Tapasztalatok

Morgós Bence

Egészséges étkezés, időszakos és hosszabb böjtök → 50 nap volt a leghosszabb idő, ameddig nem ettem (semmit). Több, valamivel rövidebb (20-30 napos) folyamatot is végig csináltam. Meglepő tapasztalatokat hoz egy ilyen hosszabb böjt-élmény. Az ételre való fizikai vágy az első pár nap után megszűnik. A szervezet nagyon hamar megszokja. De a tudat, az az igazi kihívás. Az ízek utáni vágyódás. Az étkezések idő strukturáló és szociális hatásának jelentősége. A sok felszabadult energia és szabadidő amit nem kell emésztésre fordítani. Az ElmeSzobrász youtube csatornámon mesélek ezekről részletesebben. Ezen kívül megtanultam egészségesen étkezni is, és az időszakos böjtölés különböző változatait is szeretem. Számomra a legjobb kombináció a napi egyszeri étkezés (OMAD), mert ez adja meg gazdag, korlátozásoktól viszonylag mentes étkezés és a böjtölés által nyújtott regeneráció és pihenés optimális egyensúlyát.

Az Átalakuló

12 év közszolgálat után volt az első, majd arra rá 6 évre a második. A harmadik meg 3 évre a második után? Nem, annak már nem adok esélyt! Ha kíváncsi vagy rá, elmondom, hogy mit éreztem; mikre és kikre számíthattam, és kikre nem. És persze, kérlek, te is mondj el mindent, ami csak jól esik.

Kinga Máté

"Üzleti siker"? Talán... Nem találtam megfelelőbb kategóriát. Vidéki környezetből költöztem másik ország fővárosába egyedül és valósítottam meg nagyjából mindent, amit el tudtam képzelni, aztán újabb és újabb szinteket, melyekről nem is gondoltam, hogy lehetséges. Valami hajtott, éltem a lehetőségekkel és a munkát is beletettem. - Tanulhattam bármit, amire vágytam. Ha egyből nem, akkor megtaláltam idővel a módját. Mai napig tanulok, munka mellett, folyamatosan képzem magam. - Dolgozhattam és dolgoztam is sokat, olyan helyeken, melyeket én választottam, és nem dolgoztam, amikor úgy éreztem, hogy szükségem van pár hónap szünetre. Megvalósítottam/megvalósítom, ami az igényem, pl részmunkaidő, rugalmas munkaidő vagy éppen home offce. Nem azt tanultam otthon, hogy ezeket megteheti az ember, de én megteremtettem magamnak. - Elutaztam a világ sok pontjára, bárhova, amit a fejembe vettem és ez egy ideig fontos is volt, mert a családomban senki nem tette ezt, de én mindig vágytam az utazásokra. Megvalósítottam. A múlt idő csak azért, mert egy ponton rájöttem, hogy felírhatok akárhány további helyet a bakancslistámra, de már nem ez boldogít. Nem úgy, mint korábban. Utazom most is időnként, ha vágyom rá, de már máshogy. - Sosem vágytam igazából nagyon nagy dolgokra anyagi téren, sokkal inkább arra, hogy minden anyagi sikeremet együtt kamatoztassam valakivel közösen, legyen szó lakás, autó és egyéb klasszikus vágyak megvalósításáról. Az élet úgy hozta, hogy mégis megteremtettem mindent ezek közül, többször is, egyedül, nőként. Mindenkinek mást jelent az üzleti, anyagi vagy bármilyen formája a sikernek. Nekem a fentiek kimerítik a siker fogalmát oly módon, hogy a tapasztalatom az, ahogy ezeket elértem, bármi mást is el tudok. Legyen szó vállalkozásról, passzív jövedelemről, karrierváltásról és még sorolhatnám. Bőven látok távlatokat és mindent, amit csinálok, lehetne magasabb szintre emelni. Tudom, hogy rajtam múlik, és nem kérdés, hogy lehetséges.

Szűcs Sándor

Annyira tiszteltem a nőket, hogy szégyelltem, ha megkívántam valakit. A neveltetésemből kifolyólag hosszú éveken keresztül elfojtottam a szexuális vágyaimat, viszont volt egy pont, ahol minden felrobbant. Minden korábbi szabályomat felrúgva belevetettem magam a vágyaim tengerébe. Csókolóztam beszélgetés nélkül egy szórakozóhely kellős közepén egy gyönyörű amerikai nővel, szexeltem egy másik fantasztikus magyar nővel 10 perc találkozás után nyilvánosan egy padon, elmentem egy swingerklubba, ahol egy csoportos szex kellős közepén találtam magam. Tapasztaltam csodákat és sültem fel hatalmasakat. Volt, hogy órákig bírtam ezekben a kalandokban, volt hogy hamar elsültem. Egyes tapasztalások élvezetesek voltak, mások pedig szörnyen visszataszítóak. Kaptam és adtam. Jót és rosszat is. Majd volt egy pont, ahol kisültek a vágyaim és elfogytam. Azt éreztem túltoltam és minden ami addig vonzott elvesztette a jelentőségét. Ezt egy hosszabb, több hónapos szünet követte, ahol egyetlen egy nővel sem kapcsolódtam szexuálisan, mert elfogytak a vágyaim azt éreztem rendet kell tennem.

Szintia Sárkány

Úgy néz ki nekem csak úgy sikerült az ügyeimet véghez vinnem, hogy szükségem volt az ellenszélre. Ha nem lettek volna, a következő "támogatások" amelyek húztak volna vissza (például minek csinálom, úgyse fog sikerülni; marhaság az egész; kár a befektetett energiáért stb.), akkor nem erősödtem volna így meg. Igenis meg kellett győzzem magam, hogy helyesen gondolom vagy érzem az utam. Huszonéves lányként még a gyerekek előtt elsősegély csapatokat oktattam pici faluban, rengeteg gyereket - imádtam. Aztán láttam hogy kellene még ide valami, hát megalapítottam a cserkészcsapatot is - szintén sok gyerek szerezhetett ezáltal rengeteg hasznos tudást, életreszóló élményt és az első szerelmeket. Amikor kineveltem az utánpótlásom, átadtadtam a csapatvezetést és anya lettem. Bár ebben az életszakaszomban voltam egyszerre a legbizonytalanabb is, mégis az ösztöneim felerősödtek, az energiáim megtöbbszöröződtek és képes voltam megtalálni a köldetésem. Tanítóként ráláttam az oktatási rendszer "szépségére" és én másikat szerettem volna. Szerbia első Waldorf iskolájának alapításába kezdtem többedmagammal. Amikor a sors összekovácsolt a megfelelő társakkal ezen az úton, hiába volt minden negatív komment, TUDTAM hogy a helyemen vagyok. Ez a folyamat sok-sok veszteséggel járt. Kiestek azok az emberek az életemből, akik igazából sosem voltak igaz, elfogadó, támogató barátok/családtagok. A veszteséggel azonban járt a nyereség is, mert olyan új emberek kerülhettek közel hozzám, akikért hálás vagyok! Ők azok akik elfogadnak, meghallgatnak, inspirálnak engem. Őszinte, érdekmentes szeretet fűz hozzájuk, már ezért megérte hallgatnom a belső hangomra és nem törődni bizonyos helyzetekben semmi mással (pedig még van férj és 3 gyerek is) csak magammal! Teljesen más ember vagyok és szeretem ezt a kicserélődött bátor, határozott énemet.

Sheila Boateng

Ráélveztek az arcomra és elsírtam magam. Nem, nem csípett. Girl, ez combos téma 😅 Úgyhogy feketeöves megbotránkozók welcome, lubickoljatok. Ezt nagyon fura leírni, de abban a pillanatban úgy éreztem, hogy Isten szeret engem, azt akarja, hogy boldog legyek és vigyáz rám. Hogy minden értem van. Hogy én mindenért vagyok. Hogy az én élvezetemből most az egész világ táplálkozott. Percekig zokogtam. Sokáig tartott, mire a vallásos nevelésemből fakadó "a szex bűn", "ha lefekszel valakivel, kurva vagy" és "a szexről nem illik beszélni" "alapvetések"-től megszabadultam. De így sokkal jobb az élet.

Danók Dániel

Munkamánia. Ettől majd megbecsült ember leszek és lehet bármilyen cuccom, amit csak kirakok az asztalra és jön rá mindenki, mint a darazsak a mézre, nekem majd csak válogatnom kell. De nem ez az igazság. Az igazság az, hogy az elején gatyában, aztán térdig letolva, aztán bokáig letolva kuncsorogtam az "apróért", amit felnagyítva mutathattam. De minek... Aki amiatt szeretett, az nem engem szeretett, hanem azt amit mutattam. Nehéz ezt felismerni és megbékélni vele. Át akartam baszni a világot. Nem sikerült. Újra meg újra nem és nem, de a fal nem volt elég kemény amibe a fejemet vertem. Eleinte. Aztán kemény lett. Aztán fájt is, de nem ismertem más utat a "boldogsághoz", ígyhát folytattam. Belebuktam, darabokra esett a mázas álom és az annak bemutatott "élet". Győzködtem magam, hogy hasznos amit csinálok, mert ilyen jól senki nem fűrészel fingot mint én... Lehet, hogy így van, de ezzel semmi olyat nem tudok alkotni, amire büszke lehetek vagy bármit is hozzátesz bármi értelmes dologhoz, csak mennek a nullák egyik számláról a másikra meg a 100 oldalas értelmetlen dokumentumok. Ezzel kezdődött talán a csillámpoköd-mentes barangolás... Közben előkerült a pia. Sohasem okozott problémát vállalhatatlan inni magamat, de ez fel sem tűnt. Megérdeméltem, sokat fűrészeltem hétről hétre és hát jár a kikapcsolódás. Minden héten legalább egyszer, de ha módom volt rá, akkor többször is. Így vagy azért nem érdekelt az összeomló világom, mert lebénítottam az idegrendszerem vagy azért, mert a túlélésért küzdöttem a forgó szobával.

Szabó Olivér

Mindig nehezemre esett az alkalmazotti lét. Egyszerűen az, hogy egy helyen nap mint nap, ugyanazt csinálni, zéró kreativitással nagyon nem az erősségem. És a környezetembe lévők, akik Alkalmazotti létben vannak, mondják: " le kell nyelni" , "meg kell húnyászkodni" ,és én csak nézek, hogy ez most komoly? Tényleg ennyire elkótya-vetyélni az Életet? Ezért születtünk, hogy egy rabságban egy hamis rendszert szolgálva éljünk? Nyilvánvaló, hogy ezért nem tudtam megmaradni nagyon 3 hónapnál tovább egy munkahelyen sem, de ugyanakkor frusztrál is a dolog, hogy nem vagyok ennyire kitartó?! Az önmagam megfejlődése, igaz kibontakoztatása, és az ügyemért dolgozva a célom.

Mariann Nagy

Gyerekkoromban gyakran éreztem úgy magam, mintha teljesen más nyelvet beszélnék, mint a legtöbb körülöttem lévő ember. Nehéz volt egy olyan családban felnőni, ahol nem értettem, miért nem értik, amit mondok, és miért nem látják azt, amit én. Mindig átéreztem az emberek érzéseit, mindig vigaszt és segítséget nyújtottam annak, akinek szüksége volt rá. Nem nehéz kitalálni, hogy emiatt gyakran próbáltak leginkább érzelmileg kihasználni. Sokáig nem értettem, mit csinálok rosszul. Majd sok fájdalmas tapasztalás után elkezdtem feltárni rossz mintáimat, programjaimat, elakadásaimat, amik közelebb vittek a megoldáshoz. Folyamatosan dolgozok ezeken, és nap mint nap teszek azért, hogy önmagam lehessek, és átlépjem a korlátaimat, meghúzzam a határaimat. Mindezt szeretettel, elfogadással, asszertíven teszem. Tapasztalásaimat, holisztikus szemléletemet, empátiámat kamatoztatom segítő szakmámban, ami által családok, gyerekek életébe hozok változást, szeretetet, elfogadást, fejlődést. Úttörő vagyok, és elfogadtam, és egyre jobban bele tudok állni...

Dénes Müller

40 éves korom felett (sok munkahely és még több kapcsolat után) teljesedett ki bennem, hogy ki is vagyok igazán, mi az utam az életben. Így már nem várom a csodát és nem hazudik se magamnak, se másoknak sem azzal kapcsolatban, amit látok vagy gondolok. Az életem része a mozgás, az alkotás, az emberi kapcsolatok építése és a munkám eszközeivel az emberek tanítása, fejlesztése, miközben saját magam is jobban rálátok a hibáimra, az elakadásaimra, a gyengeségeimre, rögzült téveszméimre és már elavult működéseimre, ami a saját boldogságomat és a lelki békémet akadályozta oly sok éven keresztül. 2020 óta nincsen társam, akkor láttam be igazán, hogy mit nem szabad megengedni a kapcsolatomban és mihez fontos ragaszkodom, hogy a személyiségemet és az elveimet megőrizhessem. Sok fájdalmat átéltem már, leginkább az jelentette a legnagyobb szenvedést, amikor számomra fontos emberek (családtagok, barátok) léptek ki az életemből. Nincs még gyermekem és kapcsolatot sem keresek már görcsösen, régóta vagyok egyedül, megtanultam egyedül is szeretni magamat és élni, élményeket szerezni, dolgozni, alkotni, szembenézni a legmélyebb félelmeimmel, elfogadni magamat és másokat is. Nem akarok már senkit sem megváltoztatni, de előrehaladni annál inkább, élvezve minden boldog percet, ami a kihívásokban rejlik. Egyszer talán felismerjük egymásban magunkat, tisztán és egyszerűen.