt időszak sok mindent letisztított bennem. Rájöttem, hogy a kapcsolódás alapja nem a tökéletesség, hanem az, hogy két ember vállalja a saját részét — őszintén, tisztán, jelenléttel. Én most ebben a minőségben vagyok jelen, és innen szeretnék továbbmenni.

  #Kapcsolatépítés

  Tovább

  0
• 

  Zsolt Horváth

  Kedves Lívi! Izgalmas, sokszor fájdalmas utazás az önismeret ,önértékelés, önbizalom triásza. Saját tapasztalásaim,melyben a meggyógyított fájdalom lassan bölcsességgé alakult bizonyos életterületeimen ,megmutatták egy másik minőségemet, rálátok jobban önmagamra, azonban ez az út életem végéig tart már látom. Felemelő azt látni, hogy mások is felvállalják ezt az utazást, és ezen az oldalon egyre többen vagyunk így. Jó volt olvasni a gondolataidat. Lassan már el tudom én is mondani magamról, hogy jó kiteljesedni abban, ami eredendően és eleve az enyém.

  #Ismerkedés

  Tovább
• 
• 

  Baka Ákos

  Mindenkinek egy életmű van éveiben,s akkor tudjuk igazán ezt megismerni,ha felvesszük a fonalat,beszélgetünk róla őszintén, kérdezünk,s válaszolunk, érdekel minket mi vezetett ide a mai jelenünkhöz.Nem érzem úgy, hogy ide pár szóba le lehetne írni mindent. Mit leírok vágyat is az tükröz engem. Szeretném már a jövőbéli társam itt a jelenembe,őszinte,mély együtt élést, együtt érzést,együtt gondolkodást, meghasonulás mentességet,önfeledt nevetést,napi hálát egymásért minden szinten.Érzed ezt te is?

  #Ismerkedés

  Tovább

• 1
• 2
• 3

Sziasztok ! Van egy több mint 6 éves kapcsolatom. Messze élünk egymàstól. Amikor ez a kapcsolat bejött az èletembe, akkor èn egy szabad kapcsolatra vàgytam. Semmi összeköltözès, csak èljük meg azt, hogy jó. Kimaxoltuk, szexuàlisan is, aztán kezdett uncsi lenni. Ekkor a jóisten azt hozta be, hogy bakelit lemezezés. Ebbe kezdett bele, s ebben segítettem őt. Ő volt, vagyis van, aki felkutatja, rendeli a lemezeket, èn pedig mosom, tiszta fóliába teszem, sőt minden lemez meg van hallgatva àltalunk, mert ha hibás, azt tudunk kell, oda írjuk, nem tèvesztünk meg embereket. Ezzel indult. Most is tart, csak ritkul, s ő nem hisz már benne úgy, mint az elejèn. Mert nem olyan sokszor a bevétel, hogy èrdemes lenne csinàlni. A lényeg az, hogy volt tapasztalatom abban, hogy tudok segíteni alázatosan egy férfinek. Ő akkor jött hozzàm, amikor börzèkre mentünk. Együtt csinàltuk. Azutàn ment vissza haza. Èn sokszor billentem, amikor nem volt velem, hisz a tàvolsàg, nem làtok oda, nem tudom hol jár, mit csinál . A billenéseimet mindig tűrte. Nem tűnt el. De mivel bennem sokszor volt bizonytalansàg, meg is kaptam a tükörben. Van ott valakije. S az a hála, meg a kegyelem, hogy amikor ez kiderült,( ma derült ki ) èn már akkor készültem az újjá születésre. Mert lehetőség, hogy még bölcsebb legyek. Egy másik verzióm kell megszülessen, mert èn ő vele képzelem el a továbbiakat is. Ès ez egy akkora lehetőség nekem, hogy jaj. Kérdezni szeretném őt mindenről is, mint egy baràtot, hogy tisztábban làssak. A fókuszt most nagyon kell tartanom. Kihívás, de menni fog.

Sziasztok ! Engem a céltudatosság foglalkoztat. Az, hogy megmutatkozzon számomra a valódi helyem. Sokszor futottam bele abba, hogy én már az a nő vagyok, aki “csak” adni akar, és aztán mindig kiderült, hogy ok, nyilván adni szeretnék, de közben elbújt is kis hamis akarat…Lelepleződött, hogy de még mindig fontos az, hogy velem mi lesz,…stb. Tudjátok, ez az én, én, én. Volt, vagy van némi tàvolodàs a Férfitől. Mert magamra vettem valamit, talán felfújtam megint mint egy lufit. Azzal nem vagyok kibèkülve, de ez sem igaz, mert elfogadom, hogy itt tartunk, hogy számomra bántó helyzeteket nem sikerül megbeszélni. Mert vagy kiabál, vagy nem szól egy szót sem. S ez mind rólam szól. Nekem kell ebbe többet bele tenni. Meghallgattam tegnap egy olyan előadást, ahol a bibliában leírtak…mi a nő felelőssège, és mi a fèrfi felelőssège egy kapcsolatban. Ezt szeretném működtetni. Nem úgy értem, hogy ez egy projekt szàmomra, sokkal inkàbb egy elhívás. Meghívás. Valahol érzem, tudom, hogy csak így lehet jól csinàlni. Nincs màs. Nem lesz màs. Na és ebben a mai lejtmenetben, történt egy bevillanàs. Hogy létezem, hogy engem az Atya akart, hogy létezzem. Akkor ő nagyon szerethet engem. És utána az jött fel bennem, hogy én ezt mivel tudnàm neki meghálálni, meg az is, hogy akkor bizonyosan szánt nekem valami elvégzendőt. S ebben a pillanatban eltűnt az, hogy én mit akarok, s az volt jelen, hogy úristen mi a dolgom, kinek segítsek,…És még az merült fel, hogy az aki akar, az nincs is, de aki, vagy ami valóban van, ő semmi mást nem tud, mint adni. Ő az adás. Mindent ad. Ès minden pillanat az adása. Teljes. S ha ebből kiesek, akkor persze hogy ott van a gondolat, ami azt mondja: jó-jó, de ez elég neked ? Erre nem szabad hallgatni. Ami van, az van. S az pont úgy jó. A gondolat már elkésett azzal, hogy ezt támadja. Hisz később jött be. Na, ez zavaros lehet annak, aki olvassa, de nem tud azonosulni vele, akivel meg történt ilyen, az tudni fogja.