Kinga Máté"Üzleti siker"? Talán... Nem találtam megfelelőbb kategóriát. Vidéki környezetből költöztem másik ország fővárosába egyedül és valósítottam meg nagyjából mindent, amit el tudtam képzelni, aztán újabb és újabb szinteket, melyekről nem is gondoltam, hogy lehetséges. Valami hajtott, éltem a lehetőségekkel és a munkát is beletettem. - Tanulhattam bármit, amire vágytam. Ha egyből nem, akkor megtaláltam idővel a módját. Mai napig tanulok, munka mellett, folyamatosan képzem magam. - Dolgozhattam és dolgoztam is sokat, olyan helyeken, melyeket én választottam, és nem dolgoztam, amikor úgy éreztem, hogy szükségem van pár hónap szünetre. Megvalósítottam/megvalósítom, ami az igényem, pl részmunkaidő, rugalmas munkaidő vagy éppen home offce. Nem azt tanultam otthon, hogy ezeket megteheti az ember, de én megteremtettem magamnak. - Elutaztam a világ sok pontjára, bárhova, amit a fejembe vettem és ez egy ideig fontos is volt, mert a családomban senki nem tette ezt, de én mindig vágytam az utazásokra. Megvalósítottam. A múlt idő csak azért, mert egy ponton rájöttem, hogy felírhatok akárhány további helyet a bakancslistámra, de már nem ez boldogít. Nem úgy, mint korábban. Utazom most is időnként, ha vágyom rá, de már máshogy. - Sosem vágytam igazából nagyon nagy dolgokra anyagi téren, sokkal inkább arra, hogy minden anyagi sikeremet együtt kamatoztassam valakivel közösen, legyen szó lakás, autó és egyéb klasszikus vágyak megvalósításáról. Az élet úgy hozta, hogy mégis megteremtettem mindent ezek közül, többször is, egyedül, nőként. Mindenkinek mást jelent az üzleti, anyagi vagy bármilyen formája a sikernek. Nekem a fentiek kimerítik a siker fogalmát oly módon, hogy a tapasztalatom az, ahogy ezeket elértem, bármi mást is el tudok. Legyen szó vállalkozásról, passzív jövedelemről, karrierváltásról és még sorolhatnám. Bőven látok távlatokat és mindent, amit csinálok, lehetne magasabb szintre emelni. Tudom, hogy rajtam múlik, és nem kérdés, hogy lehetséges.
5
Szecskó ZsoltHallottam többször, hogy félünk a félelemtől, hogy nem akarjuk érezni, és egyszer csak bekerült a valóságomba. Azt is hallottam, hogy a megrekedtség pont az, hogy meg akarjuk úszni a következő lépést, ami épp előttünk van, ehelyett távolabbra tekintünk. Szóval tapasztalom, hogy amikor már elfáradunk a menekülésben, a pótcselekvésben, a hárításban, akkor nem marad más hátra mint elkezdeni érezni. Vállalni a félelmeket, vállalni a vágyakat, melyek a félelmek mögött vannak. Ugyanis rengeteg energia valaki másnak látszani. Elfáradtam benne. Feszülve nem lehet továbblépni, és akkor van nyugalmam, ha őszinte vagyok. Azt mondom, azt teszem, aki vagyok, mégha ezzel össze is törik oly sok minden aminek hittem magam, aminek szerettem volna hinni magam, aminek talán mások felé szerettem volna szerethetőnek tűnni. Ha pedig nyugalmam van, akkor arra tudok figyelni, amire szeretnék, nem vonnak el a létükért kiabáló elfojtások. Jó félni, jó vágyni, ha ez az őszinte, és még jobb azt és úgy megtenni, kimondani, abbahagyni vagy elkezdeni, amit, ahogy tényleg szeretnék, a kapcsolódásokban, a szexualitásban, a munkában.
5- Nagy Ida Aliz
El tudod képzelni azt a szituációt, hogy egy személyi bankárt tanítok be, pénzügyi termék értékesítésére és az ügyféllel a gyermeke borostyán nyakláncáról beszélgetek? Nyugtalan volt a gyerek és javasoltam, hogy tisztítsuk meg az ásványokat. Megtettem és a gyerek nyugodtan ücsörgött. Nagyon hálás volt, én pedig örültem, hogy segíthettem. Kijöttünk az ügyféltől és eldöntöttem, hogy felmondok. Nem beszéltünk a pénzügyekről, de én nagyon sikeresnek éltem meg a találkozást :) Nem volt félre tett pénzem, hogy egy új vállalkozást tudjak indítani. Éreztem, hogy már nem a helyemen vagyok. Nem alakult az új, amíg benne voltam a régiben. Ezért felmondtam. Pénzem nem volt, de hitem igen. Egy hónapon belül megalakult az Andara ásványszalon és ásványokkal, valamint ásványterápiás meditációkkal kezdtem el foglalkozni. A pénzügyi munka mellett hobbynak gondoltam, hogy falom a tudást. Önismeret, kristályok, meditációk. Imádat. Végül ez az imádat lett a munkám! Nagyon hálás vagyok, hogy szabadnak érzem magam, önálónak és azzal foglalkozok amivel szeretek, olyan emberekkel akikkel élmény együtt dolgozni. Később egyéni és csoport terápiás módszerekben is képződtem. Amikor a kliensem átél egy érzést, legyen az öröm, harag, olyankor önazonos és nekem ez pszichés öröm. Mert abban segíthetek, hogy önmaga lehet. És minden, ami benne van, az lehet, ítéletmentesen. Az emberek gyönyörűek, amikor önmaguk és átélik az érzéseiket.
5 
Tolner PéterAJÁNDÉKSZEMLÉLET Észrevettem, hogy a körülöttem lévő világ tele van ajándékokkal. Ezek többsége apró ajándék - öröm forrás, hálatéma. És persze vannak nagy lehetőséget rejtő ajándékok, ilyenek a találkozások. Amióta erre rájöttem, nyitott szemmel élek, nehogy lemaradjak egyről is :), bár természetesen lehetetlen tudatosítani a körülöttem lévő ajándékbőség minden egyes elemét. Ajándék életszemléletem lényege, hogy először is igyekszem észrevenni azokat, amik nekem szólnak, épülhetek általuk, vagy lehetőséget hordoznak a számomra. Ha pedig észrevettem egy ajándékot, igyekszem élni vele. Nagy kár lenne nem élni az ajándékaimmal ...
5- Kinga Máté
Online ismerkedés világában 5+ viszonylag intenzív évet töltöttem különböző platformokon. Sok mindenre megtanított. Korábban minden erőmmel szerettem volna elkerülni ezt a korszakot, de azt tapasztaltam végül, hogy egyrészt a mai világ velejárója és tulajdonképpen kár kihagyni ezt a lehetőséget, másrészt számtalan olyan találkozásom, ismerkedésem volt, melyek által sokat kaptam és tanultam magamról és meggyőződésem, hogy a való világban ezek a találkozások nem jöttek volna létre. Az online társkeresésnek köszönhetem, hogy sokkal nyitottabb lettem, elfogadóbb, ugyanakkor sokkal tisztábban érzékeltem, hogy mire vágyom igazán. Bizony nem elhanyagolható az a mennyiségű "gyakorlás" a férfiakkal való kommunikációban, amit a valós életben nem tudtam volna megtenni, de az online térben igen. Sokféle stratégiával igyekeztem szűrni az algoritmikus megközelítéstől kezdve az intuitív-ig, hogy a számomra legmegfelelőbb jelölteket a lehető leggyorsabban megtaláljam, illetve gyakoroltam a saját profilom kialakítása által, hogy mit üzen egy kép vagy szó. Átmentem különböző korszakokon az évek alatt és arra jutottam, hogy igazuk volt azoknak, akik azt mondták nekem anno, hogy olyan férfi jön, ahol épp tartok az úton. Ezt megtapasztaltam sokszorosan! Hálás vagyok a "nincs egy normális férfi" korszakomért is így utólag, de főleg az igazi nagy találkozásokért, akikért mindig hálás leszek.
5 
Katalin SkultėtyAz elmúlt 1,5 évben "mindenemet"=(ami nekem a mindent jelentette) elveszítettem. Álltam már fel padlóról korábban, na de így, hogy az asztal összes lába kidőlt, itt még nem jártam... Egy láb, egy életterület sem volt, amibe kapaszkodni tudtam volna... Annyira lesújtottak a másfél év történései, hogy volt, mikor csak itthon pihegtem egyedül, arra koncentrálva, hogy tudjak lélegezni. Az élet rákényszerített, hogy ne meneküljek tovább. Rákényszerített, hogy magammal legyek és megszüljem magam. Szakítás; gyerekek leválása; vállalkozói lét befejezése közel 10 év után, közösség, ügyfelek elveszítése; volt férj nem tud a megállapodásunk szerint fizetni, mindeközben a munkahelyemet is elveszítettem váratlanul, 1 óra leforgása alatt; anyagilag közel a nullára kerültem; legjobb barátnőm meghalt motorbalesetben, akinél dolgoztam és vele terveztem a további munkát; barátokról pattantam le, fordultak el és veszítettem négy, számomra fontos baráti kapcsolatot. A családomban én léptem hátra. Eljött az idő, hogy vállaljam, inkább vagyok magammal, mint olyan kapcsolatokban ahol teljesen egyedül, meg nem értve érzem magam. Bár fájdalmas és kínkeserves ezen végigmenni de volt egy pont, ahol nem tudtam tovább küzdeni. Megadtam magam. Feladtam magam. Hagytam, hogy összedőljön az illúzióváram, minden, amit magamról és másokról gondoltam. Nem volt más választásom, meg kellett engednem, hogy szembenézzek a valósággal. Mostanra tapasztalom és élem, hogy a folyamatos sokkok, veszteségek, csapások hozzásegítenek ahhoz, hogy újjászülethessek. Ezért vagyok itt is.
5
Krisztina dr. Teubel13 éve lettem először édesanya, majd utána még kétszer adatott meg ugyanez a élmény. Sokat jelentett számomra, hogy a szerelemem, az akkori férjem a gyermekeim édesapja. Sosem gondoltam volna, hogy valaha elvált szülőként kell majd helyt állnom. Nehezem emésztem meg ezt a helyzetet, mert nehézkes köztünk a kommunikáció és az együttműködés, és ez megsínyli a gyerekeket is és engem is. Azonban a gyermekeimmel a kapcsolatom megerősödött, ami erőt ad a folytatáshoz. Megerősödött a nőiségem ezen a téren, nyugodtabb, figyelmesebb anya lettem, amiből sokat tudok töltekezni. Ezen kérdésekben szívesen támasztalak. De, megoldatlan számomra a szülőtársi működés, ennek a mikéntjét nehezen találom. Etéren pedig szívesen támaszkodnék. Szeretettel várom a megkeresésed, akár támaszkodnál a tapasztalataimra, akár támasztanál engem a hiányomban.
5
Kollár ErikaMég épp hajszoltam a vágyaimat, tele voltam tervekkel, elképzelésekkel, amikor a Covid megérkezett az életembe és borított mindent. Sokáig voltam dühös, csalódott és szomorú, amiért nem haladhatok úgy a dolgaimmal, ahogy szerettem volna. Nagy társasági életet éltem korábban és hirtelen ott találtam magam a magányomban, elképzelések nélkül, hogy most akkor hogyan is legyen tovább? Reménykedtem, hogy hamar visszatér az élet a normális kerékvágásba, de mikor kiderült, hogy ez nem így lesz, kénytelen voltam áthelyezni a fókuszt a kintről a bentre. Bár korábban is foglalkoztam már önismerettel, ez az időszak végül nagyon jól jött nekem ahhoz, hogy kiderülhessen számomra, mi is az, ami igazán fontos az életemben és mi az, amire már nincs szükségem. Mi az, amiben változtatnom vagy változnom kell, és mi az, amit már rég el kellett volna engednem vagy mi az, amibe végre bele kellene már kezdenem. Míg korábban úgy éreztem, szükségem van a zajra, ebben az időszakban a csend vált a legjobb barátommá. Segített abban, hogy a lényeget meglássam a káoszban és a fókuszt áttegyem a kintről a bentre. Mi van a lelkem legmélyén? Ki vagyok én valójában? Hogyan tudom magam a legjobban megismerni? Ki a kérdező és ki a megfigyelő? Ismét rengeteg kérdés merült fel bennem, pont mint a minták válsága idején. Csak immár a kérdésekre a választ nem a külvilágban kerestem. Az lett az élményem, hogy a válaszok már rég bennünk vannak, mindig is bennünk voltak, csak engednem kell, hogy meghalljam őket. Ez segített végül nekem abban, hogy a minden és bármi lehetősége valamivé formálódjon. Már nem vágyom mindenre és bármire, csak pont arra, amire adott pillanatban épp szükségem van.
5
Szőcs Balassa TeodóraSzüleim hatalmas gazdaságot építettek fel a semmiből. Persze ehhez az is kellett, hogy a 4 gyermeküket a munka után tegyék fontossági sorrendben. Én vagyok legkisebb gyermekük, én voltam mindig a fekete bárány, aki mindig kiharcolta, hogy a vágyai után szabadon mehessen. Sokszor haragudtam szüleimre, hogy nem figyeltek rám. A külvilágtól kaptam a gondolatokat, hogy hát nekem jól megy a sorom mert hát kinek a lánya vagyok. Ezt én annyira nem éreztem mert luxusra soha nem költöttek a szüleim, csak a farmba fektették a pénzt. Most 29 évesen esett le a tantusz hogy én milyen feleslegesen agyaltam eddig, mit is kaptam a szüleimtől legyen az számokba kifejezve, vagy érzésekbe. Apukám és testvéreim egy nagy projektjüket zárva, nagyszabású ünnepséget rendeztek, és nagy politikusok, újságírok jelentek meg és beszédet mondtak. Amikor apukám olvasta fel a beszédét, akkor esett le a tantusz, azt kaptam a szüleimtől, amit soha nem tudnak elvenni tőlem, az pedig egy olyan minta, ami óriási erőt tud adni, hogy tegyek, cselekedjek az életben azért amiért érdemesnek hiszem. Nem számít, hogy más célokért teszek, mint ők, a lényeg az erő, a példa mutatás amit adtak nekem, és ezért vagyok HÁLÁS nekik. El is mondtam ezt apukámnak mennyire hálás vagyok neki ezért, ami egy nagy előre lépés volt a kapcsolatunknak, megöleltük egymást és még egy könnycsepp is kicsordult a szeméből. Megkönnyebbültem...
5
Joós DóraHa nem érkezik a baba Mindig is rajongásig szerettem a gyerekeket. Tisztán emlékszem rá, hogy egész kislány korom óta készültem arra, hogy anyuka leszek, és sok-sok gyerek vesz körül. De másként alakult az életem. Mire a Társ megérkezett és a közös baba gondolata is, akkora már 42 éves voltam, sok mindennel a hátam mögött. És várva-várt baba évekig nem jött. Versenyben az idővel megadni magamat a valóságnak, hogy 1% esélyem van arra, hogy várandós legyek, hogy látni ebben az 1% -ban a mindent, a végtelent, hiszen VAN lehetőségem. Bízni az orvostudományban és használni. Összekapaszkodni a szeretett Férfival egymást erősíteni, mélyülni. Közben fel-adni, hinni, nem akarni, nem görcsölni. Csak lenni, elfogadni, befogadni, szeretni, áramlani. Hosszú út vezetett odáig, hogy megszülessen kislányunk, Anna. De ma itt van velünk, egészséges és gyönyörű. Nélküle elképzelhetetlen lenne az élet.
5