Timi Buza16 évnyi együtt élés és egy gyermek után éreztem,hogy valami nagyon nincs rendben a kapcsolatomban,sok év vergődés kellett,mire meg tudtam hozni a döntésemet minden érv és ellenérv figyelembe vételével,de leginkább akkor sikerült,mikor őszintén kapcsolódni tudtam Önmagammal. A párkapcsolatból való kilépéssel párhuzamosan beléptem egy szakmai váltásba szakmán belül 🙂,ami azóta hozzáállás és szemléletváltást hozott és 'hív'atásommá vált. Sok leckén és fejlődési folyamaton mentem keresztül,aminek természetesen még nincs vége 🙈,hisz meglátásom szerint ez életünk végéig tart,vagy még annál is tovább 😉...ebben egy teljesen más és szokatlan kapcsolódás is segített és már eljutottam odáig az elmúlt 8 évben,hogy elfogadtam mi és ki vagyok,és ezt felvállalom ha néha még félve is,az előző megtapasztalások miatt. Egyet tudok mindenkinek ajánlani,kapcsolódjon a szívével,hallja meg,amit a lelke súg,vállalja az utat,amerre 'hívja',mégha ez kihívás és megpróbáltatás árán megy...mint a népmesékben. 🙂🙃😉❤️💛
1- iistvan
Automatizmusok mozgatnak.A hatalom az , amikor erre ráébredek és felülírom. A félelem olyan , hogy mindig attól félek ami még nem történt meg , de gondolat azt üzeni hogy megtörténhet és ha megtörténik akkor az nagy baj lehet.Erre válaszul én , elkezdek gondolkodni és elemezni , hogy mi lenne a legjobb hogy azt a lehetséges problémát elkerüljem vagy minimalizáljam hogy megtörténjen. Hozok egy döntést és megoldottam a problémát vele. Racionálisnak tűnik. Csak az élet azt mutatja , hogy hatástalan.Mert talán azt a problémát elkerültem ami megtörténhetett volna , de szinte biztos hogy jön egy újabb.A végtelenségig. Ez az élet , az erre az adott válasz.Beletörődés izű elfogadás. Észrevenni azt a gondolatot ami azt üzeni hogy baj lehet és annak mentén visszakúszva a félelem érzéséig és még azon túl is annak gyökeréig ott rejlenek az igaz kincsek , amikkel formálni lehet az életet.
2 
Horváth László" a bódhiszattvának a meghaladó bölcsesség által akadálytól mentes a tudata, és mivel akadálytól mentes a tudata, rettenthetetlen". A szív szútrából való szavak, ez adta nekem a legtöbbet. Bátorság, bátorság! - hív a szútra. De hogyan? Mások adják, én magamnak csinálom, lépésről lépésre, önbecsülés kérdése, vagy van bennem vagy nincs? Végül a sok kérdésből álló csomót átvágta a döntés. Akkor is, ha nagy a félelem, ha nincs elfogadás, ha nem értésre találok, vállalom magam.
2- Horváth László
Szia:), Örülök, hogy írtál, én tegnap regisztráltam, még nagyon új minden. A székesfehérvári találkozóra megyek ma, kíváncsi vagyok. Hátha te is meggondolod addig még magad. Milyen egy permakultúrás élettér? Kíváncsi vagyok, milyen tapasztalataid vannak.
0 
Éva Turi NagySzia, még nem nagyon ismerem ezt a platformot, régen feliratkoztam, azóta sem használom. A mai találkozó miatt jöttem körülnézni, és lemondani a mai jelentkezésemet, csak megnéztem, hogy kik vannak a csoportban. Így olvastam el a bejegyzésedet. Én 6 éve vagyok társ nélkül, szintén sok helyen ismerkedtem, sok a tapasztalat, de még nincs új kapcsolat. Úgy érzem, hogy interneten keresztül nem is lehet, és ha mégis összejönnek párok, akkor az kevésbé tartós, de a statisztikákat nem ismerem. Lehet nem is ezen múlik, hanem az önmunkán, amit azóta végzek. 10 éve megözvegyültem, utána volt a 4 éves csiki csuki kapcsolat, amibe majdnem beleőrültem, de az önismereti útra terelt. Ez volt a jó hozadéka :-)
- Horváth László
2017-ben egy beavatás hatására kitágult az érzékelésem. Az elmúlt nyolc évben új alapokra helyeztem az életem, az új látással járó lehetőségeket és feladatokat tanultam, és segítettem a hozzám fordulókat. Ez évben pedig hivatásomul is választottam e segítői utat. Most ezt így visszaolvasva mindez egyszerűnek hangzik,pedig sokáig éreztem azt, hogy nincs vonalvezetőm, hiába a sok küzdelem, csak újabb és újabb problémák jönnek, sosem lesz vége. De én kértem, hogy a valóságot lássam magamról, hát megkaptam :).
- Horváth László
Szinte vártam, milyen lesz együtt megöregedni, hogy láthassam, ahogy szarkalábak gyűlnek a szeme köré. Majd 17 év után elváltunk. Ennek már 11 éve, ismerkedtem azóta mindenféle platformon, amin lehetséges. Tapasztalat sok, az új szerelem még várat magára :).
1 - iistvan
Hogyan vállaljam fel magam? Talán ez valakinek könnyű , de nekem nem. Ez az aminek a küszöbén állok. Mikor elkezd az ember magához térni , belát azok mögé a szerepek mögé amivel védte magát , ami behatárolta és meghatározta őt és skatulyákba dugta , akkor a szerepek által megálmodott világban találja magát. Már érzi , hogy ez nem igazán az ő valósága. Küzd ellene , próbálja megoldani , kompromisszumokat köt , keresi a kiutat az őrlődésből hogy ő maga és a külső valósága között egy áthatolhatatlan szakadék van. A régi világában élő emberek nem érthetik meg , de az új világa szerinti emberek nincsenek jelen.A régi világát hiány , félelem és kontroll uralja , míg ő már érzi hogy könnyedebb és lazább életnek kellene tükröződni már. Egyedül és láthatatlanul éltem.A saját valóságom börtönében , mert én tettem azzá. Egy rab vagyok , aki holnap szabadul. Azért , mert megértettem hogy szabad vagyok és független.De nem csak megértettem , hanem aszerint kezdek élni.Most először. Nem áldozatként többé lehajtott fejjel és behúzott farokkal , nem tartva a hátam hogy üssenek , de nem is az elfojtásból kirobbanó dühvel.Nem menekülve és bújkálva , de nem is alávetve és behódolva. Csak szabadon. Tapasztalatként kellene talán írnom ide , de nem írhatom mert nem az.De ez az amit megélek.Ez ami most van.Ez az ami igaz. Rab vagyok még , mert a börtön körülvesz és egy rab hogyan beszélhet szabadságról?Hogyan vállaljam fel , hogy tudom hogy szabaddá válok most?Ez az amit most tenni akarok.Nem itt ezeket írva, hanem a való életemben.Ez az én valóságom.Valahol a két világ között , a múló-és jövendő valóság között.Akárcsak a születés , az anyaméhből egy új valóságba cseppenés.
- iistvan
Nagyon sokáig abban a hitben éltem , hogy szabad akkor vagyok , ha a helyzet kényelmetlenségéből kilépek.Amikor a helyzet már szorongatóvá vált és a konfliktusokat már nem lehetett kicselezni , akkor léptem.Kiléptem , felmondtam.Ezt pedig szabadságként éltem meg.Mert ha benne maradok abban a helyzetben , ahol magamat fel kell adnom olyan szinten ami már fáj azért hogy ne legyen feszültség , akkor ott áldozatként viselkedem.Ezért nem vártam ezt meg , hanem amikor láttam ennek jeleit és hogy ez közeleg akkor eljöttem onnan. De vajon ez tényleg szabadság? A válasz az , hogy nem.Ez az áldozatiság másik oldala.Mert elmenekültem.Nem vállaltam magam , nem a saját hangommal szóltam , nem a saját lényemmel voltam jelen.Mert nem tudtam megtenni , mert áldozat voltam és nem szabad. Amit most teszek , hogy maradok.A helyzetet nem akadálynak élem , hanem lehetőségnek.Az idióta embereket nem okolom , mert pontosan értem már , hogy ők az én részeimhez rendelődtek , azokhoz a részeimhez , amiknek nem voltam tudatában.Minden tükröződés.Így élem az életem innentől.
2