Joós István"Erőszakos, agresszív és birtokló" ... igen. A feleségemet, ha bárki megkérdezné, bizonyosan vannak olykor ilyen pillanatok még máig – és a kapcsolatunk elején pedig sok ilyen volt. Nagy durva módon mondom, szándékkal így, hogy erős legyen: be kellett Őt törjem. Szebben: meg kellet tudjam, hogy hajlandó-e / képes-e hozzám igazodni, akar-e valóban velem jönni, erre született-e, Ő-e a Társam. Tapasztalatom, hogy akkor voltam vele erőszakos és agresszív, amikor az ő akarata szembejött az enyémmel, és/vagy a különállását próbálta fenntartani. Nem volt könnyű időszak. Sokan írtam erről anno – de csakis így tudott az egységünk megszületni.
1
Andrea GlückKét hónap után el kellett engednem valakit az életemből, mert a viselkedése erőszakos, agresszív és birtokló volt. Mégis, ezzel együtt olyan különleges és mély élményt adott a lelkemnek, amilyet korábban soha nem tapasztaltam. Tudom, hogy helyesen döntöttem, mégis rendkívül nehéz kitartanom mellette. Nem a személye hiányától szenvedek, hanem attól az érzéstől, amit adott.
Melinda MolnárIgen ez nàlam is pont így zajlik az a meglàtàsom hogy a föld egy felemelkedésben van ezêrt született le annyi segítô lêlek pont erre az idôszakra.A vàllàsok pedig azért vannak hogy tudj jobban a feladatodra fokuszàlni !
0
Beáta SebesMi van mikor visszacsúszok? Hónapok óta vagyok egy gödörben. Voltam már korábban ilyenben, válásom után 7 éve, ez most más. Akkor szenvedtem sokat, aztán valahogy saját erőmből kimásztam belőle. Önbizalmat adott, löketet adott, energiát, hogy folytassam. Kapcsolódások, szerelmek, aztán egy újabb gödör, életközepi válság tán. Átmentem 6 órába 2 éve remélve megtalálom a hivatásom. Párkapcsolatom totál átalakult, nyílt az "olló" közöttünk. Majd ez év elején, jött az ÉLET és billentett egyet, közös megegyezéssel megszűnt a munkaszerződésem. Nem fogtam fel tragédiának, hittem, hogy ez egy segítség nekem. Elkezdtem tanulni, mert a régi vonalat amit 25 éve csinálok, már nem szeretném folytatni. Aztán megszületett ismét az elhatározás, hogy véget vetek a párkapcsolatomnak. Utóbbi 2 éve 3szor megtettem, aztán mégis visszarendeződött... Most, mikor pár napja már láttam a fényt a gödörből mert haladtam felfelé, zúdúlnak a kövek rám és visszacsúszok. Most nincs erőm újra a mászásra. Fagyott állapotban ücsörgök, épp arra elég az energiám, hogy életben tartsam magam. Egyáltalán segíthet ebben más nekem?
Kiss Tünde AnnaVisszatekintve az elmúlt éveimre merem az hinni, hogy mindegy… mert mindenre szükség volt, ami velem megtörtént. Az én energiámnak is vannak felhasználói, iránya viszont nincs még. A közelmúltban ért véget egy kapcsolódásom egy férfival. Amióta ő nem része az életemnek, sokkal több energiám jut azokra akik nyújtják felém a kezüket. Most jut több időm a szüleimre is. Érdekes érzés, hogy bár soha nem volt igazán szoros velük a viszonyom, mostanra napi kapcsolatban vagyunk. ❤️🙏
- Kiss Tünde Anna
Szia Editke! Volt idő, amikor engem is foglalkoztatott ez a gondolat… amióta haladok az utamon, ez némiképp átalakult valami olyasmi érzéssé, hogy mindegy hogy hogyan lesz, jön vagy nem jön, én jól vagyok. Atyám majd tudja, hogy hol lesz a helyem…Megengedem a bármit….❤️🙏
3 - Kiss Tünde Anna
Tünde Anna vagyok 50 éves. Hónapok óta dilemmázom azon, hogy elengedem a munkahelyemet. Korábban azt vettem észre magamon, hogy akkor erősödik fel bennem az érzés, amikor valami kihívás van a lelkemben. Nehéz és fájdalmas év van mögöttem. Nagyon sok nemet mondással. Nemet mondtam hosszú vajúdás után egy férfinak, nemet mondtam egyszülött gyermekemnek, nemet mondtam édesanyámnak, nemet mondtam édesapámnak, testvéreimnek. Fél évre a teljes családommal megszakítottam a kapcsolatot. Mára a családommal békét kötöttem, mindenkit visszaköltöztettem a szívembe. Szeretjük egymást újra. Férfi nincs az életemben. Ha szabad ilyen bátor megfogalmazással élni, azt mondanám, hogy még soha életemben nem voltam ilyen jól, mint ahogy most vagyok. És a gondolat mégis itt motoszkál a fejemben, hogy fel kellene mondani. 5 éve bármit oda adtam volna azért, hogy Bécsben dolgozhassak, és osztrák bejelentett munkahelyem legyen. Most pedig elengedni vágyom. Szeretem a munkámat, szeretem a munkatársaimat, mégis mehetnékem van… Nem azért, hogy máshol dolgozzak, hanem azért, hogy ne dolgozzak…🙃 Fogalmam sincs mi történik… Éljem föl a megtakarításaimat, vagy csak pihenjek néhány hónapot? Azt sem tudom kijelenteni egyértelműen, hogy nincs bennem félelem. Mert hiszen ha nem félnék, akkor megtenném…🙂🙃 Istenre várok, mert nem tudok dönteni. Hogy csináljon már ő valamit…❤️🙏
Sugi CsEmpátia. Humor. Kedvesség. Türelem. Ez az én négy összetevőm a túléléshez. Igen, túlélek és azért vagyok itt, hogy ezen változtassak. Bárhogyan. A kívülről nézőknek úgy tűnik, az életem happy, de belül üres és egyre kérgesedik. A gyerekek kiröppentek, a férj barát-testvér lett, a barátok elkoptak. Új ismeretségeket keresek ahhoz, hogy a lelkem találjon egy oázist ebben a sivatagban.
Viktor GyollaiÉn néha elgondolkodom azon, hogy vajon van-e olyan, hogy legfontosabb dolog az életben. Valahogy az jön, hogy talán minden életszakaszunkban van. Egy vagy több. És ezek az életszakaszok néha évekig vagy évtizedekig tartanak, néha meg esetleg csak hetekig vagy napokig. Ti mit gondoltok erről?
0