
Az megkapott kifejezési lehetőség tulajdonképpen lefagyasztja az agyam. Amikor kibeszélési lehetőséghez jutok, akkor úgy futnak el a gondolataim, mint a kő alatt bújó bogarak, amikor felemejlük a követ róluk és fényre kerülnek. A közösség adta lehetőség, a segítő címkék agyalás veszélyével fenyegetnek. Talán az ADHD-s jelenség, hogy pánikolok azon, hogy milyen sorrendbe állítsam a tapasztalataim. És, tudható, hogy a végén így maradnak bennem az érzések, engem frusztrálva tovább. Másik példa, amikor talán a második órában könnyezve, pityeregve, bőgve gondoltam arra, hogy 24/7 online-telefonos pszichológust keresek, ebben az évszázadban már megszokott szolgáltatás, ám mikor a kínálkozó, mosolygó, önbizalom teljes pszichológus kínálatot néztem a radarom csődöt mondott abban,hogy válasszak közülük, hogy kiben bízzak. Ez elég kínos pillanat, ahogy a siránkozás fátyla mögül kéne segítőt választani valamilyen szempont alapján. Nem éppen felvezető, hanem talán feszültség levezető sorok után térek rá arra, hogy 3. cikkemben a Pályakezdéshez írok, miért. Teljes lényemet meghatározza, hangulatomat alapozza meg az az életkörümény, hogy 2 éve találtam rá a módszerre, amely rám van szabva, könnyű számomra, tehát ezzel szeretnék természet gyógyászat karriert indítani, tehát e tekintetben pályakezdő vagyok. Így 36 évesen a legjobban vágyom arra, hogy egy típúsú munkát/foglalkozást végezzek egy tartós környezetben, amely már több mint 3 évig tervezhető jövőt és életmódot nyújt, biztosít számomra, és önazonos. 21 éves korom óta évente és 3 évente váltottam várost, munkahelyet és szakmát a keresés érdekében, és természetesen az álmom megvalósításának finanszírozása érdekében. A pályámat kezdem minimum 8 éve. Tinédzser koromban részesültem kezelésekben, amely módszer tetszett, ám mikor 25-27 évesen tanulgattam, végül az élettapasztalat hiány,és az akkor már stabilizálódott párkapcsolat nélküliségen alapulva nem léptem tovább. Nem mertem volna bármely korosztállyal foglakozni szinlgiként. Valami ilyesmi gyökere volt az önbizalom hiánynak, amiért abba nem fektettem többet. Pár év múlva az emberekhez a test kezelés útján próbáltam volna közelíteni, shiatsut tanultam. Covid zuhant ránk a 5-dik alkalom hétvégéjén. Ez a társadalmi hangulat és idegállapot változás kikezdte a lendületemet, és nem gyakoroltam az ajánlott számban a kezeléseket. Eltávolodtam tőle. A Covid alatt védelmet és egy ingatlan megszerzését biztosító irodai állást csodásan megnyílt lehetőséggel ott hagytam és első önálló külföldi munkavállalást kezdtem el. Nem tudtam, hogy a shiatsut fogom-e elővenni vagy a One Brain kineziológiát, de a már 12 évnyi munkavállalói tapasztalat keserűsége és a vágy, hogy egészség teremtés térfelére álljak át, biztos volt. Nagyon jó volt újra eltávolodni Magyarországtól. Majd másik cikkben is szóba hozom, azt, hogy felismerem, hogy valahogy belül maszkulin értékrendszert követek, karrierista sikerhez viszonyítom magam. Nem engedem magam boldog lenni, míg nem helyezem magam arra a pályára, ami engem a legjobban kifejez. A soha meg nem valósult Amazon állapotában vagyok, a lázadásom nem történt meg 20 éves korom előtt....az hiszem nagy fázis csúszásban vagyok.
Felnőtt életem korai szakaszában több szeretői viszony részese voltam, harmadik félként. Sok év távlatából nem vagyok büszke ezekre. Fura viszonyokba sodródtam, de sokat tanultam belőlük. A személyiségfejlődésem fontos részét képezik ezek tapasztalatok. A megosztásával ha tudok valakinek segíteni, szívesen teszem.

Miután 9 évet küzdöttünk és nem lett gyermekünk, volt férjem bevallotta, hogy megismerkedett egy nővel akivel szeretne ennek az ügynek még egy esélyt adni. Miután elköltözött a nőhöz, gyötrelmes hetek következtek. Nagyon nehezen tudtam felfogni és feldolgozni a történteket. Próbáltam rávenni, hogy adjunk még egy esélyt a házasságunknak, járjunk terápiára. Szexi képeket küldtem neki, bízván abba, hogy vissza édesgetem. Találkozgattunk és ágyba is kerültünk, persze a másik tudta nélkül. Még egy olyan eseményre is eljutottunk, aminek a szerelmi háromszögek volt a témája (ott a harmadik fél végül nem jött el). Azon kaptam magam, hogy egy ideig mint volt feleség én voltam a szerető 😁

Sokáig hozzám jöttek oda mindkét nem képviselői ismerkedés céljából. Így születtek 30+ éves női barátságok, házasság és szerelmek. Pár éve vettem a bátorságot és egy ismerkedős tantra est után én írtam rá egy férfire akinek vonzott a nyitottsága, a hivatása, a magabiztossága. Emlékszem, arra az örömteli pillanatra mikor visszaírt és tudatta velem, hogy neki is feltűntek a női energiám 💃. Több randi lett belőle, de semmi ezen kívül. Akkor nagy löketet adott az önbizalmamhoz. Lehet most is jöhetne egy ilyen tapasztalat 😁 U.i : megtaláltam a levelezést, ez a pár éve 6 éve volt 😊

Közel másfél éve a munkahelyemen visszajelezték, hogy változtatnom kéne a viselkedésemen különben nem látnak szívesen a csapatban. Korábban is foglalkoztam önismerettel, de ekkor kezdtem el igazán energiát és időt fektetni bele. Ez év elején eljutottam oda, hogy elég rosszul és boldogtalannak éreztem magam, tovább cselekedtem és mentem az úton, majd egyszer jött az érzés, hogy mennyi rossz és nem a mai világba illő mintát kaptam. Megrémiszt, hogy a mélység, amit a legrosszabbnak éltem meg, még csak az út kezdete, viszont a hála érzése is bennem van, hogy viszonylag fiatalon szembesültem a dolgaimmal és elindulhatok az utamon a boldogabb és teljesebb élet felé.

Van magány kategória? Ha nincs,akkor.... Büszkén jelentem, hogy 8 hónapos kapcsolatom van. Félig távkapcsolat, és a másik fele pedig különleges körülmények között ám, fizikailag közel telt. A 3,5 hónapnyi időben épült és erősödött kötődés, míg a második szakaszban a távol töltött napok ugyanolyan ütemben visszabontották a kapcsolatot és így a hajlandóságom, hogy vallást váltsak. A férfi muszlim. A kapcsolódás alapja szituációból adódó könnyed barátság volt. Egy-két hétnyi lazulás. Az együtt töltött idő viszont könnyedén következett egymásból és az üzenetekből. A harmadik hónapra váltottunk szintetn, és egyikünk sem tudott érdeklődni már más iránt. Olyan banális körülmény hozott minket közelebb, hogy az életmódunk és munkahelyünk szorosan összekötött minket és jóval könnyebb volt találkozni reggel, délben és este. Pár száz méteren belül életük a mindennapjainkat. És ez, könnyűvé tette az összekovácsolódást.

Tudja mindenki, hogy minden kezdet nezéz. Most, ebbe a közegbe is milyen nehéz belépni - belépnem. Az első megjelenés, úgy, hogy semmilyen képem nincs arról, hogy kik vannak a nézőtéren, kik fogadják a szavaim. Na. Ez aztán feszültté tesz. Áh, nekem ez a lineáris verbális kifejezés nagyon akadozva megy. Az én belső dolgaim csomagban jelennek meg és érzem őket. Amikor kifejezném a tartalmukat, és rendbe tenném, szálaznám érthető mondatokba, akkor abba én bele bonyolódom és elveszek a mondatok között. Az önmagam visszaolvasása közben én nem értem azt a szövegből, amit éreztem, amikor megírtam. Akkor ez így szörnyű élmény, és alapvetően lehetetlenné teszi a blogolás terápiás használatát. Tehát, a Humániás sikeremet. (Igyekszem kitartani.) A partnerek megismerésének helyszíne és körülményének megszabása, determinálása játszott nagy szerepet az elmúlt években az életemben. Az után, hogy spirituális hitrendszerű követelménnyel nem akadtam/teremtettem kompatibilis partnert, ráhagytam az univerzumra az ügy kezelését. 1,5-2 éven át teljesebb személyiségében megfogó férfit nem hozott elém, hagyott engem magammal lenni. És én elengedtem a "listám" teljesítésének igényét, mert egy annyira beszűkült személyiség életét éltem 3D-ben és online, az interneten. A szálat elvarratlanul hagyom itt....

Igazul kapcsolódni , még házasságomban sem tudtam . elbújtam a " munka " mögé.. , Egyedüllétem óta kapcsolataim szinte el sem kezdődtek ,. rá kellett jönnöm a mintáim alapján élek , és magamat sem ismerem.. . egy ideje külső segítséggel /emótion code/ érzelmi kód oldással , haladok "előre".. Számomra fontos a férfi-nő kapcsolat , elfogadás , környezetemben magányos vagyok , ezért kapcsolódok a Humániához ! Örömmel fogadom az érdeklődést ,beszélgetnék , ismerkednék , csoporttagokkal , nyitottságra törekszem , hogy hol tartok..az utamon vagyok.. Pál
KÉRDÉSEK A SAKKTÁBLAFÓKUSZÚ ÖNFEJLESZTŐ KÖZÖSSÉG KONCEPCIÓJÁVAL KAPCSOLATBAN Talán sokan emlékeztek még az előző megosztásomra, amelyben egy olyan koncepciót ajánlottam az érdeklődők figyelmébe, amelyben komolyan hiszek, amelyet őszintén képviselek. Úgy érzem, hogy érdemes ezzel kapcsolatban néhány fontos tisztázó kérdést feltenni és megválaszolni. Esetleg Neked vannak egyéb kérdéseid is? A számomra igazán ígéretes, érdekes alapvető változás az lehet, amikor személyek eljutnak oda, hogy a maguk számára, a másik számára, mindenki számára az a legjobb működés, kapcsolódás, közeg, egység, ha egy közös sakktábla fókusszal működnek. Nyilván ez akkor működhet, ha ez a közös hit, fókusz egyformán megvan a résztvevőkben. Ez igényel egyfajta tudatosságot, kell tudni külön látni a saját mezőmet, a másik mezőjét és a közös sakktáblát. A kapcsolódás elsődleges alapja nem a saját és a másik aktuális kiinduló személyes tulajdonságai, tartalmai, nem az, hogy miket tartalmaznak az aktuális személyes "mezőik", hanem az, hogy ezekkel az aktuális tetszőleges tartalmaival fókuszáltan a közös sakktábla kialakítására, fenntartására törekszünk-e. Mennyire világos, tiszta ez a hit, fókusz, irány, mennyire orientálja ez a működéseket? Ha ez az alap, fókusz, keret megvan, akkor a közös sakktáblát az aktuális személyes tartalmainkkal, hozzuk létre, tartjuk fenn. 1. Ez egy radikálisan új alapú, fókuszú kapcsolódás, közeg, egység? Igen. 2. Koherens, világos, jól orientáló? Igen. 3. Kell, kötelező ilyen alapon, fókusszal kapcsolódni, közösséget, egységet alkotni? Természetesen nem, ez egy választható lehetőség, továbbra is lehetőség mindenki számára, hogy az eddigi jelleggű kapcsolódásai legyenek.