30-as éveimben kezdtem el intenzívebben mozogni (szinte csak otthoni edzések) és odafigyelni arra, hogy a testem még sokáig egészségben vigyen az úton. Azt hiszem a kitartásnak, a fegyelemnek köszönhetően most 45 évesen mondhatom, hogy bomba formában érzem magam. Nagyon szeretem, hogy sok 40 feletti nőt (pasikat is) tudok motiválni (ezt a visszajelzést kapom) és inspirálni arra, hogy még nem kell bedobni a törölközőt…és próbálok segíteni nekik, ahol tudok.
A válasom és jelenlegi kapcsolatom között volt több rövidebb és egy tartósabb kapcsolatom. Ezeket úgy éltem meg, hogy mindig jobb jött. Ma már azt mondanám mindig az jött, akit érdemeltem.Nem tagadom, teljesen sosem voltam elégedett. Azt vettem észre, hogy egyre tisztábban tudok az utam során kommunikálni és ettől egyre békésebb, nyugodtabb kapcsolatok érkeztek. Vissza tekintve ezzel a tisztább ( van még azért mit fejlődni)kommunikációval, ha akkor is már rendelkezem, talan a volt házasságomnak is lehetett volna egy esélyt még adni, de minimum kevesebb bántást okoztunk volna egymásnak. Egyébként annak ellenére, hogy sok esetben a nők előrébb járnak, azt vettem észre, hogy a férfiak attól függetlenül, hogy melyik korszakukban vannak, sokkal jobban és őszintébben kommunikálnak. Azt tapasztaltam, hogy akikkel nekem dolgom volt, azok mindig igazat mondtak, az más dolog, hogy én mit értettem ki belőle, hogy miért csaptam be magamat.Valamint , hányszor nem azt mondtam ami valójában bennem zajlott.Ma már azt javasolnám másoknak, hogy fordítsanak arra figyelmet, hogy valójában azt mondják e amit valóban éreznek, és tudják e úgy mondani, hogy csak saját érzeseikről beszélnek egyes szám/ első személyben, nem bántva a másikat. De persze az úton a vágyak miatt is tovább kell menni, és másokat elhagyni, de lehetnek olyan esetek amikor egy tiszta kommunikációval a vágy ott is megélhető ahol vagyunk.
Személyes rossztapasztalataim, traumás csomagom miatt sokáig úgygondoltam, hogy túl nagy felelősség a gyermekválalás, mert túl sok kárt okozhatunk a gyermekünknek. Sajnos végül reakciósan az erősen negatív és depressziós anyamintámra egy mindenben az anyám jellemzőivel gyökeresen ellentétes párt választottam anyaként a gyermekemnek. Ebben nagyon felszínesnek és hirtelennek bizonyultam és az anyagilag függetel, szabadnak, bölcsnek, egészségesnek, vidámnak és tudatosnak tűnő páromról kiderült, hogy jelentős személyiségi problémái vannak, gyerekkori traumákkal amiket egy nehéz és komplikált szülés (felnőtt életem legnehezebb napja volt, pedig nem is én szültem) oly intenzíven felkavart, hogy azzal már végkép képtelen volt szembenézni. Ez végül ahhoz vezetett, hogy engem teljesen a saját családját pedig nagyrészt elutasította. A gyermekkel pedig egy számomra elérhetetlen helyre költözött. Utólag kiderült, hogy igazából mániásan gyereket akart, de a gyereknek funkcionális apát aki ott van az életében azt nem.
Apám alkoholista volt, 50 évesen halt meg.sosem mutatta ki az érzéseit, de a nézéséből egy egy mosolyából tudtam hogy szeret. Sokáig hittem azt, hogy a szülők és egy fiatal között nagy különbség van , elsősorban abban ahogy éreznek, és amire vágynak. De 40 éves korom körül értettem meg, hogy mit érezhetett,hogy nem tudta megoldani de biztos vágyott valami jobbra, és az idő telt, és szégyelhette is magát. Anyámat sokáig egy áldozatnak hittem, de már tudom nemtudott támasz, gyógyulás lenni Apám számára. Felismertem a haragomat is Anyám iránt, mert se nem vált el, se nem segített neki. Ráadásul azert is nehezteltem rá mert ő depressziós volt, és ezért szanatórium kezelést kapott pár hétig, és én úgy gondoltam egy Anyának szeretni kell annyira a gyerekeit, hogy mellette ne legyen depressziós, és ne menjen kezelésre.Talan ezért is kenyeztettem el a gyerekeimet, és adtam erőmön túl.( ez egy másik tapasztalás) Majd egy nap a lányommal vitatkoztam és fájt, hogy sérteget, és akkor rájöttem hogy egy Anyának nem kötelessége feláldoznia magát a gyerekeiért, es nekem sincs jogom ezt elvárni tőle. Anyám és Apám is a fejlődésének azon szakaszán volt, ahol így döntött. Nincs bennem harag, csak hála. Azt nem mondanám, hogy Anyám és én egyetértünk dolgokban, de számomra már nem okoz gondot ez, igy is tudom szeretni.
Kisgyermekem külfödi anyukájával próbáltam családterápiába menni illetve családjogász segítségével mediálni a gyermek Európába való visszatérése és közös nevelésének megszervezézése érdekében sikertelenül.
Magyarországon és külföldön több helyen önkénteskedtem organikus farmokon, permakultúrás helyeken, közösségekben, családoknál. WWOOF Workaway House-sitting
A 2000-es évek közepén kerültem kapcsolatba az ökofalvakkal, öko-közösségekkel. Megismerkedtem az akkori magyarországi ökofalu kezdeményezésekkel, többjükben hosszabb rövidebb ideig önkénteskedtem, barátokat is szereztem. Ennek folyamányában bekerültem az európai ökofalu hálózatba is. Számos ökofalut, öko-közösséget látogattam meg és önkénteskedtem ott, Németországban, Olaszországban, Ausztráliában, Új-Zélandon. 11 éves tagságom egy kis külföldi meditációs közösségben szintén jelentős bár más jellegű közösség építési tapasztalat volt.
Nem vagyok vallásos, minthogy ateista sem. Keresztény kultúrájú országunkban könnyen megértem a Bibliai programot. Persze nem biztos, hogy mindent, de mintha lenne hozzá fülem. A lényeghez talán, mert a végén meg van írva az Isteni megoldás. Ez a feladat, annak, aki veszi a Jelenést. Jézus kereszt-út járása után, Istennek új terve a magyarok kereszt-út járása. Ez a több, mint ezer éves kereszt út Álmos-Árpád népének a Szent István király általi, nyugat-római kereszténység felvételével kezdődött. Európáért. Most tartunk a fel!támadásnál. Krisztus második eljövetelénél ott lesz minden Fiú, aki egy vele. TI lesztek a Magyar*OK Istenének Isteni Férfiai, akik mellett Boldog Asszony*OK szülik a jövő gyermekeit. A házasság eme szentségét kivetítjük a hazaságra is. Isten, haza, család nevében az Apák és az Anyák egymás mellé rendelten képviselik, képviseltetik magukat a Magyar*OK Istenének az Országának a házában. Ez a hazaság, Szent. Amit most megtehettem az az, hogy szóltam, hogy tudj róla, hogy ott akarsz-e lenni a fehér lovas mennyei seregben Krisztussal az élen... Amikor egy látóval beszélgettem, azt kérdezte tőlem, hogy: "Itt mindenki a te gyereked?" Engem is meglepett, az Égiek mondták neki, hogy így kérdezze meg. Egy karmaasztrológus is azt mondta rólam, hogy "mindenki anyukája." Ez a tapasztalat és Isteni ÉN meditációs kiképzésem a felelőssegem felvállalására készített fel. Indulok. Jó, hogy ide, Humániába hozott ez a küldetés? ❤️
11 évig voltam gyakorló tagaj - külföldön - egy kicsi de erős meditációs közösségnek egy karizmatikus ember körül. Ebben a közösségben meg is házasodtam. A közös értékek és a meditáció mentén egy mély, őszinte párkapcsolatom volt a feleségemmel ami végül a közösség és a vezető befolyása és nyomása miatt válással végződött. A volt feleségem jött el előbb ebből a társaságból és ő modta ki először ezt a markáns minősítést, hogy ez egy szekta amiben voltunk. Korábban egyébént külsősként (azaz nem hívőként) dolgoztam egy magyarországi vallási közösség alkalmazásában aminek szintén erős szektás jellege van. Ez az időszak is nagy hatással volt rám és befolyásolta a későbbi lépéseimet az életben...