Tapasztalatok

Sheila Boateng

Sosem gondoltam volna, hogy ilyen tapasztalatot tudok majd megosztani. Mindig is távol tartottam magam a nős/párkapcsolatban lévő férfiaktól. Viszont ahogy haladtam az úton, egyre őszintébb lettem magammal. Azt hiszem, elsősorban félelemből tettem így, illetve büszkeségből. Mivel mind a kettőt kezdtem levetkőzni a mentorommal való munka mentén, az élet hozott egy házas férfit. Nem voltam belé szerelmes, benne viszont gyorsan kialakultak érzések. Nekem akkoriban volt egy "adósságtörlesztésem": kipróbálni, hogy milyen pénzért szexelni. Ő találkozni akart, foglalt egy hotel szobát, előtte étterembe mentünk. A szobában is folytattuk a beszélgetést. És itt van vége a sztorinak. Hatalmas felismerés volt a számomra, hogy mekkora szüksége volt ennek a férfinak valakire, aki nem ítéli meg. Aki annak látja, aki ő ma (és nem 10 éve volt). Akivel tud nevetni. Aki kíváncsi a lényére. Eddig azt gondoltam, hogy egy olyan nő, aki egy házas férfival szobára megy, egy gerinctelen ribanc, aki semmibe veszi a saját testét és a férfi házasságát. Most már úgy gondolom, én voltam neki abban a pillanatban a lehető legnagyobb segítség. Pont rám volt szüksége. Azóta párterápiát kér a feleségétől és rendbe akarja hozni a kapcsolatukat. Én ennek szívből örülök. (Csattanó: a pénzt odaadta -nem is keveset-, viszont még az ösztönzésem, bátorításom ellenére is csak ölelkezni akart. Úgyhogy a vágyam nem teljesült, de így is nagyon jól éreztem magam.)

Szűcs Sándor

Sokszor éreztem magam kevésnek, emiatt mindig bizonyítani akartam. Kívülről nagyon magabiztosnak tűntem, de belül rettegtem attól, hogy mások is rájönnek, hogy kevésnek érzem magam. A belül maradosó "nem vagyok elég jó" érzést a teljesítményemmel kompenzáltam. Kirakat életet építettem magamnak, ami jól nézett ki kívülről, de nem volt igaz. Egy ponton minden összeomlott és kénytelen voltam szembenézni az önértékelési problémáimmal. Azóta megtanultam az igazság útját járni. Tökéletlen vagyok és békében vagyok ezzel. 2024-ben egy előadást is tartottam Sebezhetőség ereje címmel. Ha még jobban megakarod ismerni a valódi arcom, akkor a profilomban a linkek között megtalálod az előadás felvételét.

Gergő Magyar

Közösségépítés – Kapcsolódj, töltődj, fejlődj Önismereti utam során gyakran feltettem magamnak a kérdést: hol és mikor voltam a legboldogabb? A válasz mindig egyértelmű volt: amikor tiszta szívvel tudtam kapcsolódni másokkal. Amikor együtt játszottunk, nevettünk, őszintén beszélgettünk, és egyszerűen csak jól éreztük magunkat. Az élet messzire sodort a gyerekkori barátaimtól, akikkel ezt megélhettem, és Győrben sokáig nem találtam hasonló közösséget. Kerestem, próbálkoztam, de egyik sem adott igazi otthonérzetet. Aztán 2024-ben jött a felismerés: ha nem létezik az a hely, ahová szívből csatlakoznék, akkor létrehozom magam. Így született meg a Veled Közösség. Azért hoztam létre, hogy támogassuk és inspiráljuk egymást. Itt mindenki megtalálhatja a helyét, miközben együtt haladunk a testi, lelki és spirituális fejlődés útján. Legyen szó feltöltődésről, új élményekről vagy a természethez való kapcsolódásról, nálunk nyitott és befogadó közeg vár rád. Változatos programokkal, inspiráló előadásokkal, közösségi eseményekkel, túrákkal és workshopokkal várunk – egy olyan légkörben, ahol önmagad lehetsz. Ha úgy érzed, neked is szükséged van egy ilyen közösségre, szeretettel várunk!

Brigitta Fessel

Versenysportoltam. Egy mindenben tehetséges, okos fiatal lány. A tanáraim szerint, inkább az eszemre kellett volna alapoznom a jövőmet, nem a sportra. Én a sportot választottam. Terveim szerint... halálomig választott küldetés. Válogatott, válogatott lemondása, 26 évesen csalódottan egy edzés közben, sértetten távoztam kipakoltam a szekrényem, és szó nélkül elhagytam a röplabdát. Persze egy társba kapaszkodva mertem ezt a lépést megtenni. Egy tanítói diplomával, irányváltás közben... informatika, rendszerszervezés. 6 éves gyermekkel válás, az új partner vállalkozó. Karrier a kukába, önként és dalolva. Élelmiszerbolt, vendéglő üzemeltetés 12 év. Országváltás, minden a kukába. Fizikai munka, 3 műszak Van egy jó/rossz tulajdonságom. Mindenhol és minden helyzetben jól tudom érezni magam, mindenben megtalálom azt a szeletet, ami számomra értékes, tanulságos, szórakoztató, hasznos. Változtatni, felborítani, önmagamat választani hasznos, fájdalmas, de egyben felszabadító is. 32 évesen visszakunyerálta magát az életembe a röplabda, amit még sok évig űztem hobby szinten. Életem egyik fő tartópillére volt. Áldozat, kitartás, befektetett munka fontossága, alázat, csapatmunka, példamutatás. A többi tartópillér az örök kíváncsiság, és a tisztesség. Az én esetem nem példa a dicsőséges felemelkedésre, inkább az életben maradásra, az épp elme megőrzésére. Felfejtve a megtett út szövetét, megértve a miértek egy részét, megbékélve, megszeretve a megtett utat.

Szecskó Zsolt

"Egyéjszakás" Van, amikor az ember lelkileg lent van, és nem látja a fényt, és mégis, jól esne egy kis érintés, intimitás, élvezet. Ilyenkor nem éreztem képesnek magam mélyebb kapcsolódásra, elköteleződésre, megélésre. Azt éreztem, hogy ott az a nő nagyon vonz szexuálisan, és akarom őt... de csak a szex miatt. És szerettem volna, hogy neki is jó élmény legyen, hogy belement, ezért figyeltem rá. Volt, hogy olyan erős volt a vágy, hogy őt is elsodorta, nem nagyon tudtam gondolkodni a helyzeten, hogy jó-e, helyes-e. Persze azt hiszem onnan indultak a dolgok, hogy ösztönösen megéreztem, hogy kölcsönös a vonzalom. Utólag volt, aki mégis megsértődött, hogy ennyi volt, pedig nem ígértem semmit, és nagyon is figyeltem rá. És volt olyan nő, aki gyakorlatilag bevezetett ebbe a világba, aki megmutatta, hogy ez jó. Amikor nem vagyunk kapcsolatban, attól még élhetünk meg intimitást. Mert személy szerint a pusztán testi szex számomra üres, egyfajta hiányt hagy maga után, ezért üdvös, ha lelkileg is közelebb kerülünk a partnerrel. István rendszeréből nézve én vándor voltam, ők pedig amazonok, akiknek jól esett a figyelmem, a dícséretem, amik akkor ott amúgy őszinték voltak. Tényleg jól esett gyönyörködni bennük. Szóval úgy vélem, ha két felnőtt ember ilyen élmények mellett dönt közösen, kimondva, hogy ez miről szól, és mindketten jól érzik magukat, az rendben van. A legtöbb esetben persze valaki mégis többet akar, tehát sérül, ez benne van a pakliban. Én is volt, hogy többet szerettem volna, ez ilyen. És nincs olyan sok tapasztalatom, csak ami van, abból tudom, nem feltétlenül ítélem el az ilyet, mert van az a korszaka, időszaka az embernek, amikor ez az, amire képes és amire vágyik.

Krisztina dr. Teubel

13 éve lettem először édesanya, majd utána még kétszer adatott meg ugyanez a élmény. Sokat jelentett számomra, hogy a szerelemem, az akkori férjem a gyermekeim édesapja. Sosem gondoltam volna, hogy valaha elvált szülőként kell majd helyt állnom. Nehezem emésztem meg ezt a helyzetet, mert nehézkes köztünk a kommunikáció és az együttműködés, és ez megsínyli a gyerekeket is és engem is. Azonban a gyermekeimmel a kapcsolatom megerősödött, ami erőt ad a folytatáshoz. Megerősödött a nőiségem ezen a téren, nyugodtabb, figyelmesebb anya lettem, amiből sokat tudok töltekezni. Ezen kérdésekben szívesen támasztalak. De, megoldatlan számomra a szülőtársi működés, ennek a mikéntjét nehezen találom. Etéren pedig szívesen támaszkodnék. Szeretettel várom a megkeresésed, akár támaszkodnál a tapasztalataimra, akár támasztanál engem a hiányomban.

Zsuzsanna Vadász

Mit jelent számomra a hit? Amikor a figyelmem középpontjában a szívem van nincsenek gondolataim. Nem akarom Istent megérteni, nem akarom a működését, létezését tudományosan kategorizálni. Egyrészt ez lehetetlen feladat, mert ahhoz, hogy megértsem Istent (vagy Isten mibenlétét) magasabb értelmi intelligenciával kellene rendelkeznem. Legalább akkorával, amekkorával maga az Univerzum rendelkezik. Csak annyira vagyok képes megérteni, rendszerezni egy nálam intelligensebb rendszer működését, amilyen mértékben kapcsolódni tudok hozzá, amilyen mértékben megértem, felfogom az ő működését. Minden, ami azon felül van, annak működését értelemmel felfogni nem tudom, mégis tudok hozzá kapcsolódni, tudom vele magam valahogyan érezni. A köztünk levő energiaáramlás valamilyen érzéseket fog bennem kelteni. Ha nem is értem az Univerzum működését, de számomra ebbe az energiaáramlásba bekapcsolódni nagyon jó, érzés, akkor lesz bizalmam és hitem az ismeretlen felé. Amit el kell hinnem, az számomra még ismeretlen és ha nem elég erős a hitem, még hihetetlen is marad. Számomra a hit nem az értésről, a logikáról, a racionalitásról, hanem az érzésekről, a szeretetről szól. Én Istent soha nem megérteni akartam, hanem érezni. Érezni a szeretetét, az erejét, ezt a tiszta, abszolút igazságban gyökerező, végtelenül intelligens energiát. Mikor meditáció közben, az éber tudatosságban (theta tudatállapotban) bekapcsolódom ebbe az energiaáramlásba kis porszemnek érzem magamat. Evvel együtt olyan végtelen bizalmat érzek olyankor az Univerzum iránt, hogy a kapcsolódás, a bennem megjelenő érzések és energiaáramlások akkora hittel töltenek el, melybe bele tudok dőlni. Hiszek a köztem és az Univerzum között működő kapcsolatban. Bár porszemnek érzem magam, evvel együtt abban is nagyon erősen hiszek és érzem is, hogy ennek a szereteterőnek fontos vagyok, számon tart engem. Állandó kapcsolatban állunk és tudom, hogy mindig számíthatok rá. Ezt nem fejben tudom, hanem egész lényemmel, teljes testemmel, lelkemmel és energiarendszeremmel érzékelem. Hiszek benne és magamban. Hiszek a kettőnk kapcsolatában. Hiszek a köztünk levő állandó információáramlásban és a szeretet erejében.

Orosz Sándor

Igazából , hogy mi az igazi küldetésem pontosan még nem tudom , csak körvonalazódik lassan a fejemben . Régen se éltem pénzügyi bőségben , de még is bőséges volt a gyerekkorom függetlenül ezektől . A pénzhez való viszonyom akkor kezdett el foglalkoztatni , hogy mikor legelső keresetemet megkaptam . Nagyon haragudtam a pénzre , a világra de már kezdem érezni hogy ezzel dolgom van . Sokan a körenyezetmben megszólnak , hogy mibe fektetem az időm és pénzem , de ezt is kezdem magamról ledobni , ez az én ÉLETEM ezzel csak én tartozom elszámolással . Vannak tartozásaim de egyre több a befektetésem is amivel helyre szeretném álltani a pénzügyi helyzetemet. Sokat olvastam arról , hogy érzelmileg hogyan kellene hozzá állni pénzhez , viszont ezt csak akkor tapasztalom meg ha be megyek a boltba és morcogok ha sokat fizetek :D Viszont azt tapasztaltam , hogy amit ténylegesen észreveszem magam körül a bőséget, és hogy hova jutottam a döntéseim áltam , meglepően csodák történnek velem . Sokszor szükségem volt pénzre és csak egyszerüen megérkezett hozzám . Bármikor volt egy nagyobb lépés az életemben , legyen az munkahely váltás, vagy életmód váltás , rögtön jött mellé a pénz is . Azt hiszem ez nem szerencse volt , hanem tényleg maga a gondolkodás , a hozzá állás . Ebből szeretnék létrehozni egy támogató oldalt, vagy bármit amivel tudok segteni az embereknek és át adni valamennyi tudást hogy mások élete is jobb legyen .

Beatrix Buda

Úgy indult,hogy megláttam és akartam .. megszólalt -a kihívása volt az első mondata .. , és még jobban akartam .. életemben férfit így még nem akartam .. szőröstől-bőröstül, mosolyostúl-defektestül.. és nem értettem miért .. betöltött ez a mindenáron akarás ..sorra pattannak ki belőlem a képek, h mit akarok tőle, vele megélni, hova menjünk, mit csináljunk .. egy egész manifesztációs lista készült bennem … és valósult meg, mert jött .. követett.. fogadott ..mindent, amit és ahogy nyújtottam neki … annyi erőm volt, amiből azonnal egy új világot tudtam volna teremteni magunknak .. Aztán, ahogy haladt a sok segítséggel .. úgy lett egyre tisztább neki mit is akar ő és mit nem .. és úgy haltak el bennem a képek .. torpant meg a teremtés.. és lépett a helyükre nálam a félelem és a ragaszkodás, nála meg az egyre távolodása és végül az önmagát választása .. mígnem eltűnt .. hetekre.. szó nélkül .. nekem a pokol, nem tudom, rosszabb.. lekapcsolták a napot.. neki viszont a fellélegzés…. Mikor már úgy tűnt nincs más, mint a reményt feladni.. nem ment.. nem ez ment .. magamat adtam fel, az akarást.. és ebben a semmit nem akarásban egy dolog maradt .. hogy képtelen voltam nem adni, ekkor is adtam amit és ahogy éreztem, hogy adnom kell .. - mert tudni már nem tudtam róla semmit- csak már nem gondolkodtam mit szól hozzá, kell-e neki, mi lesz ha .., mi nem lesz .. adtam és ő elfogadta .. elment oda, meghallgatta, elolvasta… és haladt velük .. aztán mikor úgy “éreztem”.. újra .. végtelen lassan és szelíden .. minden valaha volt akaratomat elmorzsálva .. újrakezdtem az adást amilyen tempóban engedte, végre újra élőben .. a figyelmet, a beszédet .. a meghallgatást, a távolságot .. az érintést, a hitet benne.. és abban h ki fog tudni törni .. el fog tudni indulni.. egy akarat maradt csak meg bennem.. vele lenni, amennyit csak enged, úgy adni és látni, hogy halad vele .. hogy jobban van .. Nem ott fordult át minden, mikor a legmélyebben voltam ..hanem mikor újra előtte álltam, újra elé tudtam állni .. szelíden és mosolyogva .. látni és állni, (nem) hallani és kibírni újra és újra, ahogy ellenáll .. és közben nem akarni semmit tőle csak adni újra és újra és tovább neki .. mert elfogadta .. újra beszélt .. hol lelkesebben, hol depresszívebben, és belőlem elfogyott a fájdalom és a félelem helyette viszont megszületett ez a másfajta erő, ez amivel ezt tenni voltam képes és vagyok azóta is .. ami több, mint amivel én magam rendelkezni képes vagyok .. ez a fajta kiélezett, de mégis könnyed figyelem .. a rezdülésekre, az elfojtásokra, az érzésekre, a ragokra és hangszínekre, a vesszőkre és a pontokra, az elengedésnek ezen az egyfajta önátadáson alapuló különös módján … elengedődött az akarás, hogy én mit akarok tőle .. helyette érzések jöttek .. ötletek erre menjek, ezt mondjam, ezt kérdezzem, ezt írjam, vele beszéljek, ezt tegyem, azt vegyem .. most már ezt követem, ezt az érzést folyton, hogy mit akar az élet rajtam keresztül adni neki .. érzek valamit miközben beszél es mondok rá valamit .. amin előtte nem gondolkodtam.. látok egy könyvet veszem és adom, filmet küldöm, zenét küldöm, jegyet küldöm, ételt készítem, embert bemutatom, odaküldöm, odamegyek .. és jönnek szembe a véletlenek .. amik mind őt segítik .. véletlenül összefutunk, vagy mi vagy mi másokkal, feliratok, zenék, ppdcastek, véletlenül jó helyen kinyíló könyvek .. nincs tervezés … csak követése ennek a belső hangnak .. nem agyalok illik, nem illik, olvassa vagy nem, válaszol -e vagy sem.. mit gondol vagy érez vagy sem .. csak teszem, adom, küldöm, mondom .. ő pedig fogadja .. a maga tempójában .. és halad vele.. csak megtörténés van … bennem meg béke és nyugalom .. benne meg sokszor még düh, de legtöbbször hála.. elfogadtam, hogy csak egy csatorna vagyok most .. és boldog mert látom, hogy így is egyre pipálódnak ki tovább a régi “kívánságlistám” pontjai vele.. így is, hogy már nem akarom, mert már hiszem és élem, hogy megvalósul sőt jobbak is, nem mert én akarom, hanem mert így kell lennie ..

Zsuzsanna Á.

Életem nagy részében együtt élem valakivel. Számomra rémisztő volt az egyedüllét. Emberfüggő voltam. Kizárólag másokon keresztül tudtam definiálni magam. Először gyerek, aztán feleség, majd anya és végül szerető voltam. Aztán jött egy időszak amikor teljesen egyedül maradtam, bárhogy kapálóztam. És ott akkor elindult valami...