Tapasztalatok

Napsugár

Egészen fiatalon még vakon hittem, hogy apám maga az Isten. Úgy irányított ezáltal mint egy szeme elé répát lógatott paripát, biztos vagyok benne, hogy még a tapasztaltabb útonjáróknak is rendkívül nehéz kiszúrnia az ő mesteri képességét a manipulációra. Ezt az időszakot -az első felvonást- az életemben, ösztönösen a "sötét középkornak" kezdtem el néhány éve emlegetni, mert visszatekintve teljesen egyértelmű, hogy full sötétségben voltam. Egyszerűen levolt húzva a roló! Előre is elnézést, kicsit hosszú lesz.. Szóval akkoriban még rendre masíroztam arra a tempóra amit apám diktált: mit tanuljak, mi hogyan jó, hogyan lesz belőlem valaki (mert máshogyan senki), szálljak le a földre, és kötelező jelleggel irány a felsőoktatás, stb. Itt kezdett el szorulni a hurok. Elmondtam sokszor, hogy mennyire nem érzem -egyelőre- az én utamnak a továbbtanulást (hisz az első 12 évet is pokolnak éltem meg -túlzás nélkül-, rendre produkáltam fizikai tüneteket is a lelki fájdalmaim hatására) még azt sem tudom mi érdekel, és különben sincs erre motivációm, úgy taszít az iskola mint pozitív pólust a negatív..... Előbb tapasztalni szeretnék! Nem hagyta. Gyomorgörcsöt, sokkot, börtönt, lefagyottságot okozott a manipuláció: "kell a papír mert nem lesz belőled senki", "csak akkor adok pénzt ha tanulsz, különben mész ahova akarsz", "nézd meg drogos lett a Ferike is, ahelyett hogy tanult volna!", "mit akarsz?! hogy egy senki legyél?! egy koszos gyári dolgozó?! A klímás irodában, szép ruhában ülnek A VALAKIK, akiknek aztán nem kell ám megszakadnia, és nem is lesznek anyagi gondjaik!" - és sorolhatnám.. Rájöttem: Féltem. Féltem tőle. Féltem a járatlan úttól, az ismeretlentől. Féltem a saját intuícióimra hallgatni (pedig már egészen fiatalon nagyon nagyon hangosak voltak egyébként). Féltem hogy utcára kerülök ha nemet mondok neki, és nem ad pénzt, nem támogat. Hogy a támogatása nélkül egy senki vagyok, nem tudok érvényesülni, teremteni, dönteni. Féltem hogy minden beigazolódik amiket mondott, pedig a zsigereimben éreztem hogy ez mind lehetetlen és hazugság. Persze ma már tudom, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Csak jót akart, a maga módján. :-) Szóval így történt, hogy 3 év alapképzés végéhez érve (addigra már elhervadva), az istenért nem sikerült sokadjára sem egy szigorlati vizsga. Halasztottam, újra és újra próbáltam. Mindenkit átengedtek! Csak engem nem. Én minden tőlem telhetőt megtettem. Már olyan gyomorgörcsöm volt, hogy az ájulás kerülgetett nap mint nap ... Rágtam a cigarettát, és már enyhe alkoholfüggőséget véltem felfedezni, mentem, buliztam, minden szabad időmet a tompulásra fordítottam, csak hogy ne kelljen szembenéznem csendes óráimban a valósággal, és a brutálisan rámnehezedő, robbanáshoz közelálló katasztrófával. És akkor egyszer csak... Pihenésre, átgondolásra, térdre kényszerített az élet. Bokaficam, 1 hét fekvő gipsz, hosszú regeneráció, bicegés, mankó. =Haldoklás, tehetetlenség, düh, mérhetetlen fájdalom a lelkemben, kicsúszott a lábam alól a talaj. ... Amikor már igazán szenvedtem a félelemtől, a stressztől, a nyomástól, a börtöntől... és attól hogy nem vagyok SZABAD.... Erőre kaptam egy átbőgött, "Uram segíts" könyörgéssel teli éjszaka után, amikoris megvilágosodtam: Ez nem én vagyok. Ez nem az én utam. "ÉBRESZTŐ! Ideje elindulnod a sajátodon! " S lőn világosság.... Másnap -még egy kis izgalommal, hogy mi lesz, de annál nagyobb örömmel, izgatottsággal és magabiztossággal- bejelentettem hogy otthagyom az egyetemet. Mostantól az lesz, amit ÉN akarok! "Normális vagy??? És akkor mit fogsz csinálni??" -Nem tudom! Hamarosan kiderül. "Akkor menjél dolgozni, mert nem adok egy fityinget sem!" -A legnagyobb örömmel! ...és mint egy gazella, futni kezdtem.. mint egy főnix madár, feltámadtam.. Fellélegeztem. Lerobbant a lelkemről a béklyó. Szabad lettem. Vagyis elkezdtem azzá válni..

Anna Sándor

Jogásznak tanultam szülői ösztönzésre, és az egyetem után kb 14 évet el is töltöttem benne. Amint elvégeztem a jogot, utam a Sotéra vezetett, mentálhigiénét tanultam, és azonnal lenyűgözött az emberi lélek megközelítésének sokszínűsége, mélysége. Először a pszichodráma színpada, majd a családállítás és az EMK talált rám, és fokozatosan, 8 év alatt teljesen áteveztem a(z elsősorban) versengésben és kiskapuzásban segítő jog terepéről az önmagunkkal és másokkal harmonikusan együttműködni segítő önismeret világába.

Molnár Anita

Előzőleg felvett, karrierrel kapcsolatos tapasztalatimnál leginkább a dolgok szépségét mutattam meg, hogy mennyire szeretem a szakmámat, mennyi aspektusa van és mi mindent tanulhattam általa. Itt van azonban ez a kiégés dolog, amit divatos mostanában hangoztatni elsősorban a munkánk kapcsán, de a közvélekedéssel ellentétben, nem csak a karrier terén érinthet minket. Megannyi szerepben létezünk az életben, női/férfi szerep, szülő/gyerek szerep, barát, társ...órákig lehetne sorolni. És minden szerepünkben kiéghetünk. A klasszikus munkahelyi kiégés mellett én például megtapasztaltam nőként és anyaként is. Nem könnyű kijönni belőle, de nem is lehetetlen és utána olyan erőket tudunk felfedezni magunkban, amikről korábban nem volt tudomásunk.

Papp Zsuzsanna

2019-ben elváltam, az addigi életem összedölt. A gyász közepette ott álltam két gyerekkel azt se tudtam hogyan fogom fenntartani az életünket. A gyerekek nálam maradtak, mindenki szét volt esve én is és a gyerekek is. Én pszichológushoz jártam, a gyerekek mindenféle elakadásokkal küzdöttek. Keserédes időszak volt, amiben hoztam "túlélés" érdekében rossz döntéseket is, de tettem a lábam előre.

Cziráki Orsolya Boglárka

Cziráki Orsolya Boglárka vagyok, 47 éves és kb. 20 éve járom az önismeret útját. Ennek az időnek az első felében (kb 5-6 év) nagyon sokféle könyvet olvastam el, módszertant ismertem meg (táncterápia, művészetterápia, bodywork, pszichodráma, családállítás, szomatodráma, jóga, ayurveda, alkímia stb), és képzettséget (mediátor, családterapeuta, élményterapeuta, fitoterápiás képzettség folyamatban van) szereztem meg, mert egyrészt imádtam információt gyűjteni, elemezni, analizálni, a Tudatosságom volt a legnagyobb erősségem, másrészt ekkor még nem mertem ÉLNI, és azt gondoltam, ha minden infót megszerzek az elég lesz. Nem lett elég, viszont arra elég volt, hogy rádöbbentsen dolgokra, szembesítsen az önhazugságaimmal, a illúzióimmal és megmozdítson bennem valamit, aminek a hatására 33 évesen elváltam saját döntésem alapján. (csak a fiamat vittem és hátrahagytam mindent ,amit addig felépítettünk együtt anyagilag, mert meg akartam tapasztalni a saját teremtő erőmet és mert nem akartam évekig pereskedni a pénz miatt). Nem vártam meg míg megcsalnak és én sem egy másik kapcsolatba menekültem, hanem egyszerűen felismertem, hogy ez csak a biztonság illúziója volt és hogy valójában elrejtőztem egy férfi mögé, mert gyáva voltam felelősséget vállalni a vágyaimért. Innentől kezdve viszont felvállaltam a sorsomat és engedtem magam hibázni, zsákutcába tévedni, veszteni és nyerni szóval tapasztalni és igazából ebben az utóbbi 14 évben mondhatom azt, hogy élek és a rengeteg információt elkezdtem alkalmazni is, és valós tapasztalatokkal kiegészíteni. Az alkímia által találtam rá a 4 őselemmel való munkára és az elmúlt 14 évemet igazából az ebben való elmélyedés töltötte ki, először önmagamon gyúrtam át az ezzel kapcsolatban megjelenő konkrét témákat, utána pedig egyszer csak összeállt bennem egy rendszer és kidolgoztam a saját módszertanomat. (www.shaktibeauty.hu) Aztán pedig elkezdtek megjelenni körülöttem a nők, akik érdekes módon minden évben a négy különböző elemet képviselték és végigkísértem őket 1-1 éves folyamatban, aminek a lényege a Természet ritmusához való visszatérés által visszatalálni a saját természetes ritmusunkhoz, és az őselemekhez kapcsolt konkrét pszichológiai témák (anyával és apával való kapcsolat, múlt lezárása, árnyékmunka, intimitás, kommunikáció, változásmenedzsment, intuitív élet kontra túlkontrollált élet, konfliktuskezelés, érzelmi munka, valós szükségletek feltárása stb) feldolgozása által pedig, a bennünk lévő 4 elem egyensúlyba hozása. A indoor tréningekből eljutottam a outdoor élménytréningekig , a konzultációimat mindig kint a Természetben tartom (Bakony, Normafa, Pilis) annak érdekében, hogy a klienseimnek segítsek lelassulni, megnyugodni , kapcsolódni és jelen lenni. Sokáig csak ösztönösen csináltam , magamat is így gyógyítottam , de egy idő után ez vezetett el a mindfullness technikák megismerésének a vágyáig és tudatos használatáig, mint pl az éberség fejlesztése, a meditáció, a vizualizációs technikák és a relaxációs technikák. (mindfullness coach) A célom az volt, hogy minél felszabadultabbá, feszültségmentesebbé tudjak válni és hogy minél inkább a Jelenben tudjak lenni, átadni az irányítást egy nagyobb Tudatosságnak és Akaratnak ,amit hívhatunk isteninek is bár klassikus értelemben nem vagyok vallásos, mégis többsör is megtapasztaltam az életemben ennek a valami nagyobbnak a jelenlétét bionyos helyzetekben és ez segített felismernek, hogy minden értem történik , mindig pontosan ott vagyok, ahol lennem kell és mindig az történik , aminek történnie kell (még akkor is amikor én et nem értem , vagy nem értek vele egyet) Rájöttem, hogy nekem is és később a klienseim legnagyobb problémája is az volt, hogy folyton vagy a múltban vagy a jövőben tévelyegtek, vagy a múlton keseregtek vagy a jövőtől szorongtak és ez fizikai , érzelmi és szellemi szinten is létrehozott egy olyan állandó feszültséget a lényemben és a klienseim lényében is, hogy igazából legfőképp ez állt a boldogságuk útjába és annak a minőségű életnek az útjába, amit élni szerettek volna. A tudásom nem könyvekből származik és nem is mások által elmondott tudásanyag, hanem a saját magamon átgyúrt tapasztalások összessége, amit elsősorban a saját életemben elért eredményekkel tudok alátámasztani. Nyilván, ami nekem működött nem feltétlenül fog működni másnál is, de az a tapasztalatom, hogy a konkrét témák viszont, amiken én az elmúlt évek során átverekedtem magam, a legtöbb ember életében ugyanúgy téma és a saját válaszát keresi benne. Arról tudok mesélni hitelesen, hogy nekem mi működött, és abból mindenki annyit hasznosít, amennyit szeretne, de az én erősségem az, hogy a hitem és a szeretetem által egy olyan TERET tudok létrehozni és fenntartani a klienseim számára a közös folyamat idejére, amiben önmagukat és a lehetőségeiket is más szemmel tudják látni és egyfajta "dúlaként" abban tudok segíteni a szeretetteli és minősítésmentes figyelmem által, hogy újjá tudják szülni önmagukat.

Az Átalakuló

12 év közszolgálat után volt az első, majd arra rá 6 évre a második. A harmadik meg 3 évre a második után? Nem, annak már nem adok esélyt! Ha kíváncsi vagy rá, elmondom, hogy mit éreztem; mikre és kikre számíthattam, és kikre nem. És persze, kérlek, te is mondj el mindent, ami csak jól esik.

Beáta Sebes

9 év házasság után amit a gyermek utáni vágyódás és annak megvalósulatlan mivolta (lásd gyermekvállalás tapasztalat) határozott meg, jött az ex férjem döntése hogy válni szeretne. Számomra ez olyan érzés volt akkor mintha egy szőnyeget húztak ki volna a lábam alól. Ennek ellenére, barátság van köztünk és tartjuk a kapcsolatot, hisz sokáig társak voltunk az élet nevezetű játékban. Ha ebben a cipőben jársz és tudok segíteni valamiben szívesen mesélek részletesebben. Köszönöm, hogy elolvastad. Ölelés! Bea :)

Szabó Olivér

31 éves vagyok, és keresem az elhivatottságomat jó ideje, amiben igazán önMagam lehetek. Ahol azt mondhatom, hogy igen, megérte ez a Nap! Olyat tettem, amivel hozzájárulhattam az Egészhez. Magamról egy keveset: 22-23 éves koromig elvoltam, átlagos élet, egészen addig még részt nem vettem egy motivációs előadáson. Az 180 fokos fordulatot vetett az életembe. Minden elnyomott részem kijött, vagyis "az asztalra csaptam" hogy elég! Elmentem Agrár egyetemre, de ott is jobban érdekelt a pénz csinálás, és az online kereskedelem nagyon vonzó lett számomra. Beszippantott. Az elmémet kezdtem fejleszteni, elképesztő kreatív elmét hoztam létre. Az egyetemet otthagytam, érezvén, hogy nem sokat fog adni, és minek tanuljak évekig, ha az online világban ennyi idő alatt sokkal több eredményt érhetek el. Végül haza költöztem, előbb szülőkhöz, majd sikerült egy rokon házába költöznöm. Egész nap a "business" járt az eszembe. Napközben próbáltam dolgozni benzinkutakon, önkormányzatban, este pedig az Online Birodalom várt otthon. Azután jöttek a pánikrohamok. Nem tudtam mi ez. Az agyamat túlpörgettem. Elég fura időszak volt... Végül feladtam mindent. Gondoltam ha nem tudom kontrollban tartani az agyam, mit csináljak.. A nagy törésem 27 éves koromra tetőzött, ahol fogalmam nem volt, hogy mivan, és teljes kavalkád volt a fejemben és életemben. Abban az időben kerestem fel Dr. Őrlős Gábor-t, aki nagyon a szívemhez szólt. Kezdtem jobban a szellem, örök-élet felé menni. 2020-ban tanultam meg a Transzcendentális meditációt, majd Hollandiában kötöttem ki egy ashramban. Ott is volt minden. Végül ott hagytam 1,5 év után, és haza jöttem. Bő 1 évig tiszta szorongás, depi, "nem tudom merre és mit" . Végül beköltöztem a lakásba, amit édesapám ajándékozott nekem. Kaptam egy munkahelyet, ahol elvagyok, de nem telik el egy nap, hogy ne gondolnék arra, hogy sokkal több van itt, és a Lelkem elhivatott valamire. Valami Igazabra. Talán egy hozzám hasonló csoport v. közösség. Olivér

Zsolt Szabó

Számomra a Zenélés és az Éneklés is egy meditáció. Nekem mi a meditáció lényege ? ...hogy utána, lazán, f@szán tudjak létezni és úgy választani abból a térből...és ha tele a fejem 'susssmutolással' nem biztos, hogy a "legjobban" választok. Ami az utóbbi időben még felkerült a listára, az a firkálád, lapra, táblára, bármire, bármivel, de a lényeg, hogy ha dühömet kirajzolom és nekifeszül, a rajzlapnak az alkotó eszköz ne törjön el. 😁 De írhatnám még a Szabad táncot is ,mint meditálás! Imádom, hogy vannak lehetőségek🙏

Izsa István

Nem szerettem a közeli családtagjaimat sőt egyenesen utáltam hogy ők a családom és menekültem otthonról. Édesanyámon kívül nem volt más akivel szívesen beszélgettem volna. Mikor elkezdtem lecserélni a haragomat, elvárásaimat, ellenállásaimat-megértésre és elfogadásra akkor egy olyan tér nyílt meg bennem feléjük amiben rájöttem hogy nem is olyan szőrnyűek mint ahogy azt addig gondoltam.